//Technokraták a háború szolgálatában
„Mindent egybevetve, az ukrajnai háború költsége Moszkva számára a napi 250-300 millió dollárt is elérheti. A szolidabb becslések alapján Oroszország 120-130 milliárd dollárt költhetett el a háborúra tavaly február óta, melynek nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy 2021-ben 340 milliárd dollár volt az ország teljes költségvetési bevétele” #moszkvater

Technokraták a háború szolgálatában

MEGOSZTÁS

Az ukrajnai háború kezdetén a Nyugat gazdasági armageddont vizionált Oroszországban, az összeomlás azonban elmaradt. A csekély mértékű gazdasági visszaesés Moszkva szempontjából felért egy győzelemmel, melynek megvalósításában Putyin technokratái vállaltak oroszlánrészt. A Kreml igyekszik mindent megtenni annak érdekében is, hogy a háború ellenére az oroszok mindennapi életükben ne érzékeljenek komolyabb változásokat. Habár a törekvés eddig többé-kevésbé sikeres, a látszat fenntartásának ára van, mely egy kicentizett költségvetést, és egy szerényebbre szabott háborút jelent. Oroszország ambíciónak elsősorban nem katonai potenciálja, hanem gazdasági korlátai szabnak határt.

Péter Tamás írása a #moszkvater.com számára

„Mindent egybevetve, az ukrajnai háború költsége Moszkva számára a napi 250-300 millió dollárt is elérheti. A szolidabb becslések alapján Oroszország 120-130 milliárd dollárt költhetett el a háborúra tavaly február óta, melynek nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy 2021-ben 340 milliárd dollár volt az ország teljes költségvetési bevétele” #moszkvater
„Mindent egybevetve, az ukrajnai háború költsége Moszkva számára a napi 250-300 millió dollárt is elérheti. A szolidabb becslések alapján Oroszország 120-130 milliárd dollárt költhetett el a háborúra tavaly február óta, melynek nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy 2021-ben 340 milliárd dollár volt az ország teljes költségvetési bevétele”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Moskva News Agency

„A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz” – hangzik Montecuccoli híres aforizmája, aki hadviselésről szóló értekezéseit a Memorie della guerra című munkájában összegezte több száz évvel ezelőtt. A neves katonai stratéga meglátásaival messze megelőzte korát, műveiben számos jövőbeni katonai trendet jelzett előre. Habár a sikeres háborúskodáshoz a pénzen kívül még sok mindenre szükség van, Montecuccoli helyesen mutatott rá a gazdasági háttér meghatározó jelentőségére.

„Egy országnak hiába vannak jól képzett katonái, nagy tűzerejű fegyverei, briliáns haditervei, a hadigépezet erős pénzügyi háttér nélkül nem tud megfelelően működni”

Az Ukrajnában dúló háború kapcsán számtalanszor elhangzik, hogy Oroszország gyengén teljesít a hadszíntéren, melyet az elemzők főként katonai okokra szoktak visszavezetni. Kritikákat ráadásul nemcsak Nyugatról, hanem a saját háza tájáról is kap a Kreml, akinek ura a hírek szerint maga sem elégedett a hadserege eddigi teljesítményével. Habár az eredmények eddig valóban nem túl izmosak, Oroszország katonai teljesítményét annak fényében érdemes értékelni, hogy az eredetileg Ukrajnát megregulázni szándékozó katonai művelet időközben egy Nyugattal szembeni proxy háborúvá, egy világrend konfliktussá lényegült át.

„Mindennek folyományaként nem árt figyelembe venni azt sem, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió által képviselt gazdasági tömb – amellyel Oroszország szemben áll – a világgazdasági termelés 42 százalékát adja, miközben Oroszország jelenleg csak 2 százalékot hasít ki a világgazdasági tortából”

Márpedig a háború alakulását nem az határozza meg, hogy Oroszországnak atom-tengeralattjárói, több ezer harci gépe és harckocsija, vagy 46 millió katonai szolgálatra alkalmas állampolgára van, hanem az, hogy mindezen hatalmas hadipotenciálból mekkora hadigépezet működtetésére van pénze az orosz államnak.

A háborús célok megvalósítása szempontjából természetesen a politikai korlát is erős Oroszországban, hiszen a Kreml mindenáron fent akarja tartani a normális élet látszatát. Teszi mindezt saját, jól felfogott érdekében, hiszen egy autoriter rendszerben a lázadozás, az elégedetlenség, az instabilitás hiányzik a legkevésbé a politikai vezetésnek. Oroszország háborús ambíciói, a világrend megváltoztatása szempontjából azonban a politikai korlátok mellett sokkal meghatározóbbak az ország gazdasági korlátai.

