„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Buniatisvili játéka azonnal felismerhető. Extrém tempókat diktál. A gyors tételeket lélegzetelállító sebességgel játssza, míg a lassú, lírai részeket végletesen elnyújtja, meditatív csendeket teremtve”
Fotó:EUROPRESS/JOEL SAGET/AFP
Elsőként Borisz Vagyimovics Berezovszkijt (Борис Вадимович Березовский) ismertetjük meg Önöket. Berezovszkij 1969. január 4-én született Moszkvában. Különös módon a születési nevét a szülők megváltoztatták, eredetileg Borisz Vagyimovics Eljasberg (Борис Вадимович Эльяшберг) volt. A Moszkvai Konzervatóriumban Eliszo Virszaladzénál tanult, de magánúton is képezte magát. Még húszéves sem volt, mikor 1988-ban debütált Londonban. A The Times „kivételes ígéretű művészként, káprázatos virtuozitással és félelmetes erővel rendelkező zongoristaként” jellemezte. Két év múlva, 1990-ben első díjat nyert a Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen.
„A világhírre tehát nem sokat kellett várnia. Nemcsak zongoristaként, hanem szervezőként is működik. Ő kezdeményezte és szervezte a Nemzetközi Medtner Fesztivált, amelyre 2006-ban és 2007-ben Moszkvában, Jekatyerinburgban és Vlagyimirban került sor”
Politikai véleményének is hangot adott 2022-ben az orosz televízióban. Azt állította, hogy az ukrajnai háborút a Nyugat kezdte. Mint fogalmazott, amit a nyugati média állít, az hazugság. Mint elmondta, nem érdekli, mi történik Nyugaton, és a következő három évben biztosan nem fog abba a térségbe menni. Néhány nappal később kifejezte sajnálatát a megjegyzések miatt. Azzal érvelt, hogy nem tudta teljes mértékben elmagyarázni, mit is akart valójában mondani. Azt is kijelentette, hogy nem helyesli a háborút. Ennek ellenére 2022-ben megvált tőle az ügynöksége. Ahogy e lépést indokolták, egy tisztán propaganda célú talkshow-ban beszélt [Berezovszkij] egy orosz tévécsatornán. Mint megjegyezték, megjegyzései sokkolták, felzaklatták és megdöbbentették mindazokat, akik ismerik az embert és a művészt, és ők sem érthették teljesen az álláspontját. „Évek óta ismerjük az ember és természetesen a kivételes művész tulajdonságait. Ugyanakkor határozottan elítéljük a televíziós szereplése során tett megjegyzéseit, és szomorúan fel kell függesztenünk Borisz Berezovszkij képviseletét” – érvelt az ügynökség.
„Berezovszkij híres a rendkívüli technikai adottságairól, elementáris erejű, mégis érzékeny játékáról. Gyakran emlegetik úgy, mint akinek nincsenek fizikai határai a billentyűzetnél. Azon kevesek egyike, aki Liszt 12 transzcendens etűdjét végigjátszotta egyetlen koncerten, zenei szempontból is nagyszerűen. Az orosz állampolgár Berezovszkij szeret ráadásként dzsesszt is játszani”
Jevgenyij Igorjevics Kiszin (Евгений Игоревич Кисин) 1971. október 10-én született Moszkvában, és csodagyermekből vált a világ koncert termeinek ünnepelt, kétszeres Grammy-díjas virtuózává. Állítólag már csecsemő korában megmutatkozott a zenei tehetsége. Mindössze 11 hónapos volt, amikor hibátlanul eldúdolta a Bach-fúgát, amelyet nővére, Alla gyakorolt a zongorán. Kétéves korára már hallás után játszott dallamokat, improvizált, és még a kottát sem ismerte, amikor emlékezetből bonyolult, nagyszabású műveket tudott megszólaltatni. Hatéves korában felvették mint különleges tehetséget a Gnyeszin zeneiskolába, ahol tanára Anna-Pavlova Kamtor volt. Olyannyira szorossá vált a kapcsolatuk, hogy a tanárnő Kiszin nemcsak egyetlen tanára volt, de Kiszinnel és annak családjával élt haláláig.
„A fiatal zongorista tízévesen debütált zenekarral, Mozart d-moll zongoraversenyét (K. 466) játszotta, egy évvel később pedig megtartotta első önálló szólóestjét is”
A nemzetközi zenei világ figyelme 1984. márciusában, alig 12 éves korában irányult rá végleg. Ekkor a Moszkvai Konzervatórium Nagytermében, a Moszkvai Állami Filharmonikusokkal, Dmitrij Kitajenko vezényletével eljátszotta Chopin 1. és 2. (mindkét) zongoraversenyét. A koncertről készült hangfelvétel gyorsan elterjedt a Szovjetunió határain túl is.
