//Rendet tett a kormányzó koalícióban Kaczynski
A jobboldal vezetője Jaroslaw Kaczynski formálisan Mateusz Morawiecki kormányfő alárendeltje lesz #moszkvater

Rendet tett a kormányzó koalícióban Kaczynski

MEGOSZTÁS

A hét végén a Jog és Igazságosság (PiS), és két kispárt, a Szolidáris Lengyelország (SP), valamint az Egyetértés vezetői aláírták az új koalíciós megállapodást. Az ellentéteket Jarosław Kaczynski kormányzati szerepvállalásával hidalták át. A lengyel jobboldal vezére miniszterelnök-helyettesként vezeti azt a bizottság, mely az igazságügyi tárca mellett a belügyet és a hadügyet is felügyeli majd. Ez pedig azt jelenti, hogy a renitens Zbigniew Ziobro ezzel követlen és szigorú felügyeletet kap.

A jobboldal vezetője Jaroslaw Kaczynski formálisan Mateusz Morawiecki kormányfő alárendeltje lesz #moszkvater
A jobboldal vezetője Jaroslaw Kaczynski formálisan Mateusz Morawiecki kormányfő alárendeltje lesz
Fotó:EUROPRESS/Wojtek RADWANSKI/AFP

Bár egy-egy pillanatra a kisebbségi kormányzás és az előrehozott választás lehetősége is felvillant, győzött a józan ész és a pragmatizmus. Mind a legnagyobb kormánypárt, mind pedig a renitens, és ambícióit egyre nyíltabban felvállaló Szolidáris Lengyelország megértette, hogy a koalíció felbomlása egyiküknek sem jó, így egy új, a biztonságért felelős bizottság felállításával megszületett a kompromisszum, amelynek révén közvetlenül Jarosław Kaczynski felügyelete alá helyezik az ambiciózus, a jobboldal vezetőjének szerepére törő, ebből kifolyólag Morawiecki miniszterelnököt folyamatosan fúró Zbigniew Ziobrót. Cserébe a párt a napokban esedékes, a minisztériumok számát 14-re csökkentő kormányátalakítás során két miniszterelnök-helyettesi posztot kaphat.

„Ezzel a várakozások szerint helyreáll a frakciófegyelem, és három évre megnyugodhatnak a jobboldalom belül az utóbbi hónapokban igencsak felhorgadt kedélyek”

A megállapodás – mint a Dziennik Gazeta Prawna fogalmaz – nem megoldja, csak elfedi a problémákat, ráadásul az a furcsa helyzet áll elő, hogy a PiS elnöke és a jobboldal vezetője Jaroslaw Kaczynski formálisan Mateusz Morawiecki kormányfő alárendeltje lesz. Az a tény azonban, hogy a párt erős embere megjelenik a kormányban, a miniszterelnököt megvédi ugyan Ziobro közvetlen támadásaitól, befolyását azonban gyengíti.

Vannak olyan vélemények, hogy ez még okozhat a későbbiekben feszültséget. Mások szerint ugyanakkor ez nem probléma, hiszen a PiS-en belül a jobbszárnyon idegenkedve fogadott technokrata Morawieckit Kaczynski már egy ideje az utódjának tekinti. Ezt jelzi, hogy a politikus közeljövőben a párt alelnöki posztját is elfoglalja. Az ugyanakkor nem erősíti a PiS-t, hogy a lengyel politikai életet erősen megosztó, a mérsékelt jobboldali szavazókat is elijesztő pártvezető a háttérből ismét előtérbe kerül. Ahogy a liberális Gazeta Wyborcza fogalmaz, Kaczynski a Lengyelországot a két világháború között vezető Józef Pilsudski marsallhoz hasonlóan hiába szeret inkább a háttérből irányítani, időnként vissza kell térnie a nyílt politikai porondra rendet rakni.

„Az, hogy a PiS ezt a nem éppen kockázatoktól mentes lépést meghozta, jól mutatja a kormányzó Egyesült Jobboldal nevű koalíción belüli gondok nagyságát is”

A lengyel jobboldali kormánykoalícióban az állatvédelmi törvény elfogadását megelőző szavazás hozta a felszínre a belső vitákat. Ez a törvény megtiltja a cirkuszi állatok tartását, korlátozza az állatok tenyésztését, ha a cél a bundájuk hasznosítása, valamint tiltja, pontosabban a belföldi fogyasztás kielégítésére szorítja a rituális célú vágásokat. A macskáival élő, állatbarát Jaroslaw Kaczynski személyesen terjesztette be a törvényt, amely végül az ellenzéki Polgári Platform szavazataival ment át. A törvényjavaslat ellen szavazott ugyanis a Szolidáris Lengyelország, amelynek vezetője Zbigniew Ziobro az igazságügyi miniszter. A koalíció másik kis pártja, az Egyetértés se értett egyet az állatvédelmi törvénnyel, és tagjai a kormányfő-helyettesi és fejlesztési miniszteri posztot betöltő Jadwiga Emilewicz kivételével tartózkodtak. De a tervezetet elutasította a PiS 14 képviselője is, köztük Jan Krzysztof Ardanowski mezőgazdasági miniszter. Mint Piotr Müller kormányszóvivő fogalmazott,

„ez a szavazás olyan mozzanat volt, amelyben tükröződtek az utóbbi hetek, hónapok kormánytáboron belüli vitái”

Kaczynski azonban messze nem csak a macskák miatt, hanem azért állt személyesen a törvényjavaslat beterjesztésének élére, hogy tesztelje a még az elnökválasztási kampányban megroppant, majd a kormány október elejére tervezett átalakításáról folyó tárgyalások során tovább erodálódott koalíció szilárdságát. A Kaczynskit jól ismerők már májusban figyelmeztettek arra, hogy a lengyel jobboldal erős embere nem felejt, és az elnökválasztás után megbünteti az akkor vele szembe forduló Jaroslaw Gowint. Az Egyetértés elnöke ugyanis nem támogatta azt az elképzelést, hogy a szavazást kizárólag levélben bonyolítsák le. Ez a csökönyösség jelentős mértékben hozzájárult az eredetileg május elejére kiírt, végül júliusban megtartott elnökválasztás elhalasztásához.

„Az utóbbi időben a Szolidáris Lengyelország első embere, a jobboldal vezetésére is aspiráló Zbigniew Ziobro tűnt ki a leginkább renitens magatartásával”

Elégedetlenségének legfőbb oka ambíció mellett az, hogy az eddig ismertetett tervek szerint a tárcák számának csökkentésével is járó kormányátalakítás után mindkét kispártnak csak egy-egy tárca jutna.

Kaczynski tehát szakítópróba elé állította a belső feszültségektől terhes koalíciót. A helyzet ugyanis megérett a rendteremtésre. A kompromisszum részleteit a kormány napokban bejelentendő átalakításból tudjuk majd meg, az azonban borítékolható, hogy Zbigniew Ziobro és Mateusz Morawiecki között a harc folytatódni fog. E vetélkedés végkimenetele azt is eldönti, hogy a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság és a lengyel jobboldal a radikális vagy a pragmatikus irányba mozdul-e el.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.