//Tolsztoj és az ukrán hadsereg
Ukrán zászlót vivő tüntetők Lev Tolsztoj „Háború és béke” című regénye alapján készült darabot hirdető plakátok előtt sétálnak a Szerb Nemzeti Színházelőtti téren három hónappal az orosz Ukrajna elleni katonai invázió után, 2022. május 28-án Belgrádban #moszkvater

Tolsztoj és az ukrán hadsereg

MEGOSZTÁS

Fogalmam sincs, miért kell Makai Imre után újra lefordíttatni Lev Tolsztoj örökbecsű művét, a „Háború és béké”-t. Bár ártani egy remekműnek nem lehet, és feltételezem, hogy a fordító, ha lelkiismeretes, ezzel tisztában van. Nem értem azt sem, hogy mi köze van ennek a világirodalmi rangú műnek, az élet nagy enciklopédiájának a mai ukrán-orosz háborúhoz. (Népszava, június 10. Lev Tolsztoj orosz hadserege a mai ukrán hadseregnek felel meg) Erről nyilván Tolsztojnak lenne magvas véleménye, de ezt sohasem tudjuk meg és talán nem is baj.

Ukrán zászlót vivő tüntetők Lev Tolsztoj „Háború és béke” című regénye alapján készült darabot hirdető plakátok előtt sétálnak a Szerb Nemzeti Színházelőtti téren három hónappal az orosz Ukrajna elleni katonai invázió után, 2022. május 28-án Belgrádban #moszkvater
Ukrán zászlót vivő tüntetők Lev Tolsztoj „Háború és béke” című regénye alapján készült darabot hirdető plakátok előtt sétálnak a Szerb Nemzeti Színházelőtti téren három hónappal az orosz Ukrajna elleni katonai invázió után, 2022. május 28-án Belgrádban
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP

Egy dolog miatt ragadtam tollat. Hagyják békén az orosz irodalom nagyjait. Pro és contra. A klasszikus értékeket. Ne döntögessék szobraikat. Ne példálózzanak velük engedélyük nélkül. Még ha szellemesnek, jó bon motnak is tűnhet a dolog. Ne sározzák be nevüket a napi politika – hazai vagy nemzetközi – piszkával. Inkább olvassák őket, és tanuljanak tőlük. Önfeláldozást, ahogy Bolkonszkij herceg az életét adta a hazájáért. Egyszerű igazságok betartását, amelyeket Platon Karatajev szájába ad a szerző, az élet tiszteletét, a jóságot, a megértést – ami Tolsztoj szerint az orosz ember sajátja. Amivel Bezuhov gróf is bölcsebb lesz, kiszabadulván a francia fogságból.

„Mert Tolsztoj regénye az élet, a maga teljességében”

Amellett, hogy a hódító Napóleont elítéli, azt sem titkolja, hogy az orosz értelmiség egy része vonzódott a francia felvilágosodás, ne adj Isten a forradalom eszmeiségéhez. Lásd Pierre Bezuhov alakját. Vagy ahogy a regény indul, madame Scherer szalonjával, a vitákkal. Az élet sokszínű és sokrétegű, és Tolsztoj képes ennek bemutatására.  Ahogy az „Anna Karenyiná”-ban sem követi a bugyuta amerikai tömegfilmek sablonját, Anna az ártatlan áldozat, és Karenyin a szívtelen és gonosz férfi. Mindketten bűnösök abban a koordináta-rendszerben, amelyben éltek. Ugyanilyen koordináta-rendszerben élünk mi is, és ha ezt nem fogadjuk el – Tolsztoj, bár a XIX. század gyermeke, de képes volt rá –, akkor tévedésünknek iszonyatos következményei lehetnek vagy ne adj Isten, lesznek.

„Tolsztojjal lehet, és kell vitatkozni. Nem kell vele egyetérteni, ahogy Lenin tette. Elismerve írói nagyságát. Egy dolgot nem szabad, nemtelenül felhasználni a sokrétű valóságanyagból kiragadható részigazságok aranyrögöcskéit saját igazad felépítéséhez. S közben elfeledkezni arról, hogy mindez a nagy író kíméletlen igazságkeresésének a hozadéka, s az egész csak együtt érvényes. Nem szabad PR-eszközzé lealacsonyítani”

Kötetekben lehet magyarázni filozófiáját, amit lelkes és képzett esztéták meg is tesznek. Én erre nem vállalkoznék. De még most is bennem él egy kép, ami számomra kulcs Tolsztoj nagyságának a megfejtéséhez. A borogyinói csatamezőn a nagy öldöklés előtt átszalad egy kis nyúl. Fogalma sincs, mi fog történni, él és élni akar. Aki ezt észreveszi, miközben a témával birkózva mázsás igazságokat görget fel a hegyen a Parnasszusra, az megérdemli a figyelmünket. És mi vele kell, hogy menjünk, mert ha nem figyelünk rá, ha nem próbáljuk megérteni, mit ajánl fel nekünk a maga teljességében, akkor szegényebbek leszünk. És képtelenek leszünk megoldani a mindennapok által elibénk tornyosuló gondokat.

„A <Háború és béke> nem az ukránok és nem az oroszok igazát zengi, akárkik és akárhogy akarják fel- vagy kihasználni. Valamennyiünkhöz szól, hozzánk is, minket figyelmeztet, őrizzük meg emberségünket, bárhonnan és bármerre fúj a szél…”

Akik kiveszik a tananyagból, azzal saját szellemi és erkölcsi szegénységüket igazolják. Ha Tolsztojt az ukrán nép támaszának kiáltjuk ki, magunkról állítunk ki hasonló bizonyítványt.

Nincs szükség magyarázatra, a mű magáért beszél.

Kár volt az általam igen tisztelt Népszavának, amelynek ifjúkoromban gyakori szerzője voltam, s hű olvasója maradtam és maradok, ilyen mondvacsinált összefüggést előcibálnia, miközben a világ rettegve nézi a háborús fejleményeket. És belefulladva a napi politika iszapbirkózásába, képtelen tolsztoji, platon karatajevi bölcsességgel megoldani a lassan megoldhatatlanná dagadó őrületet. Csak butácska szlogenre képes, méltatlanra a szerzőhöz, aki már nem tud rá válaszolni…

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.