„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Alekszej Navalnij által 2020 szeptember 15-én közzétett fotó a saját Instagram oldalán
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO / Instagram account @navalny
Alekszej Navalnij hála az égnek láthatóan jól van. Az orosz ellenzéki politikus már fotót tett fel magáról a közösségi portálokra, és bejelentette, hogy haza akar térni Oroszországba. Abba az Oroszországba, amely állítólag az életére tör, és amely ellen már akkor megszületett az ítélet, amikor Navalnijt még mesterséges kómában tartották. Vagy még annál is előbb.
„A nyugati világ bizonyítottnak látja, hogy az orosz ellenzéki politikust megmérgezték, mégpedig a hírhedt, tömegpusztításra, azaz katonai célokra kifejlesztett, azóta betiltott idegméreggel, a Novicsokkal, likvidálásának kísérlete mögött pedig az orosz állam áll. S már készítik is elő az újabb szankciókat”
A képlet ilyen egyszerű. Ezt láthattuk már Szkripalék esetében is. A verdikt kész, bizonyítékok azonban máig nincsenek. Mintha arról szólna az egész történet, hogy Oroszországot még inkább elszigeteljék, feltartóztassák, mindent megtegyenek a fejlődésének lassítására. Annak ellenére állíthatjuk ezt, hogy az orosz állam egyes módszereivel kapcsolatban azért nincsenek illúzióink. A dolog természeténél fogva nem állíthatjuk, de valószínűsíthetjük, hogy Moszkva például nem hagyta a futni a külföldre menekült, véres kezű csecsen radikálisokat. Utánuk nyúlt és nemes egyszerűséggel likvidálta őket. Ami természetesen jogi szempontból elfogadhatatlan, még ha morálisan alá is támasztható.
„Az azonban nehezen hihető, hogy az orosz állam saját érdekei ellen cselekszik. Mert amennyiben ő állna a Szkripalék és Navalnij megmérgezésének kísérlete mögött, akkor erről van szó. Ugyanígy nem logikus közvetlen összefüggésbe hozni a Kremlt Anna Politkovszkaja és Borisz Nyemcov meggyilkolásával. Mint ahogy az is érthetetlen, hogy amennyiben Moszkva tényleg ki akarta volna iktatni ezeket a személyeket, akkor miért nem sikerült ez neki egyik esetben sem”
Az felvethető, hogy a hatalom olyan légkört teremt, amelyben az ilyen esetek előfordulhatnak. Mint ahogy azt is felróhatjuk neki, hogy a ’90-es évek véres leszámolásainak ugyan már régen véget vetett, ám még mindig túl sok az erőszakos, politikai hátterű haláleset. Vlagyimir Putyin ugyan a rend diktatúráját ígérte, ám úgy tűnik, ő sem uralja teljesen a hatalmi érdekcsoportok közötti versenyt. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos esetekben még neki is üzenhetnek egy-egy gyilkossággal. Mondjuk a pacifikált, ám a függetlenségről véglegesen soha le nem mondó Csecsenföldről.
„De lépjünk tovább, mert a felettébb furcsa mérgezéses történetek érthetetlenek a globális környezet megértése nélkül”
Oroszország bekerítése – lásd az Ukrajnáért, majd most a Belaruszért folyó harcot -, feltartóztatása, ha úgy tetszik, helyben járatása továbbra is fontos stratégiai célja az Egyesült Államoknak. Most már Kína miatt is. De ugyanúgy cél annak megakadályozása, hogy az eurázsiai térség két pólusa, Oroszország és az Európai Unió összefogjon, vagy akár csak pragmatikusan együttműködjön. Mindenek előtt Németország túlzott megerősödésére vigyáz immár jó évszázada Washington. Talán nem véletlen az sem, hogy a Navalnij-ügyben most nemcsak Moszkva, hanem Berlin is nyakig elmerül. Ne szépítsük, gyengül. Az talány, hogy Németország miért dolgozik saját érdekei ellen, de az elmúlt két évtizedben már ezt is megszokhattuk. No, meg van az a helyzet, sajnos még mindig elég gyakran, amikor a „nagy testvér” érdekeihez kell igazodnia Európának is.
