„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A vezetékes orosz gáz kiesése miatt az amerikai export jelentős részét Európában értékesítik”
Fotó:EUROPRESS/Odd ANDERSEN/AFP
Nemrégiben egy Brüsszelben az energetikai szektor helyzetéről tartott kerekasztal beszélgetésen meglepő őszinteséggel írta le a jelenlegi állapotokat Thomas Howes, az Európai Bizottság fenntartható fejlődéssel foglalkozó részlegének vezérigazgatója. A kérdés szakértőjeként elismerte, hogy az energetikai szektor válsága Brüsszel évek óta tartó átgondolatlan, a megújuló forrásokra alapozó politikájának következménye. Mindezt az immár rendszer szintű válságot végképp elmélyítve tetézték az Oroszországgal szemben kivetett szankciók. Mint figyelmeztetett,
„ennek az energetikai szférában folytatott politikának a fenntartása katasztrófális következményekkel járhat”
A kritika tehát nem akárhonnan jött. Howes kimondta, amit sokan feszegetnek. Konkrétan azt, hogy az úgynevezett zöld forradalom óriási károkat okoz. Mint általában a forradalmak, ez is sok tekintetben romboló. Az energiamixen belüli egyensúly felborítása súlyos következményekkel jár. Az energiaszektor lassú, robosztus ágazat, amelyben a beruházások megvalósításához gyakran öt-tíz évre van szükség, így a szakpolitikai döntések következményei is hosszú késéssel éreztetik hatásaikat. A zöldátálláshoz, az energetikai szektor teljes átalakításához időre van szükség. Ezzel szemben ma
túlzott figyelmet kapnak a „zöld” projektek, amelyeknek a hatékonysága nincs arányban a befektetett tőke nagyságával. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az eurobürokraták jelentős része elutasítóan viszonyul az atomenergiához, amelynek hatékonyabb felhasználása csökkenthetné a zöldátállásból fakadó energia hiányt. Megint csak oda lyukadunk ki, hogy
„az úgynevezett karbon semlegesség csak olcsó és megbízható energiaforrások mellett biztosítható”
Nem lehet elmenni amellett, hogy az óceánon túli elvárások vak teljesítése mély energetikai válsághoz vezetett Európában. Ennek része az átgondolatlan zöld forradalom erőltetése mellett az elsietett leválás az orosz energiahordozókról. Európában a vezetékes gáz az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt a teljes 363 milliárd köbméteres földgázimport 80 százalékát biztosította, míg az LNG (cseppfolyósított földgáz) 20 százalékot tett ki. Az EU-n kívülről érkező behozatalban Oroszország volt a legfontosabb partner 39,2 százalékos részaránnyal, a második Norvégia (25,1 százalék), a harmadik Algéria (8,2 százalék) előtt. Az Egyesült Államok csak ezután jött, míg az elmúlt másfél év piacszerzésének köszönhetően már feljött a harmadik helyre. A közel 40 százalékos orosz részesedés 10 százalék köré esett – ezzel Oroszország helyet cserélt Norvégiával -, és Brüsszel szándékai szerint 2027-re teljesen kivezetné az orosz gázt. Az EU teljes gázimportjának 32 százalékára nőtt közben az LNG részesedése, amelyből az Egyesült Államok 44 százalékkal részesedik. Így Amerika lett a világ legnagyobb LNG szállítója, tavalyi exportjának 64 százaléka az Európai Unióba irányult.
„A vezetékes orosz gáz kiesése miatt az amerikai export jelentős részét Európában értékesítik”
Habár az Európai Unió csökkentené gázfogyasztását, egyelőre úgy tűnik, sok évig stabil és jövedelmező piacot jelent az Egyesült Államok számára. Mint Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője két fő kockázati csoportot azonosít. Azok az országok, amelyek a korábbi nagyarányú orosz vezetékesgáz-kitettségüket túlságosan gyorsan próbálják meg kiváltani más beszállítókkal. Ezzel csak korlátozott számú forrásországtól, hosszú távú szerződések keretében tudnak vásárolni. A váltással érintett államok a korábbi oroszt új, tipikusan amerikai függésre cserélik. Másrészt a gázárak drasztikus emelkedése már-már valamennyi tagállamban felgyorsította az alternatív energiahordozókra történő átállást. Annak ellenére, hogy több országban megemelkedett a szénfelhasználás – és ez visszavetette a klímavédelmi törekvéseket –, az új helyzet a korábbiaknál nagyobb lendületet adott a zöld technológiák elterjedésének. Az unió kitettsége azonban ezeknél a technológiáknál is igen nagy, így például a globálisan előállított napelempanelek többségét Kína állítja elő. A szakértő emlékeztet arra is, hogy az unió kínai kitettsége jelentős a rugalmassági igények biztosításához szükséges hidrogéntechnológiához és akkumulátorokhoz felhasznált ritkaföldfémekben is.
