//Újabb „csodafegyver” a láthatáron?
Ukrán harcjármű vontatása Szoledar térségében 2022. június 3-án #moszkvater

Újabb „csodafegyver” a láthatáron?

MEGOSZTÁS

Az ukrán kormányzati kommunikációval szemben a hadműveletek tekintetében továbbra is Oroszországnál van a kezdeményezés. Az orosz csapatok már lassan Szlavjanszk ostromát készítik elő, miközben mind a herszoni, mind a harkovi ellentámadások kudarcot vallottak. Persze, ahogy azt Szeverodonyeck ostroma mutatja, az ukrán csapatok képesek szívósan ellenállni, ám kérdés, meddig sikerülhet mindez. A háború menetében szinte már csodafegyverként várt nyugati eszközök esetében pedig a rakéta-sorozatvetők babérjaira új kihívó tört, viszont mint mindig, a vélt és tényleges valóság elválnak egymástól. Ha pedig Kijev túlságosan is beleéli magát saját propagandájába, az pont a harctéri helyzet helyes értékelését fogja rontani.

Ukrán harcjármű vontatása Szoledar térségében 2022. június 3-án #moszkvater
Ukrán harcjármű vontatása Szoledar térségében 2022. június 3-án
Fotó:EUROPRESS/ARIS MESSINIS/AFP

Az ukrajnai stratégiai létesítmények elleni orosz rakétacsapások esetében úgy tűnik, részben helyesnek bizonyultak a legutóbbi jelentésünkben leírt értesülések. Avagy az átfogó támadás célpontjai között szerepelt a Beszkidi-alagút környezete. A lvovi katonai adminisztráció vezetője, Makszim Kozickij nyilatkozata alapján a Lvovi terület Szambori és Sztiriji járásaiban található vasúti infrastruktúra egyes meg nem nevezett állomásai kaptak találatot. Maga az alagút nem sérült meg az incidensben, ám a fővonal működésében jelentős zavarok keletkeztek. Hasonló csapás érte a Nyikolajevi területen fekvő Trihati vasúti hídját, bár az ukrán közlemények szerint az már a támadás idejében sem volt használható állapotban. Ismerve az egyes esetekben az adott objektum védelme érdekébe szándékos túlzásokba bocsátkozó nyilatkozatokat, egyáltalán nem kizárt, hogy az ukrán haderő aktívan használta az átkelőt. Vélhetően hasonlóan a „Déli” parancsnokság vezetési pontja elleni támadáshoz, jelen esetben is a cél az ukrán haderő mozgásának lassítása volt. Ugyanis így Nyikolajevtől északra egészen Voznyeszenszkig nem lehetséges az átkelés a Déli-Bug folyón.

A támadás utáni pillanatok 

„A frontok esetében a fókusz továbbra is Donbassz és Herszon környezetére irányul, bár az állítólagos ukrán előretörésről szóló nyilatkozatok nem igazán fedik le a valós harci helyzetet”

A délnyugati front térségét a korábbiakhoz hasonlóan főképp tüzérségi párbajok, illetve rakétacsapások jellemzik. Semmilyen megerősítés vagy fényképes bizonyíték nem érkezett a magyar és nyugati sajtóban többször emlegetett ukrán vezérkari jelentésre vonatkozóan, amely szerint Kijevnek sikerült volna több, mint 20 települést visszafoglalnia az orosz erőktől. A front az ukrán próbálkozások ellenére mind Davidov Brod, mind északon Sznyegirevka térségében stabil, az Ingulec folyón az átkelés csakis pontonhíddal lehetséges. A sikertelenség ellenére vélhetően Ukrajna tovább fogja folytatni támadási kísérleteit, nem elképzelhetetlen, hogy a területvédelmi erők mellett nagyobb számban jelenjenek meg a reguláris csapatok.

