Kezdőlap » Fókuszban » Sosztakovics és Disney
Dmitrij Sosztakovics 1958-ban #moszkvater

Sosztakovics és Disney

Hogy kerül aláfestő zeneként a Szovjetunióban élt, meghurcolt szerző darabja a világ másik pólusát képező Egyesült Államokban készült rajzfilmbe? Ki választott orosz zenét egy Disney-filmhez? Illik-e komolyzenei darab, egy egész tétel egy gyermekek számára készült filmbe? Ezekre kerestük a választ.

Szabó Ildikó írása a #moszkvater számára

Dmitrij Sosztakovics 1958-ban #moszkvater
Dmitrij Sosztakovics 1958-ban
Fotó:EUROPRESS/Ivanov Lev/Sputnik

A 21. század elejéig a világ vezető rajzfilmkészítő műhelye a The Walt Disney Company, amely jelenleg a második legnagyobb médiavállalkozás az Egyesült Államokban. Walt Disney (Walter Elias Disney) rajzfilmjei zene nélkül készültek, majd az 1920-as évek végétől – a hangosfilmek berobbanásától – már Disney is zenei aláfestéssel készítette filmjeit. Az első ilyen mozija a Miki egér harmadik része, a Willy gőzhajó volt.

1931-től már színes filmeket készített Disney, és anyagilag is kezdett rendbe jönni a cég. A kezdeti pénzhiány, nehézségek, állandó tartozások rendeződtek, majd elkészült az első egész estés film, az öt évig készült Hófehérke. Disney újra kölcsönt vett fel, a film busás hasznot hozott. Talán a Disney által kifejlesztett multiplán (a három dimenziós hatást keltő) kamerának köszönhetően.

„Az 1940-ben készült Fantázia című rajzfilm érdekessége az, hogy zenei aláfestésként komolyzenét illesztettek a történethez”

(Bach d-moll toccata és fúga zenekari átiratban; Csajkovszkij: A diótörő – öt tétel; Dukas: A bűvészinas; Sztravinszkij: Tavaszi áldozat; Beethoven: 6. szimfónia; Ponchielli: Gioconda – az órák tánca; Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (Ночь на Лысой горе); Schubert: Ave Maria). A filmet többször retusálták, majd 2000-ben új részletekkel bővítették. A legtöbb Oscar-díjat magáénak mondható Walt Disney halála után 34 évvel került a „félig új” Fantázia 2000 a mozikba. A zenei részek közül egyedül Dukas Bűvészinasa szerepel az új változatban is. A filmben felhangzó művek, műrészletek a következők: Beethoven: 5. szimfónia, Respighi: Róma fenyői, Gershwin: Kék rapszódia, Sosztakovics: 2. zongoraverseny, Saint-Saens: Az állatok farsangja – Finálé, Elgar: Pomp and Circumstance – 4 induló, Sztravinszkij: A tűzmadár – 1919-es változat.

„Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovicstól nem áll messze a film világa, hiszen fiatalon, mint filmzongorista dolgozott”

Ez alatt az időszak alatt írta a Kisvárosi Lady Macbeth (Katyerina Izmajlova / A mcenszki járás Lady Machbetje) című operáját, a mű a nagy sikerű bemutató után ideológiai célponttá vált. Sosztakovics számkivetett lett, alig kapott megrendelést, 1941-től viszont számos díjjal jutalmazták. 1948-ban a Zsdanov-rendelet alapján újra megbélyegezték, így a megélhetésért többek között rajzfilmekhez készített zenét, valamint olyan műveket írt, amelyek megfeleltek az ideológiai áramlatnak. Ezek a darabok azonban nem sekélyesek, hanem komoly zeneszerzői tudást, és a kottasorok között olvasóknak felfedezni való megoldásokat jelentettek.

Sosztakovics úgy vélte, hogy egy filmzene ne legyen kontár, művészietlen, a filmhez egyedi, különleges zene való. Első filmzenéje az Új Babilon című némafilmhez készült, de Sosztakovics két rajzfilmhez is komponált aláfestést, például A buta kisegér, СКАЗКА О ГЛУПОМ МЫШОНКЕ. Az 1939-es zene lemezen is megjelent.

A Fantázia 2000 című film egyik szakasza az Andersen által jegyzett, A rendíthetetlen ólomkatona mese, melyhez Sosztakovics 2. zongoraversenyének (Op. 102) nyitó tétele szolgál kísérőzeneként. A mű 1957-ben született, Sosztakovics 19 éves fiának egyik vizsgájára komponálta. A darab felismerhetően viseli a szerző stílusjegyeit, ebből az egyik az irónia: a zongora kezdő taktusai mintha egy zongoraiskolából származnának. A háromtételes darab viszonylag kis előadói apparátust kíván, mértéktartó hosszúságú, leköti a hallgató figyelmét.

És hogy miért került a filmbe Sosztakovics zenéje? Egy véletlennek köszönhetően. Roy Disney feleségével sokszor hallgatott zenét otthon, a 2. zongoraversenyt különösen szerették. Ahogy Roy hallgatta a zenét, rápillantott az Andersen meséket tartalmazó könyvükre, amelyet a 40-es évek Disney-filmjeinek egyik rajzolója illusztrált, és belelapozott. Ekkor határozta el, hogy ez lesz az ólomkatona aláfestő zenéje. „A zene és a történet rendkívül jól illik egymáshoz” – olvassuk egy visszaemlékezésből.

Sokan A rendíthetetlen ólomkatona meséjét bemutató szakaszt tartják a legjobban kivitelezettnek. Ha mi is figyelünk a kép és a zene összhangjára, igazat adhatunk ennek a véleménynek.

Sosztakovics már nem érhette meg a rajzfilm bemutatóját, hiszen 1975-ben meghalt, így sem tiltakozni, sem egyet érteni nem volt módja a versenymű filmbeli felhasználásáról. A film az egyik jelképe lehet annak, hogy a művészet politikamentes.