//Robbant-e „Manizha” az Eurovízión?
Manizha a rotterdami Eurovíziós dalfesztivál elődöntőjében 2021. május 19-én #moszkvater

Robbant-e „Manizha” az Eurovízión?

MEGOSZTÁS

S még mondja valaki, hogy Oroszország nem a lehetőségek országa! A hatalom által képviselt hagyományos konzervatív értékekkel szembe menő szatirikus dallal nevezett az idei Eurovíziós Dalfesztiválra. „Manizha” dala az orosz nőkről kiverte a biztosítékot a konzervatív szervezeteknél, ám nagyon is „eurovíziós”. Így nem meglepő, hogy bejutott a szombati döntőbe, ahol ráadásul az esélyesek között tartják számon.

Manizha a rotterdami Eurovíziós dalfesztivál elődöntőjében 2021. május 19-én #moszkvater
Manizha a rotterdami Eurovíziós dalfesztivál elődöntőjében 2021. május 19-én
Fotó:EUROPRESS/Sander Koning/ANP/AFP

Megosztja az oroszokat a még 1993-ban a tádzsik polgárháború elől menekülve még gyerekként Moszkvába érkező „Manizha” dala. Az egyik fele szerint „ez a fekete se..ű” ne énekeljen az orosz nőkről, míg a másik a térdét csapkodja, és fölényesen kiszavazta az Eurovíziós Dalfesztiválra. Az orosz szervezők pedig nem először bizonyítják, hogy érzik a verseny stílusát, és általában kiválóan alkalmazkodnak ehhez. Így van ez most is. Olyan versenyzőt indítottak, akit a mai Európa szeret. Görbe tükröt tart Oroszország elé, menekült közép-ázsiai, ráadásul feminista és kiáll a másság mellett. S persze, a dalait szeretik a fiatalok.

„Sokan már azon meglepődtek, hogy a 29 éves „Manizha” bejutott az élő showba. Bár ez a műfaj sajátja, a Russian Woman (Az orosz nők) című dal szövege ugyanis meglehetősen erős nyelvezetű. Az orosz nők erejéről szól, és „Manizha” arra bíztatja hölgy társait, hogy legyenek függetlenek, és álljanak ki a szexizmus ellen”

Már ebből is kiderül, hogy a Tádzsikisztánban született, a nők és a menekültek jogaival foglalkozó mozgalmakban aktív előadó nézeteit azért nem osztja az orosz társadalom többsége. Vagy mégis? Az állami egyes csatornán zajlott show közönsége ugyanis győztesnek választotta a dalt. Az azért ennek ellenére sokakat meglepett, hogy Oroszország egy feminista tádzsik rappert indít az idén Rotterdamban sorra kerülő Eurovíziós Dalfesztiválon. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az énekesnő többször kiállt a szexuális kisebbségek jogaiért, és nyíltan bírálta Putyin elnököt, akkor végképp elveszíthetjük a fonalat.

„Ez a jelölés ugyan egyáltalán nem illik az Oroszországról kialakult sztereotípiákba, a dal azonban nagyon is „eurovíziós”. Ráadásul Oroszország nem először lepi meg – gondoljunk csak a buranovói nagymamákra – extrém indulóval a világot. S hogy az orosz szervezők jól gondolkodnak, azt mutatja az indulók jó szereplése. S hogy most is jól ráéreztek a dalfesztivál jellegére, azt mutatja, „Manizha” klipjét milliók látták a YouTubon”

Innentől azonban a meglepetéseknek már vége. „Manizha” dalát természetesen felkarolta Putyin ellenzéke, a liberális Novaja Gazeta pedig azt írta róla, hogy a fiatal lány hadat üzent az Oroszországban terjedő idegengyűlöletnek és intoleranciának. De az sem meglepő, hogy a Russian Woman nem tetszik a meglehetősen konzervatív orosz társadalom széles rétegeinek. Egyeseknek azért, mert szerintük gyűlöletet gerjeszt a férfiakkal szemben, mások úgy vélik, hogy a dal az orosz nőket tünteti fel rossz színben, mivel nevetségessé teszi őket. Megint mások szerint a Russian Woman az orosz imázst rombolja, gyűlöletet szít, és aláássa a hagyományos család alapjait. De vannak olyanok is, akik azzal érvelnek, hogy egy tádzsik ne énekeljen az orosz nőkről. Tiltakozott a dal indítása ellen az Orosz Ortodox Nők Uniója, a Birodalom Örökösei nevű szervezet és a veteránok egyik portálja is. S mivel feljelentés is született az ügyben, tanulmányozta a dal szövegét a Nyomozó Hatóság is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.