„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„Márpedig várható volt, hogy Maduro le fogja váltani a dollár elszámolást, legalábbis ezt többször hangoztatta, és most Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi sorsára jutott, akik hasonló lépést fontolgattak”
Fotó:EUROPRESS/GIORGIO VIERA/AFP
Azt biztosan tudjuk, hogy 2026. január 3-án hajnalban az amerikai hadsereg az „”Absolute Resolve” fedőnevű különleges művelet keretében elfogta és az Amerikai Egyesült Államokba szállította Nicolas Madurót, Venezuela elnökét és feleségét, Cilia Florest. Az amerikai haderő már hónapok óta gyülekezett Venezuela partjainál, és a világ talán arra számított, hogy ténylegesen háború lesz, vagyis az Egyesült Államok konkrétan megtámadja a karibi országot. Ehelyett viszont Trump elnök „ügyesebb” megoldást választott, és a problémát egy sebészi beavatkozással oldott meg, látványos katonai akcióval lecsapott Maduro elnök egyik rezidenciájára. Előzőleg az amerikai légierő kiiktatta a venezuelai légelhárítás fontosabb bázisait, az amerikai elemzők szerint elektronikus és kibernetikai hadviselési módszereket is bevetettek. Az is kiderült, hogy az elnök védelmében 32 kubai testőr és további 70-80 venezuelai katona esett el az amerikai speciális kommandóval folytatott tűzharcban.
„Az összehasonlítás automatikusan adja magát. Oroszország 2022. február 24-én szintén villám hadjáratot – különleges katonai művelet – indított Ukrajnában, hogy gyorsan bevegye Kijevet, és talán elfogja Volodimir Zelenszkij elnököt. Ám az ukrán hadsereget a fél világ titkosszolgálata segítette, de legfőképp az Egyesült Államok és az amerikai elemzők meglepően pontosan kiszámolták, hogy az oroszok meg fognak indulni”
Az orosz terv azonban érthető módon kudarcba fulladt, hiszen az ukrán erők riadókészültségben, és a lehető legnagyobb felkészültségben várták az inváziót. Így a villámhadjárat helyett bekövetkezett egy olyan testvérháború, amilyet senki se gondolt volna. Ráadásul az oroszok oldalán ott volt az a tényező, hogy az orosz többségű Donbassz régióban az ukrán hadsereg nehéz tüzérséggel és minden módon pusztította az orosz kisebbséget, ami valójában a háború indító oka volt Moszkva számára. Ugyan melyik ország tűrné sokáig, hogy a határai mentén saját testvéreit mészárolják anélkül, hogy tenne ellene valamit. Vajon egy olyan atom hatalomnak, mint Oroszország, meddig kellett volna tűrnie?
Trump venezuelai akciója után még mondja valaki, hogy Putyinnak nem volt lehetősége a hatalom jogán fellépni Ukrajnában! Hogy ez a hatalom és az erő adta birodalmi jogból fakadt, nem pedig a nemzetközi egyezmények által alkalmazott jogból? Úgy tűnik igen. A morál és a birodalmi érdekek ritkán összeegyeztethetőek.
„Ahogy azt is tudomásul kell vennünk, egy birodalmi képességű államot nem lehet átlagos nemzetközi jogi formulákkal értelmezni, és elvárni, hogy úgy viselkedjen mint egy kisebb állam, és ez alatt ma már Franciaországot és Angliát is érteni kell. Egy szuperhatalmi képességű birodalom meghúzhatja saját maga számára a vörös vonalakat, mindenki másnak kompromisszumokra van szüksége, ha békét akar”
A kérdés talán az, hogy a fősodratú média kinek az oldalán áll, és ezzel a tömegek szimpátiája ki felé fog fordulni még akkor is, ha a venezuelai eset nagy felháborodást váltott ki világszerte. De már látjuk az örömtáncot járó venezuelaiakat az utcán, látjuk Maduro szobrának ledöntését, és persze összeült az ENSZ Biztonsági Tanács… Mégis csak egy hivatalban lévő, idegen ország vezetőjét rabolták el.
Venezuelában viszont nem volt amerikai állampolgárok alkotta kisrégió, amelyet a helyi erők ostrom alá vettek volna, viszont az országnak van tengernyi olaja, aranybányái, ezeken túl pedig a drogkereskedelem rajtuk folyik keresztül, mivel ténylegesen hídfőt képeznek az Egyesült Államok határai felé.
„Tudjuk, az 1823-as Monroe-doktrínával az amerikaiak felhatalmazást adtak saját maguknak arra, hogy bármikor beavatkozzanak Latin-Amerikában, ha szükségét látják. De vélhetően az olaj volt a legnyomosabb érv a beavatkozás mellett”
A BRICS államok már bevezették az új elszámolási egységét, a „Unit” nevű elszámolási rendszert, és az a veszély fenyegeti a petrodollárt, hogy ezzel fogják kiváltani. Ha pedig nem kell dollárt venni ahhoz, hogy egy ország olajat vegyen, hanem más nemzetközi valuta is megteszi, mint a jüan vagy a rubel, akkor az amerikai kötvények kamatai megnőnek, ezzel pedig tovább nő az amúgy is gigászi mértékű amerikai államadósság. Mint a gazdasági bérgyilkos, John Perkins írja a könyvében: „A globális birodalom léte ugyanis nagyrészt azon a tényen alapszik, hogy a dollár világvalutaként működik, és ezt a dollárt az Egyesült Államok pénzjegy nyomdájában nyomják. Így kölcsönöket nyújthatunk az Ecuadorhoz hasonló országoknak abban a biztos tudatban, hogy azokat ők sosem fogják visszafizetni. Valójában nem is akarjuk, hogy visszafizessék, mert ez az adósság biztosítja a függőségüket, amit aztán saját érdekeink szerint kihasználhatunk.” (Perkins: Egy gazdasági bérgyilkosa vallomása. 2006.)
„Márpedig várható volt, hogy Maduro le fogja váltani a dollár elszámolást, legalábbis ezt többször hangoztatta, és most Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi sorsára jutott, akik hasonló lépést fontolgattak”
Trump nem sokat variált, lemásolta a panamai akciót, vagy a grenadait 1983-ból. Hiszen nem ez volt az első eset, hogy az Egyesült Államok katonai erőt alkalmazott a Karibi-térségben, ha érdekei úgy kívánták. Amerika 1989. december 20-án indította meg Panama elleni invázióját, hogy a terhessé vált Manuel Noriega tábornokot elfogják. Az indok amerikai katonák halála volt néhány nappal korábban. A Wikipedia szerint a katonai támadás az Egyesült Államok legnagyobb katonai akciója volt a vietnami háború óta, és több mint 27 ezer katona, valamint 300 repülőgép vett részt benne. A panamai invázió is bombázással kezdődött, amely Noriega magánjárműveit és a panamai védelmi erők Panamavárosban található központját vette célba, ennek köszönhetően a város közepén elhelyezkedő nyomornegyed nagy része elpusztult.
„Ez sem volt más, mint Amerika egyik birodalmi effektusa”
Noriega úgy lett Panama elnöke, hogy elődje, Omar Torrijos repülő szerencsétlenségben meghalt, ugyanúgy, mint Jaime Roldós, Ecuador elnöke. Perkins szerint: „Haláluk nem volt véletlen. Merényletet követtek el ellenük, mert szembe mertek szállni a nagyvállalatok, kormányok és bankok világuralomra törő vezetőinek köreivel. Nekünk, gazdasági bérgyilkosoknak nem sikerült behálóznunk Roldóst és Torrijost, így másfajta kommandósok, a CIA által támogatott sakálok léptek akcióba, akik mindig a nyomunkban jártak.” Torrijos gépén egy táskarádióba rejtett robbanószerkezet lépett működésbe. Perkins könyvéből is kiderül, hogy Panama államot 1903-ban Theodore Roosevelt hozta létre, katonai erővel kiszakítva azt Kolumbiából, hogy a csatorna fölötti rendelkezési jogot megszerezze. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a jelenlegi panamai köztársasági elnök José Raúl Mulino szerint Madurót „jogosan börtönözték be”, és elfogása közvetlen következménye volt magatartásának, amelyet nyíltan bűnözőnek, a kábítószer-kereskedelemhez és az autoritarizmushoz kapcsolódónak nevezett.
Noriega a helyi titkosszolgálat főnökeként kezdte, és mint a CIA fizetett embere, vastagon benne állt a drogcsempészetben, annak engedélyezésében és bármiben, amit az Ügynökség kért tőle, mint a nicaraguai kontrák – egy szedett-vedett zsoldos sereg – támogatása.
„Noriega tehát a CIA egyik eszköze volt, aki miután elnök lett, és kezdte nem követni a CIA utasításokat, egyszerűen levették a sakktábláról. Vele ellentétben Nicolas Maduro viszont nagyon nem volt amerikai „eszköz”, és éppenséggel, hogy nem akart az amerikai imperializmus bábja lenni. Ráadásul egyre jobb kapcsolatokat épített ki Moszkvával, és ami Washingtonból nézve rosszabb volt, Pekinggel is”
Biztos, hogy Venezuelában európai mércével nehezen mentek a dolgok, hiszen a mérhetetlen olajkincs kibányászására még várni kellett, és talán ezért is jött Trump januári meglepetése, hogy ezt a lépést Washington számára biztosítsa. Minden esetre az sokat mutat az oroszág szervezettségéről, hogy az államfő kiesése ellenére az állam nem omlott össze, és a hadsereg is a helyén maradt. Az ottani nehézolaj nehezen finomítható, ezért – ahogy erre Trump is utalt – komoly technológiát és komoly beruházást igényel. Venezuelából új Kuvait lehetne, és talán lesz is, de már amerikai fennhatóság alatt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
Értettem! Több kérdésem nincs!
csakafidesz says:
“Hogy ez a hatalom és az erő adta birodalmi jogból fakadt, nem pedig a nemzetközi egyezmények által alkalmazott jogból? Úgy tűnik igen.”
—————————————————————————Ezt Niccolo Macchiavelli sem fogalmazta volna másképp..
ng says:
“Ráadásul az oroszok oldalán ott volt az a tényező, hogy az orosz többségű Donbassz régióban az ukrán hadsereg nehéz tüzérséggel és minden módon pusztította az orosz kisebbséget, ami valójában a háború indító oka volt Moszkva számára. Ugyan melyik ország tűrné sokáig, hogy a határai mentén saját testvéreit mészárolják anélkül, hogy tenne ellene valamit. Vajon egy olyan atom hatalomnak, mint Oroszország, meddig kellett volna tűrnie?” Csak a történeti hűség kedvért: a tények egyáltalán nem támasztják a donbászi mészárlás hazug legendáját. A VVP által is hivatkozott ENSZ-jelentés szerint a Donbászban 3400 civil halt meg a harcokban 2021. december végéig. Döntő többségük (90 százalékuk) a szeparatista háború első két évében, 2014-15-ben, amikor a harcok intenzívek voltak. 2016-21 között 365 civil esett áldozatul. 240 közülük aknára lépett. Szeparatista (orosz) területen. Azaz oroszok által telepített orosz aknák ölték meg őket. Semmiféle mészárlás-népirtás nem volt. Mégegyszer: az adatok abból az ENSZ-jelentésből származnak, amelyre Putyin 2022. február 24-én, az inváziót bejelentő beszédében hivatkozott.
Álmos Andor says:
Nem tűnik fel az az aprócska bökkenő, hogy szeparatista háborúról, intenzív harcokról beszél egy adott állam és a saját kisebbsége esetében? Ráadásul ez az állam minden demokratikus kritériumnak eleget tesz, ami az EU-s csatlakozáshoz szükségeltetik. Legalábbis Brüsszel szerint. Elég szomorú ez az egész EU-ra nézve.
ng says:
Szeparatista háborúról azért beszéltem (írtam), mert a szeparatisták fegyverest harcot folytattak az elszakadásért, a Krím mintájára. Az ukrán állam és hadsereg nem a kisebbség, hanem a fegyveres szeparatisták ellen harcolt. A citált ENSZ-jelentés szerint 6 ezer szeparatista mellett 4 ezer ukrán katona és 3 ezer civil halt meg a 14-15-ös harcokban. A Donbász lakossága 2014-ben kb. 7 millió ember. Erős csúsztatás tehát azt állítani, hogy Ukrajna a saját kisebbsége ellen harcolt. De nem túlzás aljas ALJAS HAZUGSÁGNAK nevezni sem.
Stier Gábor says:
Ukrajna a saját polgárai ellen harcolt.
HandaBandy says:
Igen, ismét a véralgebra. “Csak” X ezer orosz halt meg. Ezek szerint így már nem valid VVP állítása. Amúgy tudtommal az ENSZ 6e+ szeparatistáról beszél, plusz az egyéb veszteségek, de ez mindegy is. Pontos adatok nincsenek.
Aknák. Nos, Ukrajna is rendelkezett szovjet aknákkal, az meg, hogy az oroszok (kik is pontosan?) telepítenek aknákat és a sajátjaikat nem tájékoztatják erről, nem tűnik túl logikusnak. Amúgy kb. 1000 aknasérülésről lehet olvasni. Hogy ebből hogyan lesz több ezer halott az szintén egy fogós-ravasz kérdés.
Ezen kívül, de ha tévedek Stier úr majd korrigál, a bizonyos területek döntöttek arról, hogy köszönik szépen, de Ukrajnából nem kérnek. Persze a “nemzetközi közvélemény” ezt nem ismerte el. Miközben a narancsos puccs (akár 1millió, részben lefizetett martalóc egy 40 milliós országban) minden további nélkül kóser volt. Így ez az egész kissé szelektívnek tűnik az én olvasatomban. A jól borotvált, újdonsült színész-elnök pedig ma már nem szívesen emlékezik a beiktatási beszédében eleresztett színes hantázásokra. Adja magát valahogy az áthallás az őszirózsás (ami krizantém volt) puccs közt.
Továbbá az is vicces, hogy pl. az EU is bizonyítottan támogatta/támogatja egy olyan ország háborúját aminek már a szításában is bizonyítottan részt vett és a mai napig próbál egyre több pénzt összekalapozni egy vesztett helyzet továbbéltetéséhez. De ez, mint megtudtuk, nem számít beavatkozásnak. Sőt!
Köszönöm a türelmet!