„A politikai integrációt pedig egyre nagyobb léptékben követik a gazdasági-infrastrukturális kapcsolatok visszaállításai”

Hasonlóan a 2014 utáni krími folyamatokhoz, Kijev a visszafoglalásra tett nyilatkozatokkal ellentétben már kezdi pedzegetni az összeköttetések elvágását az orosz ellenőrzésű területek és a még ukrán kézen lévők között. A telekommunikációs szektort a villamosenergia ellátás követheti, avagy sajátos módon az ukrán vezetés épp azt a Herszont tervezheti saját hálózatáról leválasztani, ahonnan anno a Krímet igyekezett Kijev elvágni. Vélhetően az Oroszországgal történő integráció felgyorsítása mellett az ellátásbiztonság érdekében Moszkva igyekszik minél hamarabb visszaállítani a 2015-ben megrongált villamos- és gázvezeték-rendszert. Ezt követően ezek a területek hozzákapcsolódhatnak az egységes orosz energetikai rendszerhez a Krímen keresztül, amelyet a jövőben vélhetően a donbasszi régiók is követni fognak. Egyúttal a zaporozsjei civil-katonai adminisztráció vezetője, Jevgenyij Balickij az általa aláírt rendelet értelmében minden, 2022. február 24. előtti ukrán tulajdont átadott Oroszországnak. Ez elviekben mindenre vonatkozik a vállalkozásoktól kezdve egészen a földekig és ingatlanokig, bár kérdés a gyakorlatban hogyan tud majd megvalósulni.

„A Donbassz esetében már a leendő Szlavjanszk-Kramatorszk ostrom előkészületei zajlanak”

A Donyec folyó bal partján Liman térségében aktívan zajlik Szvjatogorszk ostroma, az orosz erők folyamatosan hatolnak be a város területére. A vasútállomás már orosz ellenőrzés alatt áll, vélhetően napokon belül a fennmaradó ukrán védelmet is kiszorítják, vagy felmorzsolják a támadó csapatok. Ezzel Szlavjanszk az orosz tüzérség lőtávolságán belülre kerül, és megkezdődhetnek a szükséges állások és logisztika kiépítése a későbbi ostromra készülve.

A Szvjatogorszk környéki frontok állása 2022. június 2-án #moszkvater
A Szvjatogorszk környéki frontok állása 2022. június 2-án
Forrás:Telegram

„Szeverodonyeckben szinte minden értelemben egy második Mariupol alakul ki”

Herszonhoz hasonlóan nem éppen korrelál a valós harctéri helyzettel a luganszki ukrán katonai adminisztráció vezetőjének, Szerhij Gajdajnak nyilatkozata. Ez alapján ugyanis Kijevnek sikerült volna visszafoglalnia Szeverodonyeck elfoglalt területeinek 20 százalékát. Miközben épp a fordítottja történik, ugyanaz a helyzet állt fenn kicsiben Szeverodonyeckben, mint Mariupolban. Avagy az ukrán védelem ismét egy ipari üzem – az Azot nitrogénüzem – katakombáiba vonult vissza védekezésképpen, várva az ellentámadást és a potenciális felmentő erőket. Nagyjából 800 ukrán katona lehet polgári személyekkel együtt a vegyiüzem alatt, míg a fennmaradt erők jelentős hányadát a hadvezetés a technika hátra hagyása mellett visszavonta Liszicsanszkba. Mariupolhoz képest annyi a különbség, hogy a magaslati Liszicsanszkból az ukrán védelemnek egyelőre lehetősége van tűz alatt tartani Szeverodonyecket, és a külső gyűrű sem zárult még be teljesen. Viszont ahogy az ukrán tüzérség Szeverodonyecket, úgy orosz párja is ugyanúgy tudja Liszicsanszkot lőni a környező térségekből.

A szeverodonyecki harcok és csapatok elhelyezkedése 2022. június 3-án #moszkvater
A szeverodonyecki harcok és csapatok elhelyezkedése 2022. június 3-án
Forrás:Telegram

„Bár Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadó az orosz csapatok <csapdába ejtéséről> értekezett, az úgy tűnik nem akar kialakulni”

Vélhetően az ukrán hadműveleti cél a Szeverodonyeck-Liszicsanszk agglomeráció teljes bekerítésének megakadályozása lehet minden áron. Ehhez mindenképp szükséges újabb ukrán csapatok átvezénylése az Észak-Donbassz térségébe, és külön támadó alakulatok létrehozása. Ám kérdés, hogy ez sikerülhet-e. Ugyanis egyszerre lenne szükség az Artyemovszk-Liszicsanszk autóút visszafoglalása és alternatív útvonalként a szeverszki menekülési útvonal biztosítására. Miközben mindeddig a szeverodonyecki védőknek ki kellene tartaniuk az ostromlókkal szemben. Olyan hírek is érkeznek az ukrán kormányzathoz közeli forrásoktól, hogy Zelenszkij az M142 HIMARS rakéta-sorozatvetőktől várja a szeverodonyecki győzelmet, ám a felvonult orosz erők nagyságának fényében inkább tűnik ez vágyálomnak.

„Popasznaja térségében újabb katlanok kezdenek kialakulni”

A várostól keletre fekvő Kalmisevaha elfoglalásával megnyílt az út a Zolotoje térségében állomásozó nagyjából 4 ezer fős ukrán haderő bekerítésére. Egyúttal folytatódik az Artyemovszk-Liszicsanszk autóút térségében az északkelet irányú orosz előrenyomulás észa-északkeleti irányba. Artyemovszk és Szoledar térségében az ukrán haderő folyamatosan próbálkozik az említett autóút legalább részleges visszafoglalásával, egyelőre eredménytelenül. Az ukrán próbálkozásokra pedig az orosz fél tüzérségi tűzzel válaszol.

Az észak-donbasszi front állása 2022. június 3-án #moszkvater
Az észak-donbasszi front állása 2022. június 3-án
Forrás:Telegram

„Harkov térségében egyre nagyobbak az ukrán veszteségek”

Miközben minden figyelem Szeverodonyeckre – és részben Herszonra – irányul az orosz csapatok szisztematikusan foglalják vissza a környező területeket a határtól délre. Viszont a jelenlegi hadműveleti célokat és az erőforrásokat figyelembe véve korai lenne Harkov újbóli megtámadásáról beszéljünk, az inkább a jelenlegi etap második felében, vagy azután esedékes. Nagyjából már visszaállt a május eleji frontvonal, az orosz csapatok ismét Sztarij Szaltov közelében állomásoznak a Donyec folyó mentén. Ám helyi jelentések szerint nem kizárt, hogy az ukrán haderő ismét megpróbál átkelni Hotomla irányába az orosz szállítási útvonalak megzavarása érdekében. Viszont az orosz rakétacsapások részeként támadás érte az Azov és Kraken szélsőjobboldali zászlóaljak Harkov közeli parancsnoki központjait, első információk szerint mintegy 90 halottat eredményezve. Az egykoron az Azov részeként működő, majd abból kivált – de anyaszervezetével továbbra is kooperáló – Kraken a háború kezdeti időszakában mutatott jelentős aktivitást a Harkov környéki harcokban, nagyjából hasonló szerepet betöltve, mint az Azov Mariupolban. Orosz részről a szervezet viszont az Azovnál is rosszabb hírnévvel bír, mivel több brutális atrocitást is a nevéhez kötnek. Köztük legismertebbként az orosz hadifoglyok módszeres megkínzását majd kivégzését, amely felvétel esetében bizonyítást is nyert annak valódisága.

„A fegyverzet terén továbbra sem csitul a vita a rakéta-sorozatvetők esetében, miközben új <csodafegyver> tűnt fel a láthatáron”

Immár Nagy-Britannia is bejelentkezett, mint potenciális rakéta-sorozatvető szállító, a saját hadrendjében szolgáló M270B1 eszközök közül ismeretlen számút felajánlva. Washingtonhoz hasonlóan London sem szállít ATACMS ballisztikus rakétákat, helyettük csupán 70-80 kilométeres hatótávolságú eszközöket a rendszerekhez. Akármennyire is harcias retorikát folytatnak az angolszász hatalmak, azt az orosz reakciók alapján ők is tudják, hogy egy mélységi csapásmérésre alkalmas rendszer megjelenése minden értelemben kiszélesítheti a háborút. Értve itt főképp azon ukrán hangokat, amelyek egyre hangosabban követelik az oroszországi stratégiai objektumok elleni csapásokat. Ezt pedig csak fűti az az Egyesült Államok újonnan kinevezett kijevi nagykövetének nyilatkozata. Bridget Brink szerint Ukrajna maga dönti el, hogy az átvett rakéta-sorozatvetőivel milyen célpontokat támad. Avagy Washington ez esetben már előre mossa kezét, bár ez Moszkvát nem annyira hatja meg. Az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint minimum egy indítót az ukrán vezetés a Szumi területen található Sosztka település közelébe kíván telepíteni, ahonnan oroszországi célpontokat támadhatna. Viszont a rakéták hatótávolságát alapul véve logikusabb lenne azokat Harkov környezetébe helyezni.