„Az már most látszik, hogy a viszonylagos nyugalom időszaka után nemcsak Oroszország és Németország, de Oroszország és az Európai Unió kapcsolatai is jó időre lehűlnek”
Mindennél jobban mutatja ezt az a hangnem, amellyel az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen nyilatkozott Oroszországról. Mint a német politikus rámutatott, az Alekszej Navalnijjal történtek újabb példája annak a magatartásnak, amelyet Oroszország a nemzetközi életben követ. A Moszkvával szorosabb kapcsolatot építeni szeretőknek azt üzente, hogy a Kreml így viselkedett Grúziával, Ukrajnával, majd a Szkripal-ügyben is, és ezen semmilyen gázvezeték (Északi Áramlat-II) sem segít.
„A globális információs háborúban mára sikerült elérniük Putyin külföldi ellenfeleinek, hogy a világnak lassan nem a matrjoska, de még csak nem is a vodka jut eszébe Oroszországról, hanem a Novicsok. Ha nagyon sötét képet akarnék festeni a jövőről, akkor azt is mondhatnám, sikeresen folyik nemcsak az a bizonyos feltartóztatás, de a szembenálló fél háborúk előtt szokásos demumanizálása is, megfosztása emberi mivoltától”
Ebben a közegben kell értelmezni a történteket, amelyekről csak hisszük, hogy sokat tudunk. Nem. Szinte semmit, de azt hangosan és magabiztosan adják el a médiában az ebben érdekeltek. Kérdés viszont annál több van. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a tömegek azonnali megsemmisítésére kifejlesztett idegméreg miért nem öl? S egyáltalán, miért kell egy fogat kiverni atombombával? Mert Novicsokkal egy emberre menni nagyjából ezt jelenti. Lejárt esetleg a szavatossága? De ha mégis a Kreml keze van a dologban és tényleg Novicsokkal mérgeztek, akkor miért engedték elszállítani Navalnijt Berlinbe? Az orosz titkosszolgálatok annyira elfelejtettek mindent, hogy sorra bakiznak? Ha igen, akkor miért kell Moszkvát oly ördögien lefesteni? Nem kívánom én Navalnij halálát – jól elbeszélgettünk vagy tíz éve -, de az mégis csak furcsa, hogy megúszta, a környezetében pedig senki sem lett rosszul. Pedig ha Novicsokkal mérgezték meg, nagy eséllyel ennek kellett volna történnie. Még a repülőgépen! S miért nem ürítették ki az egész emeletet a Charitéban, ha tudták, hogy Novicsokról van szó? Apropó, Novicsok! Hát azt amerikai felügyelettel semmisítették meg még a ’90-es évek közepén. Persze, tűnhetett el azokból a készletekből, de azt is tudjuk, hogy a fél világnak van vagy lehet Novicsokja.
„De menjünk vissza a Szkripal-ügyre. Miért is kellett volna eltenni láb alól? Milyen bosszúról beszélünk, amikor úgy cserélték ki, hogy előtte évekig ült árulásért orosz börtönben. Ezután már Moszkva számára értéktelen volt”
A kérdések sorát folytathatnánk egészen odáig, hogy miért állt volna Moszkva érdekében Navalnij kiiktatása. Csak azt ne mondják, hogy olyan veszélyt jelent a Kremlre. Ha így lenne, akkor most a helyi választásokon nem csupán néhány embere jutott volna be a legalsó szinten a helyi önkormányzatokba. No meg a mérgezés hírére a hívei csak az utcákra vonultak volna. Tudom, egyesek számára szomorú találkozás ez a valóssággal, de nem így történt.
„De rendben, tételezzük fel, hogy a Kremlben már tényleg elgurult a gyógyszer, és tényleg az ellenzéki politikus kiiktatására adtak utasítást. Nagyon szomorú és elítélendő lenne, ha így van. Ám még ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy van-e morális alapja mindezt elítélni a nyugati politikai elitnek?”
Donald Trump beismerése ugyanis valahogy nem árasztja el a fősodor sajtót. Az amerikai elnök a minap arról beszélt, hogy évekig tervezte Bassár el-Aszad szíriai elnök meggyilkolását. Mint a Fox Newsból megtudtuk, ettől a tervétől csak 2017-ben tántorította el őt az akkori védelmi miniszter James Mattis. Trump ki is osztja, túlértékelt tábornoknak nevezi ezért, ám mint mondja, nem bánta meg, hogy felhagyott Aszad meggyilkolásának ötletével. Mert nem kapott garanciát arra, hogy az akció sikeres lesz. Az egyik legbefolyásosabb iráni politikus kiiktatására azonban sor került. Kászim Szulejmáni iráni tábornokkal, a Forradalmi Gárda különleges egységének parancsnokával Irakban végzett egy célzott dróntámadás. Az ENSZ tagállamainak vezetőiről van szó, akiket a világ vezető hatalmának első embere kiiktatott vagy ki akart iktatni. Ugyanúgy, ahogy tucatszor próbálkoztak Fidel Castro meggyilkolásával, miközben a szovjet rendszer politikai ellenfeleket eltüntető brutalitásáról beszéltek.
„A kérdés felvetése is szörnyű, de hogy is van ez? Egyes hatalmaknak szabad a világban büntetlenül gyilkolászni, míg a másiknak nem?”
Mielőtt bárki félreértené e kettős mércére utalást, szögezzük le, hogy senkinek sem szabad ölni. De miként lehet, hogy a bizonyítékok nyilvánosságra hozása nélkül Oroszországgal szemben már az újabb szankciókat készítik elő, miközben a morális felsőbbrendűségét hirdető Európában sehol sem veri ki a biztosítékot Trump beismerése. Értik ezt, mert én már igen?!
FRISSÍTÉS:
Újabb verzió. Novicsok harci méreg nyomát mutatta ki a német laboratórium egy műanyag vizespalackon, amely abból a szállodai szobából származik, ahol Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus megszállt a tomszki tartózkodása idején – közölte a politikus stábja Navalnij hivatalos Instagram-oldalán. Mint az MTI híradásából kiderül, a poszt szerint a Navalnij által alapított Korrupcióellenes Küzdelem Alapítvány (FBK) Tomszkban maradt tagjai egy ügyvéd társaságában csaknem azonnal a Xander szállodába siettek, ahogy augusztus 20-án hírét vették, hogy a politikus rosszul lett a repülőgépen. Ebben a hotelben szállt meg a forgatócsoportja társaságában. Dokumentálták a szoba állapotát, amelyből Navalnij nem sokkal korábban kiköltözött, és az Instagramon közölt videó tanúsága szerint összeszedtek több – nyitott és zárt – palack ásványvizet.
„Két héttel később éppen a tomszki szállodai szobából való palackon fedezte fel a német laboratórium a »novicsok« nyomait. Aztán még három laboratórium, amely mintát vett Alekszejtől, megerősítette, hogy Navalnijt éppen ezzel mérgezték meg. Most már értjük: ezt azelőtt tették, hogy elhagyta a szobáját, hogy a reptérre utazzon” – hangzott az Instagramon megjelent szöveg, amely egyúttal azt is megjegyezte, hogy „eltelt egy hónap és Oroszország még mindig nem ismerte el a mérgezést”. Kira Jarmus, Navalnij szóvivője korábban azt állította, hogy a mérget abba a teába csempészhették bele, amelyet a politikus a tomszki reptér bécsi kávézójában fogyasztott el.
Leonyid Rink, a „novicsok” egyik kifejlesztője a RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, hogy ha ilyen típusú mérget vittek volna fel az üvegre, akkor nemcsak Navalnij, hanem a kísérete is életét vesztette volna. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felvételen sok egyforma üveg látható, amelyet nem lehet megvizsgálni, és amely szerinte akárhonnan származhatott. Rink a bemutatott anyagot „halott bizonyítéknak” nevezte. Szóval, nem lettünk okosabbak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
