//Snur a politikára vált?
Szergej Snurov #moszkvater

Snur a politikára vált?

MEGOSZTÁS

Nincs tíz éve, hogy budapesti koncertje előtt hosszan beszélgettem az ismert szentpétervári zenésszel, a Leningrád nevű harmadik hullámbeli ska-zenét játszó formáció frontemberével Szergej Snurovval, alias Snurral. Szóba jött a trágár szövegek, az excentrikus dalok, és a klipekből ömlő vodka és a Leningrád ismétlődő megszűnései mellett természetesen a politika is. Pontosabban azt vetettem fel, hogy távol maradhat-e a politikától egy közéleti szereplő? Snur kifejtette, hogy őt nem a politika nem érdekeli. Ide is, oda is szúrva megjegyezte, hogy az úgynevezett demokraták, a liberálisok úgy viselkednek, mint a bolsevikok, a jobboldal pedig azt hiszi magáról, hogy egyenlő az állammal. Az sem zavarja, ha megpróbálják beskatulyázni.

Szergej Snurov #moszkvater
Szergej Snurov
Fotó:EUROPRESS/Evgenya Novozhenina / Sputnik

„Ez legyen az ő bajuk. Én nem tartozom egyik oldalhoz sem. Aki ugyanis lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, önként dobja el az egyik agyféltekéjét”

– fogalmazott az interjúban. Azóta kilenc év telt el, és februárban kedvenc zenészeim egyike belépett a Növekedés pártjába, majd a napokban az egyik társelnöke lett. A 2016-ban a Pravoje gyelo romjain létrehozott konzervatív liberális, a Kreml harcos bírálójának nem igazán nevezhető alakulatot az üzleti világ érdekeit védő ombudsman, Borisz Tyitov vezeti. Mint a pártelnök a tisztújító kongresszus után fogalmazott, a párt célja, hogy teljes fegyverzetben érjen a 2021-es parlamenti választásokhoz.

„Ennek érdekében Snurov mellett társelnök lett a televíziós újságíró Alekszandr Ljubimov, a közgazdász Jevgenyij Kogan és a szintén zenész Nyikolaj Fomenko is”

E nagyszabású celebesedés fő oka az lehet, hogy mint azt orosz sajtó még korábban megszellőztette, az elnöki adminisztráció a párt struktúra felélénkítését szem előtt tartva vagy tíz új projekt létrehozásában, megerősítésében gondolkozik. Már akkor felmerült, hogy az egyik ilyen alakulat vezetője az ikonikus zenész legyen. Ezután lépett be Snurov a Növekedés pártjába.

 

A közéleti-politikai karrier kiteljesítése jegyében Snur még a társelnöki poszt elnyerése előtt néhány nappal az 53 országba orosz nyelven sugárzó RTVI állami tévécsatorna vezető producere lett. A kinevezést egyenes adásban jelentették be, és Snurov reményét fejezte ki, hogy nem csalódnak benne sem a hívei, sem pedig a csatorna nézői. A szövegeiben a hatalommal szemben is sokszor kemény hangot megütő Snur lelkesen ecsetelte, hogy milyen érdekes és klassz lesz ez a munka, amellyel összefogják majd az egész úgynevezett orosz világot.

„Mit mondjak, ezt hallva Kijevben biztosan nem fogják törölni a kitiltását Ukrajnából”

Snurov a csatorna belső átalakulásának a jegyében kerülhetett képbe. Miután ugyanis saját projektjeinek fejlesztésére hivatkozva lemondott a csatorna főszerkesztői posztjáról az ismert újságíró Alekszej Pivovarov, az információs és a szórakoztató műsorok irányítását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ehhez értő szakemberekre bízták. Az egyik szerkesztőséget Sztanyiszlav Kucser, míg a másikat Szergej Snurov vezeti. Jegyezzük meg, van benne gyakorlata, hiszen különböző csatornákon vezetett már szórakoztató műsorokat.

Nincs tehát ezzel a politizálással semmi gond, a produceri munkával még kevesebb. Snur biztosan szerez néhány szavazót a Növekedés pártjának, és még az állami csatorna szórakoztató műsorait is feldobhatja. De azért ott zakatolnak a fejemben a kilenc évvel ezelőtt halott mondatok. Különösen az, hogy

„aki lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, és önként dobja el az egyik agyféltekéjét”

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.