70 kilométeres hatótávolsággal számolva a sárgával jelzett orosz ellenőrzésű területeken lenne képes Kijev belőni a HIMARS rendszerekkel. Fontos megjegyezni, hogy az ábrán nem szerepel az, ha Ukrajna Oroszország ellen alkalmazná a rakéta-sorozatvetőket #moszkvater
70 kilométeres hatótávolsággal számolva a sárgával jelzett orosz ellenőrzésű területeken lenne képes Kijev belőni a HIMARS rendszerekkel. Fontos megjegyezni, hogy az ábrán nem szerepel az, ha Ukrajna Oroszország ellen alkalmazná a rakéta-sorozatvetőket
Forrás:Telegram

„Viszont mint mindig, az ördög a részletekben rejlik, és mint a hivatalos amerikai közleményből kiderül, Kijev mindössze négy HIMARS indítóhoz jut hozzá”

Kicsi túlzással élve egy nap alatt több egykori szovjet rakéta-sorozatvetője semmisül meg az ukrán haderőnek az orosz precíziós csapások által, mint amennyit a nagy felhajtással bejelentett segély részeként kap Ukrajna. Ráadásul a rendszer használatát el kell sajátítania az ukrán kezelőknek, így a négyből egy mindenképp úgymond az iskolapéldány szerepét fogja betölteni. Maradt tehát mindössze három M142 HIMARS indító, amelyek közül nem kizárt, hogy egyre az alkatrészbázis szerepkör jut. Így összesen jobb esetben kettő vagy három adott pillanatban bevethető HIMARS indítóval rendelkezhet Ukrajna, ami még a laikus közönség számára is nyilvánvalóan elégtelen. Persze, a brit bejelentés fényében valószínű, hogy az ukrán HIMARS/MLRS indítók száma nőni fog a jövőben, de az még így is minimális értéket képvisel az egykori szovjet technikához képest. Csak a BM-27 Uragan és BM-30 Szmercs rendszerekből a háború előtti adatok szerint mintegy 151 indító állt ukrán hadrendben, amelyhez képest pár HIMARS elenyésző érték.

„Ám nincs még itt vége, ugyanis az MQ-1C drón képében új kihívó tört a csodafegyver címért folyó verseny élvonalába”

Na de mi is igazából az említett MQ-1C? A Gray Eagle kódnevet viselő eszköz röviden összefoglalva nem más, mint egy felnagyított Bayraktar TB2 nagyobb fegyverterheléssel, ám az alapvetően sem kiemelkedő repülési jellemzőknél is rosszabb manőverezőséggel. Az MQ-1C Gray Eagle gyakorlatilag nem más, mint az egykori MQ-1 Predator pilótanélküli légijármű modernizált változata, a Bayraktar TB2-höz képest kétszeres maximális felszállási tömeggel, miközben az őrjáratozási idejük és átlagos repülési sebességük jórészt megegyezik.

„Akárcsak a HIMARS indítók esetében, úgy Gray Eagle drónból is mindössze egyelőre négy darabot bocsájt Washington Kijev rendelkezésére”

