//Szabályozatlan arktiszi viszonyok
„Azáltal, hogy az Északi-sarkvidék szerepe egyre fokozódik a geopolitikai színtéren, és a klímaváltozás kezelése is egyre sürgetőbbé válik, elengedhetetlen, hogy megalkossanak egy specifikusan a régió adottságait és körülményeit figyelembe vevő szabályozást” #moszkvater

Szabályozatlan arktiszi viszonyok

MEGOSZTÁS

Napjainkban az Északi-sarkvidék egyre nagyobb figyelemben részesül nemcsak a klímaváltozás és annak következményei miatt, hanem jelentős szerepre tett szert a geopolitikában is. Az egyes országok (északi-sarkvidéki országok és nem északi-sarkvidéki országok egyaránt) nagyobb stratégiai figyelmet szentelnek a térségnek, hiszen az Északi-sarkvidéket borító jég olvadásával új kereskedelmi útvonalak nyílhatnak a Föld legészakibb pontján lerövidítve ezzel a szállítási időt, illetve elérhetővé válhatnak az ottani nyersanyag tartalékok és halászati területek. Mivel a globális életbe egy újonnan bekapcsolódó területről van szó, így érdemes tisztában lenni annak intézményrendszerével, szabályozási kereteivel és működésével. Mivel Oroszország az egyik kulcs államnak számít az Északi-sarkvidéken érdemes megvizsgálni, hogy milyen helyzetet eredményezett az orosz-ukrán háború a térség intézményi mechanizmusaiban. Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ elemzése.

Az Eurázsia Központ összeállítása a #moszkvater.com-on

„Azáltal, hogy az Északi-sarkvidék szerepe egyre fokozódik a geopolitikai színtéren, és a klímaváltozás kezelése is egyre sürgetőbbé válik, elengedhetetlen, hogy megalkossanak egy specifikusan a régió adottságait és körülményeit figyelembe vevő szabályozást” #moszkvater
„Azáltal, hogy az Északi-sarkvidék szerepe egyre fokozódik a geopolitikai színtéren, és a klímaváltozás kezelése is egyre sürgetőbbé válik, elengedhetetlen, hogy megalkossanak egy specifikusan a régió adottságait és körülményeit figyelembe vevő szabályozást”
Fotó:EUROPRESS/Sebnem Coskun/ANADOLU AGENCY/AFP

Az Északi-sarkvidék új tengeri útvonalai a kontinensek között jelentős mértékben lecsökkentheti az utazási időt, ami új korszakot nyithat meg a világ árukereskedelmében. Az Északi-sarkon jelenleg három útvonalat különböztethetünk meg: az Északnyugati-átjárót, amely Kanada északi partjai mentén, a Jeges-tengeren át köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánokat; az Északkeleti-átjáró, amely Oroszország partjai mellett fut, és része az északi-tengeri út, végül pedig a Transzpoláris útvonal, amely a Jeges-tenger közepén halad át az Északi-sark közepén, szakértők ugyanis nem tartják kizártnak, hogy a közeljövőben lesznek olyan időszakok, amikor az Északi-sarkvidék teljesen jégmentes lesz.

„A másik jelentős tény, amiért az Északi-sarkvidék egyre nagyobb figyelmet kap a geopolitikában és az egyes országok szempontjából, az az ott rejlő fosszilis energia”

Kutatások szerint ugyanis az Északi-sarkvidéket borító jég alatt hatalmas olaj- és földgáz lelőhelyek találhatók, a Föld még fel nem tárt tartalékainak több mint 20 százaléka itt található. Az U.S. Geological Survey (USGS) szerint a szárazföld mintegy hat százalékát kitevő Arktisz rejti a világ legnagyobb még felfedezetlen olaj- és gáz tartalékát. Feltételezések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, 1669 ezer millió köbláb mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósított földgáz található az Északi-sarkon (Bird et al, 2008). Ez a világ még fel nem tárt olaj forrásainak a 13 százalékát, a földgázok 30 százalékát, és a cseppfolyósított földgáz 20 százalékát jelenti (Wishnick, 2017, p. 3). Mindezek mellett jelentős mennyiségű nemesfém is fellelhető, úgymint arany, platina, vas, uránium, ólom és cink, valamint ritkaföldfémek.

Az Északi-sarkvidéki Tanács

Az Északi-sarkvidéki Tanács a vezető kormányközi fórum, az északi-sarkvidéki államok, a sarkvidéki őslakosok és más sarkvidéki lakosok közötti kooperációt, koordinációt és interakciót támogatja a közös sarkvidéki kérdésekben, különösen az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődésével és környezetvédelmével kapcsolatban. Az 1996-ban alapított intézmény fő feladatát tekintve a környezetre, tudományra és a gazdasági együttműködésre koncentrál, azonban biztonsági
feladatokat nem lát el.

„Az Északi-sarkvidéki Tanács minden határozatához és nyilatkozatához a nyolc sarkvidéki állam konszenzusára van szükség, mely államok az Ottawai Nyilatkozat alapján a következők: Kanada, Dánia (beleértve Grönlandot és a Feröer-szigetek is), Finnország, Izland, Norvégia, Svédország, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok. A Tanács 2021–2030 közötti időszakra szóló stratégiai terve szerint <a béke, a stabilitás és a konstruktív együttműködés régióját kívánják megteremteni az Északi-sarkvidéken, amely élénk, virágzó, fenntartható és biztonságos otthont jelent minden lakosának,
beleértve az őslakosokat is…>”

Az Északi-sarkvidéki Tanács munkacsoportjain keresztül rendszeresen készít átfogó, élvonalbeli környezeti, ökológiai és társadalmi értékeléseket. A Tanács emellett fórumot biztosított a nyolc sarkvidéki állam közötti három fontos, jogilag kötelező erejű megállapodás megtárgyalásához:

·megállapodás az Északi-sarkvidéki légi és tengeri kutatással, valamint mentéssel
kapcsolatos együttműködésről (2011);
·megállapodás az Északi-sarkvidéken a tengeri olajszennyezésre való
felkészültségről és reagálásról szóló együttműködésről (2013);
· megállapodás a nemzetközi sarkvidéki tudományos együttműködés
fokozásáról (2017).

Az Északi-sarkvidéki Tanács soros elnöksége kétévente cserélődik az Északi-sarkvidéki államok között. Az Északi-sarkvidéki Tanács elnökségét elsőként Kanada (1996-1998) töltötte be. Minden sarkvidéki államnak ki kell neveznie egy magas rangú tisztviselőt (Senior Arctic Official – SAO), aki képviseli az adott ország fennálló érdekeit az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Minden SAO tehát egy kormány képviselője, amelyet általában a sarkvidéki államok külügyminisztériumai delegálnak. A SAO a sarkvidéki államok külügyminisztereinek határozataival és utasításaival összhangban irányítja és ellenőrzi az Északi-sarkvidéki Tanács tevékenységét. A SAO-k és az állandó résztvevők legalább évente kétszer találkoznak, míg az összes többi partner a kétévente megrendezett miniszteri értekezleten találkozik. Ezeket az üléseket jellemzően abban a sarkvidéki államban tartják, amelyik az ülés időpontjában éppen betölti az elnökséget. Az egyéb munkacsoportok további üléseket tartanak más helyszíneken és más időpontokban. Az állandó résztvevők kategóriája az Északi-sarkvidéki Tanácsnak egyedi jellemzője. A sarkvidéki őslakosokat képviselő hat szervezet állandó résztvevői státusszal rendelkezik. Ezt a kategóriát azért hozták létre, hogy lehetőséget biztosítson a sarkvidéki őslakosok aktív részvételére a Tanácsban. Az Állandó Résztvevők teljes körű konzultációs joggal rendelkeznek a Tanács tárgyalásaival és döntéseivel kapcsolatban, és értékes hozzájárulást nyújtanak a Tanács tevékenységének minden területén.

„A nyolc sarkvidéki állam mellett az Északi-sarkvidéki Tanácsban megfigyelői státusz is létezik, mely nyitva áll a nem sarkvidéki államok, valamint kormányközi, parlamentközi, globális, regionális és nem kormányzati szervezetek előtt is, melyek felvételéről a Tanács állandó tagjai döntenek”

Az Északi-sarkvidéki Tanács minden szintjén a döntések meghozatala a nyolc sarkvidéki állam kizárólagos joga és felelőssége az állandó résztvevők bevonásával. A megfigyelőket – miután megkapták a megfigyelői státuszukat – meg kell hívni az Északi-sarkvidéki Tanács üléseire. Míg a megfigyelő státuszú résztvevők elsődleges feladata az Északi-sarkvidéki Tanács munkájának megfigyelése, emellett hozzá kell járulniuk az Északi-sarkvidéki Tanácsban való részvételükhöz, elsősorban munkacsoportok szintjén. A megfigyelők javaslatot tehetnek régiós projektekre a sarkvidéki államokon vagy az állandó résztvevőkön keresztül, de a megfigyelők pénzügyi hozzájárulása egyetlen projekthez sem haladhatja meg az Északi-sarkvidéki államok finanszírozását, hacsak a Tanács másként nem határoz.

