Az ukrán hadvezetés meglepte az orosz vezérkart, és egyelőre rendkívül sikeres ellentámadást hajt végre Harkiv térségében. Kérdés persze, hogy meddig tart ki ez a lendület, ám az már most nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az eddigi, félmegoldásokon alapuló startégia ezután már nem lesz elég Moszkva számára a kitűzött célok eléréséhez.
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára

Fotó:EUROPRESS/Juan BARRETO/AFP
Az ingatlanmágnás, és mellesleg Ukrajna államelnöki tisztét betöltő Volodimir Zelenszkij beváltotta fenyegetését. Az ukrán csapatok nagy erejű ellentámadást indítottak keleti irányban, amely igen sikeresnek ígérkezik. Eddig több mint harminc település visszafoglalását jelentették be. Vagy az történt, hogy az oroszok nem vették elég komolyan Zelenszkijnek az az ellenoffenzívával kapcsolatban tett bejelentéseit, vagy pedig az ukránok tényleg rákészültek erre a visszavágásra, és elég nagy mennyiségű hadianyagot, embert koncentráltak ahhoz, hogy Harkiv térségében sikerre vigyék a támadást. És ami az oroszok számára különösen kellemetlen, a Donbassz térségében is megjelentek az ukrán erők. Hogy az ukrán támadás hova fog kifutni, meddig bírják fenntartani a lendületet, még erősen kérdéses. De tekintve, hogy mennyire fordulatos háborúval van dolgunk, nem kizárt, sőt várható az orosz ellenlépés.
„Most minden szem Moszkvára tapad, és az elemzők azt fontolgatják, vajon meginog-e egy ilyen kritikusnak látszó helyzetben Vlagyimir Putyin és hatalmi körének helyzete. Ez a veszély egyelőre nem fenyeget, de nem valószínű az sem, hogy ezt a hadsereg annyiban hagyná”
A Kreml urának népszerűsége eddig 80 százalék környékén volt, és nehezen elképzelhető, hogy ebben az egyelőre tisztázatlan helyzetben az orosz társadalom hirtelen feladná eddigi magatartását. Hiszen az eddigi történések is azt mutatják, hogy az oroszok megkeményítették magukat, és megvan bennük az elszántság a háborús terhek elviselésére, végső soron a győzelemre. Nem gondolnánk, hogy Moszkvában puccsra kerülne sor a mostani, váratlan helyzet ellenére. Annak ellenére, hogy vannak, és erősödnek az elégedetlen hangok. De vegyük figyelembe azt is, hogy Harkiv régióban az orosz védelem közel sem volt úgy kiépítve, mint a Donbassznál. Az oroszok ráadásul egy átcsoportosítással meg is gyengítették a harkovi frontot, amit az ukránokat segítő nyugati hírszerzés is érzékelt.
„Nem kétséges azonban, hogy az orosz hírszerzés és hadvezetés <elaludt> az elmúlt hetekben. Nem ismerték föl az ukrán szándékot, és talán nem is vették elég komolyan Kijev fenyegetőzéseit. De az is lehet, hogy későbbre várták az ukránok megindulását, és Kijev jó ütemérzékkel, a meglepetésre építve tudott megindulni”
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Moszkva figyelme elsősorban Donyeckre, és az addig elfoglalt déli sávra koncentrálódik, ezt akarják mindenáron megvédeni. Ez viszont be is határolja a lehetőségeiket. Ukrajna keleti részén a Donbassz kivételével láthatóan nem akartak komolyabb hadműveleteket folytatni, és a műveletek későbbi szakaszában inkább már a tengerparti sáv megszerzésére gondoltak. Ezt a szándékot a mostani ukrán offenzíva felboríthatja.
„Most minden azon múlik-múlhat, hogy az ukránok mennyire gondolják komolyan az ellentámadást, és meddig tudják azt időben fenntartani, egyáltalán milyen mélységben tervezik kiterjeszteni”
Most már egyre jobban fenyeget a tél közelsége, hiszen ennek a háborúnak az egyik ellentmondását éppen az adja, hogy Ukrajna szétforgácsolódik, elpusztul anélkül, hogy valódi eredményeket érhetne el a közeljövőben. Egyre inkább az a benyomás alakul ki az eseményeket figyelve, mintha Zelenszkij elnök magánháborúja zajlana az ukrán érdekek teljes figyelmen kívül hagyásával. Hiszen az oroszok tudatosan rombolják az ukrán infrastruktúrát, és az ukrán ellentámadás idején Ukrajna keleti és középső régióiban teljes áramszünet állt be, miután az orosz erők négy hőerőművet is támadtak. Az ukránok fagyoskodva ki fognak tartani, de miért is? Hogy visszaszerezzék az orosz többségű Krímet? Ukrajnának valóban az az érdeke, hogy az eddigi milliók után még több menekültje legyen? Hogy még mélyebbre zuhanjanak az adósság spirálba?
„Az ukrán ellentámadás azonban igen kellemetlenül érintheti Moszkvát, és ha az folytatódik déli irányba, akkor az kihatással lehet a háború további menetére is”
Egy korábbi, márciusi írásomban úgy fogalmaztam, „könnyen elképzelhető a hadművelet irányait figyelve, hogy Ukrajnát az oroszok kettévágják a Dnyeper mentén, leszakítva ezzel az iparilag fejlettebb részt, és elvágják a hozzáférést a Fekete-tengerhez”.
A Dnyeper vonal elérését, és Ukrajna annak mentén történő kettévágását az olyan katonai szakértő, mint az amerikai Douglas McGregor (Amerikai katonai szakértő: Elkerülhetetlen a kijevi rezsim katonai veresége és Ukrajna területének felosztása) is realitásként értékelte, aztán ez mégsem következett be, mert bár a harcok állandósultak, az oroszok megálltak, és beérték a Krím körüli tengerparti sáv elfoglalásával.
