Kezdőlap » Szerkesztő ajánlata » Türkök közt Közép-Ázsiában Orbán
A Türk Tanács főtitkára Ramil Hasan, Ilham Aliyev azeri, Nursultan Nazarbayev kazah, Sooronbay Ceenbekov kirgiz, Recep Tayyip Erdogan török, Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök és családi fotót készít a Türk Tanács 6. csúcstalálkozóján a Ruh Ordo Kulturális Központban, Cholpon Atá-ban, Kirgizisztánban, 2018. szeptember 3-án #moszkvater

Türkök közt Közép-Ázsiában Orbán

Az immár harmadik alkalommal megrendezett Nomád Világjátékok megnyitására Kirgizisztánba látogatott Orbán Viktor. A magyar kormányfő a térség vezetőinek valamint a török és az azeri államfő társaságában részt vett a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának ülésén is.  Magyarország már a visegrádi csoporton belüli soros elnökségét is aktívan felhasználta a V4-ek és e régió közötti kapcsolatok szorosabbra vonására. A megtalált közös türk és nomád gyökerek ellenére a csehek és a lengyelek Közép-Ázsiában is előttünk járnak. Igaz, a két térség közötti kereskedelmi forgalom összességében még amúgy szinte láthatatlan.

A Türk Tanács főtitkára Ramil Hasan, Ilham Aliyev azeri, Nursultan Nazarbayev kazah, Sooronbay Ceenbekov kirgiz, Recep Tayyip Erdogan török, Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök és családi fotót készít a Türk Tanács 6. csúcstalálkozóján a Ruh Ordo Kulturális Központban, Cholpon Atá-ban, Kirgizisztánban, 2018. szeptember 3-án #moszkvater
A Türk Tanács főtitkára Ramil Haszan, Ilham Aliyev azeri, Nurszultan Nazarbajev kazah, Sooronbaj Zseenbekov kirgiz, Recep Tayyip Erdogan török, Savkat Mirzijojev üzbég elnökök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök és családi fotót készít a Türk Tanács 6. csúcstalálkozóján a Ruh Ordo Kulturális Központban, Csolpon Atában, Kirgizisztánban, 2018. szeptember 3-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Cem Oksuz/Anadolu Agency

Legutóbb a vezető magyar politikusok közül tavaly nyáron Szijjártó Péter külügyminiszter tett körutat az öt országot, Kazahsztánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt és Tádzsikisztánt magában foglaló posztszovjet Közép-Ázsiában, amelynek tapasztalatait összegezve úgy látta, hogy a közép-európai gazdaságok sokat profitálhatnak abból, ha közösen lépnek fel a közép-ázsiai országok egyébként nyitott piacain. A gazdasági kapcsolatokat – tegyük hozzá – még bőven van hová fejleszteni, hiszen a két térség közötti kereskedelmi forgalom elenyésző, de lényegében véve maga az Európai Unió sincs nagyon jelen Közép-Ázsiában. A jelentéktelen kereskedelmi forgalom pedig szinte csak Kazahsztánra korlátozódik.

„A Közép-Európából nézve szinte láthatatlan térség azonban jelentősebb annál, mint amennyire ez a számokból látszik”

Fontosságát eleve megadja nagy kiterjedése mellett az a tény, hogy a világ olajtermelésének mintegy 5 százalékát adja. Ezen kívül van itt földgáz és más ásványi anyagok is, így például urán. A régió jelentőségét növeli elhelyezkedése is, ezen belül Afganisztán szomszédsága, ami Közép-Ázsiát és Európát is érintő biztonsági kihívás. Az iszlám radikalizmus, a kábítószer-kereskedelem visszaszorításában és a terrorizmus elleni harcban közösek az érdekeink. A ’90-es évek után két éve tért vissza a terror a régióba, s jelentősen megszaporodtak a közép-ázsiaiak által külföldön elkövetett támadások. A 80 százalékban muszlim Közép-Ázsiából nagyjából négyezren harcolnak az Iszlám Állam soraiban. Az alapvetően stabil, ám alacsony intenzitású konfliktusokkal azért terhelt térség számára komoly kihívás a rossz eloszlás és az öntözés miatt megnövekedett szükséglet következtében a vízbiztonság kérdése.

