//Srebrenica hosszú árnya a Balkánon
„De vajon mi lesz a reakció a most készülődő nagy dobásra, Milo Djukanović letartóztatására?” #moszkvater

Srebrenica hosszú árnya a Balkánon

MEGOSZTÁS

Felkavarta az egyébként sem nyugodt kedélyeket a Balkánon a Srebrenicáról szóló ENSZ határozat. A boszniai szerbek ismét a kiválásról szóló dokumentumot lobogtatják, Szerbiában tüntetnek, Montenegróban pedig felerősödött a nyugatos Milo Djukanović marginalizálását sürgető hangulat. A térségben érintett nagyhatalmak játszmái pedig tovább növelik a feszültséget.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

„De vajon mi lesz a reakció a most készülődő nagy dobásra, Milo Djukanović letartóztatására?” #moszkvater
„De vajon mi lesz a reakció a most készülődő nagy dobásra, Milo Djukanović letartóztatására?”
Fotó:EUROPRESS/SAVO PRELEVIC/AFP

Országok bíbelődnek a független palesztin állam elismerésével, miközben annak területén folyik az öldöklés, és nem is látszik a vége. Bizonytalan, hogy ha létrejön is – az erről szóló ENSZ-határozat több évtizedes -, azon a területen működő képes lesz-e. A diplomáciai elismerés – amit egyébként országok tucatjai már megtettek – szépségtapasz. Ukrajnában az úgynevezett nemzetközi közösség kevésbé munkálkodik a békén, hanem sokkal inkább a háború kiterjesztésén. A tervezett béketárgyalásra csak az egyik hadban álló felet hívják meg, Oroszországot nem. Viszont engedélyezik, hogy egy új típusú „Marshall-segélyként” Kijevnek juttatott fegyvereket oroszországi célpontok ellen is bevessék. Hogy meddig tartanak ki a fegyverek, és meddig lesz, illetve van a pótlásukra pénz, azzal nem foglalkoznak. Az EU vezetői folyamatosan az európai életforma védelméről papolnak, közben tömegesen engednek be, és a saját adófizetőik terhére tartanak el migránsokat, akik enyhén szólva nem tartják tiszteletben azt az életmódot és kultúrát.

„Folyamatosan <hordják a vizet> ebbe a két feneketlen dézsába, és egyre kevesebb figyelmet fordítanak az Európára legalább akkora veszélyt jelentő Balkánra”

Üdvözlik a látszatot, nem vesznek tudomást a valóságról, de még ebben sincs egység az Egyesült Államok és az Európai Unió, illetve az uniós tagállamok között. Miközben Amerika Oroszország ellen hadakozik a Balkánon is, a brit és a francia politika manőverei mintha éppen Moszkva törekvéseinek kedveznének.

Brüsszel a geopolitikai feltételek megváltozása folytán most már mintha komolyabban venné a  bővítést. Már abban a hullámban, amelyben tizedmagával Magyarország is csatlakozott elsősorban politikai érdekek domináltak. Ez a már hosszabb ideje várakozó nyugat-balkáni országok esetében most pőrén megmutatkozik. Ahogy Montenegró volt külügyminisztere, Srdjan Darmanović fogalmazott, az EU-nak most nagy szüksége van egy pozitív példára a Balkánon. Bízik benne, hogy ezáltal sikerül a szerb, illetve oroszbarátságtól eltántorítania, és magához édesgetnie az uniós tagságra, pontosabban az azzal járó kötelezettségekre egyre kevésbé, a pénzre viszont egyre jobban vágyó országokat.

„Az eredmény az, hogy a hintapolitikára egyébként is hajló, a keleti és a nyugati, mostanság uniós befolyás között ingadozó országok a <két lépés előre, egy hátra> taktikáját alkalmazzák”

Erőteljes nyugati támogatással állítanak fel – legalább is látszólag Nyugat-barát kormányokat, amelyeknek reformintézkedéseit a parlament leszavazza, vagy módosításaival a visszájára fordítja, hogy csak két módszert említsünk. Fajsúlyos nemzetközi politikai tényezők hasonlóképpen ambivalens politikát folytatnak.

