A szevasztopoli dróntámadást követően nem okozott nagy meglepetést Moszkva kilépése a gabonaszállítási megállapodásból. Főképp, hogy Afrika helyett az ukrán gabona kétharmada végül nyugati kikötőkben landolt. Eközben a harctereken egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a felek az ősz eleji időablak bezárultával védekező harcokra rendezkednek be. Míg Moszkva a mozgósított erők beérkezésére vár, addig Ukrajnát hiába sürgeti a támadási kényszer, kapacitás hiányában, illetve a raszputyica beköszöntével egyszerűen nem képes nagyszabású sikeres offenzív műveletek végrehajtására. Mindeközben viszont az energiahálózatot érő szisztematikus orosz csapások egyre inkább éreztetik hatásukat Ukrajna mindennapi működésén.

Továbbra sem csitulnak az állítólagos Herszon környéki ukrán hadműveletet övező események, miközben minden jel arra mutat, hogy Oroszország nem kívánja harc nélkül feladni a Dnyeper jobb partján fekvő területeit. Mert bár a civil lakosság, adminisztráció és történelmi jelentőségű emlékek – így például Patyomkin herceg földi maradványai – evakuációja folyamatosan zajlik, még ukrán jelentések szerint is Moszkva további katonai egységeket vezényel a térségbe. E sorok írásának idejére már nagyjából befejeződött a civilek kimenekítése a Dnyepertől keletre fekvő területekre, ám nem minden helyi lakos kívánta elhagyni lakóhelyét.

„Egyre inkább valószínű, hogy Herszon kiürítésével Moszkva előretolt hídfőállássá változtatja Herszont, miközben Kijev gyakorlatilag kifutott a rendelkezésre álló időből”

Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadó egyenesen az erőviszonyok Oroszország irányába történő eltolódásáról beszélt. Szerinte ugyanis jelen pillanatban nagyjából 30 orosz zászlóalj harccsoport tartózkodik a Dnyepertől nyugatra, amelyek bármelyik pillanatban ellentámadásba fordulhatnak. Amennyiben igaznak bizonyulnak Aresztovics számai, úgy a 30 ezresre becsült ukrán támadóerővel szemben egy mélységi védelemmel megtámogatott, nagyjából 24 ezres orosz kontingens néz szembe, ami gyakorlatilag minimálisra csökkenti egy sikeres ukrán támadás esélyét. Persze nem szabad elfelejteni az időfaktort sem, mivel a demokraták támogatása érdekében a november 8-i amerikai félidős választásokig Kijevnek illene valami újabb kézzelfogható eredményt felmutatnia a több milliárd dolláros eddigi katonai segélyekért cserébe. Amennyiben a Kongresszus mindkét házában a republikánusok lesznek többségben úgy bár megszűnni nem fog az Ukrajnának nyújtott katonai segélyezés, ám értéke vélhetően jelentősen csökkenhet.

„Amennyiben valamiért Herszon mégis ukrán kézre kerülne, az kizárólag politikai okok miatt következhet be”

Az ukrán katonai hírszerzés vezetője, Kirilo Budanov szerint Oroszország az információs hadviselés részeként szándékosan gyengébbnek állítja be magát Herszon esetében a valóságosnál, hogy így vegye rá Ukrajnát egy elhamarkodott támadásra. Beosztottjára pedig maga Zelenszkij kontrázott rá, aki szerint Oroszország egy „információs támadást hajt végre Ukrajna ellen” a herszoni csapatösszevonással, hogy így bírja rá Kijevet a többi veszélyeztetett – értve itt a donbasszit – frontvonal meggyengítésére. Budanovnak mindenképp igaza van abból a szempontból, hogy a civil evakuáció hangoztatása mellett Moszkva folyamatosan erősíti a Herszon környéki védelmet. Ráadásul a polgári lakosság távozásával a nyílt forrásokból, valamint esetleges ukrán szimpatizáns lakosoktól származó információ mennyisége is lecsökken, mivel egyszerűen nem lesz, aki felvegye mondjuk az utcán mozgó harckocsioszlopokat. További érdekesség, hogy Herszon után az ukrán ellenőrzésű Nyikolajev kormányzója szólította fel a város lakosait annak elhagyására. Fura nemde? Miközben még egy héttel ezelőtt még a Herszon elleni ukrán offenzíva képe lebegett az éterben, hirtelen Nyikolajevet akarja Ukrajna kiüríteni?

„Nem elképzelhetetlen, hogy a várt ukrán ellentámadás helyett a jövőben valamiféle orosz hadműveletnek lehetünk szemtanúi, igaz arra legkorábban a tartós fagyok beköszöntével, de inkább 2023-ban kerülhet sor”

Bár Odessza és bővebb értelemben véve a déli front esetében továbbra sem ismertek a távlati orosz célok – noha utóbbira alapító főszerkesztőnk a Valdaj Klub ülésén személyesen is rákérdezett az orosz államfőnél –, stratégiai szempontból mindenképp szükséges a moldáv-román határszakasz, illetve az ukrán tengeri kapcsolat elvágása. Ezzel ugyanis drasztikusan le lehetne csökkenteni az Ukrajnába érkező fegyverzet, illetve egyéb, a haderő működéséhez szükséges eszközök áramlásának mértékét. Donbassz mellett még ha kimondatlanul is, de egyértelműen a fennmaradó tengermelléki területek élveznek prioritást, amihez Herszon egy kiváló kiindulási pontot jelent. Egy nyugati irányú csapással el lehetne vágni Nyikolajevet és Odesszát Ukrajna többi régiójától gyakorlatilag egy hatalmas katlanba kerítve azt. Persze ahogy már mondtuk, erre legkorábban jövő év elején kerülhet sor az infrastruktúrára mért csapások kulminált bénító hatását kihasználva.

„Figyelembe véve, hogy már elkezdődött az őszi raszputyica időszaka és több helyen már mintegy fél méteres mélységben felázott a talaj, bárminemű offenzív művelet végrehajtása jelentős akadályokba ütközik”

A raszputyica ideje alatt az eddig közkedvelt, gyorsan mozgó beszivárgó alakulatokra alapuló ukrán taktika sem működőképes, főképp, hogy a korábbiakhoz képest már nem találkozik nem megfelelően őrzött frontszakaszokkal. Bár az ukrán parancsnokság tovább próbálkozik kisebb, az orosz védelem képességeit feltérképezendő támadásokkal mind északi, mind nyugati irányból, azokat egyelőre Moszkva erői sikeresen visszaverték.

A harkovi offenzíva során eredményesen alkalmazott, pickup teherautók beszivárgására alapozó taktika a herszoni front esetében nem bizonyult annyira sikeresnek

Egyúttal folyamatosan zajlik Kahovka esetében a tározó vízszintjének csökkentése annak érdekében, hogy amennyiben mégis támadás érné az erőművet, úgy csak egy jóval kisebb víztömeg tudja a gát alatti területeket elönteni.

„Persze azt sem lehet kizárni, hogy az eddigi Herszon környéki ukrán műveletek csupán elterelésként szolgáltak mindkét oldal számára”

Ahogy azt már korábban megfogalmaztuk, az egyre nagyobb gondokkal küszködő ukrán áramhálózatnak a téli túlélés érdekében szüksége lenne az energodari atomerőmű termelési kapacitásaira és így egy zaporozsjei támadásra. Ezzel párhuzamosan nem elképzelhetetlen egy Melitopol és Bergyanszk irányába történő előretörés a Krímbe, valamint Herszonba vezető szárazföldi korridor elvágása érdekében. Helyi jelentések alapján folyamatosan zajlik az ukrán csapatok átszállítása hol Dnyepropetrovszk térségéből Harkovba, hol Artyomovszkból Zaporozsjéba, hol Nyikolajevbe, hol pedig egyszerűen oda-vissza. A rendelkezésre álló humán erőforrás szükséges rotálása mellett nem elképzelhetetlen, hogy Kijev így alkalmazza az információs hadviselést, avagy a folyamatos csapatmozgásokkal nem lehet tudni végső soron melyik szakasz mentén kíván offenzívába lendülni.

„A déli front eseményeihez kapcsolódóan érdemes szót ejteni a gabonaszállítási megállapodás kudarcát jelentő Szevasztopol elleni dróntámadásról”

Utóbbi esetében ugyanis Odessza térségéből kiindulva, épp a humanitárius folyósók számára kijelölt területeken keresztül jutott el a kilenc pilótanélküli légijármű, illetve a hét tengeri öngyilkos drón az orosz Fekete-tengeri Flotta központját jelentő Szevasztopol térségébe. Meglepő lehet, de a nyugati tengeri drónok alkalmazása nem újdonság a konfliktusban, mivel szeptember végén már egy hasonló eszközt sikerült az orosz csapatoknak szintén sikeresen elfogniuk.

Bár az Ivan Golubec aknaszedő hajóban bekövetkező minimális anyagi károkat eltekintve a támadásnak nincsenek sérültjei

„ez az akció volt az utolsó szög a török diplomácia legnagyobb eredményeként hivatkozott gabonaszállítási megállapodás koporsójába”

Noha hivatalosan Oroszország részéről csak felfüggesztésre került az egyezmény, kicsi a valószínűsége annak, hogy belátható időn belül újrainduljon a szállítás az ukrán kikötőkből. Főképp, ha figyelembe vesszük Moszkva hónapok óta tartó kritikáját a megállapodással kapcsolatban, mivel az az eredetileg kitűzött afrikai és ázsiai célállomások helyett döntő többségében nyugati államokba szállított gabonát. Az ENSZ hajózási adatbázisának 2022 augusztus és október közti adatait összegezve az ukrajnai kikötőkből induló 455 hajóból több, mint 350-nek útja vezetett nyugatra, azaz az ez idő alatt exportált 9,1 millió tonnányi gabona 66 százaléka került végül valamilyen formában NATO/egyéb amerikai szövetségesnek tekinthető országba. Így a korábban hirdetett humanitárius cél helyett a gyakorlatban inkább szolgálta a megállapodás a kölcsönös ukrán-nyugati gazdasági érdekeket – avagy a fegyverszállításokat részben gabonával törleszti Kijev –, mint a tényleges importra szoruló fejlődő államokat.

„Ami pedig az ukrán energiahálózatot érinti, az egymás utáni sorozatos támadások hatásai kezdik érzékeltetni hatásukat”

E sorok írásakor az utolsó átfogó, egyszerre több tucatnyi cirkáló rakétát, valamint öngyilkos drónt felvonultató támadáshullám október 22-én érte Ukrajnát, azt követően az orosz aktivitás inkább az egyes kiemelt jelentőségű célpontokra kezdte a hangsúlyt helyezni. Természetesen ismét fontos megjegyezni, hogy nem a nyugati források által előszeretettel hangoztatott orosz készletek kifogyásáról van szó, hanem vélhetően a lehetségesen szóba jöhető célpontok újrakalibrálása zajlik. Ne feledjük, a szovjet örökségnek köszönhetően még az eddigi csapások mellett is az ukrán energiahálózat jelentős tartalékokkal rendelkezik, amelyek révén még ha nem teljesen, de képes visszaállítani a kiesett kapacitásokat. Ezeket pedig fel kell térképezni orosz részről ahhoz, hogy még inkább destabilizálni lehessen az energiahálózat egészét. Többek közt ilyen célpontnak számít az ukrán főváros melletti 750kV feszültségű „Kijevszkaja” alállomás, amelynek kilövése egymagában nagyobb károkat okozott, mint az eddigi kijevi energetikai infrastruktúrát ért csapások összesen. A Kijevszkaja alállomás ugyanis a hmelnyickiji és rovnoi atomerőművekkel köti össze a fővárost, így annak kiesése a legfontosabb energiaforrásaitól fosztja meg Kijevet.

