A szovjet atom- és hidrogénbomba atyja, Igor Kurcsatov születésének 120. évfordulója előtt egy nappal jelentették be, hogy Dubnában sikerült előállítani a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 102-es rendszámú elemének, a nobélium 249-es tömegszámú izotópját, amivel az orosz tudósok tisztelegni kívánnak a kivételes képességű orosz atomfizikus emléke előtt.

Maga a felfedezés nem korszakalkotó, de kétségkívül jelentős. A  nobéliumot az 1960-as évek közepén sikerült először előállítani a dubnai részecskegyorsítóban a szovjet tudósoknak.  A nobélium leghosszabb életű izotópjának atommagja 259 protonból és neutronból áll, felezési ideje egy óra. A most előállított 249-es tömegszámú új izotóp felezési ideje viszont mindössze 44 milliszekundum (ms), azaz a másodperc 44 ezred része.

„Az orosz tudósok 2019 és 2021 között tanulmányozták a nobélium és rutherfordium fent említett neutronhiányos izotópjait”

Alekszandr Szvirihin, a dubnai 2-es labor vezetője tegnap azt mondta, hogy az U-400-as ciklotronon 220 olyan eseményt regisztráltak, amikor neutronhiányos 249-es nobélium izotóp keletkezett, és sikerült annak bomlását tanulmányozni. Eddig keveset foglalkoztak azzal, hogy miként is alakul át a nobélium 245-ös tömegszámú fermium izotóppá. Mint kiderült, alfa-bomlás útján nemcsak 241-es tömegszámú kalifornium izotóppá, hanem elektron befogással 245-ös tömegszámú eintsteiniummá is képes átalakulni a 249-es nobélium izotóp.

„Mindez nyilván az atomtudósok számára sokatmondó hír. Az viszont már szélesebb érdeklődésére tarthat számot, hogy a  felfedezés bejelentésének időzítése aligha volt véletlen. Tisztelgés volt Igor Kurcsatov előtt, és egyben késői jóvátétel”

Kurcsatov nevét ugyanis csak azért nem viseli elem, mert az 1964-ben Dubnában felfedezett 104-es rendszámú kurcsatoviumot sokáig nem tudták előállítani, ami jó öt év múlva 1969-ben az amerikaiaknak sikerült. Ezért az atommodellt  kidolgozó, az alfa- és béta-sugárzás felfedezéséért kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Ernest Rutherford után rutherfordiumnak nevezték el a kurcsatoviumot. Kurcsatov így saját elem nélkül maradt.

A ma 120 éve, az akkori Ufai kormányzóság területén, Szim városában született orosz atomtudósnak hatalmas érdeme, hogy megtörve az Amerikai Egyesült Államok atom monopóliumát, a Szovjetunió atom nagyhatalommá vált. 1942-től 1960-ban bekövetkezett haláláig lényegében Kurcsatov volt a szovjet atomprogram szakmai vezetője, és megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye, holott évtizedeken át még az arcát sem láthattuk, annyira titkos volt, amit csinált.

„Tudóstársai csak ezredesnek becézték, elképesztő munkabírása és a rohamtempó miatt, amit a pártvezetés és személyesen Sztálin által felügyelt szovjet atomprogram megvalósítása során diktált”

Kurcsatov fejében egyébként már a harmincas években megfogalmazódott az atomreaktor elképzelése, 1937-ben vezetésével elkészült Európa első ciklotronja a Szovjetunióban, ám miután az amerikaiak ledobták Hirosimára és Nagaszakira a nukleáris tömegpusztító fegyvert, Kurcsatov fő feladatává a szovjet atombomba létrehozása lett.

„A Manhattan-terv orosz megfelelőjének vezetésével ennek megfelelően Kurcsatovot bízták meg, akinek három éve volt, hogy elkészítse az első szovjet atombombát”

Innen datálódik Kurcsatov másik beceneve, a „Szakáll”, miután megfogadta, hogy addig nem borotválkozik, amíg el nem készül a bomba.  A Nyugat nem vette komolyan, amikor 1947-ben az 1917-es forradalom harmincadik évfordulója előtti napon a szovjet pártvezetés bejelentette, hogy megszűnt az Egyesült Államok atom monopóliuma.

Ezért aztán annál nagyobbat szólt, amikor a kazahsztáni szemipalatyinszki kísérleti telepen 1949. augusztus 29-én felrobbantották az első 22 tonnás szovjet atomtöltetet, majd 1953-ban a szovjet hidrogénbombát, végül 1961-ben minden idők legpusztítóbb fegyverét, a Cár bombát, avagy kódjele után a (rettegett) Ivánt, Hruscsov után szabadon Kuzma és minden bombák anyját, amelynek felrobbanásakor 58 megatonna trotil pusztító ereje szabadult el a Nova Zemlja fölött. Ezzel Moszkva világos üzenetet küldött az Amerikának az egyoldalú amerikai atomfenyegetés korszakának lezárulásáról.

„Kurcsatov ezután is elképesztő tempót diktált, Obnyinszkban az ő vezetésével készült el az atomenergia békés célú felhasználását lehetővé tevő, a világon az első, hálózatra termelő atomerőmű 1954-ben, majd 1960-ban bekövetkezett halála előtt felügyelte az első szovjet atom tengeralattjáró 1958-as, illetve a Lenin atomjégtörő 1959-es üzembe helyezését”

Érdekesség, hogy Kurcsatov életében olyannyira titokban tartották a létezését, hogy csak hátulról lehetett fényképezni. Halála után (a Kreml falában nyugszik)  a nevét vette fel az első számú akadémiai atomenergetikai kutatóintézet Moszkvában, ahol egyebek között a jövő fúziós energiáját szolgáltató első kísérleti tokamak született. A Kurcsatov Intézet területén van szintén az első szovjet kísérleti reaktor, illetve Kurcsatov ma múzeumként szolgáló lakása. Kurcsatovnak hívnak egy orosz és egy kazahsztáni várost,  számtalan közterületet, egy atomerőművet, intézmények egész sora viseli a nevét, de aszteroidát, krátert a Holdon, és az Aeroflot utasszállító repülőgépét, valamint egy kutatóhajót is elneveztek róla, illetve  nem hivatalosan az ő nevét viselte korábban a periódusos rendszer 104. eleme.