Egy éve tart a háború a szomszédunkban és kilenc évvel ezelőtt kezdődött az ukrán polgárháború. A szelektív és viszonylag rövid emlékezetünkre támaszkodva a fősodratú sajtó által közölt hírek dömpingje szépen lassan „eltüntette” a konfliktus első áldozatairól szóló tudósításokat. A leleplező tanulmányokat a vezető tudományos folyóiratok nem hajlandók közölni. Ennek kapcsán felidézhetjük John Steinbeck amerikai író örökbecsű sorait, miszerint „a háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyűlölet jön”.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

Az öldöklésben megfáradt közvéleményt már nem nagyon érdekli, hogyan is lehetett eljuttatni egykori rokonokat és barátokat odáig, hogy most egymást öldössék. A módszer pedig nagyon egyszerű. Embereknek kell meghalni ahhoz, hogy a gyűlölet minél inkább elhatalmasodjon – lehetőleg minél több embernek. Ezt Ukrajna kapcsán akkor értettem meg igazán, amikor még 2016-ban egy kárpátaljai barátom beszámolt a keleti fronton töltött első napjairól.

Szinte pillanatok alatt a fronton találta magát, és három nappal azután, hogy kézhez kapta a fegyverét, egy éjszaka máris le kellett váltaniuk egy súlyos veszteségeket szenvedett századot. A katonai feladatokban jártasabb tartalékosok hiába kérték, hogy belőhessék a fegyvereiket, erre nem biztosítottak lehetőséget. Aztán hajnali egy óra körül az egyik őrségben lévő bajtársa azzal ébresztette fel őt és társait, hogy a tisztek és az altisztek eltűntek, és magukra hagyták őket. Ekkor döbbentek rá arra, hogy valójában nem harcolni, hanem meghalni hozták ide őket.

„A sok elesett katona, a konfliktusban meghalt civilek, a megsebesült és eltűnt katonák, a tönkrement életek lassan eltakarják a kezdeteket. Az első emberéletek kioltására mégiscsak a Majdanon került sor, és azért is érdemes visszamenni a kezdetekhez, mert ha tisztázzuk, hogy kik is voltak azok, akik először vették a bátorságot ahhoz, hogy kioltsák más emberek életét, akkor jobban megértjük, végül miért is kell ma ennyi szenvedésnek bekövetkeznie”

Egy rangos tudományos folyóirat eredetileg jóváhagyott és dicsért egy szakvéleményt, amely a kezdetekkel foglalkozott. Aztán egyszer csak hirtelen, minden magyarázat nélkül visszavonta álláspontját, és az általa már közzétett tanulmányt is. Ennek szerzője, aki a világ egyik legjobb ukrajnai tudósa, munkájában elsöprő erejű bizonyítékokat sorakoztatott fel annak bizonyítására, hogy

„a Majdan tüntetőit, a konfliktus első áldozatait nem az <oroszbarát kormány> rendőrsége, hanem a puccsot támogató mesterlövészek ölték meg”

A kijevi Majdan téren 2014. február végén „ismeretlen” mesterlövészek kormányellenes aktivistákat és rendőröket lőttek le. A mészárlás meghatározó pillanata a törvényesen megválasztott kormány megdöntésének. Victoria Nuland „ötmilliárd dolláros projekjének” ez volt a legfontosabb pillanata.

Ekkor indulhatott útjára az igazi gyűlölet hullám, és ez biztosította az Egyesült Államok által kezdeményezett „rezsimváltás” belföldi és külföldi feltételeit. A 70 tüntető halála nemzetközi felháborodást váltott ki. Viktor Janukovics elnök megbuktatását mindenki kész tényként, szükséges lépésként kezelte. A téren elkövetett gyilkosságok ügye azonban máig megoldatlan.