A végig nem harcolt délszláv háború – amelyben a  Nyugat, de legalábbis az Egyesült Államok és Nagy-Britannia más eredményt várt – ideiglenes rendezéssel zárult. Ezért a háttérben az eredeti, általuk előnyben részesített forgatókönyv megvalósításán munkálkodnak. Ez mindegyik utódállamban működik, de különösen Bosznia-Hercegovinában (BiH).

„Csak a legutóbbi példát felhozva, az ENSZ Közgyűlése által a közelmúltban az 1995-ben elkövetett srebrenicai mészárlás emléknapjáról elfogadott határozat nyomán a mindig is kifelé kacsingató boszniai Szerb Köztársaság a kiválásról készít elő dokumentumot”

Ennek, mondhatni, nincs hírértéke. Ahogyan annak sem, hogy a boszniai szerb vezető, Milorad Dodik újabb és újabb dorgálásokat kap Nyugatról, amiért veszélyezteti a bosznia-hercegovinai állam nem létező egységét. Azután pedig minden megy tovább, mint azelőtt. Várhatóan most is így lesz. Az azonban már leleplezi az Egyesült Államok valódi szándékait, hogy olyan emberre bízta a szerb-koszovói kapcsolatok rendezésének előmozdítását, akit családi kapcsolatok fűznek a boszniai szerb állam nemzetközi jogi képviseletét ellátó amerikai ügyvédi irodához, és a felesége a belgrádi külügyminisztériumtól kap pénzt.

Gabriel Escobarnak persze ezután a koszovói sajtó által kiszivárogtatott hír után mennie kellett. Ám az utódja sem lesz más, ha lesz még ebben a törvényhozási ciklusban, mert ez vág egybe az eredeti tervekkel. Legalábbis első lépcsőben egy, a boszniai Szerb Köztársasággal megnövelt nagyobb Szerbia létrehozásába.

„Ugyanez a Srebrenicáról szóló dokumentum kavarta fel az egyébként sem nyugodt kedélyeket Montenegróban”

Tömegek várták a szavazást az utcán a Szerb Pravoszláv Egyház és Szerbia lobogóját lengetve, és árulást skandálva. Milojko Spajić, volt befektetési bankár – többek között a Goldman Sachs egykori alkalmazottja, és a minden jel szerint „egyszer használatos” párt, az Európa Most! Mozgalom (PES) elnöke, Washington reménysége csak úgy tudott kormányt alakítani, hogy a koalíciós megállapodásba belefoglalták a kormány hamarosan bekövetkező átalakítását.

Ennek révén bekerülne a végrehajtó hatalomba két párt, a Demokratikus Néppárt (DNP) és az Új Szerb Demokrácia (NSD). Az utóbbinak az elnöke, Andrija Mandić csetnik vajdának titulálja magát. Egyelőre a törvényhozó hatalom csúcsára, a parlament elnöki székébe kapaszkodott fel, és az európai integráció élharcosának mutatkozik.

„A Biden-kormányzat a Belgrád kiterjesztett karjának számító DNP és NSD majdani kormányra kerülését láthatólag lenyelte”

Ahogy azt is le fogja nyelni, hogy az EUROPOL-lal folyó együttműködés keretében, francia közvetítéssel kapott információk alapján, amelyek kódolt telefonbeszélgetések tömeges lehallgatásából és megfejtéséből származnak, sorra fogják le és juttatják rács mögé az előző, az euroatlanti integráció iránt elkötelezett Djukanović-rezsim vezető tisztségviselőit, elsősorban rendőröket, ügyészeket és bírákat. Az akciókat a korrupció elleni harc mantrája szentesíti, amely érdekes módon mindig hangosabb, amikor politikai ellenfelekről van szó.