A támadás következtében Vitalij Klicsko főpolgármester szerint terheléstől függően 25-50 százalékos teljesítmény kiesés tapasztalható a kijevi energiahálózatban, amelynek helyreállítása minimum 2-3 hetet fog igénybe venni. Egyúttal a regionális Yasno energiaszolgáltató vezérigazgatójának, Szergej Kovalenkonak a nyilatkozata alapján csak csütörtök este nagyjából egy millió kijevi lakos maradt áram nélkül, ám vannak olyan negyedek, ahol mintegy 20 órán keresztül szünetelt a szolgáltatás.

„Moszkva egyértelműen a támadások fókuszát inkább a szállítási, mintsem a termelési kapacitásokra helyezi”

Elég csak a támadások előtti október 5-i és az október 16-i adatokat összevetni, mivel az aznapi áramtermelés konkrétan 9 százalékkal haladta meg a korábbi értékeket. Ukrajna ugyanis a háború kitörése óta az ipar összeomlása következtében a beépített maximális áramtermelési kapacitásnak csak töredékét használja fel főképp az érintetlenül hagyott atom- és vízerőművek képében. Csak 2022 első 9 hónapját nézve 30 százalékkal zuhant az ukrán GDP, plusz ne feledjük, hogy az orosz kézre került területek energiaellátása már nem Kijevet terheli.

„Egyúttal ahogy a többi stratégiai infrastruktúra, úgy az erőművek esetében is igyekszik Kijev a bekövetkezett károkat a valósnál nagyobbként bemutatni”

Figyelmesen a nyilatkozatok sorai közé nézve ugyanis azok nem megsemmisült, hanem sérült erőművekről szólnak. Mint pedig tudjuk, azok léptéke nagyban változhat egy több évnyi helyreállítási munkát igénylő kilőtt turbinaszigettől az egyszerű betört ablakokig vagy egyéb, nem kritikus hibaként jelentkező problémákig. Így viszont teljesen más megvilágításba kerül például German Galuscsenko Reutersnek adott interjúja, ahol 30-40 százalékos érintettségről beszél. Kijev szándékosan elmaszkolja a sérülések valós mivoltát, mivel így is egyfajta átmeneti előnyhöz juthat. Az általunk már számos alkalommal bemutatott taktika nem újdonság, az olajfinomítóktól kezdve a vasutakon és repülőtereken át az ukrán vezetés számos alkalommal nyúlt az említett módszerhez.

„Viszont a hőerőművek kiesésével mind nagyobb teher hárul az atom- és vízerőművekre”

Utóbbiak pedig szinte kivétel nélkül a 330 vagy 750 kV-os gerinchálózathoz kapcsolódnak, mivel az általuk termelt nagy mennyiségű áramot ekkora feszültségek mellett lehet csak gazdaságosan nagy távolságokra szállítani. Viszont mint azt a Kijevszkaja alállomás példája is mutatja, a rendszer sérülékeny, és pár autotranszformátor kilövésével milliós nagyvárosok borulhatnak egyik pillanatról a másikra sötétségbe.

„A jövőre vonatkozóan tehát a legfőbb kérdést az jelenti, vajon megkezdi-e – és mikor – Moszkva a 750 kV-os gerinchálózat fokozatos felszámolását”

Ugyanis akkor hiába maradnak meg az említett erőművi kapacitások, ahogy már korábban említettük, egyszerűen képtelenek lesznek az általuk megtermelt áramot a felhasználási helyszínekre eljuttatni. Miután minden energiahálózat alapját a termelői és fogyasztói oldal egyensúlya jelenti, úgy hiányos hálózat mellett az erőművek védelmében egyszerűen nem lesz más választás, mint azok termelését visszafogni. Ellenkező esetben akár kisebb nukleáris baleset is bekövetkezhet. Amennyiben pedig a teljes termelési kapacitás felét kitevő atomerőművek kiesnek a hálózatból, azt semmilyen egyéb tartalék nem fogja tudni pótolni.