//Történelmi válaszúton
Megemlékezők a Kazah függetlenség napján 2019. december 16-án Almatyban #moszkvater

Történelmi válaszúton

MEGOSZTÁS

A kazah függetlenség napja. Immár 30 éve annak, hogy a Szovjetunió nevű államalakulat eltűnt a térképről. Viszonylag békésen összeomlott. De történhetett volna ez a felbomlás másképp, sokkal tragikusabb körülmények között is. A történelmi elágazásokban ugyanis nem egyszer villant fel olyan irány, amely káoszba sodorhatta volna ezt a hatalmas, 22,4 millió négyzetkilométeres térséget. Szerencsére nem így történt, mert az megrengette volna az egész világot. Nézzük meg a Szovjetunió felbomlását a helyi sajtó visszaemlékező cikkei alapján egy közép-ázsiai köztársaság, Kazahsztán szemével!

Megemlékezők a Kazah függetlenség napján 2019. december 16-án Almatyban #moszkvater
Megemlékezők a Kazah függetlenség napján 2019. december 16-án Almatyban
Fotó:EUROPRESS/Timur Batyrshin/Sputnik/AFP

Ha valaki azt hiszi, hogy a Szovjetunió összeomlása csak a volt szovjet tagköztársaságok számára volt fájdalmas, az téved. Akkor, 1991-ben az Egyesült Államok és számos európai hatalom képviselői is féltek attól, hogy a bomlás ellenőrizetlen folyamatba torkollik, és destabilizálja nemcsak Kelet-Európát, de az egész világot.

A vasfüggöny leomlását a világ jelentős része üdvözölte és reménykedve nézett a jövőbe. A romantika korszaka volt ez, a biztonságosabb világ felépítésének reményével. Másrészről sokakat aggasztott az atomfegyvereinek sorsa. A rakéták Oroszországon kívül Ukrajnában és Kazahsztánban is telepítve voltak. Csak a kazah sztyeppéken több mint 100 interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint több mint ezer nukleáris robbanófej volt.

„A félelem nem volt alaptalan. Ha ugyanis az összeomlás káoszba torkollik, az atomfegyverek egy része terroristák kezébe kerülhetett volna”

Elég csak felidézni, hogy 1994-ben Kazahsztánban, a híres ulbini nukleáris üzemben felfedeztek egy Moszkva által „elfelejtett” titkos raktárt, ahol 600 kg dúsított uránt tároltak. Minderről értesültek a nemzetközi terrorista hálózatok is, így sürgősen ki kellett menekíteni innen a veszélyes rakományt. Ez volt a „Zafír” nevű titkos művelet, amelyben az Egyesült Államok és Kazahsztán különleges szolgálatai vettek részt.

„Ne felejtsük el, hogy Kazahsztán akkori elnökének, Nurszultan Nazarbajevnek dollár milliárdokat ajánlottak fel az atomfegyverek megtartására. Arra, hogy így a világ térképén megjelenjen a történelem első muszlim atomhatalma”

S hogy egyesek ezt mennyire komolyan gondolták, azt mutatja, hogy Kadhafi líbiai vezetőtől egyszer dugig megtömve dollár bankjegyekkel még egy Boeing is érkezett Kazahsztánba. Kadhafi a rengeteg pénzt a nukleáris arzenál fenntartására szánta. Mi lett volna, ha a fiatal köztársaság fejét, Nurszultan Nazarbajevet elszédíti a könnyű pénz, hiszen ezzel megoldhatta volna országa legnehezebb társadalmi-gazdasági válságát?

„Ez döntő momentum, fontos útelágazás volt. Kazahsztán az atommentes státusz mellett döntött”

Ezt azonban 1991-ben kezdődő nehéz tárgyalások előzték meg. Az Egyesült Államokat James Baker külügyminiszter képviselte. Amerika ezt a kérdést minimális anyagi veszteséggel kívánta megoldani, míg Nurszultan Nazarbajev jogilag megerősített biztonsági garanciákat, és a szorosabb gazdasági együttműködést követelt az atomhatalmaktól.

Ennek eredményeként Közép-Ázsia atomfegyvermentes övezetté vált, Kazahsztán pedig máig éllovas a külföldi befektetések közép-ázsiai vonzásában, és az atomellenes mozgalom egyik vezetője a világban.

„A második útelágazás 1991 augusztusához, a moszkvai államcsínyhez kapcsolódik, amely rémísztő módon visszafelé forgatta volna a történelem kerekét”

Mihail Gorbacsov szovjet elnököt a puccsisták által létrehozott Rendkívüli Állapot Állami Bizottsága (GKCsP) tagjai a saját dácsájában tartották fogva, és a kezükbe vették a hatalmat. Ha ekkor a regionális elit támogatja a puccsistákat, a Szovjetunió a legrosszabb arcát mutatva maradhatott volna fenn.

