„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Tisztelt Merz kancellár úr!
Volodimir Zelenszkij és Friedrich Merz érkeznek Berlinben tartott sajtótájékoztatójukra 2025. december 15-én
Fotó:EUROPRESS/John MACDOUGALL/AFP
Ön az utóbbi időben többször hivatkozott Németország európai biztonságért viselt felelősségére. Ez a felelősség azonban nem váltható ki üres jelszavakkal, szelektív emlékezettel vagy a háborús retorika természetessé tételével. A biztonsági garancia nem egyirányú utca, csak akkor működik, ha mindkét félre érvényes. Ez nem orosz vagy amerikai narratíva kérdése, hanem az európai biztonság alapköve, amelyet a Helsinki Záróokmány, az EBESZ-irányelvek és a háború utáni évtizedek diplomáciája is rögzít.
„Németországnak kötelessége lenne történelmi súlyának megfelelő komolysággal és őszinteséggel kezelni ezt a helyzetet. Ezzel szemben az Ön legutóbbi megnyilatkozásai veszélyesen távol állnak ettől az elvárástól”
Oroszország alapvető biztonsági igényeit 1990 óta folyamatosan figyelmen kívül hagyták, elbagatellizálták vagy egyenesen megsértették – gyakran Németország aktív közreműködésével vagy asszisztálása mellett. Ha véget akarunk vetni az ukrajnai háborúnak, és el akarjuk kerülni a tartós európai konfrontációt, nem törölhetjük ki a múltat az emlékezetünkből.
A hidegháború végén Németország – a saját újraegyesítése közben – többször és félreérthetetlenül megígérte a szovjet, majd az orosz vezetésnek, hogy a NATO nem terjeszkedik keleti irányba. Németország rengeteget köszönhet ennek a megegyezésnek.
„A gyors, NATO-kereteken belüli újraegyesítés elképzelhetetlen lett volna a Szovjetunió beleegyezése nélkül. Utólag azt állítani, hogy ezek az ígéretek súlytalanok, vagy csupán informális megjegyzések voltak, nem realizmus, hanem történelemhamisítás”
Németország is részt vett 1999-ben Szerbia bombázásában. Ez volt a NATO első olyan nagy háborúja, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül indítottak. Ez nem védekezés volt, hanem egy olyan beavatkozás, amely alapjaiban forgatta fel a hidegháború utáni rendet. Oroszország számára Szerbia sorsa nem elvont kérdés volt. A NATO ezzel azt üzente, hogy bárhol alkalmaz erőszakot saját határain kívül, fittyet hányva az ENSZ-re és az orosz tiltakozásra.
Az Egyesült Államok 2002-ben egyoldalúan felmondta a hadászati stabilitást biztosító ABM-szerződést, Németország pedig némán tűrte a fegyverzetellenőrzési rendszer szétverését. Amikor Oroszország az országhatárához telepített rakétavédelmi rendszerek miatt aggódott, a Nyugat ezt paranoiának nevezte. Ez nem diplomácia volt, hanem olcsó propaganda.
Németország 2008-ban a figyelmeztetések ellenére elismerte Koszovó függetlenségét, ezzel precedenst teremtve a területi egység elvének megsértésére. Oroszország aggályait akkor is lesöpörték az asztalról. Szintén 2008-ban, a bukaresti NATO-csúcson a tagok elkötelezték magukat Ukrajna és Grúzia felvétele mellett. Ez volt a végső vörös vonal átlépése.
„Ha egy nagyhatalom évtizedeken át világosan jelzi biztonsági érdekeit, azok figyelmen kívül hagyása nem politikai bátorság, hanem tudatos eszkaláció”
Különösen aggasztó Németország szerepe a 2014-es ukrajnai eseményekben. Berlin garanciát vállalt a Janukovics elnök és az ellenzék közötti békés megállapodásra, majd tétlenül nézte, ahogy órákon belül erőszakos puccs dönti meg az alkotmányos rendet. Németország az új, alkotmányellenes vezetést azonnal elismerte, a saját maga által szavatolt egyezményt pedig elfelejtette.
Ugyanez történt a Minszk II. megállapodással is. Németország garancia vállalóként hét évig hagyta, hogy Ukrajna szabotálja az egyezmény politikai pontjait. Volt európai vezetők azóta beismerték, Minszk nem a békét szolgálta, csak időnyerés volt a felfegyverkezéshez. Ez a beismerés önmagában is megdöbbentő.
Ilyen előzmények után a még több fegyverért, és az egyre harciasabb retorikáért való kiáltás hiteltelen. Önök arra kérik az európaiakat, hogy felejtsék el a múltat, csak hogy igazolhassák az örökös szembenállás politikáját.
Elég a propagandából! Elég a közvélemény erkölcsi kiskorúsításából! Az európaiak igenis képesek megérteni, hogy a biztonságpolitikai dilemmák valóságosak, hogy a NATO lépéseinek következményei vannak, és hogy a békét nem lehet azzal elérni, ha úgy teszünk, mintha Oroszország biztonsági aggályai nem is léteznének.