Ivan Katchanovski, az Ottawai Egyetem ukrán-kanadai politológusa évekig gyűjtötte a bizonyítékokat a mészárlás valódi tetteseinek megismerése érdekében. Az általa összegyűjtött adatok azt bizonyítják, hogy

„a mesterlövészek nem a Janukovics-kormányhoz tartoztak, hanem Majdan-párti ügynökök voltak, akik a tüntetők által elfoglalt épületekből lőttek a kormányellenes aktivistákra és a rendőrökre”

Bár Katchanovski úttörő munkáját a mainstream média szorgalmasan figyelmen kívül hagyta, a mészárlásról 2015 szeptemberében és 2021 augusztusában bemutatott, majd 2016-ban és 2020-ban közzétett lelkiismeretes tanulmányát tudósok és szakértők több mint száz alkalommal idézték. Ennek a tanulmánynak, és más kutatásoknak is köszönhetően a szerző a világ legtöbbet hivatkozott, ukrán ügyekre szakosodott politológusai közé került.

Katchanovski 2022 utolsó hónapjaiban egy neves társadalomtudományi folyóirathoz nyújtott be újabb anyagot a Majdanon bekövetkezett mészárlásról. Az eredetileg kisebb módosításokkal elfogadott, kiterjedt szakértői értékelés után a kiadvány szerkesztője hosszas magánjellegű jegyzetben lelkesen dicsérte a munkát. Azt mondták, hogy a tanulmány „sok szempontból kivételes”, és „szilárd” bizonyítékokkal szolgál a következtetései alátámasztására. A tanulmány bírálói egyetértettek ezzel a megállapítással.

„A dolgozatot azonban nem publikálták, ami Katchanovski szilárd meggyőződése szerint politikai döntés következménye volt. Fellebbezést nyújtott be, de eredménytelenül. Katchanovski fellebbezését többek között a neves amerikai akadémikus, Jeffrey Sachs is lelkesen támogatta”

„Ön nagyon fontos, következetes és tartalmas cikket írt. Mindent alaposan dokumentált. Ez az anyag nagy jelentőségű témáról szól” – írta Sachs a tudósnak. „A cikkét kiválósága miatt közzé kell tenni… A folyóiratnak csak hasznára válik, ha egy ilyen fontosságú, és ilyen kiváló munkát publikál. Ez az anyag elősegíti a modern történelem egy nagyon fontos pillanatával kapcsolatos tudományos megértést, és elindít a tartalmas vita irányába.”

Katchanovski nem volt hajlandó megnevezni a szóban forgó folyóiratot, de a társadalomtudományok területén „elsőrangúnak” nevezte. Úgy véli, az a tény, hogy a folyóirat megtagadta tanulmányának közzétételét, rendkívüli, mindazonáltal sokkal nagyobb problémát jelképez a tudományos könyvkiadásban és az akadémiai életben. „A szerkesztő, aki elfogadta a cikkemet, csak a témával kapcsolatos tweetjeimből tudta meg, hogy nem fogják megjelentetni a tanulmányomat. Ez a fordulat rendkívül szabálytalan és politikai indíttatású volt. Az akadémiai életben egyre nagyobb az Ukrajnával kapcsolatos politikai cenzúra, és az öncenzúra is” – nyilatkozta később Katchanovski a The Grayzone-nak.

„Sok tudós fél olyan tényeken alapuló kutatásokat végezni, amelyek ellentétesek a Majdanról, az orosz-ukrán háborúról és a 2014-es puccsot követő ukrajnai konfliktusokkal kapcsolatos bevett nyugati narratívákkal”

– fogalmazott a tudós,  megjegyezve, hogy ezzel szemben azok, akik hajlandóak nyíltan és kritikátlanul papolni a nyugati narratívákat, még akkor is, ha meséik ellentmondanak a bizonyítékoknak, jutalmat kapnak, és nem ütköznek ellenállásba munkájuk publikálásával kapcsolatban. Katchanovski elég hiteles személy ahhoz, hogy az Ukrajnával kapcsolatos tudományos cenzúráról nyilatkozzon. Így aztán elhihetjük neki, hogy három másik folyóirat, amely a lektorálási folyamatok után elfogadta a tanulmányait, végül szintén elutasította a publikálást.

Egy másik akadémiai kiadvány 2023 januárjában például hasonlóan politikai okokból utasított el egy Katchanovski által írt tanulmányt. A munka a szélsőjobboldaliaknak a donbasszi polgárháborúban való részvételét, és a 2014. májusi odesszai mészárlást vizsgálta, amelyben ultranacionalisták a szakszervezetek házába szorították a föderalista, oroszbarát aktivistákat, majd felgyújtották az épületet. A mészárlásban több tucat embert megöltek, és még többet megsebesítettek. Akárcsak a Majdanon a mesterlövészek által elkövetett gyilkosságok esetében, ezekért a szörnyű tettekért sem vontak soha senkit felelősségre.

„Katchanovski azt állítja, hogy a folyóirat szerkesztője számos kifogást emelt azért, hogy elhárítsa írása közlését”

A publikálás közeledtével a szerinte hamisan állította, hogy a tanulmány megegyezik a Majdanon történt mészárlásokról szóló korábbi munkájával. Az Ouriginal szoftveres ellenőrzése megerősítette, hogy a Katchanovski által benyújtott tanulmány nem hasonlít a korábbi tanulmányára. A szerkesztő azt is kifogásolta, hogy a szerző a nyolc éve tartó donbasszi konfliktust olyan polgárháborúnak minősítette, amelyet eredetileg az ukrán szélsőjobboldal provokált ki. Ugyanezt a tanulmányt hónapokkal korábban egy másik folyóirat is elutasította, szintén azért, mert Katchanovski a donbasszi háborút „orosz katonai beavatkozással zajló polgárháborúnak” merte nevezni. „Ez a jellemzés a konfliktusról szóló tudományos tanulmányok többségében gyakori” – mondta a The Grayzone-nak.

„Azt, hogy erőszakos szélsőjobboldali elemek központi szerepet játszottak az odesszai mészárlásban, bőséges videofelvételek igazolják, és aligha vitatható”

Hogy ennek a vitathatatlan ténynek az elismerését miért tartotta egy tudományos folyóirat túlságosan kényesnek, az nem világos, de a Katchanovski által a Majdan mészárlással kapcsolatos vizsgálatok elhallgatása mögött meghúzódó logika magától értetődő. „Ezt politikai okokból tették. A mainstream média a kormányokat követi, nem a tényeket. A nyugati újságírók durván félremagyarázták a Majdanon zajlott mészárlást” – nyilatkozta a tudós. Mint hozzátette, az újságírók néhány kivételtől eltekintve egyszerűen nem számoltak be a Majdant támogató mesterlövészekről készült videókról és vallomásaikról, valamint a sebesült tüntetőknek és több száz szemtanúnak a mesterlövészet tevékenységével kapcsolatos vallomásáról. A Katchanovski által összegyűjtött, nyílt forrásból származó bizonyítékok meggyőzően alátámasztják azt a következtetését, hogy

„a Majdan-mészárlás sikeres hamis zászlós művelet volt, amelyet a Majdan vezetőségének elemei, és a mesterlövészek rejtett csoportjai szerveztek és hajtottak végre a kormány megdöntése, valamint az ukrajnai hatalom átvétele érdekében”

A szerző gyűjteményében 14 olyan videó található, amely a Majdanon tüntetők által ellenőrzött épületekben fészkelő mesterlövészeket mutatja. Ebből tízben egyértelműen a szélsőjobboldali csoportokhoz köthető lövészek láthatók, akik a Hotel Ukrajnában húzták meg magukat, és az alattuk lévő tüntetők tömegére, valamint a kormányhoz kötődő rendfenntartó erők tagjaira lőnek.

Az angol nyelvre szinkronizált videók azt is megmutatják, hogy az eredetileg a mészárlással vádolt kormányzati biztonsági erők által leadott lövések nem esnek egybe a tüntetők megölésével. Ehelyett a rendőrök figyelmeztető lövéseket adtak le élettelen tárgyakra, például lámpaoszlopokra, fákra és a földre, hogy lecsillapítsák az erőszakos tömeget.

