//Trump nem fogja megtámadni Kubát
Donald Trump poszterrel felvonulók Havannában a Forradalom terén 2019. május 1-én #moszkvater

Trump nem fogja megtámadni Kubát

MEGOSZTÁS

A Latin-Amerikát jól ismerő osztrák újságíró Michael Wögerer a régióban Oroszország és Amerika között erősödő szembenállásról, a Helms-Burton törvény aktiválásáról és Fidel Castro örökségéről

Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára

Kuba évtizedekig a keleti blokk része volt a nyugati féltekén, a szomszédos Egyesült Államok által bojkottálva, a messzi Szovjetunió és szövetségesei által pedig támogatva. Ma, évtizedekkel a kétpólusú világrend megdőlését követően is tartja magát a kubai rendszer. Az okokról és a jelenlegi helyzetről, az Osztrák-Kubai Társaság újságíróként is tevékenykedő elnöke, Michael Wögerer nyilatkozott a #moszkvatér számára.

Donald Trump poszterrel felvonulók Havannában a Forradalom terén 2019. május 1-én #moszkvater
Donald Trump poszterrel felvonulók Havannában a Forradalom terén 2019. május 1-én
Fotó:EUROPRESS/ADALBERTO ROQUE / AFP

–  Az Egyesült Államok a latin-amerikai baloldali kormányok (Venezuela, Kuba, Nicaragua) megbuktatását tervezi. Mivel a többi baráti országot az olajbevételeiből nagyrészt Venezuela finanszírozza az olajbevételeiből, az ottani nehézségek kihatnak a többi országra is. Mennyi az esélye annak, hogy Oroszország és Kína továbbra is kiáll Venezuela és a többi említett ország mellett? Ellent tudnának állni egy amerikai katonai beavatkozásnak?

– Nem beszélhetünk arról, hogy nagy háború készülne a Latin-Amerika baloldali kormányai ellen. Trump harciassága inkább csak retorika. Anélkül, hogy kicsinyíteném az Egyesült
Államok katonai és gazdasági erejét, megjegyzem, hogy a szuverén latin-amerikai országokkal szembeni agresszív fellépés inkább a gyengeség jele. Az amerikai álom már megkopott a latin-amerikaiak szemében. Ennek kapcsán Bolívia híres szociológusát Juan Ramón Quintana Taborgát idézném, aki szerint „Trump inkább szimptóma, mint probléma. Fanatikus csapatának (Pompeo, Bolton és hívei) háborús lelkesedése, és a hadi arzenál kiépítése nem feltétlenül tükröz több hatalmat, uralmat és hegemóniát, jóval inkább olyan pénzt, ami a militarista ipari lobbi kezében összpontosul, miközben az országban nő a szegénység.” Ugyan az Egyesült Államok Kubával, Venezuelával és Nicaraguával szemben bevezetett gazdasági blokádja az érintett országokban komolyan veendő problémát jelent, ugyanakkor Kuba esetében legalábbis erősíti a lakosság összetartását, harci kedvét. Ezen túlmenően átalakul a világrend, amelyben Oroszország és Kína is jelentős globális játékos lett. Már nem diktálhat mindent az Egyesült Államok. Multipoláris világrendben élünk, és ezt Trumpnak is tudomásul kell vennie. Katonailag Amerika már megégette magát Kubában (ld. Disznó-öböl), és Kuba felkészült arra, hogy szembeszálljon egy katonai intervencióval.

Michael Wögerer #moszkvater
Michael Wögerer
Forrás:facebook

– Milyen következményei lehetnek a Helms-Burton törvény aktiválásának? Hogyan áll ehhez az EU? Mogherini már figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ez több uniós  ország befektetéseit is veszélyezteti, főként a kubai turisztikai szektorban…

– A Helms-Burton tövény 1996 óta van hatályban. Csupán a Kubában befektető harmadik országbeli cégekkel szembeni perindítás lehetőségét kimondó harmadik szakasza volt hatályon kívül helyezve. Trump szakított ezzel a politikával, és 2019. május 2. óta ez is hatályba lépett. A Helms-Burton törvényt az Európa Tanács, az EU, Kanada, Mexikó, Argentína és Kubával normális kereskedelmi kapcsolatokat folytató többi ország is elítélte. Az Európai Unió keményen kritizálta, mivel – ahogyan a főbiztos asszony fogalmazott  – „szükségtelen feszültséget okoz, továbbá aláássa a transzatlanti partnerségi viszonyba vetett bizalmat és kiszámíthatóságot”. Az unió szerint az Egyesült Államok Kubával szembeni egyoldalú lépése ellentétes a nemzetközi joggal, ezért a tagállamok a WTO-hoz fordulnak. Reménykedjünk, hogy az EU ezt komolyan is veszi, és nem hagyja, hogy Amerika zsarolja.