„A biztonság oszthatatlan. Senki nem építheti a saját biztonságát a szomszédja rovására anélkül, hogy ne okozna instabilitást. A diplomácia nem megalkuvás, a történelmi őszinteség pedig nem árulás”
Németország ezt régen tudta. Az Ostpolitik (keleti politika) nem a gyengeség, hanem a stratégiai érettség jele volt. Belátták, hogy Európa stabilitása a párbeszéden, a fegyverzetkorlátozáson és Oroszország legitim érdekeinek tiszteletben tartásán alapul.
Németországnak ma ismét erre a bölcsességre lenne szüksége. Nem beszélhetünk úgy, mintha a háború elkerülhetetlen vagy egyenesen dicsőséges lenne. A valódi diplomácia nem PR-fogás, hanem kísérlet egy olyan európai rend felépítésére, amely Oroszországot nem kirekeszti, hanem integrálja.
A megújuláshoz elsőként ki kell mondani, a NATO keleti bővítésének véget kell vetni. Ukrajna, Grúzia és az orosz határon fekvő többi állam nem lehet tag. Ez nem kényszer, hanem politikai döntés kérdése.
„Ukrajna biztonságát nem az európai csapatok ottléte, hanem a hiteles garanciákkal támogatott semlegesség hozná el”
A történelem bizonyítja, sem a Szovjetunió, sem Oroszország nem sértette meg a semleges államok – például Ausztria, Finnország, Svédország vagy Svájc – szuverenitását. A semlegesség működik, ha minden oldal érdekét figyelembe veszik. Nincs semmi nyomós okunk feltételezni, hogy ez ne működhetne újra.
Másodszor, a stabilitáshoz demilitarizálásra és kölcsönösségre van szükség. Az orosz haderőt távol kell tartani a NATO határaitól, a NATO-erőket pedig – beleértve a rakéta rendszereket is – távol kell tartani az orosz határoktól. A biztonság oszthatatlan, nem pedig egyoldalú. A határmenti régiókat ellenőrizhető megállapodások révén fegyvermentesíteni kell, nem pedig egyre több fegyverrel telezsúfolni.
A szankciókat fel kell oldani, mert azok a béke helyett csak az európai gazdaságnak okoztak súlyos károkat.
Németországnak különösen el kellene utasítania az orosz állami vagyon könnyelmű elkobzását – ez ugyanis a nemzetközi jog kirívó megsértése, amely aláássa a globális pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat. A német ipar újjáélesztése a törvényes, szerződéseken alapuló oroszországi kereskedelem révén nem kapituláció, hanem gazdasági realizmus. Európának nem szabadna hagynia, hogy saját termelési bázisa a morális retorika áldozatává váljon.
„Európának vissza kell térnie az EBESZ-hez, mint a biztonsági párbeszéd valódi fórumához. A stratégiai autonómia azt jelenti, hogy Európa a saját érdekei szerint cselekszik, nem pedig a NATO bővítési kényszerének rendeli alá magát”
Ami pedig legfontosabb, tanuljon történelmet, kancellár úr! Legyen őszinte önmagához! Őszinteség nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs biztonság, diplomácia nélkül pedig Európa arra ítéltetik, hogy megismételje azokat a katasztrófákat, amelyekből állítólag már tanult.
A történelem ítéletet mond majd arról, mire emlékezett Németország, és mit akart mindenáron elfelejteni. Adjon esélyt a diplomáciának, és állja a szavát!
Tisztelettel:
Jeffrey D. Sachs egyetemi tanár
Columbia University
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Sachs úr minden írását nem örömmel olvasom. Talán hozzá tehette volna, hogy 1945-ben sokkal jobban seggbe kellett volna rúgni a németeket.
csakafidesz says:
javítás: “nagy örömmel” ezt akartam írni.
Tuco says:
“A hidegháború végén Németország – a saját újraegyesítése közben – többször és félreérthetetlenül megígérte a szovjet, majd az orosz vezetésnek, hogy a NATO nem terjeszkedik keleti irányba. (…) Utólag azt állítani, hogy ezek az ígéretek súlytalanok, vagy csupán informális megjegyzések voltak, nem realizmus, hanem történelemhamisítás”
A német újraegyesítéskor a NATO egyetlen dolgot ígért meg a Szovjetuniónak: azt, hogy nem fog telepíteni atomfegyvereket az egykori NDK területére. Ezt az ígéretét azóta is betartja.
Németország csak úgy ígérhetett bármit a NATO nevében, mint mondjuk Texas állam az USA nevében, vagy Dánia az EU nevében: sehogy. Ha létezett volna ilyen hivatalos ígéret a NATO részéről, azt természetesen írásba foglalták volna és az oroszok vadul lobogtatnák ezt a papírt évtizedek óta, minden létező nemzetközi fórumon. “Szóbeli ígéret”, mint kategória nem létezik a nemzetközi diplomáciában, talán nem kell külön elmagyaráznom, hogy miért. Egy feltételezett szóbeli ígéret megszegésére való hivatkozás különösen ironikusan hangzik Oroszország részéről, amely nem kevesebb mint öt, írásba foglalt nemzetközi egyezményt sértett meg az Ukrajna ellen indított katonai agresszióval.