Nemzetközi karrierje robbanásszerűen indult be. 1985-ben, 14 évesen fellépett Kelet-Európában, 1986-ban Japánban turnézott, 1987-ben pedig Nyugat-Európában is bemutatkozott a Berlini Fesztiválon. Pályafutásának egyik ikonikus pillanata volt, amikor Herbert von Karajan meghívására 1988-ban a Berlini Filharmonikusokkal játszotta Csajkovszkij 1. zongoraversenyét. Ő volt az első művész a London Proms történetében, aki önálló szólóestet adhatott.
„Jelenleg brit és izraeli állampolgársággal is rendelkezik, és Prágában él. Játékát rendkívüli líraiság, mély költőiség és lélegzetelállító virtuozitás jellemzi. Az utóbbi években zeneszerzőként is aktívvá vált, saját műveit neves kiadók jelentetik meg”
Arkagyij Arkagyijevics Volodosz (Аркадий Аркадьевич Володось) az a zongoraművész, aki csak 15 éves korában döntött amellett, hogy a pianista létet választja. Az 1972. február 24-én Leningrádban (ma Szentpétervárott) született Arkagyij családi háttere mélyen gyökerezett a zenében, hiszen szülei hivatásos énekesek voltak. Ennek hatására a kis Arkagyij zenei nevelése nem a zongoránál indult. Gyerekként énekelni, majd kórusvezetést és karmesterséget tanult. Bár nyolcéves kora óta zongorázott, a hangszerrel való komoly, professzionális szintű elköteleződése rendkívül későn, 1987-ben kezdődött el. Miután tanárai felismerték kivételes tehetségét, Volodosz a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, később külföldön, Párizsban és Madridban tökéletesítette tudását.
„Nemzetközi karrierje 1996-ban indult be New York-i bemutatkozásával, de a valódi, világra szóló szenzációt az 1997-ben a Sony Classical gondozásában megjelent debütáló lemeze hozta meg”
Ezen a lemezen saját maga által készített, elképesztően nehéz zongoraátiratokat és Vlagyimir Horovic hírhedt, addig szinte játszhatatlannak hitt koncert parafrázisait szólaltatta meg. Játékát a lélegzetelállító, emberfelettinek tűnő technikai tökély, valamint a végtelenül kifinomult, költői billentéskultúra és hangszín gazdagság egyedülálló ötvözete jellemzi. Tudatosan kerüli a komolyzenei piac futószalagszerű tempóját.
„Volodosz ma már francia állampolgár és Spanyolországban él családjával. Közismert arról, hogy rendkívül ritkán ad interjút, nem vesz részt a közösségi média önpromóciós világában, és évente szigorúan korlátozza koncertjei számát. Számára a pódium szent hely, ahol a zene tiszta, spirituális megélése a cél, távol a modern zeneipar zajától”
Szintén 1972-ben, egészen pontosan április 26-án született Moszkvában Nyikolaj Lvovics Luganszkij (Николай Львович Луганский). Bár a családjában nem voltak hivatásos zenészek – szülei kutatók voltak -, rendkívüli tehetsége már egészen korán megmutatkozott. Ötévesen már hallás után játszott egy Beethoven szonátát, ekkor még nem ismerte a kottát. Ő is a Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult, egyik tanára mint a következő nagy zongorista generáció legígéretesebb tagjaként nevezte meg. Nem ok nélkül. Már 1988-ban versenyt nyert (Lipcsei Nemzetközi Bach Verseny), 1994-ben pedig második lett a Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen, ahol ekkor az első díjat nem adták ki. A koncertezés mellett tanít is, a Moszkvai Konzervatórium professzora. Megkapta a legmagasabb művészeti díjat, az Oroszországi Föderáció Művésze címet.
„A kifinomult zongora hangzásáról ismert művész orosz állampolgár. Ő is védi magánéletét. Három gyermeke van, akik nem követték a zenei pályán”
Lánya, az újságíró Anna 2019-ben nemzetközi figyelmet kapott, amikor egy rangos állami díjátadó ünnepségen – ahol édesapja is jelen volt – egy letartóztatott független kollégáját támogató pólót viselve állt ki a sajtószabadság mellett.