„Emellett a rendőrök célba véve az ott fészkelő mesterlövészeket olyan falakra és ablakokra is lőttek, ahol a Majdan által ellenőrzött Hotel Ukrajnában lévő mesterlövészek tartózkodtak”

A mészárlás perében várhatóan idén ősszel születik meg a végső ítélet. Több száz tanú, köztük 51, a lövöldözés során megsérült tüntető vallotta, hogy a Majdanon tüntetők által ellenőrzött épületekből vagy területekről lőttek rájuk. Néhányan azt mondták, hogy szemtanúi voltak az épületben tartózkodó mesterlövészek tevékenységének. Ezt a verziót a kormányzati ballisztikai szakértők vizsgálatai is alátámasztják.

Összesen 14 személyt gyanúsítottak meg a mészárlásban való közreműködéssel. A hamis zászlós akcióra utaló bizonyítékok tömkelege ellenére Katchanovszki nem bízik abban, hogy a per kideríti az igazságot, és az ítéletet az eljárás során felhalmozott, rendkívül terhelő bizonyítékok alapján hozzák meg. „Az ügyészség egyszerűen tagadta, hogy voltak ilyen mesterlövészek, és nem vizsgálta a tevékenységüket. Az ukrán bíróságok nem függetlenek, és gyakran az elnöki adminisztráció utasításai alapján hozzák meg döntéseiket, különösen az ilyen nagy horderejű, és erősen átpolitizált ügyekben. Ez nehéz helyzet a bírák és az esküdtek számára is. A szélsőjobboldal részéről pedig folyamatosan érkeznek a fenyegetések azzal kapcsolatban, hogy nem menthetik fel a vád alá helyezett rendőröket” – mondja a kutató.

„Más tényezők is akadályozzák az igazság kiderítését. Egyrészt jelentős a kockázata annak, hogy az események mögött rejlő tények amerikai tisztviselőket is belekeverhetnek a gyilkosságokba, és általánosságban a 2014-es puccs eseményeibe”

A nyugati mainstreamben axiomatikus hitvallás, hogy Washington soha, semmilyen módon nem vett részt a felfordulásban. Annak ellenére, hogy hegyekben állnak az ezt alátámasztó bizonyítékok. A szélsőjobboldali Szvoboda párt magas rangú tagjai, köztük annak régi vezetője, Oleh Tyagnyibok és helyettese, Ruszlan Kosulinszki azt állították, hogy a Majdan mészárlását szorosan összehangolták az Egyesült Államokkal. Tyagnyibok megesküdött, hogy az első négy tüntető megölése után megdöbbentette a nemzetközi felháborodás hiánya.

„Miért nincs reakció? Ez nem elég nektek?!”

– fakadt ki annak idején. Kosulinszki viszont arról beszélt, hogy a halálos áldozatok számának mekkorának kellene lennie, hogy Washington és nemzetközi lakájai hangosan követelni kezdjék Janukovics eltávolítását hivatalából. „Az első halálesetekről beszéltek – nos, öt, húsz, száz? Mikor lesz végül a kormány a hibás? Végül elérték a 100-as számot. Nem volt nyomás. Nem voltak szankciók. Vártak a tömeggyilkosságokig. És ha tömeggyilkosság következik be egy adott országban, akkor a kormány a hibás, mert a hatóságok nem engedhetik meg, hogy ilyenek bekövetkezzenek” – idézte fel a 2014-ben történteket.

Az első százakat százezrek követték. Végső mementója ez annak, hogy a mi életünk egyáltalán nem drága a hatalom birtokosainak. Az ukránoknak és az oroszoknak azokat kellene gyűlölniük, akik először lőttek a tüntetőkre és a rendőrökre, azokat kellene felelősségre vonniuk, akik e gyilkosságok elkövetésére feljogosították őket!

(Az írás eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)