Visszatér az iszlamista terror Oroszországba?

A dagesztáni terrortámadás ismét rávilágított az iszlamista terrorfenyegetés problémájára Oroszországban. Az elsősorban a nem muszlim vallásúak, és a rendvédelmi szervek ellen irányuló támadás ugyanis csak a jéghegy csúcsa. A radikális iszlám mind az észak-kaukázusi köztársaságokban, mind pedig a közép-ázsiai származású bevándorló közösségekben megerősödött, hosszú távú stratégiai kihívást állítva az orosz vezetés elé. Ráadásul pont egy olyan időszakban, amikor a társadalmi béke fenntartása elengedhetetlenül fontos lenne a külső kihívások kezeléséhez. Éppen ezért azon sem lepődhetnénk meg, ha az iszlám radikalizmust a Nyugat és Ukrajna is megpróbálnák felhasználni Oroszország ellen a jelenleg dúló hibrid háborúban.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„a dagesztáni akció célja radikális ellen akciók kiprovokálása lehetett, amely viszontválaszt szülve szembefordíthatta volna egymással az ortodox keresztényeket és a muszlimokat, függetlenül attól, hogy korábban voltak-e ellenérzéseik a másik vallással szemben”
Fotó:EUROPRESS/Handout/RIA NOVOSTI/AFP

Oroszországnak az idén már két súlyos, iszlamista hátterű terrorcselekménnyel kellett szembenéznie. Március végén a Moszkva melletti Crocus City Hall bevásárlóközpontban az Iszlám Állam terrorszervezethez köthető, az orosz hatóságok állítása szerint azonban ukrán kapcsolatokkal is rendelkező tádzsik merénylők mészároltak le válogatás nélkül közel százötven embert. Múlt vasárnap – az ortodox vallásúak pünkösdjén – pedig a dagesztáni Derbent és Mahacskala városaiban támadtak helyi merénylők több pravoszláv templomra, zsinagógára, valamint rendőri posztokra.

„Ezek a támadások két olyan, egymással részben összefüggő problémára mutattak rá élesen, amelyek kisebb konfliktusok, incidensek és tragédiák formájában már korábban is jelen volt az orosz hétköznapokban”

Az egyik ilyen problémát azon, zömében közép-ázsiai bevándorló közösségek integrációjának hiánya jelenti, amelyek soraiban nem csupán az iszlám radikalizmus van terjedőben, de amelyek gyakran bűnszervezetek táptalajául is szolgálnak. Nem véletlen, hogy egyre többen kezdték követelni a migrációs politika szigorítását, főképp, hogy idén több, bevándorlókhoz köthető bűncselekmény is történt már Oroszországban, köztük olyan esetek is, amelyekben vélhetően orosz származásuk (!) miatt támadtak meg embereket orosz városokban.

„A nagyobb szigort követelő hangokra már az orosz vezetés is reagált. A bevándorlási politika szigorítása már folyamatban van, miután maga Vlagyimir Putyin elnök javasolta ezt az elmúlt hónapokban többször is”

Azonban több szempontból is érzékeny kérdésekről van szó. A bevándorlási politikával kapcsolatos kritikák, a tádzsik állampolgárokkal szembeni szigorúbb ellenőrzések, és a vízumkényszer visszaállítására vonatkozó javaslatok máris kiváltották a közép-ázsiai országok politikusainak tiltakozását, márpedig ezen országok Moszkva szövetségesei közé tartoznak. De nem elhanyagolható gyakorlati szempont az sem, hogy – főleg most, amikor a hadsereg rengeteg munkaképes embert szív fel – az orosz gazdaságnak szüksége van a külföldi munkavállalókra, így a demográfiai folyamatok megfordulása nélkül legfeljebb korlátozni, de megszüntetni nem lehet a közép-ázsiai bevándorlást.

„A másik probléma az, hogy az iszlamista eszmék nem csupán ezekben a jórészt a társadalom perifériájára szorult migráns közösségekben terjedtek el, hanem az Oroszországi Föderáció észak-kaukázusi köztársaságaiban is, ahol az iszlám vallás törvényeinek tekintélye nagyon gyakran még a helyi elitek soraiban is jelentősen megelőzi az orosz törvények tiszteletét”

A dagesztáni merényletek ezt az eddig is sejtett tényt is bizonyították, hiszen kiderült, hogy a terroristák közül ketten Magomed Omarov, az Egységes Oroszország párt dagesztáni titkárának, a Szergokalai járás vezetőjének fiai voltak, és a támadók között volt a helyi pártvezető unokaöccse is. Omarov lemondott posztjáról, a pártból kizárták, ez azonban nem mentette meg, ugyanis letartóztatták, otthonában pedig házkutatást végeztek.

De éles kritikák érték Habib Nurmagomedov ismert MMA-harcost is, aki sokáig hallgatott a terrortámadás kapcsán, majd egy konkrétumok nélküli együttérző posztot tett közzé. Nurmagomedovnak nemcsak azt róják fel, hogy miközben a mostani merénylet és az ukrajnai háború kapcsán hallgat, Gáza és a palesztinok mellett rendszeresen kiáll, de azt is, hogy a hírek szerint a merénylők között volt egy másik MMA-harcos, Gadzsimurad Kagirov, aki pont Nurmagomedov klubjának tagja, és apja iskolájának tanítványa volt. Így egyesek máris az iszlamista befolyás alatt álló észak-kaukázusi MMA szubkultúra szigorúbb hatósági ellenőrzését követelik, Nurmagomedovtól pedig határozottabb kiállást várnak.