Irkutszki a hatalmas termetű Gyenyisz Leonyidovics Macujev (Денис Леонидович Мацуев), aki 1975. június 11-én született, zenész családba. Ő is a Csajkovszkij Konzervatóriumban végzett, és 23 évesen megnyerte a Csajkovszkij versenyt. Hihetetlenül erőteljes, energikus a játéka, óriási hatást gyakorol a közönségre, és zenésztársaira.
„A klasszikus zene a feleségem, a dzsessz a szeretőm”
– nyilatkozta, ráadásai között mindig szerepel a dzsessz is. A Müpa 2018/19. évadának művésze szeret jégkorongozni, bármilyen veszélyes is lehet az a karrierjére. A koncertezés mellett fiatal tehetségeket támogató alapítványokat és fesztiválokat vezet, emellett elismert állami kitüntetések birtokosa.
Magánéletét igyekszik óvni a nyilvánosságtól, azt lehet tudni, hogy a tekintélyes méretű zongorista felesége balett-táncos, a Bolsoj prímabalerinája. Egy kislányuk van.
Szintén 1975-ös születésű az édesanyja vezetéknevét viselő Olga Kern. Születéskori neve Olga Vlagyimirovna Pusecsnyikova (Ольга Владимировна Пушечникова), szülei zongoristák. Olga hétévesen adta első koncertjét Moszkvában, 11 évesen pedig megnyerte a Prágai tavasz versenyt. Felmenői között közvetlen kapcsolatok találhatók a XIX. és XX. század legnagyobb orosz zeneszerzőivel. Dédanyja, Vera Janova-Csernyisova szoros barátságot ápolt és együttműködött Szergej Rahmanyinovval, míg egy másik rokona, Alekszandr Szkrjabin köréhez tartozott.
„De a családi legendárium legmeghatározóbb alakja kétségkívül az a felmenő, Anna Petrovna Kern, akihez Alekszandr Puskin írta a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét, és akinek lánya, Jekatyerina Kern, Mihail Glinka múzsája és szerelme volt”
Olga is a Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult. A szupersztár státuszt a 2001-es év hozta meg számára. Texasban, a 11. Van Cliburn Nemzetközi Zongoraversenyen olyan teljesítményt nyújtott, amellyel beírta magát a zenetörténetbe. Ő lett az első nő a verseny történetében, aki elnyerte a rangos aranyérmet.
Olga Kern nemcsak előadóművészként, hanem oktatóként és kulturális nagykövetként is aktív. 2017 óta a New York-i Manhattan School of Music professzoraként adja át tudását. Tanítási módszere a hagyományos orosz iskolán, valamint a modern megközelítésen alapul. Olga Kern 2016-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot, miután a 2001-es Van Cliburn versenyen aratott győzelme után fokozatosan áthelyezte bázisát az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, de megtartotta orosz állampolgárságát is.
„Bár Moszkvában született és erős orosz kulturális gyökerekkel rendelkezik, az Egyesült Államokat választott hazájának tekinti”
Hogy segítse a fiatal zenészek indulását, létrehozta az Olga Kern Nemzetközi Zongoraversenyt Új-Mexikóban. Ez a verseny nemcsak pénzdíjakat, hanem komoly koncert meghívásokat és menedzsment támogatást is biztosít a nyerteseknek, valódi ugródeszkát kínálva a nemzetközi karrierhez. Kulturális és társadalmi tevékenységéért 2017-ben megkapta a rangos amerikai Ellis Island Medal of Honor kitüntetést is, amelyet a példaértékű, bevándorolt állampolgároknak ítélnek oda.
Újabb zongorista hölgyről érdemes néhány szót említeni. Anna Valerjevna Vinnyickaja (Анна Валерьевна Винницкая, Anna Vinnitskaya) 1983. augusztus 4-én született Novorosszijszkban, és talán természetes volt, hogy zenész lesz belőle. Édesanyja és édesapja zongora pedagógusok voltak, nagyapja pedig karmesterként tevékenykedett. Első zongoraleckéit hatévesen kapta édesanyjától, akivel órákat töltött a hangszer mellett.
