„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Zoltai Alexandra írása a #moszkvater.com-on
„Kína 2003-ban harmadik nemzetként indított embert az űrbe a Shenzhou-5 küldetéssel, amely során Yang Liwei 21 órát töltött az űrben”
Fotó:EUROPRESS/XINHUA/AFP
Xi Jinping kínai elnök a 2022-es XX. párt kongresszuson elmondott beszédében az űr infrastruktúrát a Kínai Kommunista Párt legitimitása kritikus elemeként azonosította. Az űr Kína és az Egyesült Államok közötti stratégiai verseny szerves részét képezi, és kulcsfontosságú eleme nemzeti hatalmának.
„Kína 2003-ban harmadik nemzetként indított embert az űrbe a Shenzhou-5 küldetéssel, amely során Yang Liwei 21 órát töltött az űrben”
Azóta Kína számos ilyen küldetést hajtott végre, és holdkutatási programja is nagy sikereket ért el – 2013-ban a Chang’e-3 sikeresen landolt a Holdon. Kína űrtevékenysége robbanásszerűen megnőtt hatótávolság, frekvencia és ambíció tekintetében is. A 2018 végén felbocsátott Chang’e 4 igazi űrszenzációt biztosított az országnak, hiszen először tudtak végrehajtani sikeres leszállást a Hold sötét oldalán. A Chang’e 5 újabb ugrást jelentett, friss mintákat gyűjtött az Oceanus Procellarumból, és egy összetett, háromhetes küldetés után a Földre szállította a mintákat elemzésre. A végeredmény 1731 gramm értékes holdanyag volt, amely új betekintést engedett a Hold vulkáni történetébe, és regolitjának váratlanul magas víztartalmába. A Chang’e 6 júniusban tért vissza, 1935 gramm holdanyaggal.
„A Tianwen-1 küldetés 2020-ban leszállt első roverével a Marson, 2022 végére pedig Kína befejezte a Tiangong Űrállomás építését, a további bővítési tervek pedig már folyamatban vannak”
Ezek a tervek hamarosan megtérülnek, hiszen a Nemzetközi Űrállomást a tervek szerint 2031-ben leállítják, és amikor ez megtörténik, a Tiangong lesz az egyetlen űrállomás. Mindeközben, a jelenlegi évtized végére Kína azt tervezi, hogy űrhajósokat küld a Holdra, felfedezi a külső naprendszert, a 2029-ben induló Tianwen-4 küldetése révén közelebbről megvizsgálja a Jupiter 95 holdjának egyikét (Callisto), valamint eljut az Uránuszig is.
„A Shenzhou-18 küldetés keretében júliusban végrehajtották az idei második űrsétát, ami a Tiangong történetében a 16., járművön kívüli tevékenység”
Kína egyik legfőbb célja pedig, hogy még az évtized vége előtt űrhajósokat (kínai nevükön tajkonautákat) juttasson a Holdra. Ez egy olyan célkitűzés, amelyre Kínának jó esélyei vannak a rakétatechnika, a személyzettel ellátott űrrepülés és a robotos Hold-küldetések terén elért fejlődése alapján. A China Aerospace Science and Technology Corporation (vagy CASC) új rakétát fejleszt, a Long March 10-et, amely 27 tonnát képes Hold körüli pályára állítani. A rakétával ez év júliusában újabb sikeres tesztet hajtottak végre. A leszállás nem csupán a zászló kitűzéséről szólna, hanem beleillik a Nemzetközi Holdkutató Állomás néven ismert tágabb tervbe.
„Ehhez Kína egy állandó, kezdetben robotizált bázis felépítését tervezi a Holdon”
Az ország jelenleg nemzetközi partnereket keres a megaprojekthez. A finanszírozástól, a technikai akadályoktól és egyéb változóktól függően geopolitikailag feszült versenyfutásba fajulhat, hogy megtudják, ki veti meg először a lábát a Holdon. Míg a korábbi missziók a kínai kutatók adatszolgáltatására összpontosítottak, Peking egyre inkább nemzetközi együttműködések kialakítására törekszik. Az Egyesült Államokkal folytatott kormányzati szintű együttműködést azonban úgy tűnik, erősen korlátozzák a geopolitikai feszültségek.
(A teljes cikket, valamint az ázsiai országok űr programjáról szóló összeállítást az Eurázsia magazin szeptemberi számában olvashatják.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