„A tendenciák alapján, Európa a zöldátállással új – igaz, más típusú – függőségi viszonyt alakít ki”
Ami pedig az orosz vezetékes gáz kiiktatását illeti, Brüsszel terve ennek cseppfolyósított gázzal (LNG) történő kiváltásával, súlyos következményekkel jár. Az ellátás ugyan eddig biztosított volt, az árak azonban megugrottak, ami az ipari termelés mintegy 30 százalékos csökkenéséhez vezetett. Ebben a helyzetben az orosz vezetékes, valamint LNG import – ez utóbbi egy év alatt megduplázódott – megnehezítése tovább mélyítheti az enélküli komoly válságot, és visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Nem véletlenül vetette fel például Michael Kretschmer, szászországi tartományi miniszterelnök , hogy hónapról hónapra rosszabb helyzetbe kerül a német gazdaság a rossz energiapolitikai döntések miatt, ezért meg kell javítani az Északi Áramlat gázvezetéket, és újra kell indítani az atomerőműveket.
„Ebben a helyzetben kijelenthető, hogy rövid távon fontosabb kérdés az energiabiztonság fenntartása, mint a klímavédelem és a zöld technológiák fejlesztése”
Az európai tározók ugyan most tele vannak, ám az idei tél kilátásait nézve az energiaellátás zökkenőmentes biztosítása kihívást jelenthet. Európa ebben a helyzetben nem mondhat le a vezetékes gázról, e tekintetben pedig még mindig Oroszország jelenti a megoldást. Nem a meglévő vezetékek kiiktatásán és a szankciók további szigorításán kellene gondolkozni, hanem felújítani e téren a párbeszédet Oroszországgal. Már csak azért is, mert a háborúnak egyszer úgyis vége lesz, a gáz egy ideig még velünk marad, az orosz gáz pedig olcsóbb, mint az amerikai LNG. Nem Washingtonra kell tehát ijedten pislogni, hanem elgondolkozni azon, ha nem is a korábbi arányban, de megtartani – nem kiszorítani a maradékot is – az energia mixben az orosz gázt. Addig lehet ezen gondolkozni, amíg fel nem fejlesztik a szállítási infrastruktúrát kelet felé.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
hufi says:
Alapvetően ezt az amerikai függőséget kell megszüntetni, beleértve a sok amerikai támaszpont bezárását, végső soron a NATO felszámolását.
Addig ne is álmodjon a Nyugat az Északi Áramlat kijavításáról, tisztába vannak ezzel, nem is firtatják a hogyant.
Egyébként is tele van a brüsszeli vízfej haszonleső, korrupt, urhatnám “politikusokkal”, jellemtelen bürokratákkal!
csakafidesz says:
Az European Union of Cowards (EUC) lemondhat az orosz gázról, ha nincsen olyan tökös politikai vezetés amelyik MEGNEVEZI ÉS BEPERELI a gázvezeték felrobbantóit. Utána nem hoz elmarasztaló ítéletet egy olyan TÉNYLEGESEN FÜGGETLEN BÍRÓSÁG amelyik valóban elítéli a robbantókat, kártérítésre is kötelezi őket. Ráadásul meg kell fizettetni a robbantókkal az összes okozott kárt és az elmaradt hasznot is, valamint az újjáépítést.
HandaBandy says:
Egy atomerőmű újraindítása nem olyan egyszerű dolog mintha lemennénk a pincébe a karácsomyi dekorációt
előszedni, amit jó egy éve dugtunk oda el és ehhez felkapcsoljuk a légypiszkos villanykörtét. Az ujraindítást megelőző
tesztek és ellenőrzések joggal egy hosszú folyamat. Nem is beszélve azokról a létesítményekről amik régóta állnak és
de facto egy újraengedélyeztetésnek kell, hogy alávessék magukat mert a legtöbb helyen az üzemengedélyek lejártak.
Magyarán egy dologból sok szükségeltetik, ez pedig az idő, az idő és megintcsak azidő. Márpedig, mint mindig abból
van a legkevesebb.
Természetesen legyen több lábon állás (ahol ez ésszerű), már csak azért is mert így valóban működhet a piac! Ez utóbbit
ugyanis a szépreményű szankciók ideiglenes nyugállományba küldték, lássuk be. Nem tudom van-e olyan törvény, szabály,
szokás vagy akár best practice amit a folytatólagos szankció őrület ne dobott volna sutba. Mindehez azonban elsőként a
politikai akarat szükségeltetik s annak mostanság az EU jó része igen csak híjján van hiszen a dilettantizmus (minél rosszabb
annál jobb) üli torát.
Török János says:
Egyet értek az előttem szólókkal.
HandyBandy says:
“…A technika, technológia pénzt jelent….”
Csak egy kis színes. Németország is komolyan és professzionálisan foglalkozik (BSI) a kritikus infrastruktúra és ezen belül
a kapcsolódó informatika védelmével. Akartak egy olyan kategóriát létrehozni, ahol csak európai gyártótól származó
eszközök (router, tűzfal, HSM stb.) kerülhetnek alkalmazásra. Aztán megsúgták a derék jogászoknak, hogy OK, de van
amerikai meg kínai. Pestiesen szólva oszt’ ennyi. Nem tudom mi lett a sorsa az ötletnek.