További figyelmet érdemel ez az egyszerre a posztszovjet térség és Kína perifériáján elhelyezkedő régió azért is, mert mindenekelőtt az Új Selyemút miatt egyre fontosabbá váló tranzitútvonal. A másik oldalon súlyát csökkenti, hogy kevesen, mindössze 68 millióan lakják, nincs tengeri kijárata, szegény, a világ GDP-jének egy százalékát adja, a fő bevétele pedig valamilyen külső forrásból, így Kazahsztán vagy Türkmenisztán esetében a nyersanyagok exportjából, míg Tádzsikisztán és Kirgizisztán tekintetében külföldön dolgozó vendégmunkások hazautalásaiból származik. A régió két kulcsországa a térség GDP-jének mintegy felét adó, még komoly politikai kihívások előtt álló Kazahsztán, és a hatalomváltáson már átesett és a reformok útjára lépett, s a legnagyobb lélekszámú Üzbegisztán.

A régióban messze a legnagyobb befolyása a két szomszédos hatalomnak, Oroszországnak és Kínának van. Ebből a versenyből Amerika mintha kiszállt volna, s legfeljebb a kazah energetikai szektor és a megnyíló üzbég lehetőségek érdeklik. A nyelvi és kulturális rokonság okán még a ’90-es években bejelentkezett Törökország is, ám ambiciózus terveit azóta kissé lejjebb adta. Az Európai Unió lényegében nincs jelen Közép-Ázsiában.

„Régiónkból a legjobb politikai kapcsolatokat talán Magyarország ápolja a régióval – különösen a kazah vezetőkkel gyakoriak a magas szintű találkozók –, ám ezt a közelséget egyelőre nem sikerült gazdasági téren kamatoztatni”

Az együttműködést mindenekelőtt a Közép-Ázsiában már jelen lévő Gedeon Richter révén a gyógyszeriparban, az egészségügy területén, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási megoldások révén, az energetikai infrastruktúrában és kiemelten a mezőgazdaságban, itt is a technológiák exportjával lehetne fejleszteni.

A kereskedelmi forgalom régió országainak többségével mindössze néhány tízmillió dollár, s a stratégiai partnernek nevezett Kazahsztán esetében a 27,6 százalékos növekedés ellenére is csak 156,4 millió dollár, az egész kazah forgalom 0,3 százaléka volt tavaly. A befektetések terén sem jobb a helyzet, hiszen 2005-től a tavalyi év utolsó harmadáig mindössze 153 millió dollárnyi tőke érkezett Magyarországról Kazahsztánba. S még siralmasabb lenne a helyzet, ha nem lenne a Mol eddig már több mint 200 millió dolláros befektetése. A kereskedelmi forgalom ráadásul még mindig nem éri el a 2014-es szintet. S ha közép-európai összehasonlításban vizsgáljuk a dolgot, még szomorúbb a helyzet. A négy évvel ezelőtti 190 millió dolláros forgalom is jelentősen elmarad a térség többi országáétól.

Akkor ugyanis a lengyel mutató egy-, a román hárommilliárd, míg a cseh 450 millió dollár fölött volt. Ez a szám 2016-ra a magyar 113 millióval szemben a lengyel relációban 760, a románban 803, míg a csehben 252 millió dollár volt. Lehetőséget tehát mindkét régió bőven láthat a kapcsolatok fejlesztésében, ám a távolság, a versenyképes termékek csekély száma és a tőkehiány komoly akadály az előrelépésben.

„Mint Orbán fogalmazott, Magyarország készen áll a magyar-türk együttműködés – ez nagyobb régiót jelent a posztszovjet Közép-Ázsiánál – új fejezetének megnyitására. Megdőlt az a régi világrend – tette hozzá -, amelyben a tőke és tudás Nyugatról áramlik Kelet felé, az új világrendben a Keleten felemelkedő államok meghatározóak”

A magyar miniszterelnök elmondta, 2010-es kormányra kerülése óta Magyarország nyitott a türk országok felé a kölcsönös tisztelet, a sajátosságok és realitások figyelembe vételével. Magyarország 2014 óta megfigyelő a türk nyelvű államok parlamenti közgyűlésének munkájában, 2017-ben pedig csatlakozási kérelmet nyújtott be a nemzetközi türk akadémiához, és ma már az eddiginél is szorosabb együttműködésre törekszik a türk nyelvű államok együttműködési tanácsával. „A türk tanács tagállamai egyre fontosabb szerepet játszanak a magyar külpolitikában. Törökországgal, Azerbajdzsánnal és Kazahsztánnal évek óta stratégiai partnerség szintjén vannak a kapcsolatok, és ez a cél Kirgizisztánnal, illetve Üzbegisztánnal is” – emelte ki a magyar kormányfő. Orbán Viktor a tanácskozás témájával, a sporttal és ifjúsággal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar állam 595 állami ösztöndíjat fizet a hat türk nyelvű ország Magyarországon tanuló fiataljainak, és ezt a számot emelni fogja. A magyar Eximbank pedig 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet nyitott meg a hat türk nyelvű országgal való gazdasági együttműködés, a befektetések fejlesztése érdekében.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.