Varsó a „másik Oroszországban” bízik

Bár a szankciók nem váltották ki a remélt hatást, és az orosz társadalom nem fordult a hatalom ellen – Vlagyimir Putyin támogatottsága 80 százalék körüli –, Varsó rendületlenül bízik egy oroszországi politikai fordulatban. Ennek jegyében a belarusz ellenzék után az orosz disszidenseket is felkarolták. A Putyin rendszerével és az Ukrajna ellen indított háborúval egyet nem értő egykori képviselők a Varsó melletti Jablonnában tartották találkozójukat.

„De nem támogatja Putyin ellenzékét még a lengyel társadalom többsége sem. Egy a találkozó előtt készített friss felmérés alapján a lengyelek 48 százaléka hajlik arra, hogy be kell fogadni és támogatni kell az orosz disszidenseket”
Fotó:EUROPRESS/Sergei BOBYLYOV/SPUTNIK/AFP

Oroszországban nem keltett komolyabb visszhangot, és a nyugati közvélemény érdeklődését sem igazán keltette fel, így aztán inkább csak a lengyel sajtóból értesülhettünk arról, hogy a lengyel főváros melletti Jablonna kastélyában az orosz rendszeren kívüli ellenzék egy része már a Putyin utáni időkre készül. A „kongresszus” kiáltványt is elfogadott, amelyben kijelentik, hogy Oroszországban a politikai hatalmat a Putyin-rezsim kisajátította és magához ragadta, ami sérti az ország alkotmányos rendjének alapjait. Mint fogalmaznak, a hatalom megtartása Oroszországban az elnyomás és a zsarnokság révén valósul meg. Elítélik és bűncselekménynek nevezik az Ukrajna ellen kirobbantott agresszív háborút. Számos ország már elismerte Oroszországot terrorista államként vagy a terrorizmus bűntársaként. Kinyilvánítják az Oroszországi Népek Ellenállási Mozgalmának megalakítását, amelynek célja az orosz rendszer megdöntése, valamint az Ukrajna elleni háború leállítása.

„A Népi Képviselők Kongresszusa Oroszország népeinek természetes jogaként ismeri el a lázadáshoz, az elnyomásnak való ellenálláshoz, és a hatalombitorlók elleni küzdelemhez való jogot”

Mint arról a lengyel Rzeczpospolita beszámolt, az ellenzéki politikusok, egykori képviselők véleménye megoszlott abban a kérdésben, hogy miként lehet eltávolítani Putyint a hatalomból. Lehet-e merényletre buzdítani ellene, és szabad-e fegyveresen fellépni a rendszer ellen. Az első kérdésre a lap belső információk alapján született beszámolója szerint két és fél válasz született. Az első szerint a hatalmat minden eszközzel meg lehet dönteni, míg mások úgy vélik, nem szabad gyilkosságra buzdítani. De akadt olyan vélemény is, amely az első verziót támogatta, ám hozzátette, hogy erről nyilvánosan nem lehet beszélni.

„Érdekesség, hogy virtuálisan bekapcsolódott a <kongresszus> munkájába az ukrán parlamenti képviselő Alekszij Goncsarenko is, aki szerint a <szilovikok> között kell keresni olyan embert, aki eltávolítaná a hatalomból az orosz elnököt. Ezt az ötletet felháborodottan utasította el a jelen levők többsége”

A rendezvény résztvevői azzal a kéréssel fordultak az úgynevezett Putyin ellenes koalíció országaihoz, hogy ismerjék el a Jablonnában megalakított „átmeneti parlamentet”, és szakítsanak meg minden kapcsolatot a dumával, az orosz kormánnyal és az orosz államfővel.

Ez a kérés aligha talál nyitott fülekre, hiszen az európai országok nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatot Oroszországgal, és még Belarusszal sem. Sőt, az Egyesült Államok titkos tárgyalásokat folytat a Kremllel Ukrajnáról, Európa pedig egyre inkább a kompromisszumok felé terelné Kijevet.

„Sokat elárul a <kongresszus> komolyságáról, hogy még az oroszbarátsággal nem vádolható lengyel sajtó is fenntartásokkal viszonyult a találkozóhoz”

Mint a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (PISM) elemzője, Agnieszka Legucka megjegyezte, kétes kezdeményezésről van szó, és tévedés lenne a „szabad Oroszország” kongresszusáról beszélni. S valóban, a Jablonnában megjelent volt képviselők sokáig a rendszer részei voltak, és egyáltalán nem bírják még a Putyin rendszerével egyet nem értő, jó esetben is csupán 10 százalék teljes támogatását sem. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi helyzetben az orosz társadalom többsége egyenesen hazaárulásnak tartja az ilyen megnyilvánulásokat.

„De nem támogatja Putyin ellenzékét még a lengyel társadalom többsége sem. Egy a találkozó előtt készített friss felmérés alapján a lengyelek 48 százaléka hajlik arra, hogy be kell fogadni és támogatni kell az orosz disszidenseket”

Ahogy ennek kapcsán a Rzeczpospolita meg is jegyzi, a lengyelek szemében még minden orosz ellenség. A lap főszerkesztője publicisztikájában azt próbálja megértetni, hogy a Putyin rendszere elől elmenekülők nem ellenségek, és támogatni kell őket, mert ha a jelenlegi rendszer megbukik – s ez szerinte előbb-utóbb bekövetkezik -, akkor valakiknek meg kell szervezni az új Oroszországot. Boguslaw Hrabota a lengyelek reményének nevezi az ellenzéki kongresszust, a főszerkesztő azonban nem érti, nem akarja érteni, hogy Oroszországban Putyinnnak jelenleg nincs alternatívája.

„A megbuktatásáról szőtt nyugati álmok erősen vágyvezéreltek, ha pedig racionálisan közelítünk a kérdéshez, akkor egyértelműen az információs háború részének tekinthetők”

Az ismert lengyel újságíró arról is elfelejtkezik, hogy a most a rendszer leghangosabb kritikusai az orosz erők ukrajnai botladozásán felháborodva éppen keményebb fellépésre ösztökélnék Putyint.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com