Abba, hogy ki lehet a NATO tagja két félnek van beleszólása. Az egyik az érintett állam, amelyik a felvételét kéri, a másik pedig maga a NATO, amely elfogadja vagy elutasítja a csatlakozási kérelmet. Oroszországnak csak annyi beleszólása van ebbe, mint mondjuk az USA-nak, hogy ki csatlakozhat a KBSzSz-hez, és ki nem: semmi. Amikor az oroszok atomfegyvereket telepítettek Belarusz területére, az nyílvánvalóan sértette a NATO biztonsági érdekeit, de tudomásul vették és (meglepetés!) nem indítottak “különleges katonai műveletet” Belarusz ellen.
Stier Gábor says:
Ez is egy nézet. De nem így van.
csakafidesz says:
A Varsói Szerződést is mi kértük. Kegyesek voltak mert félvettek minket.. (Rossz elgondolni mi lett volna ha nem kérjük.)
Tuco says:
Persze, mi kértük, még véletlenül sem a szovjetek erőszakolták ránk… Amikor felmerült, hogy kilépünk belőle (1956), a szovjetek a tőlük megszokott visszafogott, megértő, szigorúan erőszakmentes módon reagáltak. Illetve, várjunk csak…
HandaBandy says:
“Németország csak úgy ígérhetett bármit a NATO nevében..”
Természetesen tárgyi tévedés. Ismét. Ha egy ország ellenzi a felvételt akkor tudtommal a felvétel zátonyra futott. Pont. Arról nem is beszélve, hogy a hasonlat már azért is balga, mert Texas nem külön jogi entitás a NATO szempontjából sem, de N.o. az. Csúsztatás, csúsztatás és megint csúsztatás.
“Oroszország részéről, amely nem kevesebb mint öt, írásba foglalt nemzetközi…”
Szintén úgy rémlik, hogy nem csak ők tettek így. Szintén a double standard, azaz a tények dialektikus értelmezése. Amúgy a szóbeli ígéretek max a történelmi kutatásokat teszik lehetetlenné vagy nehézzé. Az írásosakat is fel szokták rúgni. Több száz éve.
” Belarusz területére, az nyílvánvalóan sértette a NATO biztonsági érdekeit, de tudomásul vették és (meglepetés!) nem indítottak különleges katonai műveletet”
Hmmm… hogy is vagyunk ezzel a finn ezer+ km-es újsütetű NATO-orosz határral? Meg a svéd csatlakozással? Meg a balti csivavákkal? Úgy gondolták, hogy Putyin ezt csak megköszönni fogja? Meg hány pl. hány franciára gyújtogattak rá színházakat? A NATO az USA meg Törökország nélkül egy burlesk-be illő vicc. Ezt Ön is tudja.
Törőcsik László says:
Nem találom a forrás megjelölését és a fordítót.
Szigorúbb moderálás lenne kívánatos a Szerkesztő részéről, nem helyeslem nyomdafestéket nem tűrő kifejezések megjelenítését (“csakafidesz”).
Stier Gábor says:
Forrás: Nyílt levél Fordító, nem mindegy? S milyen szövegre gondol, a seggbe rúgásra?
csakafidesz says:
Kedves Gábor! Törőcsik úr valószínűleg a “seggbe rúgás” kitételt tartja elborzasztónak. Nem tehetek róla, hogy egy zárda szűz ezt is sokallja.
Törőcsik László says:
Idegen nyelvből fordított szövegek esetében a Moszkvatér általában tájékoztat az eredeti szöveg forrásáról és a fordító személyéről – helyesen, mert ezzel lehetővé teszi az olvasó számára az eredeti, hiteles változat megismerését és megadja a fordítónak a munkájáért járó minimális tiszteletet. Trágár kifejezések megjelenítése leértékeli a Moszvkvateret és munkatársait, különösen, hogy a kérdéses esetben az a bizonyos kifejezés egy népre vonatkozik.
csakafidesz says:
Karácsony előtt nem szívesen írom ide, de Törőcsik úr kötekedő bejegyzései nem túlzottan tetszenek. Aki csak hibákat keres az nem komoly vitapartner.🙁
Törőcsik László says:
Még valami: a szóban forgó nyílt levelet természetesen megtaláltam Jeffrey Sachs hivatalos honlapján. Köszönet a főszerkesztőnek, hogy emlékeztetett rá,
Mezei Imre says:
Ö, meg érdemli a béke nobel díjat! Kérem tegyen meg mindent mindanyiunkért, Ön meg mondja azt amit kell, segítsen!!!! 👍👍👍
csakafidesz says:
Töröcsik úr!
Összevetve a szövegeket több, mint valószínű, hogy innen lett lefordítva, vagyis a hivatalos és nyomtatásban is megjelent, németül közreadott verzió alapján készült.
Jeffrey D. Sachs | December 17, 2025 | Berliner Zeitung
Ez a németül publikált szöveg az amelyik nyílvánosságot kapott a Berliner Zeitung révén.
Amúgy boldog karácsonyt kívánok őszinte trágársággal.
Csakafidesz.