A Milo Djukanović-féle Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS)a 2020-as választáson leváltó szerb- és, közvetve oroszbarát ellenzék Washington és Brüsszel erélytelen figyelmeztetései ellenére zavartalanul folytatja bosszúhadjáratát, látszólag öles léptekkel halad az uniós tagság felé, és teljesíteni igyekszik az uniós csatlakozás érdekében megkívánt reformokat.

„Spajić  pedig gyakori brüsszeli látogatásain <bezsebeli> a jó tanulónak járó dicséretet, otthon viszont minden megy tovább a régi kerékvágásban”

A kormány által a napokban elfogadott egy tucatnyi, az igazságügyre és a médiára vonatkozó törvény tárgyalását a parlament azzal kezdte meg, hogy majd a sorsdöntő 23. és 24. csatlakozási fejezet lezárása után úgyis módosítják.

Az Európai Unió elvárásai közé tartoznak a jó kapcsolatok a szomszédos országokkal. Montenegró most a legjobb úton van afelé, hogy összevesszen Horvátországgal.  A podgoricai parlamentben napirenden van egy a II. világháború alatt a horvátországi Jasenovácon működött táborban elkövetett háborús bűnöket, sőt népirtást(!) elítélő  határozat, amelyet a Srebrenicaiért visszavágásként terjesztett be a DNP, és ennek elfogadásától teszi függővé a kormánynak nyújtott támogatását. (Nota bene, a jasenováci táborban történteket, jóllehet az áldozatok többsége szerb volt, még Belgrád sem nevezte népirtásnak.) Horvátország már tiltakozott. Az EU párti politikai tábor ebben a Montenegró legfőbb unióbeli pártfogója ellen irányuló kezdeményezésben újabb egyértelmű jelét látja a Montenegrót évek óta az európai integrációtól eltávolítani igyekvő kormányzati politikának.

„De vajon mi lesz a reakció a most készülődő nagy dobásra, Milo Djukanović letartóztatására?”

A NATO, közvetve az Egyesült Államok neki köszönheti az Adriai-tengernek Montenegróval együtt megkaparintott partszakaszát, a kis állam régi dicsőségét visszaváró polgárok pedig a függetlenség visszaállítását. Közvélemény-kutatási eredmények szerint ők teszik ki a lakosság több mint felét, az állam- és a kormányfő után pedig még mindig Djukanović a legnépszerűbb politikus.

Szálka viszont az új hatalom szemében, mert két vezető politikusát, Andrija Mandićot és a DNP elnökét zavarja, hogy Djukanović őket az ellene, a NATO-ba való belépés megelőzésére tervezett merénylet (2016) miatt perbe fogta. A két „tettestárs”, az ügyészek már rács mögött vannak. A Montenegró függetlenségéért nem lelkesedő Nagy-Britannia 7 év után pont most adta ki a hazájában 8 rendbeli csalás és pénzmosás miatt körözött bankárt, aki korábban Djukanović bizalmasa volt.

„Belement ugyanis, hogy azt vallja, tőle a DPS javára az egykori pártelnök törvénytelen finanszírozást fogadott el”

Duško Knežević valóságos cégbirodalommal rendelkezett számos országban, és figyelemre méltóan magas szintű politikai kapcsolatokkal az Egyesült Államokban. A csillaga 2014-ben kezdett leáldozni, amikor Oroszország megvonta a bankjától a működési engedélyt.

Mindezek alapján úgy tűnik, az hogy Djukanović letartóztatása most elérhető közelségbe került, szintén egyfajta nemzetközi együttműködés eredménye. A cél tulajdonképpen azonos. Brit részről annak a bizonyos eredeti forgatókönyvnek a megvalósítása, orosz részről – annak idején – alighanem Djukanović és vele együtt Montenegró nyugati irányultságának gyengítése. Ez sikerült. Most pedig egy egyre nyilvánvalóbb, egész Európára érvényes terv valósulhat meg, mégpedig a káosz.

MEGOSZTÁS