„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Orosz esetben kérdéses, hogy mennyiben kívánja Moszkva a Bradley technológiai megoldásait átvenni, miután egy teljesen más filozófia szerint tervezett eszközről van szó”
Fotó: US Army
Az első trófea M2 Bradley megszerzésére még december első napjaiban, az avgyejevkai front mentén került sor. Utóbbi szektor az elmúlt hetek harcaiban kiemelt szerepet kapott, mivel a település és a hozzá tartozó kokszüzem területe lényegében a Donyeck környéki első ukrán védelmi vonal egyik legfontosabb bástyája, ahonnan folyamatosan tűz alatt lehet tartani az „egyszerű” csöves tüzérséggel is Donyeck belvárosát.
„A zsákmányolt Bradley az ukrán 47. <Magura> gépesített dandár állományába tartozott, amely még a 2023 nyári ukrán zaporozsjei ellentámadás előkészületeként lett döntően nyugati technikára átfegyverezve”
Eredetileg a 47. dandár feladata lett volna már az ellentámadás első napjaiban mélységben áttörni az orosz Szurovikin-vonalat – ezért is kapta meg az ukrán haderőn belül legmodernebb eszközöket – ám erre mint a későbbi események mutatták, nem került sor.
Az ősz folyamán az egyre súlyosbodó avgyejevkai harcok következtében a kijevi parancsnokság a 47. dandárt a donyecki agglomerációba vezényelte át, ahol megérkezésüket követő első napokban már sikerült egy M2 Bradley lövészpáncélost és egy Leopard 2A6 harckocsit elveszteniük. Ám jelen cikk apropóját nem a novemberben kilőtt Bradley, hanem egy másik példány adja.
Az említett Leopard 2A6 kilövése Avgyejevka térségében
„A cikk apropóját adó M2A2 ODS-SA típusú – a pontos változat sajátosságairól a későbbiekben szót ejtünk – harcképtelenné tételére vélhetően még november utolsó napjaiban került sor az Avgyejevkától nyugatra fekvő Szevernoje település térségében”
Az orosz médiában megjelenő elmondások alapján a Bradley vélhetően egy, a bal lánctalpat ért páncéltörő rakéta találatot követően vált mozgásképtelenné, amelyet követően annak személyzete a jármű elhagyása mellett döntött. Viszont a lánctalp leszakadásán túl maga a harcjármű szinte teljesen érintetlennek és sértetlennek bizonyult, értékes célpontot szolgáltatva mindkét félnek. Ukrajna érhető módon egy gyors harctéri javítást követően azonnal ismét hadrendbe akarta a lövészpáncélost állítani, míg orosz szempontból egy ilyen érintetlen példány megkaparintása egy ritkán adódó lehetőséget biztosított a nyugati harcjárművek és az alkalmazott műszaki megoldások tanulmányozására.
A leszakadt lánctalp helye
Forrás:Telegram
Mindkét oldal mentési munkálatait nehezítette, hogy az incidensre az igazán egyik oldal által sem ellenőrzött szürke zónában – avagy senki földjén – került sor. Végül bár második kísérletre, de az orosz csapatok tudták kimenteni a Bradley-t a senki földjéről. A műveletet végrehajtó személyek elmondása alapján nagyjából 500 méteren keresztül kellett a Bradley-t a senki földjén keresztül, folyamatos ukrán dróntámadások közepette vontatniuk, hogy azzal elérjenek saját vonalaikhoz. Orosz oldalról jelentős előnyként jelentkezett a ködös időjárás, amely a rossz látási viszonyok révén csak korlátozottan tette lehetővé ukrán oldalról az FPV típusú öngyilkos drónok használatát, illetve a pontos tüzérségi belövéseket.
„Mit kell tudjunk az orosz kézre került M2 Bradley gyalogsági harcjárműről?”
Ukrajna még a nyári ellentámadás előkészítéseképp kapott összesen 186 példányt az M2 Bradley gyalogsági harcjárműből az Egyesült Államoktól. Annak is az iraki háborút követően, a 2010-es évek elején bemutatott M2A2 ODS-SA – Operation Desert Storm-Situational Awareness – változatából, amely a korábbi M2A2 ODS példányokhoz képest modernebb kommunikációs, hálózati és fedélzeti elektronikai rendszerekkel lett ellátva. Bár az amerikai hadseregen belül nem az M2A2 ODS-SA számít a legmodernebb variánsnak, ám összességében tekintve eléggé közel áll hozzá. Harckocsis hasonlattal élve nagyjából egy Leopard 2A6-nak feleltethető meg.