„Ez a szigorú, de professzionális háttér rendkívüli fejlődést biztosított számára. Mindössze nyolcévesen már zenekarral lépett fel, kilencévesen pedig megtartotta első önálló szólóestjét”
Zenei tanulmányait 1995 és 2001 között a rosztovi Szergej Rachmaninov Konzervatóriumban folytatta A nemzetközi porondra tizenhárom évesen lépett be, amikor megnyerte a Junosenki versenyt. A döntő fordulatot a 2002-es év hozta el, amikor felvételt nyert a hamburgi Zeneművészeti és Színházi Főiskolára, a legendás Jevgenyij Koroljov osztályába. Koroljov keze alatt az orosz technikai alapok kiegészültek a nyugat-európai analitikus megközelítéssel és a barokk zene mélyebb strukturális megértésével. 2007-ben megnyerte a brüsszeli az Erzsébet Királyné Nemzetközi Zenei Versenyt, később zsűritag lett a versenyen, 2008-ban pedig megkapta a Leonard Bernstein díjat. A koncertezés mellett a tanítás is az élete részévé vált, 2009-ben, mindössze 26 évesen kinevezték a hamburgi főiskola zongora professzorává, így egykori alma materében képezi a jövő generációit.
Anna Vinnyitszkaja orosz állampolgár, ám ma már Németországban él, és maga is családanya. Férje Jevgenyij Szinajszkij, aki szintén elismert orosz zongoraművész és professzor, a bécsi és a frankfurti zeneművészeti egyetemeken tanít kamarazenét. Két közös gyermekük van.
Vinnyitszkaja egy interjúban elmesélte, hogy a turnék és a hamburgi professzori munka mellett a család jelenti számára a biztos bázist. Bár gyermekeit is tanítja zenélni, elmondása szerint nem erőlteti, hogy mindenáron hivatásos zenészek legyenek, a legfontosabb számára az, hogy boldog felnőtté váljanak.
Utolsóként Hatja Buniatisvilit (ხატია ბუნიათიშვილი, Khatia Buniatishvili) érdemes megismerni. Az 1987. június 21-én, a grúziai Batumiban született hölgy a klasszikus zenei élet egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb egyénisége. A zene iránti fogékonysága rendkívül korán megmutatkozott, amiben kulcsszerepet játszott édesanyja, aki maga is nagy zenerajongó volt. Ő ismertette meg a kislányt a zongorával mindössze hároméves korában. Hatja és nővére, Gvanca – aki szintén elismert zongoraművész lett – órákon át hallgattak felvételeket és közösen gyakoroltak otthon.
„Hatját gyakran nevezik a „zongora popsztárjának> vagy <lázadójának>, mivel merész interpretációival és karizmatikus színpadi jelenlétével gyökeresen felforgatta a komolyzene hagyományosan merev világát. Játéka nem a patikamérlegen kimért pontosságról, sokkal inkább a nyers szenvedélyről, a végletekig fokozott érzelmekről és a technikai határok feszegetéséről szól”
Hatja is csodagyermekként kezdte, mindössze hatéves volt, amikor életében először lépett színpadra szólistaként zenekari kísérettel Tízéves korára már nemzetközi meghívásoknak tett eleget, fellépett Európa-szerte, valamint az Egyesült Államokban is. Zenei tanulmányait a Tbiliszi Állami Konzervatóriumban, majd Bécsben a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetemen folytatta.
2003-ban a 2003-as kijevi Horowitz Zongoraversenyen különdíjat kapott, 2008-ban Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongoraversenyen, Tel-Avivban harmadik helyezést ért el, emellett elnyerte a Legjobb Chopin-előadó díját és a közönségdíjat is.
„Buniatisvili játéka azonnal felismerhető. Extrém tempókat diktál. A gyors tételeket lélegzetelállító sebességgel játssza, míg a lassú, lírai részeket végletesen elnyújtja, meditatív csendeket teremtve”
Hatja a popkultúrába is átlépett: 2015-ben a Coldplay meghívására zongorázott a zenekar A Head Full of Dreams című albumán, a Kaleidoscope című dalban. Ez a fúzió még közelebb hozta őt a fiatalabb generációkhoz.
A művészet mellett Buniatisvili társadalmilag is aktív. Hangos szószólója az emberi jogoknak, rendszeresen fellép jótékonysági koncerteken a menekültek és a háborús áldozatok javára. Politikai meggyőződése miatt – Grúzia 2008-as orosz megszállása óta – határozottan megtagadja a fellépéseket Oroszországban.
Párizsban él, és 2017 óta francia állampolgársággal is rendelkezik. Szoros kapcsolatot ápol a divatvilággal is. Elegáns, merész koncert ruhái a védjegyévé váltak, hangsúlyozva, hogy a nőiesség és a komoly intellektuális teljesítmény tökéletesen megfér egymás mellett. 2023-ban kislánya született, ami után egy rövid szünetet követően újult energiával tért vissza a világkörüli turnéihoz, a közönség legnagyobb örömére.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater