Nincs tíz éve, hogy budapesti koncertje előtt hosszan beszélgettem az ismert szentpétervári zenésszel, a Leningrád nevű harmadik hullámbeli ska-zenét játszó formáció frontemberével Szergej Snurovval, alias Snurral. Szóba jött a trágár szövegek, az excentrikus dalok, és a klipekből ömlő vodka és a Leningrád ismétlődő megszűnései mellett természetesen a politika is. Pontosabban azt vetettem fel, hogy távol maradhat-e a politikától egy közéleti szereplő? Snur kifejtette, hogy őt nem a politika nem érdekeli. Ide is, oda is szúrva megjegyezte, hogy az úgynevezett demokraták, a liberálisok úgy viselkednek, mint a bolsevikok, a jobboldal pedig azt hiszi magáról, hogy egyenlő az állammal. Az sem zavarja, ha megpróbálják beskatulyázni.
„Ez legyen az ő bajuk. Én nem tartozom egyik oldalhoz sem. Aki ugyanis lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, önként dobja el az egyik agyféltekéjét”
„Ennek érdekében Snurov mellett társelnök lett a televíziós újságíró Alekszandr Ljubimov, a közgazdász Jevgenyij Kogan és a szintén zenész Nyikolaj Fomenko is”
E nagyszabású celebesedés fő oka az lehet, hogy mint azt orosz sajtó még korábban megszellőztette, az elnöki adminisztráció a párt struktúra felélénkítését szem előtt tartva vagy tíz új projekt létrehozásában, megerősítésében gondolkozik. Már akkor felmerült, hogy az egyik ilyen alakulat vezetője az ikonikus zenész legyen. Ezután lépett be Snurov a Növekedés pártjába.
A közéleti-politikai karrier kiteljesítése jegyében Snur még a társelnöki poszt elnyerése előtt néhány nappal az 53 országba orosz nyelven sugárzó RTVI állami tévécsatorna vezető producere lett. A kinevezést egyenes adásban jelentették be, és Snurov reményét fejezte ki, hogy nem csalódnak benne sem a hívei, sem pedig a csatorna nézői. A szövegeiben a hatalommal szemben is sokszor kemény hangot megütő Snur lelkesen ecsetelte, hogy milyen érdekes és klassz lesz ez a munka, amellyel összefogják majd az egész úgynevezett orosz világot.
„Mit mondjak, ezt hallva Kijevben biztosan nem fogják törölni a kitiltását Ukrajnából”
Snurov a csatorna belső átalakulásának a jegyében kerülhetett képbe. Miután ugyanis saját projektjeinek fejlesztésére hivatkozva lemondott a csatorna főszerkesztői posztjáról az ismert újságíró Alekszej Pivovarov, az információs és a szórakoztató műsorok irányítását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ehhez értő szakemberekre bízták. Az egyik szerkesztőséget Sztanyiszlav Kucser, míg a másikat Szergej Snurov vezeti. Jegyezzük meg, van benne gyakorlata, hiszen különböző csatornákon vezetett már szórakoztató műsorokat.
Nincs tehát ezzel a politizálással semmi gond, a produceri munkával még kevesebb. Snur biztosan szerez néhány szavazót a Növekedés pártjának, és még az állami csatorna szórakoztató műsorait is feldobhatja. De azért ott zakatolnak a fejemben a kilenc évvel ezelőtt halott mondatok. Különösen az, hogy
„aki lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, és önként dobja el az egyik agyféltekéjét”