A Pergőtűz legfrissebb adásában is részletesen foglalkoztunk a zsákmányul esett ukrán M2 Bradley esetével
A Bradley gyalogsági harcjárművek fő fegyverzetét egy 25 milliméteres Bushmaster gépágyú, valamint a toronyra rögzített TOW páncéltörő rakéta konténer együttese alkotja a másodlagos 7,62 milliméteres géppuska mellett. Lövészpáncélos révén a Bradley is képes a három fős személyzeten túl legfeljebb 7 fős deszant szállítására.
„Az Ukrajnában bevetett példányok további sajátossága, hogy a zaporozsjei ellentámadás során tapasztalt kezdeti veszteségeket követően hamar megjelent rajtuk a BRAT – Bradley Reactive Armor Tiles – nevet viselő reaktív páncélzat”
Utóbbi a kumulatív elven működő páncéltörő fegyverzettel szemben növeli meg a gyalogsági harcjármű túlélési képességeit. Erre az orosz csapatoknál nagy számban elterjedt tandem robbanófejű pácéltörő fegyverzet következtében mindenképp szükség volt.
BRAT reaktív páncélblokkok a zsákmányolt M2 Bradley lövészpáncéloson
Forrás:Telegram
Kifejezetten az orosz kézre került példány esetében a már említett lánctalp elvesztésén túl egy működőképes példányról beszélhetünk, amelyen bár a kimentés következtében jelentek meg felszíni repeszsérülések, ám azok mértéke elhanyagolható. A fedélzeti elektronika és meghajtó rendszerek teljesen működőképesek, amelyhez ráadásul egy jelentősebb lőszerjavadalmazás is társul.
„Mire lehet a zsákmányolt eszközöket használni?”
Alapvetően ilyen helyzetben az első kérdés az az, hogy milyen állapotban van a megszerzett technika. Avagy egy erősen megrongálódott, kiégett vagy találat következtében egyéb módon használhatatlanná vált jármű legfeljebb csak propaganda, mintsem valós harcértékkel bír. Kiemelten igaz ez a kiégett példányokra, amelyek esetében a tűz során nem csak a belső elektronikai rendszerek és hajtáslánc sérülhet meg, de az erős hőhatás következtében maga a páncéltest is deformálódik, anyagszerkezete megváltozik, elvesztve eredeti tulajdonságait.
Külön kategóriát képez az, amikor az adott fél a hátrahagyott működőképesnek bizonyuló ellenséges eszközt a saját hadrendjében kezdte el használni. Persze ehhez szükséges az egyező vagy legalább hasonló üzemeltetési kultúra, valamint az ugyanazon tervezési filozófia alapján – azaz jelen esetben szovjet alapokon – megalkotott eszközök.
Ukrán fél által zsákmányolt T-90 harckocsi valahol az Egyesült Államokban
Forrás:Reddit
A jelenség főképp inkább a háború elején, ukrán oldalról volt tapasztalható, ahol Kijev erői a hátrahagyott orosz technika jelentős részét – leginkább T-72/80 harckocsikat, BMP-2/3 gyalogsági harcjárműveket, BTR-82A csapatszállítókat – állították saját szolgálatukba. De fordítva is történt hasonló, ahol az egykori szakadár népi milíciák – immár az orosz haderő részeként – a zsákmányolt ukrán T-64-ket alkalmazták nagy számban.
„Ám a zsákmányolt eszközök igazán hadiipari és ehhez kapcsolódóan harcászati/harceljárási szempontból bírnak kiemelt jelentőséggel”
A zsákmányolt technika lehetővé teszi a hátországban működő kutatóintézetek számára az adott eszköz/jármű pontos tulajdonságainak megismerését, legyen szó a páncélvédelem valós értékéről, a páncél összetételéről, a megmunkálási módszerekről vagy épp a tűzvezetésért, felderítésért, illetve egyéb működésért felelős fedélzeti elektronikáról.
Az első kézből származó valós technikai jellemzők megismerése kulcsfontosságú az ellenséges harcjárművek leküzdésére szolgáló módszerek és eszközök – mint tandem robbanófejű vagy egyéb EFP típusú páncéltörő rakéták – továbbfejlesztésében. Avagy, ha behatóan ismerem azt, hogy mivel rendelkezik az ellenfél, úgy előre ki tudom dolgozni azt, hogy hogyan tudom őt minél nagyobb valószínűséggel legyőzni.
BGM-71 TOW irányított páncéltörő rakéta
Forrás:Wikipédia
Ugyanilyen fontos a sokszor a harcjárművekben tárolt technikai és kiképzési dokumentáció, amely a gyártó által megadott tulajdonságok mellett pontosan leírja milyen helyzetben hogyan kell az adott eszközt használni. Nem csupán harci helyzetekben, de a mindennapos üzemeltetés vagy kisebb karbantartások során is.
„Mindezekre az orosz kézre került M2 Bradley esetében is láthatunk példákat”
A már nem harctéri körülmények közt, hanem a hátországban készült felvételeken jól látható, hogy a 25 milliméteres gépágyú mellett a BRAT reaktív páncélzat blokkjainak többsége is leszerelésre került. A leszerelt modulokat vélhetően az orosz tudósok már beható teszteknek vetik alá, a BRAT esetében a védelem értékének megállapítása és a működési mechanizmus tanulmányozása kapcsán, míg a gépágyúnál a pontos átütési jellemzőket vizsgálandó. Egyúttal az orosz Beregini hackercsoportnak köszönhetően, annak Telegram csatornáján elérhető a Washington által Ukrajnának átadott Bradley technikai dokumentáció is.
„A zsákmányolt technikát illetően nem lehet elmenni az angolul reverse engineering-nek hívott technológiai visszafejtés jelensége mellett sem”
Avagy ilyenkor a mérnökök nem csupán tanulmányozni tudják az adott rendszerek/eszközök technológiai megoldásait, de ha azokat hasznosnak ítélik, akkor sor kerülhet egy saját kópia megalkotására. Történelmi példákkal élve ilyen volt a második világháborút követően a szovjet Tu-4 stratégiai bombázó kifejlesztése, amely szinte teljes egészében a Szovjetunió területén kényszerleszállt egyik amerikai B-29 másolatának tekinthető. Szárazföldi példát említve a kínai harckocsigyártás fejlesztésében játszott kiemelt szerepet a szovjet-kínai határincidensek idején 1969-ben megkaparintott 545-ös oldalszámú szovjet T-62 páncélos.
A zsákmányolt 545-ös oldalszámú T-62 harckocsi
Forrás:Livejournal
„Orosz esetben kérdéses, hogy mennyiben kívánja Moszkva a Bradley technológiai megoldásait átvenni, miután egy teljesen más filozófia szerint tervezett eszközről van szó”
Míg a szovjet-orosz lövészpáncélosok egyik fő tulajdonsága az úszóképesség, ez a Bradley esetében a nagyobb méret és eltérő kialakítás következtében hiányzik. Az úszóképesség megtartása a tömeg és páncélvédelem korlátozásával jár együtt, mivel amennyiben a mérleg nyelve utóbbiak felé billenne el, úgy egyszerűen tömegénél fogva lenne képtelen a gyalogsági harcjármű az önálló úszó folyami átkelésekre.
Úszó BMP-2
Forrás:Reddit
Moszkvát a gépágyú lemásolása sem érdekelheti érdemben, mivel egyrészt az alkalmazott kaliber teljesen idegen a szovjet-orosz szabványtól, másrészt épp Moszkva az, aki e téren már a potenciális kaliberváltáson gondolkodik az 57 milliméteres gépágyúk integrálásával.
„A reaktív páncélzatot illetően a BRAT-nak létezik orosz megfelelője 4Sz24 Kaktusz néven, amelynek modernizált változatát a Kalasnyikov konszern épp a 2023-as Armija haditechnikai vásáron mutatta be”
Az már külön probléma, hogy a technikai jellemzői alapján rendkívül ígéretes Kaktuszt az orosz haderő vélhetően pénzügyi okok miatt nem rendszeresítette. Amennyiben a BRAT páncélzatról kiderülne, hogy a Kaktuszhoz képest olcsóbban és nagyobb volumenben lehetne gyártani, úgy nem kizárt, hogy annak valamiféle változata esetleg feltűnik a későbbi orosz fejlesztések közt. Ám megint csak, erre semmilyen garancia nincs.
A Sztali kutatóintézet által kifejlesztett 4Sz24 reaktív páncélzat blokkjai
Forrás:Telegram
Elektronikai téren ahogy már bemutattuk, az M2A2 ODS-SA bár fejlettnek számít, ám nem a csúcstechnológiát képviseli. Noha az egyes elektronikai megoldások – mint a kommunikációs és navigációs rendszerek – érdekelhetik az orosz mérnököket, ám azok nem igazán fejlettebbek azoknál, mint amelyek már az orosz járműveken – mint a T-90M – is gyártásban megjelentek. Kifejezetten igaz ez a szárazföldi harcjárművek új generációjára a T-14 Armata harckocsitól a Kurganyec gyalogsági harcjárművön és annak Epoha névvel illetett személyzet nélküli tornyán át egészen a BTR Bumerang csapatszállítóig.
„Mik a harctéri trófeák zsákmányolásának nehézségei?”
Ahogy arra már részben a cikk apropóját adó M2 Bradley esetében is kitértünk, a szárazföldi technikát illetően az adott jármű harcképtelenné/mozgásképtelenné válására általánosságban az igazán egyik fél által sem ellenőrzött szürke zónában kerül sor. Mindez azt jelenti, hogy igazából mindkét oldal képes folyamatos tűz alatt tartani az adott szektort, megakadályozva a másik felet a saját/ellenséges technika kimentésében.
Egyáltalán nem mindegy milyen földrajzi/épített környezetben kerül sor a harcjármű elvesztésére, mivel ahogy azt Avgyejevkánál is láthattuk, az ukrán fél jelentős helyzeti előnyben volt az orosz csapatokkal szemben, miután a kokszkombinát területéről folyamatosan megfigyelés alatt tudta a területet tartani. De hasonlót tapasztalhattunk a zaporozsjei Rabotyino-Verbovoje vonal esetében is.
„Másrészt az adott szektorba el is kell jutni”
Itt pedig felmerül az aknák kérdése, ahogy azt szintén ismét Zaporozsjéban láthattuk. Az orosz fél ugyanis nem csupán telepített aknamezőket létesített előre, de például az ISzDM Zemlegyelije rendszer révén távolról is képes volt újabb területeket elaknásítani akár a már megtisztított zónákban, akár közvetlenül a visszavonuló csapatok mögött. Így viszont felettébb magas az aknára futás – és ezáltal mozgásképtelenné válás – esélye a kimentésre küldött műszaki és aknamentesítő alakulatok esetében.
Leopard 2R HMBV aknamentesítő járművek, valamint Bergepanzer 3 műszaki mentő roncsai a zaporozsjei fronton
Forrás:Telegram
Többek közt így vesztette el Ukrajna is szinte egy napon belül, ugyanazon szektorban a Finnországtól kapott 3 darab Leopard 2HMBV aknamentesítő járművét is.
„Amennyiben a műszaki alakulatnak sikerül elérnie a kijelölt járművet, még akkor sem lélegezhet fel”
Ugyanis az akcióra ismét nem légüres térben, hanem az ellenfél folyamatos megfigyelése és támadási közt kerül sor. Még azon a pár száz méreten is könnyen lehet, hogy tüzérségi vagy dróntalálat éri a műszaki mentő járműveket, vagy éppen irányított páncéltörő rakétákkal lövik ki őket.
Nem csoda ezek fényében, hogy a zaporozsjei ellentámadás során Oroszország miért tudott csak olyan kis számú harctéri trófeát – főképp páncélozott csapatszállítókat vagy a francia AMX-10RC kerekes harckocsit – zsákmányolni. Azokat is főképp az alacsonyabb intenzitású összecsapásokkal kísért, kisebb figyelmet kapó frontszakaszokon. Ám még ilyenkor sem beszélhetünk veszélytelen műveletről és nem véletlen, hogy avgyejevkai Bradley-t kimentő orosz személyzet minden tagja megkapta a Bátorságért érdemérmet.
A Bátorságért érdemérem a személyzet egyik tagján
Forrás:Telegram
„Bár orosz oldalról a nyár folyamán történtek kísérletek mind a Leopard 2 harckocsik, mind az M2 Bradley harcjárművek zsákmányolására, ám azok a fentebb felsorolt problémák következtében sikertelenül záródtak”
Egyúttal hiába lehet ígéretes célpont egy hátrahagyott eszköz, ha kimentése túlzottan veszélyesnek ígérkezik, akkor Moszkva azt inkább hagyja. Ilyenkor történhet az meg, hogy inkább a már említett páncéltörő és tüzérségi módszerekkel próbálja az orosz fél kilőni a járművet, hogy azt az ukrán oldal se tudja használni.
Zsákmányolt AMX-10RC kerekes harckocsi
Forrás:Telegram
„Végül érdemes pár szót ejtsünk a zsákmányolt technika kapcsán az orosz-ukrán háború kezdeti heteiben tapasztalható nagy számú orosz harcjármű veszteségekről”
Ugyanis ha visszaemlékezünk az említett időszakra, akkor szinte minden platformon találkozhattunk olyan felvételekkel, amelyek a támadás során hátrahagyott orosz páncélos technikát mutatták be, mint potenciális ukrán zsákmányt. Avagy miért hagyta ezeket hátra az orosz haderő, milyen arányban kerülhettek ukrán kézre és miért fals a több, mint másfél éve szajkózott mítosz az orosz páncélosok kifogyásáról.
„A háború elején tapasztalt nagy számú hátrahagyott orosz technika mögött a logisztikai problémák is álltak, ahol egy több hetes, a technikát jelentősen igénybe vevő hadgyakorlatot követően indította meg Moszkva a támadást”
Ennek következtében viszont a műszaki meghibásodások is nagyobb arányban jelentkeztek. Egyúttal a logisztikai lánc nem tudott lépést tartani az előrenyomulás mértékével, így nem egyszer az orosz páncélosok egyszerűen kifogytak az üzemanyagból.
Kijev térségében hátrahagyott orosz T-80UD harckocsi 2022 februárjában
Forrás:Reddit
Másrészt a hagyományos szovjet-orosz doktrína szerint a támadás során bármilyen okból hátrahagyott eszközöket a másod-harmad vonalban érkező műszaki alakulatok feladata összeszedni. Épp ezért is láthattunk annyi hátrahagyott eszközt, mivel egyszerűen a hatályos doktrínából adódóan nem az adott eszköz személyzetének feladata a jármű ismételt mozgásképessé tétele, hanem a dedikált műszaki alakulaté. A közösségi médiában megjelent felvételek többségében nem, vagy legalábbis nem minden esetben kerültek az azokon szereplő eszközök ukrán kézre.
Sok esetben a közösségi médiában megjelent felvételeken egyenesen az orosz műszaki alakulatok munkáját láthattuk, ám oly módon megszerkesztve, hogy ne látszódjon valós hovatartozásuk és így ukrán zsákmányként lehessen őket eladni
„Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a háború első heteiben nem lettek volna jócskán elkerülhető magas orosz személyi és technikai veszteségek már magából a támadó harcászat jellegéből adódóan is”
Ám az ukrán állításokat sokszor készpénzként kezelő, erősen egyoldalú nyugati tájékoztatás miatt olyan fals kép alakult ki ezen időszak kapcsán, ahol Oroszország majdnem fél haderejét elvesztette, miközben a valós helyzet sokkalta árnyaltabb.
Semmisültek meg és kerültek ukrán kézre bőven orosz harcjárművek, ám nem akkora mértékben, mint amit a nyugati és ukrán narratíva – élén a Bellingcat kapcsán a brit MI6 titkosszolgálathoz szorosan kapcsolódó Oryx portállal – sulykol. Innen pedig már csak egy újabb lépés annak belátása, mennyire vágyvezérelt gondolatok azok, amelyek lassan két éve a folyamatosan kifogyó orosz páncélosokat emlegetik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Gorbacsov egykor kifakadt: “Embereket tudunk felküldeni a világűrbe, de használható borotvapengét nem tudunk gyártani.” (Azóta Szentpéterváron felépült a Gillette cég legmodernebb üzeme.) Gorbacsov kijelentése egy fontos dologról árulkodik. Bizonyos acélfajtákat anno a Nagy Szovjetunió nem tudott előállítani a Legyőzhetetlen Vörös Hadsereg számára. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy svájciak sem adták még ki senkinek a karórákhoz szükséges rúgók gyártási technológiáját, ez az ország ma is ebből él. Kína néhány éve diadalmasan bejelentette, hogy a negyedikként világon már ők is tudnak golyót gyártani a golyóstollhoz. Addig csak a svéd SKF (Bíró László is őket kereste meg anno) az amerikai Parker és a japán Uniball gyártott megfelelő golyókat. Az ilyen technológiai tudást nem lehet áthidalni a koppintással.
Tehát rendben van, hogy elfognak egy tankot, de a páncélzat anyagát nehéz lenne lemásolni. Hasonlóképp nehezen lehet a beépített eszközöket azonos minőségben előállítani.