„Az Északi-sarkvidéki Tanácsnak jelenleg 13 megfigyelői státusszal rendelkező tagországa van: Németország, Egyesült Királyság, Lengyelország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Szingapúr, Dél-Korea, Kína, India, Japán, Olaszország és Svájc. A megfigyelő tagországok mellett megfigyelői státusszal rendelkeznek még kormányközi és parlamentközi szervezetek, illetve nem kormányzati szervezetek is”

Érdemes leszögezni, hogy az Északi-sarkvidéki Tanács egy fórum, vagyis nem rendelkezik saját költségvetéssel. Minden projektet vagy kezdeményezést egy vagy több sarkvidéki állam támogat. Egyes projektek más szervezetektől is kapnak támogatást. Az Északi-sarkvidéki Tanács nem hajtja végre és nem tudja végrehajtatni vagy érvényesíteni iránymutatásait, ajánlásait. Ez a felelősség az
egyes sarkvidéki államokat vagy nemzetközi testületeket terheli. Az Ottawai Nyilatkozatban megfogalmazottak szerint az Északi-sarkvidéki Tanács mandátuma kifejezetten kizárja a katonai biztonsággal kapcsolatos intézkedéseket.

„Az Északi-sarkvidék szabályozása jelenleg van kialakulóban, amelybe a legtöbb
ország be szeretne kapcsolódni”

Míg a földünk legdélebbi részét a Déli-sarkvidéket egy, csak arra a pólusra vonatkozó szerződés szabályozza, az 1959-es Antarktiszi Szerződés ugyanis demilitarizálta a kontinenst, azzal együtt pedig a békének és a tudományos kutatásnak szentelte, északon nincsen ehhez fogható szabályozás. Ezenkívül 1991-ben a szerződést kibővítették egy Környezetvédelmi Jegyzőkönyvvel, amely megvédi az Antarktisz vadonját, és betilt minden bányászati tevékenységet a kontinensen. Az Antarktiszi Szerződést ezért gyakran úgy emlegetik, mint az Északi-sarkvidéken hiányzó kormányzási megállapodásokat, ahol a fő alkalmazandó jogi eszköz az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) – érdemes megjegyezni, hogy ezt az Egyesült Államok nem ratifikálta -, és ahol az Északi-sarkvidéki Tanács csak laza fórumként működik a sarkvidéki államok közötti konzultációkhoz. Ez pedig rendkívül sok kérdést eredményez, hiszen az Antarktiszi Szerződéstől eltérően az UNCLOS nincs kifejezetten a Jeges-tengerre szabva, ami konfliktusforrást eredményez az egyes országok között.

Az orosz-ukrán háború

Az orosz-ukrán háború kirobbanása után néhány nappal 2022. március 3-án Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és az Egyesült Államok kiadott egy közös nyilatkozatot az Oroszország ukrajnai invázióját követő együttműködésről.

„Ezen országok képviselői egyetértettek abban, hogy átmenetileg felfüggesztik részvételüket az Északi-sarkvidéki Tanácsban, és annak alárendelt szerveinek ülésein az orosz invázió miatt, mivel a jelenlegi soros elnök Oroszország”

Ez a döntés pedig komoly akadályokat gördített a nemzetközi együttműködés elé az Északi-sarkvidéken. A hidegháború után az Északi-sarkvidék következetesen igyekezett kimaradni a világ többi részének politikai vetélkedéseiből és konfliktusaiból. Sokan az Északi-sarkvidéket a béke övezetének tekintették, elszigetelve a külső politikai vitáktól. A biztonsági kérdésekre való összpontosítás helyett inkább a fejlesztést, az oktatást, az egészségügyet és a kommunikációt, valamint az éghajlatváltozás környezeti hatásait és az északi-sarkvidéki jégsapkák olvadását helyezte előtérbe a régió.