Logikusnak tűnt volna ez a lépés, de Moszkva a könnyebbnek látszó utat választotta, és beérte egy stratégiai félmegoldással. Az is lehet, hogy a rendkívül hatékony ukrán védelem keresztülhúzta az ilyen jellegű számításokat. Mert nem látszott, hogy az oroszok további nagy erőfeszítéseket akarnának tenni már csak azért sem, mert a Dnyeperhez közeledve etnikailag egyre egységesebb, ukrán területekhez érnének, és ezeket a „borítékolható” konfliktus zónákat Moszkva igyekezhetett elkerülni.
„Az ukrán ellentámadás folytatása, további sikerei viszont felboríthatják ezt az orosz stratégiát, és a háború egy újabb fázisba léphet, kiváltva egy nagyon komoly offenzívát orosz részről”
Már csak azért is, mert máshogy nem fogják tudni elejét venni a további ukrán próbálkozásoknak. De nem elképzelhetetlen, hogy továbbra is a kivárásra fognak játszani. A nehezebb út Moszkva számára, hogy az ukrán hadsereg gerincét megroppantsa, ami az eddigieknél jóval nagyobb erőfeszítést kíván. Ez pedig tovább fogja nyújtani a háborút, és az azzal járó szenvedést Európa számára is, mivel a felkészüléshez az oroszoknak időre lesz szükségük. Kérdés persze, hogy az orosz hadseregben és társadalomban van-e elég kraft egy ilyen erőbedobásra, mert ezt a jelenleg Ukrajnában harcoló egységekkel nem fogják tudni megoldani.
…” Kérdés persze, hogy az orosz hadseregben és társadalomban van-e elég kraft egy ilyen erőbedobásra, mert ezt a jelenleg Ukrajnában harcoló egységekkel nem fogják tudni megoldani.”… Nagyon érdekes a zárókérdés, de a történelem már adott fel ilyen kérdést az oroszoknak, a napóleóni támadáskor is, de a Nagy Honvédő Háború idején is. Az utóbbiban éppen az volt a kérdés, hogy meg tudják-e állítani a németeket, vagy sem? A választ Volokalamszk adta meg. Sikerül-e megtörni a civilek kitartását? A választ (akkori nevén) Leningrád adta meg. Volt, hogy fagyott emberi hullákat ettek, de nem adták meg magukat. Követett-e el hibákat az orosz katonai vezetés? Igen, épp a tegnapi katonai elemzés mutatott rá erre ugyanezen az oldalon. 1943-ban ugyanígy, ugyanitt hibáztak az akkori katonai vezetők (vagy vezető tábornok). Visszatérve a lakosság megtörését illetően, a németek itt is kudarcot vallottak, azonban az orosz hadviselés eddig nem azt a módszert választotta, mint a németek, vagy bárhol a világban az USA katonái. Az is igaz, hogy mind az ukrán, mind az orosz oldalon, már egy másfajta, a II. Világháború utáni, kb. 5. generáció néz szemben egymással. Mentalitásuk, tűrőképességük nem azonos azokéval, akik pl. a leningrádi télben hullákat ettek inkább megadás helyett. Ezt Putyin is tudja, ezért hagyta, hogy visszavonuljanak Harkovnál… A nyugati oldal is elkövette, és csahosaik is elkövetik a maguk hibáit. Nagyjából ugyanazokat, mint a II. Világháborúban. Ennek első áldozata Ukrajnán kívül Európa lesz. Ha pedig ebből sem tanulnak az óceánon és a Csatornán túl, akkor bekövetkezik az, amit még a háború előtt Putyin mondott, de sokan MEGINT nem figyeltek rá:…”Mi meghalunk, de Ti megdögöltök!”…
Nem kellene a szezont a fazonnal összekeverni, érdemes lenne talán más hasonlatot hozni mint Leningrád. Ugyanis most az ukrán városok vannak olyan helyzetben mint anno Leningrád. Őket terror bombázza az agresszor orosz hadsereg valószínűleg nem jókedvéből hanem parancsra. Az orosz népnek itt nem kell semmiféle áldozatot hozni ugyanis mint tudjuk a szankciók hatástalanok vidáman élhetik megszokott hétköznapjaikat. Senki nem kényszeríti őket éhezésre , „hullaevésre”, fagyoskodásra. Az ukrán lakosság viszont aggódva várhatja a telet, köszönhetően az agresszor Oroszországnak aki nem szégyenli a polgári infrastruktúrát is tönkre tenni annak érdekében, hogy úgymond megmentse Ukrajnát a náciktól. Hogy ezzel a megmentendő népnek (ukránok oroszok vegyesen) az életét teszi tönkre az úgy látszik nem számít. Leningárd esetében a német nácik az oroszt alacsonyabb rendű fajnak tartották ezért nem is kímélték a lakosságot sem. Vajon most mit gondol az orosz vezetés az ukrajnai lakosságról (ukránok oroszok vegyesen), hogy ilyen kíméletlenül jár el ?
Oroszországot csak azért mertem agresszornak nevezni, mert ezt a tényt maga Stier Gábor is megerősítette ezeken az oldalakon. Ezt a tény sosem szabad szemelől téveszteni, ha erről a háborúról beszélünk.
Ha valaki nagyon szurkol Oroszországnak, akkor figyelmábe ajánlom az alábbi cikket:
https://mandiner.hu/cikk/20220625_ukrajna_oroszorszag_haboru_nemzetkozi_jog_kajtar_gabor
Ebben szépen le van írva, hogy az orosz vezetés nagy hülyeséget csinált.