„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Lengyel radikálisok demonstrálciója Varsóban a Lengyel Függetlenség Napján 2020. november 11-én
Fotó:EUROPRESS/Alexey Vitvitsky/Sputnik
Idén sem vált a nemzeti egység ünnepévé Lengyelországban a Függetlenség Napja. Az ünnepet ismét kisajátították a jobboldali radikálisok. A hírek megint csak arról szóltak, hogy milyen összecsapások zajlottak az utcákon. Az idei ünnepet ráadásul beárnyékolta a koronavírus-járvány és az abortusz szigorítása miatt korábban kirobbant tiltakozási hullám is.
„A szélsőséges csoportok egyfajta válasznak szánták a menetet a lengyel nők – az ő olvasatukban a feministák – demonstrációira. Pedig a jelenlegi járvány helyzetben fel sem vonulhattak volna, és eredetileg a szervezők is csak keréken gördülő autós, motoros megemlékezést ígértek”
A radikálisok felelőtlen akciója kínos helyzetbe hozta a kormányt is, amely éppen a járvány miatt támadta a nők tiltakozásait. Most a jobboldali szélsőségesekkel szemben kellett a rendőröknek fellépniük.
A kormánynak azért is jönnek kellemetlenül az ilyen akciók, mert közben folyamatosan gondolkodnia kell a koalíció egybetartásán. A folyamatos utcai megmozdulások pedig finoman szólva sem segítik ezt. A kormányzó erőt megosztják az abortusz törvényhez az államfő által benyújtott módosítások, a járvány szociális következményeinek a kezelése. S ha ez még nem lenne elég, a kormányzó Jog és Igazságosság frakcióján belül egyfajta centrista csoport formálódik a szejmben.
„Nem meglepő ebben a helyzetben, hogy az Alkotmánybíróság határozatát még mindig nem ismertették a szejmben – ennek eredeti határideje november 2. volt -, és húzódik az államfő által beterjesztett módosítások vitája is”
A közhangulatot jól mutatja DGP közvélemény-kutatónak az RMF FM rádió megbízásából készített felmérése is, miszerint az abortusz szigorítása miatti tiltakozásokat a megkérdezettek 66 százaléka támogatja, és csak 30 ellenzi. A törvény kapcsán célkeresztbe került katolikus egyháznak a társadalmi szerepét pedig 65 százalék ítéli meg negatívan.
„Mára már általános kormányellenes tiltakozássá fajultak az abortusz törvény szigorítása miatti lengyel tiltakozások”
Aligha így akarta, ám az abortusz törvény további szigorításával kiengedte a szellemet a palackból a lengyel kormány. Egy hónap múltán kimondható, hogy a kelleténél jobban elszabadultak az indulatok. Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor enélkül is nagy a feszültség a társadalomban. Fittyet hánynak a járványügyi szigorításokra, és nemcsak tízezrek tüntetnek az utcákon, de már a templomokat, emlékműveket sem kímélik és a miséket is megzavarták a tiltakozók. Amikor a szervezőket erről megkérdezték, azok az egyház kompromisszum képtelenségére mutogattak, és semmi kivetnivalót nem láttak e randalírozásban. Annyit azonban megjegyeztek, hogy taktikát fognak változtatni, mert a templomokban nem jártak sikerrel. A másik oldalon szélsőséges nacionalista csoportok, futball huligánok rontanak rá a békés demonstrálókra. Csak olaj a tűzre, hogy az abortuszt szigorító szabályok ugyan még nem léptek érvénybe, de több kórházban már most elutasítják a terhesség megszakításra érkező nőket.
„A spontán indult tiltakozás kezd szervezett formát ölteni, és egyre inkább túlnő önmagán. Lassan már az abortusz ürügyén identitás kérdésévé válik, és a konzervatív valamint a liberális ideológia zászlai alatt rontanak képletesen és a szó szoros értelmében is a felek”
Az ebben rejlő veszélyt érezve lépett közbe a „jó rendőr” szerepében az államfő Andrzej Duda, és a társadalmi béke helyreállítása érdekében egy az abortusz feltételeit módosító tervezettel állt elő. A javaslat értelmében az abortusztilalom alóli egyik, a magzati rendellenességekkel járó terhességre vonatkozó kivétel akkor lenne alkalmazható, ha a gyermeknél az élettel összeférhetetlen károsodást valószínűsítik. Tehát akkor tenné lehetővé az abortuszt, ha a vizsgálatok „magas valószínűséggel” megállapítják, hogy a gyermek holtan fog megszületni, illetve olyan károsodással, amely az alkalmazott terápia ellenére elkerülhetetlenül és közvetlenül a gyermek halálát okozza.
E módosítással a törvény továbbra is három kivételt tartalmazna az abortusztilalom alól. A módosított kitétel mellett ugyanis a nemi erőszak következtében fogant életre, valamint az anya életét veszélyeztető terhességre vonatkozó kivételek is érvényben maradnak.
„Lehet azonban, hogy ez már késő. A Dziennik Gazeta Prawna megrendelésére készített friss közvélemény-kutatás szerint ugyanis a megkérdezettek 60 százaléka elutasítja ezt a tervezetet, és csak 30 százalékuk támogatja azt”
A tüntetések élére álló, a Nők Sztrájkja nevű feminista kezdeményezés az abortusz szabályozását érintő alkotmánybírósági döntés érvénytelenítése mellett már a Jog és Igazságosság kormányának lemondását is követeli. A kormányváltás előkészítésére belarusz mintára már ellenzéki szereplőkből és jogi-politikai szakértőkből álló Konzultációs Tanácsot is felállítottak. A tüntetéseken nagyon sok a fiatal, és sokan már generációs forradalomról beszélnek.
„A megmozdulások szervezői folyamatos párbeszédben vannak a belarusz ellenzékkel is. Szó, ami szó, több szempontból is adja magát a párhuzam a két tiltakozóhullám között”
A minszki és varsói tüntetések sok tekintetben hasonlítanak, mint ahogy több ponton a két hatalom reakciója is. A lengyel kormány szépen bele is zavarodott a szabadság kérdésébe. Mateusz Morawiecki a minszki tiltakozásokat még a szabadság és a demokrácia iránti vágy, a szabad népekhez tartozás vágyának megtestesüléseként határozta meg, a varsói tüntetéseket azonban teljességgel megengedhetetlennek, az agresszió, a barbárság kiömlésének nevezte. A kormányfő emellett álszent módon a fertőzés veszélyére figyelmeztetett, arról azonban mélyen hallgatott, hogy a hatalom éppen a szigorításokhoz, az utcai rendezvények betiltásához időzítette a törvény módosítását.
Jaroslaw Kaczynski patetikusan a nemzet és a katolikus egyház megvédésére szólított fel, mikor egyes értesülések szerint éppen a klérus nyomására a PiS provokálta a társadalom jelentős részét. Az igazságügyi miniszter helyettese „belarusz keménységgel” azonban mindkettőjükön túltett. Michał Woś nyolc évi szabadságvesztéssel fenyegette meg a tiltakozások szervezőit. Mint fogalmazott, egy jogállamban a törvényeket nem lehet megsérteni,
„az ilyen emberekhez az ügyészségnek úgy kell viszonyulnia, mint bűnözőkhöz, akik a megmozdulásokkal mások egészségét életét veszélyeztetik”
Ezek után ugyancsak kínos helyzetbe hozta a kormányt a jobboldali radikálisok utcai randalírozása. Egyelőre azonban még egyetlen koalíciós párt képviselője sem engedett meg velük szemben olyan kijelentéseket, mint a nők tiltakozásai kapcsán a hatalom megtett.
„S nem Lengyelországról beszélnénk, ha a történtek kapcsán ne akadt volna ismét össze Varsó és Berlin”
A lengyel külügy jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy a Bundestag alelnöke Claudia Roth az egyik közösségi portálon a tiltakozások ismert jelét, a piros villámot ábrázoló plakátot tartva posztolt egy képet, ezzel is szolidaritásáról biztosítva a tüntetőket. A lengyel külügyminisztérium szerint ez elfogadhatatlan beavatkozás a belügyekbe. Így van. Varsó csak azt felejti el, hogy ő ugyanezt csinálja Belaruszban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