„Az orosz-ukrán háború hatására az északi területet is elérte a változás és az Északi-sarkvidék is feladta semlegességét”

Az Oroszország ellen bevezetett nyugati gazdasági szankciók komoly hatással vannak az északi régióra is, egyes nyugati országok szervezetei gyorsan lépéseket tettek az ottani orosz projektek finanszírozása, és az erőforrás-ellátása megszakításának érdekében, ami komoly hatással van az Északi-sarkvidék kormányzási, fejlesztési és tudományos együttműködéseire is. Bár az Északi-sarkvidéki Tanács szerepe alkalmazkodhat a változó geopolitikai folyamatokhoz, az Északi-sarkvidék kormányzása szempontjából létfontosságú, hogy a Tanács megőrizze mind a nyolc állandó tagját, és teljesítse a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem alapvető küldetései iránti kötelezettségvállalásait. Továbbra is szükség van egy fórumra a határokon átnyúló regionális kérdések kezelésére, amelyeket az egyes államok nem tudnak hatékonyan felvállalni, de túlságosan lokalizáltak ahhoz, hogy egy globális fórum foglalkozzon velük.

„Az Északi-sarkvidéki Tanács hét tagjának bojkottja után felmerültek a találgatások, hogy a Nyugat alapjaiban alakítja-e át majd az Északi-sarkvidék kormányzását egy Oroszország nélküli új nemzetközi testület megalakításával, amely Nordic Plus nevet kapná. Ezen a fórumon a hét tiltakozó állam és a sarkvidéki őslakosok (beleértve az oroszországiakat is) képviseltethetnék magukat. Míg a Nordic Plus közös értékekkel és kormányzati normákkal rendelkezne, Moszkva nélkül nem sok létjogosultsága lenne egy ilyen intézménynek”

Oroszország adja ugyanis az Északi-sarkvidék lakosságának közel felét, az Északi-sarkvidék partvonalának több mint felét, és az Északi-sarkvidék ipari kapacitásának többségét. Oroszország a Jeges-tenger partvonalának több mint 53 százalékán húzódik. Oroszország lakosságának hozzávetőleg két és fél millióan élnek az északi-sarkvidéken, ami a világ sarkvidéki lakosságának csaknem felét teszi ki. Emellett Moszkva nagy mértékben birtokolja a sarkvidéki energiahordozók kitermelési, valamint az Északi-sarkvidék vizeinek halászati és hajózási jogait is. Ezenkívül az orosz sarkvidék továbbra is kritikus fontosságú a globális környezeti problémák megoldásában. Ha Oroszország kimaradna az északi intézményrendszerből, akkor többek között a tudósok sem tudnak majd hozzáférni fontos időjárás megfigyeléssel kapcsolatos adatokhoz, és nem tudják nyomon követni a szibériai permafroszt – olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van – olvadását.

Ezen okok miatt az Északi-sarkvidéki Tanács struktúrája valószínűleg érintetlen marad, bár működése minden bizonnyal változni fog. Az Északi-sarkvidéki Tanács minden valószínűség szerint akkor folytatja működését, amikor Oroszország 2023 tavaszán átadja elnöki tisztségét Norvégiának, vagy amikor döntés születik az ukrajnai háború befejezéséről.

„Azáltal, hogy az Északi-sarkvidék szerepe egyre fokozódik a geopolitikai színtéren, és a klímaváltozás kezelése is egyre sürgetőbbé válik, elengedhetetlen, hogy megalkossanak egy specifikusan a régió adottságait és körülményeit figyelembe vevő szabályozást”

Az orosz-ukrán háború rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék előreláthatólag a politikailag és jogilag vitatott régiók egyike marad, amely nem tartozik a nemzetközi jog által szabályozott területek közé, és amely fölött a part menti országok nem állapítanak meg egyértelmű szuverenitást. Ennélfogva a közeljövőben a nagyhatalmi rivalizálás egyik újabb, immár állandó színterévé válhat. A konfliktus másik hozadéka pedig az volt, hogy az eddig a semlegességét óvó Északi-sarkvidék most feladta azt, és beengedte a térségbe a nemzetközi politikát, amely negatív hatással van az Északi-sarkvidék amúgy is törékeny egyensúlyára. Sok szakértő abban reménykedett, hogy az Északi-sarkvidék lehet az a terület, ahol a nagyhatalmak egy nagyobb jó érdekében – klímaváltozás – képesek lehetnek együttműködni, félretéve a nézeteltéréseket, ami ezzel most megdőlni látszik.

Az elemzést készítette: Zoltai Alexandra

(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

 

MEGOSZTÁS