//Visszatér a tékozló fiú?
Lukasenkót a síelés szerelmeseként is vonzhatja Ausztria, hiszen jól ismeri az itteni pályákat #moszkvater

Visszatér a tékozló fiú?

Előbb kitiltották, egy ideje már hívják. Alekszandr Lukasenko hosszú idő után látogat ismét az Európai Unióba. A belarusz elnök november 12-én Bécsbe utazik.

Lukasenkót a síelés szerelmeseként is vonzhatja Ausztria, hiszen jól ismeri az itteni pályákat #moszkvater
Lukasenkót a síelés szerelmeseként is vonzhatja Ausztria, hiszen jól ismeri az itteni pályákat
Fotó:EUROPRESS/Viktor Tolochko / Sputnik

Három éve járt utoljára az Európai Unióban. Akkor Rómában és a Vatikánban. Ezt megelőzően hosszú évekig az unió szankciói miatt nem is utazhatott ezekbe az országokba. Néhány éve azonban már eltörölték ezeket a korlátozásokat, ám a Belaruszt több mint 25 éve elnökként irányító Alekszandr Lukasenko nem élt az ekkor már érkező meghívásokkal. Májusban is várták a Keleti Partnerség jubileumi csúcstalálkozójára, ám ő a külügyminiszterét, Vlagyimir Makejt küldte. Hosszú idő után most először utazik hivatalos látogatásra, méghozzá november 12-én Bécsbe.

„Ausztria tökéletesen megfelel egy az elszigeteltségből kitörő ország vezetőjének első látogatására, ugyanis tagja az EU-nak, a NATO-nak viszont nem, nemzetközi ügyekben pedig megőrizte a semlegességét”

Lukasenkót a síelés szerelmeseként is vonzhatja Ausztria, hiszen jól ismeri az itteni pályákat. Igaz, a 2010-es síelése komoly botrányt kavart. A elnök helyi vállalkozók meghívására Tirolban pihent, és cserébe ezek az üzletemberek belarusz cégekben kaptak részesedést.

A mostani bécsi út jó teszt lesz annak lemérésére, hogy miként változott az uniós politikusok véleménye a nem is olyan régen még „Európa utolsó diktátorának” nevezett belarusz elnökről. Az elmúlt években azonban már érezhetően változik Brüsszel viszonya Belaruszhoz. Egyrészt Minszk pozitív környezetben jelenik meg a nemzetközi sajtóban, mióta a belarusz főváros helyt ad a kelet-ukrajnai rendezésről folyó tárgyalásoknak. Nyugaton azt is  elismeréssel konstatálták, hogy Lukasenko nem volt hajlandó a Krímet elismerni Oroszország részének. Mint ahogy szimpátiával figyelik jó kapcsolatát Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is. De pozitívan fogadták azt is, hogy Minszk nem szeretné, ha az ország területén orosz katonai bázis létesülne.

„Ezeket a lépéseket a Nyugat akkor is pozitívan fogadja, ha nyilvánvalóan látszik az is, hogy Lukasenko sokszor Moszkvát puhítandó kacsingat Európa felé”

A Belarusszal szembeni nyugati kritikák minden esetre csendesedtek, és európai körökben nem is tagadják, hogy a Minszk és Moszkva közötti feszültséget igyekeznek a saját javukra fordítani. Mindenek előtt Varsó aktivitása nőtt meg a keleti szomszédban, és Lengyelország komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy Minszket leválassza Moszkváról. Ebben érdekelt az Egyesült Államok is, amely az utóbbi időben rendezte a kapcsolatait Belarusszal. Még lemondása előtt ellátogatott Minszkbe az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója John Bolton, és megegyeztek, hogy újra a legmagasabb szintre emelik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. Washington és Minszk viszonya a 2000-es évek közepétől vált rendkívül feszültté, Amerika korlátozások sorát vezette be Belarusszal szemben, 2008-tól pedig a nagykövetet is visszahívták.

Lukasenko pozitív jelzéseitől azonban még nem esnek hanyatt az Európai Unióban. Mindenek előtt azt várják tőle, hogy az európai normáknak megfelelő választásokat tartsanak Belaruszban. Ennek azonban még nem jött el az ideje. Lukasenko ugyan jelezte, ha ő lelép a színről, akkor a politikai berendezkedés az erős elnöki felől a parlamenti köztársaság irányába mozdul el. A következő, 2020-ban esedékes elnökválasztáson azonban még Lukasenko indulni akar.

„S miközben Lukasenko ki-kikacsingat Európa és Amerika felé, Moszkva határozottan erősítené a két állam eddig inkább csak formálisan létező integrációját”

Belarusz szuverenitását féltik, ám alighanem őszintébben aggódik emiatt maga Lukasenko. No, meg az is igaz, hogy nem szívesen adná át Oroszországnak az ország irányítását. Minszk tehát lavírozni próbál a nagyhatalmak között, ám a mozgástere meglehetősen behatárolt. Oroszország, a nyomott áron importált energiahordozók nélkül ugyanis a már így is ingatag gazdaság megrogyna. S tegyük hozzá, Minszk az orosz hitelek nélkül is nagy bajba kerülne. Jelenleg Belarusz 7,55 milliárd dollárral tartozik Oroszországnak. S hogy milyen mértékű a függőség, azt jól mutatják az IMF számításai is, melyek szerint Oroszország 2005 és 2015 között 106 milliárd dollárral segítette a belarusz gazdaságot.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.