„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Albán fiatalok fociznak a koszovói Balinca faluban
Fotó:EUROPRESS/DIMITAR DILKOFF/AFP
A magyar fiatalok többsége valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy milyen nehézségekkel küszködnek néhány államhatárral odébb élő kortársaik. Márpedig a balkáni országok fiatalsága – akik elvileg az adott államok jövőjének letéteményesei lennének – olyan problémákkal kénytelenek szembenézni, amelyek sokakat arra késztetnek, hogy ideiglenesen (vagy akár örökre) elhagyják az otthonukat.
A balkáni államok máig nem heverték ki igazán a tíz évvel ezelőtti világválságot, ennek eredményeként mindenütt jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, mint az Európai Unió államaiban. Utóbbiak is küzdenek a teljes lakosságra vonatkozó rátánál nagyobb méreteket öltő fiatalkori munkanélküliséggel, ám a balkáni országokban elképesztő számokat láthatunk. A Világbank és a bécsi Nemzetközi Közgazdaság-tudományok Intézete (WIIW) 2018-as munkaerőpiaci trendekről szóló elemzése szerint 2017-ben a Nyugat-Balkán hat vizsgált államában (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Szerbia) átlagosan 37,6 százalékos volt a munkanélküliek aránya a fiatalok (15–24 év) körében.
Az évtized eleje óta – a nyugati integrációs folyamatok beindulásával párhuzamosan, részben azokból kifolyólag – megannyi kezdeményezés indult be azért, hogy a fiatalok munkanélküliségét csökkenteni tudják a régióban. Ennek eredményeként Albániát kivéve mindenütt a 2010-es számok alá csökkent – ha igen lassan is – a 2017-es érték. 2015 és 2017 között szignifikáns volt a csökkenés, különösen Bosznia-Hercegovina esetében, ahol egyes években még a hatvan százalékot is meghaladta a fiatalok munkanélküliségi rátája. Azonban a nagy csökkenések ellenére – ha az uniós értékekhez viszonyítunk – még mindig borzasztóan magas a fiatalkori munkanélküliség, a szórás a montenegrói 29 százaléktól a koszovói 50 százalékig terjed.
Ugyanebből az elemzésből kitűnik, hogy nem a legkevesebb oktatásban részesülők adták a fiatalkori munkanélküliek többségét ezekben az országokban, hanem az úgynevezett közepesen kitanított réteg (72,5–86 százalék, itt csak Albánia volt kivétel 46 százalékkal).
A nyugat-balkáni fiatalok (15–30 év) kihívásaival és lehetőségeiről szóló, az Európai Parlament Kutatószolgálata által összeállított, 2017 szeptemberében megjelent összefoglaló szerint a térség oktatási rendszerei komoly nehézségekkel küzdenek. Sokszor elavult szisztémákban, rossz oktatói gárdával adnak át olyan tudást, amelyre semmi szükség sincs a munkaerőpiacon. Egyetemi végzettséggel is munka nélkül marad sok fiatal, mivel további képzésekre lenne szükségük ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni.
Részben a munkaerőpiaci helyzet, részben a politikai rendszerbe vetett bizalom alacsony foka és a változásba vetett hit szertefoszlása miatt a fiatalok közül sokan döntenek a kivándorlás mellett. Mivel a kivándorló fiatalok sok esetben jóval képzettebbek és iskolázottabbak az otthon maradó lakosságnál, a fogadó országok lényegében elszippantják azokat, akik a nyugat-balkáni államok jövőjének letéteményesei lehetnének. Az agyelszívás jelensége véresen komoly. A Gallup 2015 és 2017 közötti felmérései szerint Koszovó (amúgy balkáni viszonylatban is rendkívül fiatal) lakosságának 42 százaléka szeretné elhagyni az országot, ez világszerte a harmadik legmagasabb arány, Európában pedig a legmagasabb. Szerbia és Montenegró (amelyek sok más szempontból is pozitív példának számítanak) esetében ez az arány 25-25 százalékos, ez a legalacsonyabb a Balkánon.
Nincs munkájuk, nem vesznek részt tréningeken, nem járnak oktatási intézményekbe. A tétlen fiatalok aránya az összes fiatalhoz képest Szerbiában és Montenegróban a legalacsonyabb (18-18 százalék), míg Koszovóban, Albániában és Bosznia-Hercegovinában a legmagasabb (26-30 százalék) a Világbank korábban idézett elemzése szerint, az átlag pedig 23,5 százalékos. Gondoljunk bele, hogy a balkáni fiatalok alig egynegyede semmit nem csinál a mindennapokban, ami több szempontból is problémás. A huzamosabban tétlen fiatalok sokkal nehezebben integrálódnak a munka világába, adott esetben a társadalom peremére is szorulhatnak. Ebben az esetben könnyen meg lehet „hülyíteni” őket. Vagy az iszlám radikalizmus harcosává válnak, vagy jó pénzért internetes trollokként, álhírgyártóként „állnak munkába”. De akiknek sikerül is munkát találni, a Világbank elemzése szerint 20 százalékkal alacsonyabb fizetésért dolgoznak, mint azok, akiknek egyből sikerült elhelyezkedni.
Sokan azt várják, hogy a nyugati integráció elhozza majd a Kánaánt a térségbe. Az optimista forgatókönyvek szerint az uniós befektetések új munkahelyeket teremtenek majd, így a fiatalok munkaerőpiaci helyzete is jelentősen javulhat. Csakhogy a pesszimistábbak a kelet-európai országok példáiból indulnak ki. Mind tudjuk, hogy milyen jelentős volt az agyelszívás a Baltikum, Kelet-Európa, valamint a Balkán keleti felén fekvő országok esetében. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a határok lebontása az emigráció további erősödését hozza majd magával, ami komoly társadalmi gondokat okozhat a jövőben a Nyugat-Balkánon.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