A tagköztársaságok elitje hol támogatta a puccsistákat, hol pedig várakozó álláspontra helyezkedett. Ukrajna például, amelynek területén volt házi őrizetben Gorbacsov, semmilyen módon nem nyilvánult meg.

„Komoly figyelem irányult ezekben a napokban Kazahsztánra, mivel a szovjet politikai horizonton Nazarbajev a nehézsúlyú játékosok közé tartozott. Felajánlották neki a szovjet kormány vezetését is. Nazarbajev azonban ennél merészebbet húzott. Megtagadta a rendkívüli állapot bevezetését, és alkotmányellenesnek nyilvánította a Rendkívüli Állapot Állami Bizottságának az intézkedéseit”

Amikor pedig a puccsisták megakarták támadni a moszkvai Fehér Házat, ahol Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke rejtőzött, a kazah vezető volt az, aki számos tárgyaláson és konzultáción keresztül segített leküzdeni a politikai válságot. Az archívumokban megmaradtak a Szovjetunió védelmi miniszterével folytatott telefonbeszélgetéseinek felvételei, amelyekben a kazah vezető észhez térítette a tankokat Moszkvába vezénylő harcias tábornokot. Jazov végül hallgatott Nazarbajevre, és visszavonta a csapatokat Moszkvából, később pedig nagy butaságnak nevezte mindazt, ami történt.

„A harmadik válaszút a Szovjetuniónak a „csehszlovák forgatókönyv” szerinti összeomlásával fenyegetett”

Az 1991. december 8-i belovezsszkajai megállapodások után a világnak e hatalmas területén totális irányítási válság alakult ki. Három szovjet köztársaság – Oroszország, Ukrajna és Belarusz – egyoldalúan bejelentette, hogy a Szovjetunió, mint „a nemzetközi jog alanya, és a geopolitikai realitás” megszűnt létezni.

Történt mindez abban az időben, amikor a Szovjetunió konföderáció formájában történő megőrzéséről folytak a tárgyalások. Ezt a forgatókönyvet támogatták a nyugati országok. Tartottak ugyanis attól, hogy az agyaglábakon álló kolosszus összeomlása megrengeti az egész világot.

„A Nyugat igyekezett finoman kétvállra fektetni régi ellenségét, hogy a széthullás ne sodorja veszélybe annak nukleáris arzenálját”

Ami történt, az megtörtént. Ez a káoszba süllyedt Szovjetunióban újabb konfliktusokat provokálhatott volna, mint ahogy később provokált is. Ne felejtsük el, hogy addigra felizzott a karabahi konfliktus, akárcsak az egész Kaukázus, Transznisztria. Megnövekedett a feszültség Tádzsikisztánban, ahol aztán kicsivel később ki is tört a polgárháború.

A szláv köztársaságok hármas szövetség létrehozásával igyekeztek megvédeni magukat az egyre látványosabban növekvő válságtól. A türk köztársaságokban eközben arról kezdtek beszélni, hogy létre kell hozni egy saját szövetséget. Eurázsia térképén új választóvonalak rajzolódtak ki, amely helyzet számos új, etnikai valamint vallási alapú konfliktussal fenyegetett, amelyek a globális instabilitás új forrásává változtatták volna a kiterjedt térséget.

„Ezt a folyamatot Nurszultan Nazarbajev javaslata állította meg, amely civilizált jelleget adott a volt szovjet tagköztársaságok válásának. Összehívta a volt szovjet tagköztársaságok vezetőit Kazahsztán fővárosában, hogy megalakítsák a Független Államok Közösségét, amely ezúttal pontot tett a Szovjetunió szétesésére”

A fentieket figyelembe véve levonható a következtetés, Kazahsztán vezetője jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió összeomlásának folyamata mindenki számára különösebb megrázkódtatásoktól mentes legyen. További tettei pedig csak erősítették ezt a folyamatot. Kazahsztán a stabilitás horgonyává vált Közép-Ázsiában. Ez az egyetlen ország, amelynek sikerült megoldania – beleértve az olajkincsekben gazdag Kaszpi-tengert is – a határkérdést minden szomszédjával. S hogy ez milyen komoly eredmény, azt mutatja, hogy Kínával például a területek felosztásában sem az Orosz Birodalom a 19. században, sem a Szovjetunió a 20. században nem tudott megegyezni.

„Nurszultan Nazarbajev képes volt rá. Ráadásul nem engedmények révén, hanem a kölcsönös kompromisszumokkal”

Íme, erre egy nagyon beszédes adat. Kazahsztán területe a Szovjetunión belül 2 millió 717 négyzetkilométer volt, míg a független Kazahsztáné ma 2 millió 725 ezer négyzetkilométer. Mint tehát láthatjuk, az erőfeszítéseknek köszönhetően Kazahsztán nemcsak a növelte a területét, de megoldotta korunk egyik fő destabilizáló tényezőjét, a határok rendezetlenségének a kérdését is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.