„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Amíg Budapest az ostrom alatt pusztult el nagy részben, addig Varsó az ostrom megkezdésekor szinte már nem is létezett”
Fotó:EUROPRESS/Loskutov/Sputnik/AFP
A fiatalabb korosztályok, akiknek a II. világháború már történelmi távlatban van, talán nem érthetik meg azt, hogy amíg Budapest ostroma több hétig, hónapig tartott – a magyar főváros az első orosz támadást követően csak a 102. napon, 1945. február 13-án adta meg magát –, addig Varsó felszabadítása mindössze négy napig tartott. Nos, ha nagyon szigorúan nézzük a tényeket és a számokat, akkor a fentiek valóban magyarázatra szorulnak. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy a két főváros egyformán fontos volt a hitleri Németországnak.
„A mai napig vitáznak ugyanis a történészek arról, hogy a tényleges ostrom mikortól számítódik”
Budapest esetében a szovjet és a jelenlegi orosz történetírás jelentős része október 29-ét jelöli a magyar fővárosért zajló csata első napjának, de vannak nem kevesen olyanok, akik ezt az ostromgyűrű december 25-i napjától számítják, míg megint mások a december 29-i ultimátumok átadási napját veszik Budapest ostromának első napjaként. Nem tisztünk dönteni ebben a vitában, de az tény, hogy a Budapestért folyó tényleges harcok a legutóbbi dátumhoz köthetők.
Nos, Varsó esetében sem azt a napot tekinthetjük az ostrom kezdetének, amikor az 1. és a 2. Belorusz Front csapatai a varsói származású Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij marsall parancsnoksága alatt január 14-én megindultak a lengyel főváros maradékának elfoglalására.
„Amíg Budapest az ostrom alatt pusztult el nagy részben, addig Varsó az ostrom megkezdésekor szinte már nem is létezett”
Egyrészt az 1943-as gettólázadás, másrészt a Honi Hadsereg vezette 1944-es varsói felkelés után a németek a város épületeinek 84 százalékát lerombolták, és ennek a pusztításnak köszönhetően az ipari épületek és az építészeti emlékek 90, míg a lakásállomány 72 százaléka már nem is létezett.
A lengyel főváros felszabadítása vagy elfoglalása – ki hogy élte meg a náci hadak kisöprését, és a szovjet katonák hatalomátvételét – érdekében indított offenzíva szorosan összefügg az 1944. augusztus 1-jén kitört varsói felkeléssel, amelyet Sztálin mindig is kalandor cselekedetnek tartott.
„Mégis miért volt fontos a szovjet haderő előtt felszabadítani a német elnyomás alól a lengyel fővárost?”
Nos, a magyarázat Moszkvában keresendő, ahol 1944. július 21-én megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság (PKWN), amely kommunistákból és Sztálin feltétlen híveiből állt. A Vörös Hadsereg által felszabadított területeken ők gyakorolták a hatalmat, így a Lengyel Földalatti Államnak tennie kellett valamit az ellen, hogy a PKWN nehogy átvegye a szerepét, és társadalmi támogatottságot szerezzen.
Katonai értelemben azonban külső segítség nélkül a varsóiak lelkesedése és önfeláldozása, a Honi Hadsereg katonáinak taktikussága és hősiessége ellenére sem volt esély a felkelés sikeres befejezésére. Nem véletlen, hogy már augusztus 4-én az aktív védekezésre tértek át, ám a főparancsnokság hiába számított a nyugati szövetségesek, vagy akár a szovjetek segítségére. Ráadásul a német páncélos haderő megállította a Vörös Hadsereget Varsó egyik kerülete, Praga elővárosában. A történészek jelentős része a ma már kutatható dokumentumok alapján úgy véli, az oroszok szándékosan függesztették fel az offenzívát, hogy ezzel időt adjanak a németeknek a felkelés vérbe fojtására.
A teljesen magukra hagyott felkelők ereje napról napra fogyatkozott, és a Honi Hadsereg főparancsnokságának képviselői október 2-án 21 órakor aláírták a kapitulációt von dem Bach tábornok székhelyén, Ożarówban.
„A kapitulációs okmány aláírása után a Honi Hadsereg tisztjei és közkatonái német hadifogságba kerültek. Varsó lakosságát, mintegy fél millió embert kitelepítették a városból és a pruszkówi átmeneti táborban helyezték el. Majd Varsót szinte a földdel tették egyenlővé”
Nos, a Vörös Hadsereg 1944-45 őszén-telén egyrészt megvetette a lábát a Visztula mentén, másrészt 1945 januárjára szinte tökéletesen előkészítették a Varsó-Poznan offenzívát, amelyben az 1. és a 2. Belorusz Front csapatai, valamint a velük szövetségben harcoló lengyel hadosztályok vettek részt. Ekkor úgy tűnt, Varsó romjai is hasonló ostromot kell, hogy kibírjanak, mint Budapest. Hitler ugyanis ugyanúgy erődnek nyilvánította a lengyel fővárost, mint a magyart, és több parancsnoki kinevezést követően végül január elején Friedrich Weber altábornagyot nevezte ki a romváros védelmének vezetésével. Webernek 17 ezer katonával és 346 ágyúval és aknavetővel kellett mindezt végrehajtania. A védelmi vonalba kilométerenként körülbelül 300 katona, 8 ágyú és egy harckocsi jutott.
„A szovjet parancsnokság erőteljes offenzívát tervezett az 1. , 2. és 3. Belorusz és az 1. Ukrán Front egységeivel, hogy a németeket az Oderához szorítsák. Noha ezekről a szovjet tervekről – Visztula-Odera hadművelet – a Wehrmacht szárazföldi erőinek vezérkari főnöke, Heinz Guderian vezérezredes többször jelentett Hitlernek, de a Führer úgy döntött, nem hisz ezeknek az információknak, és szovjet propagandának tekinti”
Eredetileg január 20-án indult volna meg a szovjet támadás, ám a németek ardenneki ellentámadási kísérlete miatt Winston Churchill brit miniszterelnök arra kérte Sztálint, hogy hozza előrébb a tervezett hadműveletet, és kezdődjenek meg a támadások a front német-szovjet szektorában. Az előkészületeket felgyorsították, és a Vörös Hadsereg január 12-én Georgij Konsztantyinovics Zsukov parancsnoksága alatt támadásba lendült a Balti-tengertől a Kárpátokig, és az 1. Belorusz Front csapatai január 14-én megkezdték Varsó ostromát.
„Már az első napon több kilométert haladtak előre a szovjet hadak, melyek másnapra elérték a Pilica folyót, míg 16-ra már bekerítették Varsót, és a lengyel katonasággal karöltve elfoglalták a főváros környéki falvakat”
Opach, Benkova, Kopyty, Belyaeva, Obory, Piaski is a szovjet-lengyel erők kezére került. A németek időközben rájöttek arra, hogy a varsói romok között képtelenség megállítani az ellenséget, így január 17-re visszavonultak Németország irányába. Ezzel a varsói romváros ostroma befejeződött.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