Megdöbbentő háborús költségek

A háborút Oroszország körülbelül 180 ezer fős haderővel kezdte, a harcoló alakulatok száma ma már meghaladja a 400 ezer főt. Ami ennek költség vonzatát illeti, egyetlen katona felszerelése 3-4000 dollárba is belekerülhet, a katona folyamatos lőszer és gránát utánpótlása, valamint élelmezése pedig heti 1-2000 dolláros költséget is jelenthet. A hadsereget a harcoló alakulatoknál jóval nagyobb létszámú logisztikai és kiszolgáló személyzet látja el, akiket ugyancsak élelmezni és finanszírozni kell, és akkor még nem esett szó a tüzérségi eszközök, a harckocsik és egyéb katonai eszközök lőszer és üzemanyag utánpótlásának finanszírozásáról, a több tízezer újonc és tartalékos kiképzésének költségeiről, vagy a háborúban elesett katonák családjainak anyagi támogatásáról.

„Mindent egybevetve, az ukrajnai háború költsége Moszkva számára a napi 250-300 millió dollárt is elérheti. A szolidabb becslések alapján Oroszország 120-130 milliárd dollárt költhetett el a háborúra tavaly február óta, melynek nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy 2021-ben 340 milliárd dollár volt az ország teljes költségvetési bevétele”

Ha csak e számokból indulunk ki, már akkor érzékelhető, hogy gazdasági szempontból Oroszország erőn felül teljesít ebben a háborúban. Az erőfeszítések mértéke még szembetűnőbb abban az esetben, ha figyelembe vesszük azokat a gazdasági szankciókat, melyeket a Nyugat élesített Oroszországgal szemben a háború folyamán.

A nyugati bankok a háború kirobbanását követően 300 milliárd dollárnyi orosz vagyont fagyasztottak be, az orosz pénzügyi szektor nagy részét pedig leválasztották a SWIFT fizetési hálózatról. A tőkepiacokhoz való hozzáférést egyéb korlátozásokkal is nehezítették, emellett blokkolták a csúcstechnológiás alkatrészek Oroszországba irányuló exportját is. 2022 végére a legtöbb EU tagállam jelentősen csökkentette, vagy teljesen leállította az orosz olaj-, gáz- és szénimportot. Multinacionális cégek százai hagyták el az orosz piacot, felszámolva helyi leányvállalataikat, leállítva folyamatban lévő beruházásaikat. Az első hetekben a rubel 60 százalékkal gyengült a dollárhoz képest, az infláció pedig napról napra gyorsult. Nem csoda, hogy a társadalomban a pánik jelei kezdtek mutatkozni.

„Az az orosz gazdasági összeomlás azonban, amire Nyugaton számítottak, nem következett be, holott a háború kezdetén a prognózisok még arról szóltak, hogy Oroszország GDP-je akár 10-12 százalékkal is csökkenhet 2022-ben. A visszaesés ehhez képest mindössze 2,1 százalék volt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint pedig az orosz gazdaság idén akár 0,7 százalékkal is bővülhet – ez az érték csak egy tizeddel marad el az euroövezetben várható növekedési kilátásoktól”

Technokraták, a gazdaság megmentői

Abban, hogy Oroszország nem omlott össze gazdaságilag a háború során, döntő szerepe volt az orosz gazdaságot irányító szakembereknek, a technokratáknak. A gazdasági technokráciának különleges státusza van Oroszországban. Annak ellenére, hogy többségük Nyugat-barát és liberális szemléletű, mégis integráns részei az orosz hatalmi struktúrának, ami ma már javarészt Nyugat-ellenes és nacionalista beállítottságú. A szűkebb orosz politikai eliten belül a technokraták tulajdonképpen a hidegháború játszmáiban edződött keményvonalas veteránoknak, a szilovikoknak az ellensúlyai.

„A vezető technokraták közé sorolják Elvira Nabiullinát, az orosz jegybank elnökét, German Grefet, a Szberbank vezérigazgatóját, illetve Mihail Misusztyint, Oroszország jelenlegi miniszterelnökét, aki korábban az orosz adóhivatalt vezette”

Az idősebb generáció mellett a technokraták fiatalabb, feltörekvő generációjának is meghatározó szerepe van a gazdaság irányításában. Makszim Oreskin, aki korábban a francia Crédit Agricole Bankban dolgozott, ma már Putyin gazdasági főtanácsadójaként tevékenykedik. Oreskin dolgozta ki többek között azt a fizetési rendszert, ami lehetővé teszi Oroszország számára, hogy rubelben adjon el gázt Európának, kikerülve ezzel a nyugati szankciókat. Pavel Sorokin energiaügyi miniszter-helyettes és Alekszej Sazanov pénzügyminiszter-helyettes is egyike a vezető technokratáknak. Sorokin Londonban, Sazanov Oxfordban járt egyetemre, fő feladatuk jelenleg az, hogy maximalizálják a szankciókkal sújtott olaj- és gázexportból származó orosz adóbevételeket.

„Oroszország gazdaságát a súlyos gazdasági krízistől a technokrata réteg mentette meg, akik minden szakértelmüket és gazdaságirányítási készségüket bevetették a háború és a szankciók negatív hatásainak kivédése érdekében”

A Nabiullina vezette jegybank a háború kitörését követően radikális kamatemelést hajtott végre, a tőketranzakciókra pedig szigorú pénzügyi és devizakorlátozásokat vezettek be, a jegybank fizetési rendszerei mindeközben lehetővé tették a belföldi utalások szabad áramlását. A munkanélküliségi rátát sikerült alacsony szinten tartani, a fogyasztói kiadások pedig növekedtek – mindezen tényezők felfelé húzták a gazdaságot. Az intézkedések által a negatív folyamatokat néhány hónap alatt sikerült megfordítani, optimális szinten stabilizálva ezzel a rubel árfolyamát.

További jelentős eredmény, hogy miközben a Nyugattal folytatott orosz kereskedelem összezsugorodott, az ázsiai, közel-keleti, latin-amerikai és afrikai államok fokozott bevonásával a háború előtti szisztémához képest egy teljesen új kereskedelmi rendszert alakítottak ki. Bár az új rendszer még kevésbé hatékony, költségesebb, az ellátási láncok pedig még hajlamosabbak a megszakadásokra, az új rendszer lehetővé teszi, hogy az orosz kereskedelem volumene megközelítse a háború előtti szintet.

„Ennek a gyakorlatban is tapasztalható jelei többek között, hogy rengeteg fogyasztási cikk jut el Oroszországba Kirgizisztánon, Kazahsztánon és Örményországon keresztül. Számos közvetítőn keresztül, de a nyugati gyártmányú mikrochipek is megtalálják útjukat orosz célhelyükre”

Az oroszoktól kedvezményes áron megvásárolt kőolajat az indiai olajfinomítók adják tovább tetemes haszonréssel – a feldolgozott olaj biztosítás nélküli, nehezen nyomon követhető tartályhajókon jut el a világ számos pontjára. Mindeközben Törökország egyre inkább az Oroszországba értékesíteni szándékozó globális vállalatok fő központjává válik.

Militarizálódás útján az orosz gazdaság

A technokraták átfogó gazdasági intézkedéscsomagja tehát jobban sikerült, mint azt maguk a kidolgozóik remélni merték. A technokraták erőfeszítései mellett zajlik az orosz gazdaság csendes militarizálása is. Tavaly év végére a hadsereg az orosz gazdaság számos területe felett vette át az irányítást, beleértve a magánszektor egy részét is. Egy, az orosz parlament által elfogadott törvény értelmében ugyanis a kormánynak immár joga van a termelés katonai célból történő kisajátítására, az állam magáncégektől is katonai szerződések teljesítését követelheti meg. A putyini adminisztráció 2022 októberében egy Koordinációs Tanácsot is létrehozott a katonai célkitűzések elősegítésére. A szervezet tulajdonképpen a polgári bürokráciát veszi igénybe a háború támogatása céljából. A hadsereg ellátását minden minisztériumnak, hatóságnak és helyi kormányhivatalnak elsőrendű prioritásként kell kezelnie.

„Az orosz gazdaság elmúlt másfél évének történései, a gazdasági élet szereplőinek rátermettsége bebizonyította, hogy a kollektív Nyugat önmagában már nem képes elsöprő erejű szankciórendszerek bevezetésére”

Oroszország túl nagy célpont. Belső erőforrásai, jelentős pénzügyi tartalékai, erős intézményrendszere és kvázi szövetségesei miatt lehetetlen elszigetelni a világgazdaságtól. Ráadásul a szankciók ahelyett, hogy sebezhetővé tették volna a rezsimet, lehetőséget kínáltak arra, hogy Putyin még jobban kiterjessze hatalmát az orosz gazdaságra és társadalomra. A nyugati döntéshozók a liberális politikai gondolkodási sémák miatt ezen a téren is elszámították magukat.

A Nyugat törekvéseinek kudarca, az orosz gazdaság relatíve jó ellenállóképessége azonban nem jelenti azt, hogy Oroszország gazdasága készen állna az olyan ambíciókra, mint például a világrend átalakítása, vagy akár egy kétszer-háromszor nagyobb létszámú harcoló kontingens finanszírozása Ukrajnában. Bár Oroszország komoly eredményekkel, jelentős jövőbeni potenciállal rendelkezik olyan területeken, mint például a fegyverfejlesztés, az űripar, a nukleáris technológia, vagy az energia- és az IT szektor, jó néhány egyéb területen számottevő technológiai és innovációs elmaradásban van a Nyugathoz képest.

„Emellett az orosz gazdaság struktúrája továbbra is torz szerkezetű, mivel túlzott mértékben támaszkodik a természeti erőforrások exportjára. A gazdaság fejlődését akadályozza a jelentős mértékű korrupció és bürokrácia, és egyre nagyobb problémát jelent az agyelszívás is”

Amennyiben Oroszország a közeljövőben a világ egyik vezető hatalma, a globális gazdaság befolyásos szereplője, Kína és az Egyesült Államok méltó versenytársa akar lenni, úgy elsősorban a gazdaság területén vannak sürgető tennivalói. Ahogy a zseniális stratéga, James Carville fogalmazott egykor: The economy, stupid!

(A szerző politikai tanácsadó)

MEGOSZTÁS