„Az észak-kaukázusi köztársaságokban terjedő nézetek kérdése azért is keményebb dió a bevándorlásnál, mert ebben az esetben Oroszország részéről és orosz állampolgárokról van szó”

Bár tény, hogy a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak többsége is problémamentesen integrálódott az orosz társadalomba, és a problémák főképp azoknál a fiatalabb bevándorlóknál jelentkeznek, akik a Szovjetunió széthullása után születtek, gyakran oroszul sem tudnak, és mind otthonukban, mind Oroszországban periférikus helyzetűek.

„A helyzet problematikusságát jellemzi a nikáb és hidzsáb viselése körüli viták alakulása”

Miközben a nőket érintő szigorúbb öltözködési szabályok az iszlám radikálisabb értelmezéseivel együtt terjedni kezdtek a Kaukázusban – és egyébként Közép-Ázsiában is, ahol több ország is ezen viseletek betiltása vagy korlátozása mellett döntött -, idén többen is felvetették már törvényhozói szinten is, hogy az egész arcot eltakaró ruházat viselését be kellene tiltani. Miközben a legutóbbi dagesztáni támadások után a köztársaság vezetője, Szergej Melikov megpróbált köztes álláspontot elfoglalni, a kaukázusi népek számára idegen, és biztonsági szempontból kockázatos ruházatnak nevezve a nikábot, amely ugyanakkor nem köthető egyértelműen a radikális eszmékhez. Adam Delimhanov csecsen képviselő viszont korábban a vallásszabadságra hivatkozva élesen kritizálta a vallási öltözet iskolai betiltását célzó javaslatokat.

„Csecsenföld egyébként is kényes helyet foglal el ebben a képletben, hiszen a 2000-es évek elején úgy sikerült pacifikálni a köztársaságot, hogy az azt vezető Kadirov-család tulajdonképpen szabad kezet kapott Csecsenföld belső rendjének alakításában egészen addig, amíg nem engedik elburjánzani az oroszellenes szeparatista és terrorista mozgalmakat”

Ramzan Kadirov vezetése alatt pedig Csecsenföld egy sok szempontból az iszlám törvények és helyi szokások szerint működő, magasan dotált állammá vált Oroszországon belül. Több olyan eset is történt az elmúlt két évben, amikor a csecsen vezetők vagy csecsen közösségek látványosan ignorálták az orosz törvényeket, gyakran hatósági, sőt elnöki jóváhagyás mellett. A legismertebb ilyen incidens Ramzan Kadirov fiához, Adamhoz köthető, aki kamerák előtt megverte azt a fiatalt, aki korábban az ukrán szolgálatok felbujtására felgyújtotta a Korán egy példányát, azaz bántalmazott egy elítéltet, ami hivatalosan természetesen az orosz törvények szerint sem megengedett. Bár többen kiálltak Adam Kadirov mellett, sokan az orosz állammal szembeni kihívásként értékelték Kadirovék viselkedését. Kadirov azonban rendre kifejezi a Vlagyimir Putyinnal szembeni lojalitását, csapatai részt vesznek a „különleges hadműveletben”, és egyelőre úgy tűnik, élvezi az orosz elnök bizalmát is, hiszen feladatát – Csecsenföld békéjének őrzését – elvégzi. Azonban Kadirov kritikusainak egy része is a rendszerhez lojális és/vagy a háborúban résztvevő körökből érkezik, ami némi megosztottságot okoz ezen a táboron belül is – igaz, az ukrajnai háború mellett ezek a konfliktusok jelenleg háttérbe szorulnak.

Vlagyimir Putyin elnök gyakran hangsúlyozza az ország soknemzetiségű és sokvallású jellegét, és tény, hogy az orosz hadsereg kötelékében Ukrajnában az ország minden nagyobb nemzetisége és felekezete képviselteti magát. A Kreml célja a nemzetiségi és vallási béke megőrzése, az orosz nyelv és kultúra által összekapcsolt soknemzetiségű nép egységének fenntartása, az idei terrorakciók pedig éppen ez ellen irányuló támadások is egyben. Több elemző is felvetette, hogy

„a dagesztáni akció célja radikális ellen akciók kiprovokálása lehetett, amely viszontválaszt szülve szembefordíthatta volna egymással az ortodox keresztényeket és a muszlimokat, függetlenül attól, hogy korábban voltak-e ellenérzéseik a másik vallással szemben”

A társadalom két szélének – a radikális nacionalistáknak, illetve a gyakran összekapcsolódó nemzetiségi szeparatistáknak és iszlamista radikálisoknak – az egymást gerjesztő radikalizációja azonban így is komoly kihívást jelent az orosz vezetés számára. A demográfiai folyamatok tükrében, az orosz nemzetiségűek alacsony születés számai és a muszlim lakosság számának növekedése mellett pedig könnyen a legnagyobb kihívássá is válhat hosszabb távon Moszkva számára.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com