„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Találgatások kaptak lábra, hová menekül Dodik a letartóztatás elől, amely egyelőre csak Bosznia-Hercegovina területére érvényes”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP
A szerbek részére a daytoni békében gondoskodtak egy „államról az államban”, a boszniai Szerb Köztársaságról. A horvátokat viszont „összezárták” a bosnyákokkal, a Bosnyák-horvát Föderációban.
„A kiválására a kényszerű együttélésből csak a szerbeknek van esélyük, és ezzel időről-időre fenyegetőznek is. Idén február vége óta megint ilyen idő van. A kiváltó ok most a szövetségi bíróság , ítélete volt. Dodikot egy év szabadságvesztésre, és minden választás útján elnyert funkció – mint amilyen a mostani elnöki is – betöltésétől való eltiltásra ítélte”
Az indok a nemzetközi közösség főképviselője határozatának be nem tartása. Dodik nem ijedt meg az ítélettől. Sőt, törvénybe foglaltatta a szövetségi igazságügyi és nyomozó hatósága működésének tilalmát a boszniai Szerb Köztársaságban. Azokat a szerbeket pedig, akik ennek folyományaként nem hagyják el a szövetségi intézményekben betöltött posztjaikat, megbüntetik. Ezzel gyakorlatilag működésképtelenné tették a központi állami szerveket. Már dolgoznak a boszniai Szerb Köztársaság új alkotmányán, amely előirányozza saját hadsereg és titkosszolgálat felállítását, és megadja a Szerbiával való egyesülés lehetőségét. A szövetségi ügyészség két másik boszniai szerb politikus – Radovan Viskovics, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke és Nenad Sztevandics, az ottani parlament elnöke – előállítására is utasítást adott. Őket a fent említett jogszabály miatt alkotmány sértéssel vádolják.
„Találgatások kaptak lábra, hová menekül Dodik a letartóztatás elől, amely egyelőre csak Bosznia-Hercegovina területére érvényes”
Egyesek fejében az is megfordult, hogy talán Budapestre. A nyugati sajtó és a vele egy követ fújók ugyanis előszeretettel emlegetik Orbán Viktorral fenntartott jó kapcsolatát. Dodiknak fölösleges menekülnie, hiszen Banja Lukában a lehető legnagyobb biztonságban van. Ennek ellenére azzal lepte meg a világot, hogy a boszniai Szerb Köztársaság kormánygépén hétfőn mégis elutazott Belgrádba, hogy részt vegyen a Szerbia elleni NATO-légicsapások évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.
A következő úticélja pedig Tel-Aviv, illetve Jeruzsálem, ahol március 26-27-én nemzetközi konferenciát tartanak az antiszemitizmus elleni harcról. A fő célja azonban alighanem az, hogy valamiféle „kiskaput” találjon a State Departmentbe, miután Marco Rubio, amerikai külügyminiszter határozottan az egységes Bosznia-Hercegovina mellett nyilatkozott. Benjamin Netanjahuval is találkozik, akivel újabb közös pont, hogy ellene is elfogató parancs van érvényben. Ezek után a szarajevói szövetségi bíróságnak sincs más választása, mint nemzetközi elfogatóparancsot kiadni Dodik ellen, mert otthon állítólag egy egész különlegesen kiképzett alakulat őrzi. A szövetségi nyomozó ügynökség (SIPA) már törvényileg ki van tiltva a boszniai Szerb Köztársaságból, a nemzetközi békefenntartók pedig közleményben tudatták, nem azért vannak ott, hogy bárkit letartóztassanak.
„Van-e kiút arcvesztés nélkül ebből a helyzetből? Ez fogas kérdés, elsősorban a nemzetközi közösség, leginkább pedig Európa számára”
A horvátok, akiknek nem érdeke, hogy az ország szétessen, a boszniai Szerb Köztársaság ellenzéki pártjaival tárgyalnak. Dragan Čović, a Bosznia-hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZBiH) elnöke szerint most a legfontosabb feladat a szövetségi intézmények működőképessé tértele, mert fontos törvények várnak elfogadásra, nem utolsó sorban a költségvetés. Mint mondta, egyelőre a közös pontokat keresik Dodik ellenzékével, amelyeknek alapján elkezdődhetnek az érdemi tárgyalások.
Dodik irracionális lépésnek minősítette, hogy a vesztesekkel, vagy ahogy ő mondta „a szkipetárokkal” – az albánok némileg negatív felhangú megnevezése a szerb köznyelvben – tárgyalnak a horvátok. Szerinte ez a vonzalom köztük nem fog sokáig tartani, valószínűleg csak addig, amíg elfogadják a választási törvényt.
„Ebben részben igaza van, mert a horvát népesség régi sérelme, hogy rendre nem az ő, hanem a bosnyák többség szavazataival megválasztott képviselők ülnek be a parlamentbe, és szavaznak az ő nevükben”
Azért van csak részben igaza, mert a három népesség közül a horvátoknak más okból sem érdeke, hogy Bosznia-Hercegovina szétessen. A horvát népességnek csak mintegy fele él tömbben, a többi szétszórtan a föderáció területén. Ha a szerbek kiválnak, a szórványban élők ugyanolyan veszélyeknek lesznek kitéve, mint voltak a boszniai háború idején. Horvátországnak sem lenne előnyös, ha egy nagy, de legalább a boszniai Szerb Köztársasággal megnövelt területű és népességű Szerbiával, valamint a hadseregével nézne farkasszemet a határain.
„Minden esetre Dodik továbbra is szövetségeseinek tekinti a horvátokat Szarajevó központosítási törekvéseivel szemben. Nem ígéri, de sejteti, hogy visszakaphatják Herceg-Bosnát, vagyis a bosznia-hercegovinai horvát entitást”
A magyarázat arra, hogy miért veszítették el, megadja a választ arra is, hogy miért kell a nemzetközi közösségnek elgondolkodnia az ismétlődő bosznia-hercegovinai válságok megoldásán. Amikor az Egyesült Államok kibékítette a bosnyákokat és a horvátokat, hogy közösen harcoljanak a szerbek ellen, az ezt szentesítő Washingtoni Megállapodásban még konföderációt, vagyis két entitás, a bosnyák és a horvát szövetségét ígérték a horvátoknak. Ez Daytonban is megmaradt, de az egyik egy közös, bosnyák-horvát, a másik pedig egy színtiszta szerb lett. Ott a konföderáció már nem is volt az asztalon.
„Olyan béke köttetett, amelyik lefojtotta a konfliktust, az okokat, amelyek azt szülték, nem szüntette meg. Hogy az Egyesült Államok most megint Dayton mellett teszi le a garast, az annak a jele, hogy most sem jut jobb az eszébe. Ez tűnik számára a legegyszerűbb megoldásnak, pedig a napnál világosabb, hogy ezek a problémák újra és újra elő fognak jönni, amíg legalábbis a horvátok el nem fogynak. Mivel ők vannak a legkevesebben, erre kell a legkevesebbet várni”
Mark Rutte, NATO-főtitkár, amikor a mostani bonyodalmak elkezdődtek, nyomatékosan kijelentette, hogy ezt ott helyben kell megoldani. Jó lett volna erre gondolni már korábban is, amikor a Főképviselői Hivatalt létrehozták, és a helyi politikai viszonyokat nem ismerő, de busásan megfizetett politikusokat ültettek a helyiek nyakára. Életidegen – legalábbis Bosznia-Hercegovinában – döntéseikkel sokszor inkább rontottak a helyzeten, semmint javítottak. Európában Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően nincs egységes elképzelés. A hatalmi központok, vagy amely országok még annak tartják magukat, mint Nagy-Britannia és Franciaország, a szerbek felé húznak. A németeket pedig a szerbek „húzzák be a csőbe”. Most éppen Christian Schmidtet (CSU), korábban Christian Schwarz Schillinget (CDU).
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