De ha az ukrán haderőn belül már ott volt a Bayraktar TB2 mi szükség volt annak amerikai társára? Nos, a választ részben a harctéri veszteségekben, részben az abból kialakult diplomáciai csatározásokban kell keresni. Orosz adatok szerint ugyanis a háború kitörése óta mintegy 90-nél is több Bayraktart sikerült az orosz légvédelemnek lelőnie, amelyek összértéke így meghaladja a 450 millió dollárt. Mindenféle reklámkampány ellenére ez hatalmas veszteség Ankarának, így egyes ukrán és török kormányzathoz közeli források szerint a gyártó Baykar Makina egyszerűen megtagadta további eszközök nagy tételű szállítását Kijev részére. A döntés érthető, hisz minden egyes lelőtt Bayraktar a gyártó és a termék hírnevét rontja, amely viszont jórészt a karabahi háború alatt felépített felhajtásra építkezik. Ahogy korábban is többször leírtuk, modern, többrétegű légvédelemmel szemben az ilyen nagy radarkeresztmetszetű, viszonylag lassú és alacsony manőverezhetőségű eszközöknek egyszerűen nincsen esélye. Nem megerősített információk alapján az orosz légvédelmi tüzérek már külön eljárásrendet is kidolgoztak, kifejezetten a Bayraktarok ellen.

 MQ-1C működés közben. Mint ahogy a videón is egyértelműen látható, az eszköz összesen 4 felfüggesztési ponttal rendelkezik, amelyek 4, nem pedig 8 AGM-114 Hellfire rakéta befogadására alkalmasak.

„Figyelembe véve az elmúlt hónapokban kiépített harctéri orosz légvédelmet, az említett MQ-1C drónok felhasználási köre inkább a felderítésben és a cél meghatározásban rejlik, mint a konkrét csapásmérésben”

Ahogy a fennmaradó Bayraktarok, úgy az MQ-1C-k is jelentős értékű haditechnikák az ukrán haderőn belül, így elvesztésük költségesen pótolható veszteségként jelentkezne. Ráadásul a médiában megjelent állításokkal szemben a gyártó General Atomics által megadott adatok szerint a típus mindössze 4 darab AGM-114 Hellfire radarvezérelt levegő-föld rakétát tud hordozni. A felderítési feladatkört erősíti az a tény, hogy az MQ-1C rendelkezik szintetikus apertúrájú – avagy SAR – radarrendszerrel, amellyel képes az adott terület feltérképezésére még rossz időjárási körülmények között is. Kiegészítve ez a NATO infrastruktúrával való valós idejű kommunikációs összeköttetéssel, jelentős lehetőségeket biztosít felderítés terén Kijev számára.

„Másik oldalról, ahogy a Bayraktarok, úgy az MQ-1C drónok sem fognak jelentős problémát okozni az orosz légvédelemnek”

Egyes jelentések szerint már 2019-2020 folyamán a Líbiába telepített emirátusi Pancir légvédelmi rendszerek forrástól függően összesen 3-4 – míg mások szerint 10-14 – MQ-9 Reapert semmisítettek meg. Miután pedig az utód MQ-1C túlélési képességei sem jobbak elődjénél, mindenképpen nagy magasságban és a frontvonaltól viszonylagos nagy távolságokban kell ezeknek az eszközöknek üzemelniük. Ezzel viszont épp a csapásmérő képességeiket csökkentik le, miután az AGM-114 Hellfire rakéták maximális indítási távolsága mindössze 8 kilométer. Egyúttal az ukrán haderőnek mindenképpen szüksége van a pilóta nélküli légi járművek terén az utánpótlásra, miután azok ténylegesen szinte fogyóeszköz szintjén semmisülnek meg a harcok során. Egyes jelentések szerint Szoledar térségében egyes alakulatok szabályosan felderítő drónok nélkül maradtak.

1:02-től látható a Hellfire rakéta indítása egy MQ-1C fedélzetéről

Természetesen a haderőn és a társadalmon belüli morál fenntartása érdekében érthető, hogy Kijev egyes esetekben szinte már mániákus vonzalmat mutat az adott csodafegyvernek tekintett eszköz iránt. Vegyük csak az egyik kijevi lakótelep falán felállított „Szent Javelin” festményt, amely egy mémből kinőve magát úgymond az ukrán propaganda jelképévé vált a sok közül. Ám külön dolog a propaganda, és megint más a reális helyzetértékelés. E téren pedig úgy tűnik, az ukrán kormányzat egyre inkább nem tudja a kettőt elkülöníteni egymástól, amelynek a jövőben sokkalta súlyosabb következményei lesznek.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.