„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Snur a politikára vált?

2020. júl. 15.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Nincs tíz éve, hogy budapesti koncertje előtt hosszan beszélgettem az ismert szentpétervári zenésszel, a Leningrád nevű harmadik hullámbeli ska-zenét játszó formáció frontemberével Szergej Snurovval, alias Snurral. Szóba jött a trágár szövegek, az excentrikus dalok, és a klipekből ömlő vodka és a Leningrád ismétlődő megszűnései mellett természetesen a politika is. Pontosabban azt vetettem fel, hogy távol maradhat-e a politikától egy közéleti szereplő? Snur kifejtette, hogy őt nem a politika nem érdekeli. Ide is, oda is szúrva megjegyezte, hogy az úgynevezett demokraták, a liberálisok úgy viselkednek, mint a bolsevikok, a jobboldal pedig azt hiszi magáról, hogy egyenlő az állammal. Az sem zavarja, ha megpróbálják beskatulyázni.

Szergej Snurov #moszkvater

Szergej Snurov
Fotó:EUROPRESS/Evgenya Novozhenina / Sputnik

„Ez legyen az ő bajuk. Én nem tartozom egyik oldalhoz sem. Aki ugyanis lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, önként dobja el az egyik agyféltekéjét”

– fogalmazott az interjúban. Azóta kilenc év telt el, és februárban kedvenc zenészeim egyike belépett a Növekedés pártjába, majd a napokban az egyik társelnöke lett. A 2016-ban a Pravoje gyelo romjain létrehozott konzervatív liberális, a Kreml harcos bírálójának nem igazán nevezhető alakulatot az üzleti világ érdekeit védő ombudsman, Borisz Tyitov vezeti. Mint a pártelnök a tisztújító kongresszus után fogalmazott, a párt célja, hogy teljes fegyverzetben érjen a 2021-es parlamenti választásokhoz.

„Ennek érdekében Snurov mellett társelnök lett a televíziós újságíró Alekszandr Ljubimov, a közgazdász Jevgenyij Kogan és a szintén zenész Nyikolaj Fomenko is”

E nagyszabású celebesedés fő oka az lehet, hogy mint azt orosz sajtó még korábban megszellőztette, az elnöki adminisztráció a párt struktúra felélénkítését szem előtt tartva vagy tíz új projekt létrehozásában, megerősítésében gondolkozik. Már akkor felmerült, hogy az egyik ilyen alakulat vezetője az ikonikus zenész legyen. Ezután lépett be Snurov a Növekedés pártjába.

 

A közéleti-politikai karrier kiteljesítése jegyében Snur még a társelnöki poszt elnyerése előtt néhány nappal az 53 országba orosz nyelven sugárzó RTVI állami tévécsatorna vezető producere lett. A kinevezést egyenes adásban jelentették be, és Snurov reményét fejezte ki, hogy nem csalódnak benne sem a hívei, sem pedig a csatorna nézői. A szövegeiben a hatalommal szemben is sokszor kemény hangot megütő Snur lelkesen ecsetelte, hogy milyen érdekes és klassz lesz ez a munka, amellyel összefogják majd az egész úgynevezett orosz világot.

„Mit mondjak, ezt hallva Kijevben biztosan nem fogják törölni a kitiltását Ukrajnából”

Snurov a csatorna belső átalakulásának a jegyében kerülhetett képbe. Miután ugyanis saját projektjeinek fejlesztésére hivatkozva lemondott a csatorna főszerkesztői posztjáról az ismert újságíró Alekszej Pivovarov, az információs és a szórakoztató műsorok irányítását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ehhez értő szakemberekre bízták. Az egyik szerkesztőséget Sztanyiszlav Kucser, míg a másikat Szergej Snurov vezeti. Jegyezzük meg, van benne gyakorlata, hiszen különböző csatornákon vezetett már szórakoztató műsorokat.

Nincs tehát ezzel a politizálással semmi gond, a produceri munkával még kevesebb. Snur biztosan szerez néhány szavazót a Növekedés pártjának, és még az állami csatorna szórakoztató műsorait is feldobhatja. De azért ott zakatolnak a fejemben a kilenc évvel ezelőtt halott mondatok. Különösen az, hogy

„aki lehorgonyoz egy pártnál, az bilincsbe veri magát, és önként dobja el az egyik agyféltekéjét”

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Az egyéni terrortól a bolsevikok elleni államcsínyig

    Az 1917. november hetediki petrográdi eseményeket sokáig forradalomként ünnepelték nálunk, mostanában pedig puccsként emlegetik. Az igazság ...

    Az arabok és az oroszajkúak helye Izraelben

    2026. okt. 30.
    Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba hozzájárulhat Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához. A másik nagy népcsoport...

    A felőrlő háború régen és most

    2026. nov. 2.
    Bonaparte Napóleon 1812. október 19-én elrendelte a visszavonulást Moszkva alól. Ezzel nemcsak az oroszországi hadjárat, hanem az addig legy...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater