//Szétesőben a lengyel kormányzó koalíció
„Az Egyesült Jobboldal nevű összefogás vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PIS), valamint a parlamenti többséget biztosító két törpe párt között egyre mélyülő szakadék azonban immár európai újjáépítési terv lengyel ratifikációját fenyegeti” #moszkvater

Szétesőben a lengyel kormányzó koalíció

MEGOSZTÁS

Eddig nyolc ország, köztük Lengyelország és Magyarország sem ratifikálta az Európai Unió által elfogadott, lényegében kamatmentes hitelből és segélyből álló 750 milliárd eurós újjáépítési tervét. Csakhogy míg Budapest taktikai okokból késlekedik, addig Varsóban ehhez egyelőre a biztos többség hiányzik. Most ugyanis ebben a kérdésben feszülnek egymásnak a kormányzó koalíció tagjai.

„Az Egyesült Jobboldal nevű összefogás vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PIS), valamint a parlamenti többséget biztosító két törpe párt között egyre mélyülő szakadék azonban immár európai újjáépítési terv lengyel ratifikációját fenyegeti” #moszkvater
„Az Egyesült Jobboldal nevű összefogás vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PIS), valamint a parlamenti többséget biztosító két törpe párt között egyre mélyülő szakadék azonban immár európai újjáépítési terv lengyel ratifikációját fenyegeti”
Fotó:EUROPRESS/Wojtek RADWANSKI/AFP

Sem a hatalom, sem pedig az ellenzék soraiban nincs egység az európai újjáépítési terv elfogadását illetően. A 750 milliárd eurós alap célja, hogy hozzájáruljon a koronavírus világjárvány okozta közvetlen gazdasági és társadalmi károk helyreállításához, és ebből Lengyelország is komoly támogatásban részesülne.

„Az Egyesült Jobboldal nevű összefogás vezető ereje, a Jog és Igazságosság (PIS), valamint a parlamenti többséget biztosító két törpe párt között egyre mélyülő szakadék azonban immár európai újjáépítési terv lengyel ratifikációját fenyegeti”

A Zbigniew Ziobro vezette Szolidáris Lengyelország elvi alapon támadja a terv elfogadását. Mint fogalmaznak, ezzel Lengyelország elveszti a szuverenitását, hiszen olyan hitelek visszafizetését venné a nyakába, amelyeket az EU a szegényebb tagországok nevében vesz fel. Eközben a Jaroslaw Gowin vezette Egyetértés miniszter-helyettesek felmentését követeli. Közben az idő megy, a szavazást június végéig meg kellene ejteni, hiszen őszre a kormány már a kifizetéseket várja, ám a kormányzó koalíción belüli nézetkülönbségek miatt ez kockázatos.

„Éppen ezért adott esetben szükség lehet az ellenzék szavazataira is, ám a kormányt még az ország számára ilyen fontos kérdésben sem mindenki támogatná”

Mint a Rzeczpospolita minapi összeállításából kiderült, a legfőbb ellenzéki erőnek számító Polgári Platform (PO) a demokrácia elárulásának tart bármilyen tárgyalást a jelenlegi hatalommal. Ezzel a hozzáállással azonban a PO nehéz helyzetbe hozza magát, hiszen olyan álláspontra helyezkedik, amelyet a lengyeleknek kevesebb, mint 3 százaléka támogat. Így a szebb napokat is látott ellenzéki erőt könnyen az a vád érheti, hogy lemondana a jelenlegi helyzetben az országnak oly fontos milliárdokról, és a pártok közötti versenyt a lengyel érdekek fölé helyezi.

„Az ellenzék Aleksander Kwasniewski volt államfővel, Wlodzimierz Cimoszewicz és Leszek Miller egykori miniszterelnökökkel fémjelzett balszárnya ugyanakkor ebben a kérdésben felül emelkedne a pártharcokon”

Főképp azok után, hogy feltételeiket, így a felhasználást ellenőrző szervezet felállítását a kormányfő bevette a Brüsszelbe elküldött nemzeti tervbe. De támogatja ratifikációt Szymon Holownia is, aki mögött ugyan jelenleg csak pár képviselő van a szejmben, ám a friss közvélemény-kutatások alapján mozgalma már a második legerősebb politikai erő a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) mögött.

De a Dziennik Gazeta Prawna és az RMF FM rádió megrendelésre a United Surveys által készített közvélemény-kutatás szerint hiába nyerné meg a választást most is a Jog és Igazságosság, 33 százalékos eredménye nagy eséllyel kevés lenne a hatalom megtartásához. A második helyen Szymon Hołownia Lengyelország 2050 nevű mozgalma végezne 19, míg a harmadikon a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) 18 százalékkal. Figyelemre méltó, és a hangulatot jelzi, hogy a felmérés szerint csupán a választók 36 százaléka venne részt biztosan a szavazáson.

„Ennek ellenére könnyen lehet, hogy a hatalmon belüli harcokba egyre inkább belefáradó PiS mégis a koalíció felmondása mellett dönt”

Ha az európai újjáépítési alap ratifikációja veszélybe kerül vagy megbukik, akkor biztosan. Ez esetben előrehozott választásokra kerülhet sor, amit ma már Jaroslaw Kaczynski sem zár ki, vagy kisebbségben kormányoz tovább a Jog és Igazságosság. Míg az első esetben a hatalmat is elveszítheti, addig a másodikban a külső támogató folyamatos keresésével a szuverén és hatékony kormányzó párt imázsa sérülne. A PiS azonban már nagyon közeledik ahhoz a határhoz, amikor ez számára a kisebbik rossz lenne.

„A koalíción belüli árkok ugyanis egyre csak mélyülnek. A nemzeti konzervatív Jog és Igazságosságot egyik oldalról a nála némileg mérsékeltebb Megegyezés, míg a másikról a radikálisabb Szolidáris Lengyelország támadja”

Ami az egyiknek sok, az a másiknak kevés, így aztán a PiS energiáit lassan felemészti a lavírozás. Ráadásul a koalíciót személyes ellentétek is feszítik. Ziobro például már a Kaczynski utáni korszakra gondolva ott fúrja Morawieckit, ahol tudja. Logikus lenne, hogy a két törpe párt ideológiai értelemben egymástól távol, álló vezetője sem cseresznyézik egy tálból. Őket azonban összeköti a Kaczynskival szemben köztük lévő taktikai szövetség. Mindketten attól tartanak ugyanis, hogy a PiS nagyhatalmú elnöke nem csak zsarol a választások előrehozásával, hanem be is váltja a fenyegetését, ami a két kis párt eltűnésével járna. Másfél-két százalékos támogatottságukkal ugyanis biztosan kiesnének a szejmből.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.