Nélkülöz minden realitást, és nincs szakmai alapja annak az ukrán bejelentésnek, amely szerint Kijev három éven belül friss nukleáris  üzemanyag-gyártását tervezi, és a saját szükségletei mellett Csehország, Szlovákia, Finnország és Bulgária orosz típusú atomerőműveinek fűtőanyag szükségletét is szívesen kielégítené, írja az atombiztos.hu blogon Hárfás Zsolt. Mint a atomenergetikai szakértő hozzáteszi, nem túl meglepő módon ezt a projektet a csak nevében „amerikai” – most éppen két kanadai cég tulajdonában lévő – Westinghouse céggel kívánja Ukrajna megvalósítani.

Az amerikai Westinghouse cég már korábban is próbálkozott Ukrajnában, Finnországban és Csehországban az orosz típusú reaktorokba amerikai üzemanyagot elhelyezni – emlékeztet Hárfás Zsolt -, de számos, a biztonságos üzemeltetést veszélyeztető műszaki probléma lépett fel a használat közben. A nem megfelelő hőtani méretezés és anyagösszetétel miatt a kazetták deformálódtak, üzem közben megszorultak, és átrakáskor sérültek, ami veszélyeztette a nukleáris biztonságot. Jirí Paroubek, cseh politikus, aki korábban rövid ideig miniszterelnök volt,  azt mondta, hogy az amerikai tisztviselők éveken át lobbiztak a Westinghouse érdekében.

„A Westinghouse által szállított fűtőelemeknek rosszabb volt a minősége, és magasabb az ára, mint az orosz üzemanyagoké. Emellett pedig a cég által szállított üzemanyagok – az alapos előzetes elemzések ellenére – gyakran okoztak üzemzavart a temelini reaktorokban”

A nukleáris üzemanyag olyan speciális termék, amelynek gyártásához elengedhetetlen a hosszú évtizedek tudományos, gyártási és üzemeltetési tapasztalata. Különösen azért, mert a friss üzemanyagot a vevők egyedi specifikációi alapján kell legyártani, mivel az egyes reaktorok fizikai jellemzői, a működési és üzemanyag-kezelési stratégiája is különböző. Emellett a gyártónak számos más, többek között az adott ország nemzeti engedélyezési követelményeinek is meg kell felelnie.

„Fontos hangsúlyozni, hogy a nukleáris biztonság elsőrendűsége mellett ma legalább hét évre lenne szükség ahhoz, hogy egy atomerőmű üzemeltetője új, más gyártó által készített nukleáris üzemanyagra térjen át. Ez még abban az esetben is így van, ha már rendelkezésre áll a kifejlesztett új üzemanyag”

Ugyanis ennyi idő alatt zajlik le az üzemi tesztelés, a mérések, a használt üzemanyagok pihentetése, valamint a nukleáris hatóság engedélyeztetési folyamata. Ezért Hárfás Zsolt szerint egészen abszurd és nukleáris- és ellátásbiztonság szempontjából is veszélyes az az elképzelés, hogy Ukrajna három év alatt amerikai segítséggel felépít egy üzemanyaggyárat, és onnan látnák el nemcsak az ukrán, hanem más európai ország orosz típusú reaktorait is.

Sajnálatos módon nagyon úgy tűnik, hogy Ukrajna, háttérben a Westinghouse céggel egész egyszerűen a világ vezető atomenergetikai cégét, a Roszatomot politikai alapon kívánná kiszorítani a piacról a friss nukleáris üzemanyagok gyártása, és az új atomerőművek építése tekintetében.

„Itt azonban meg kell jegyezni, hogy kizárólag az orosz cég rendelkezik a teljes nukleáris értéklánccal”

Az orosz fél rendelkezik például a megfelelő mennyiségű uránnal, átalakítási és dúsítási kapacitással, az üzemanyag-kazetták gyártásához szükséges speciális fémekkel, gyártó kapacitásokkal és több évtizedes fejlesztési és gyártási tapasztalattal is. Arról nem is beszélve, hogy a Roszatom az ukrán-orosz konfliktus közepette is folyamatosan teljesíti a nemzetközi szerződésekben foglaltakat és leszállítja az egyes országokba a biztonságos friss nukleáris üzemanyagot.

„Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok azért nem szankcionálta az orosz atomipart, mert egész egyszerűen az amerikai éves urán szükséglet több mint 50 százalékát Oroszország és két szövetségese biztosítja”

Tehát enélkül az amerikai atomerőművek felét szinte azonnal le kellene állítani, ami súlyos ellátásbiztonsági kérdéseket vetne fel. Ukrajna ugyan rendelkezik éves szinten pár száz tonnás urán kitermeléssel, de ez csak egy csepp a tengerben. Miközben nem rendelkezik az üzemanyag-gyártáshoz szükséges teljes értéklánccal (átalakítás, dúsítás, gyártás), és a gyártáshoz szükséges több évtizedes tapasztalattal sem rendelkezik. Mindezek alapján jogos kérdés, hogy Ukrajna, vagy éppen az Egyesült Államok honnan is szerezné be a megfelelő mennyiségű uránt és hogyan tudná egyáltalán legyártani az friss nukleáris üzemanyag-kazettákat, hiszen már most is szűkösek a rendelkezése álló nyersanyag-  és gyártó kapacitásaik.

„Az Európai Uniónak továbbra is határozottan ki kell állni a nukleáris biztonság elsőrendűsége mellett, mert ez minden európai ember alapvető érdeke”

Nem engedhető meg – fogalmaz Hárfás Zsolt -, hogy kizárólag politikai döntésekkel, a megfelelő tesztelések és engedélyeztetések nélkül ukrán-amerikai friss nukleáris üzemanyaggal kísérletezzenek uniós tagországok orosz típusú reaktoraival.