– Mennyire vehető komolyan az a veszély, amit Erik Prince zsoldos csapata jelent, aki felajánlotta szolgálatait Trumpnak?

– A Blackwater terveiről nem tudok. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok egy katonai beavatkozással semmire sem menne Kubában. A civil-katonai szövetség Kubában erős, egy hagyományos háború súlyos veszteségeket jelentene a megszállóknak.

– Obama lágyabb politikája után Trump keményvonalas politikával akar fellépni a kubai kormány ellen. Ez hová eszkalálódhat?

– Trump szakított a jószomszédi viszonyt segítő eddigi politikával. Az amerikai elnök a Miamiban élő, a kubai rendszert elutasító Hardlinerek gondolkodását követi. Annak ellenére, hogy a friss felmérések szerint a kubai disszidensek 80 százaléka szerint az Egyesült Államok blokádja nem működőképes, Trump tovább szigorította a szankciókat. (pl. a Helms-Burton törvényt). Ez hatással van a Kubával gazdasági kapcsolatokat fenntartó harmadik országokra, így például az Európai Unióra. Az amerikai blokád ezzel nemcsak a nemzetközi jogot sérti meg, hanem a WTO rendelkezéseit is. A hidegháború mindenesetre újra itt van, reméljük, hogy nem válik forróvá.

– Hogyan lehet, hogy miközben az Egyesült Államok és Kuba között a viszony ilyen ellenséges, Kuba területén amerikai katonai bázis (Guantánamo) működik, ahol közismerten illegális vallatási módszerekkel jártak el gyanúsított terroristákkal szemben? A kölcsönös bizalmatlanság nem zárja ki egy ilyen stratégiai jelentőségű létesítmény működtetését?

– Az amerikai katonai bázis Guantánamóban Kuba akarata ellenére működik. Hátteréül az úgynevezett Platt Amendment szolgál 1901-ből, amelyet akkor Kuba függetlenedése kapcsán hoztak meg, és ami az Egyesült Államoknak mindenkorra kikötötte a politikai és katonai intervenció jogát. Akkoriban kötöttek meg egy 99 évre szóló bérleti szerződést a guantánamói katonai bázissal kapcsolatban, amelyet 1934-ben határozatlan idejűre módosítottak. Az 1959-es forradalom óta Kuba nem fogadja el az amerikai  jelenlétet kubai területen, és követeli az öböl visszaadását. Így még tragikusabb, hogy az Egyesült Államok ezt a bázist fogolytáborként használja, ahol rémisztő körülmények uralkodnak és kínozzák a foglyokat. Így tehát, ha valaki azt mondja, hogy Kubában megsértik az emberi jogokat, annak igazat kell adnom. Kubának azon a részén ugyanis, amelyet az Egyesült Államok megszállás alatt tart, lábbal tiporják az emberi jogokat.

– Hogyan tudja Kuba fenntartani a rendszerét anélkül, hogy olyan jelentős mértékű támogatás állna mögötte, mint amit geopolitikai okokból a szovjet blokktól kapott? Milyenek ma a politikai és gazdasági kapcsolatok Kuba és a volt keleti blokk országai között?

– A forradalmi Kuba a gazdasági és politikai rendszerét immár több mint 60 éve fenn tudja tartani, mert a nehézségek ellenére számíthat a lakosság többségére. Emellett az is nagyon fontos, hogy a kubai kormány mindig igazodott az új fejleményekhez. Kuba folyamatos változásban lévő, és vitákat kiváltó ország. Amikor a Szovjetunió összeomlását követően a külkereskedelem 80 százaléka eltűnt, nehéz időszak köszöntött Kubára, sok nélkülözéssel. De ezen a különleges időszakon (Periodo Especial) túljutottak. Fontos lett a kubai vezetésnek, hogy már ne csak egy partnerrel számoljanak, hanem a kereskedelmi kapcsolatok bővüljenek. A volt „keleti blokk” sok országában még most is sokan vannak, akiket mély barátság köt Kubához. Ez pozitívan hat a politikai és gazdasági kapcsolatokra.

– Semleges országként, hogyan viszonyul Ausztria Kubához?

– A két ország közti kapcsolatok kifejezetten jók. A diplomáciai kapcsolatok 1966 óta léteznek. Kuba 1973-ban létesítette a bécsi nagykövetségét, Havannában pedig 1978-ban nyílt az osztrák. Különösen az 1970-es években virágoztak még nagyon az osztrák-kubai, illetve osztrák-latin-amerikai kapcsolatok. Később azonban, miután a külügyminisztériumot átvették a konzervatívok (1987-ben vezette utoljára szocialista miniszter az osztrák külügyi tárcát. – szerk.), az intenzitás alábbhagyott, de teljesen soha nem szűnt meg. Az Ausztria és Kuba közötti gazdasági kapcsolatok élnek, de egyik ország szempontjából sem jelentősek. A kulturális területen az Osztrák-Kubai Társaság, együttműködésben Kuba bécsi nagykövetségével, segíti a kubai zene, művészetek, irodalom megismertetését a szélesebb körű ausztriai nyilvánossággal. Kubában elsősorban a klasszikus zenét ismerik Ausztriából. Ha egy kubai megtudja, hogy honnan jöttem, akkor rögtön így reagál: „Mozart!”

– Hogyan határozható meg Fidel Castro öröksége? Testvére mellett kik a politikai örökösei? Most kié a hatalom?

– Fidel Castro nélkül Kuba továbbra is egy az Egyesült Áéllamoktól függő félgyarmat és a gazdag amerikai polgárok kéjparadicsoma lenne, mint ahogyan az 1959-es, kubai forradalom előtt volt. Senki sem határozta meg az országot olyan mértékben, mint Fidel Castro. Mivel ő a kubaiaknak szabadságot és önrendelkezést ajándékozott, a mai napig tisztelik. Annak ellenére, hogy a végrendeletében mindenféle személyi kultuszt betiltott. A forradalom régi gárdája, ahová elsősorban, természetesen Raúl Castro is tartozik, átadta Fidel örökségét a fiatalabb generációnak. Raúl Castro, a Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkáraként továbbra is erőteljes hatással van Kuba fejlődésére. Neki köszönhető, hogy a politikai vezetés megfiatalodott. A kubai parlament képviselőinek átlagéletkora 49 év. Emellett a kubai nemzetgyűlésben a világon a második legnagyobb – 53,2 százalék – a nők aránya.

– A karibi térség az európaiak körében kedvelt turisztikai célpontnak számít. Hogyan alakul a beérkező turisták száma? Kihat az Egyesült Államok és Kuba közötti politikai ellentét az Európából érkező turistákra?

– A turizmus az egyik legfontosabb devizaforrás Kuba számára. Míg 1995-ben összesen 742 ezer turista érkezett a szigetre, addig 2018-ban már 4,7 millió. Az Ausztriából érkezők száma is minden évben növekszik. Az idei évben Kuba több mint 5 millió vendéget vár. Az új elnök Díaz-Canel is hangsúlyozza, hogy az ország fejlődésének fontos feltétele az erős turisztikai szektor. Az Amerikához fűződő viszony mindenképpen kihat erre a területre, ugyanakkor ez a hatás többféle. Mikor Obama alatt javultak a diplomáciai kapcsolatok, sok európai félt, hogy elamerikaiasodik Kuba. Ezért arra gondoltak, hogy még éppen most kéne Kubába látogatni, mielőtt a vörös sziget elvesztené a sármját. Mivel Trump alatt újra megerősítették a Kubával szembeni blokádot, ki fog derülni, hogy ez negatívan fog-e hatni a Kubába irányuló európai turistaforgalomra. Az azonban sajnos mindenképpen biztos, sok  amerikai polgár, aki szívesen látogatna Kubába, most akadályoztatva van Trump politikája által. Míg a kubai kormány az utóbbi években megvalósította az utazás szabadságát, az Egyesült Államok a saját polgárait egyre jobban korlátozza.

MEGOSZTÁS