„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára
Grigorij Raszputyin
Fotó:EUROPRESS/Sputnik
Georgij Raszputyin az orosz történelem egyik, ha nem leginkább vitatott alakja, aki már saját korában is a közvélemény kereszttüzébe került. Egyesek kuruzslóként és a Romanov-dinasztia végzeteként tekintettek a kapcsolatai révén hamar az arisztokrácia magas köreibe férkőző szerzetesre, mások természetfeletti képességekkel megáldott szent embert láttak benne. Minden esetre, ahogy saját maga jósolta meg leveleiben, Raszputyin meggyilkolása úgymond előrevetítette a cári rendszer végzetét, mely csak pár hónappal élte túl egykori spirituális tanácsososát.
„Egyáltalán ki volt Raszputyin valójában és milyen hatást gyakorolt az Orosz Birodalom utolsó éveire?”
Grigorij Refimovics Raszputyin 1869-ben született a Moszkvától 1200 kilométerre fekvő nyugat-szibériai Pokrovszkoje faluban szegény paraszti család gyermekeként. A fiatalon sokat betegeskedő Grigorij hamar kitűnt falubelijei közül, miután állítólag egyik lázálmában megjelent neki a Szűzanya, majd attól kezdve gyógyítások sorát tulajdonították a fiúnak. Raszputyin vallásossága már korán megmutatkozott, mikor hosszú órákat töltött együtt a falun keresztül utazó úgynevezett sztarecekkel – aszkéta életet élő vándorló remete szerzetesek –, akik hatására végül maga is szerzetesnek állt.
„Pontosabban csak állt volna, mivel az egyház sohasem szentelte szerzetessé. Kezdeti kicsapongásait a verhoturjei kolostorban eltöltött három hónap zárta le, mikor azzá a misztikus emberré alakult át, akiként megismerte őt az utókor”
Szentpétervári érkezését számos utazás előzte meg, melyek során többek közt a görögországi Athosz-hegy szerzetes közösségébe, a Szentföldre és az orosz ortodoxia kiemelt helyszíneire zarándokolt el. Az állandóan gyalog érkező aszkéta Grigorijt rejtélyességével együtt miszticizmusa is követte, mely nemcsak utóbbit tudta tovább csiszolni, de a mítoszépítés mellett hamar egyházi kapcsolatokra lelt. A később felettébb hasznosnak bizonyuló ismeretségei juttatták végül el Szentpétervárra, majd egyenest a cári családhoz.
„Az általános vélekedéssel szemben Raszputyin protezsálója, Alekszandra Fjodorovna cárné nem Alekszej cárevics vérzékenysége kapcsán vált az okkult „szentek” megszállottjává, és vonzalma ennél jóval korábban kezdődött”
Lényegében Alekszej születését orosz, illetve francia állítólagosan természetfeletti képességekkel megáldott gyógyítók hada előzte meg, akik elmondásuk szerint hol üvöltözés és köpködés révén, hol süketnémaként, hol egyéb módon tudtak magával Istennel kapcsolatba kerülni. Az ekkor már neuraszténiától szenvedő cárné házasságkötésüket követően bár négy leánygyermeknek adott életet, ám fiú hiányában a trón öröklése továbbra sem volt megoldott.
A hesseni hercegnőként született Alekszandrát sohasem kedvelte meg sem a közvélemény, se pedig a Romanov-család többi tagja. Az orosz lélekhez képest túlságosan ridegnek, németesnek látták, aki nem tud sose igazán orosszá válni. Apja rendkívüli halálát követően a hirtelen trónra került, ám az uralkodói kötelességektől menekülő, határozatlan II. Miklós hamar az egykori cárné és felesége közti pozícióharc középpontjába került, melyet az utódlás kérdése csak tovább szított. Bár a várva várt fiúgyermek 1904-ben a világra jött, ám hamar kiderült, hogy a Viktória királynő révén örökölt vérzékenysége miatt a másnak megszokott élet számára halálos lett volna.
„Alekszandra figyelme így ismét az okkultizmus felé fordult, hamar eljutott hozzá az akkorra már ismert Raszputyin híre”
Grigorijt 1906-ban Milica montenegrói hercegnő mutatta be, és érkezésekor Raszputyin egyből lenyűgözte az uralkodópárt. Az ismerkedést követően szinte azonnal kijelentette, hogy Alekszej cárevics vérzékenységtől szenved, noha az információt szigorúan ellenőrzött államtitokként kezelte a cári udvar. Igaz, hogy a hemofíliát nem volt képes meggyógyítani, mégis olyan nyugtató hatással volt a cárevicsre és környezetére, hogy azonnal a cári pár harmadik tengelyévé avanzsált, kifejezetten nagy hatást gyakorolva a cárnére.
De miben rejt Raszputyin varázserejének a kulcsa? Sokak szerint rendkívül tiszta és átható tekintetével képes volt a legintimebb titkokat is megtudni, úgymond „lecsupaszítani a lelkeket”. Bár későbbi kutatások szerint nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett, ez mégse magyarázza meg igazán, miért volt képes az orvosok által már menthetetlennek ítélt esetek gyógyítására.
„Bizonyítottan két alkalommal mentette meg a cárevics életét, a cárné vasúti balesetben megsérült barátnőjét hozta vissza a halálból, és még egy esetben az egyik hercegnő golyváját is kigyógyította”
Mindezek ellenére Raszputyin maga volt a szélsőségek tárháza. Míg egyik pillanatban megmagyarázhatatlan gyógyításait végezte, addig máskor az arisztokrácia hölgy tagjainak szeretője lett, aki körül mindig, szinte háremként lebegtek a nők. A felettébb karizmatikus Raszputyin paraszti származása ellenére sikeresen törte át a szentpétervári elitek kapuit, bizonyos esetekben mániákus vonzalmat generálva saját maga iránt. A sors furcsa fintoraként vagy éppen akár egyfajta elrendeltetettségként Raszputyin családneve után hamar raszputnyikká, azaz feslett, erkölcstelen emberré vált, aki éjszakai bordélyházak, botrányokba torkolló orgiák oszlopos résztvevőjeként gyorsan kétes hírnevet szerzett.
„A feltételezésekkel szemben Raszputyin a politikában kifejezetten dörzsölt és előrelátó figurának bizonyult”
Nemcsak felismerte az 1917-es forradalmak érkezését és az azt kiváltó rendkívüli társadalmi feszültségeket, de az első világháborús hadbelépés ellen is aktívan tiltakozott a cárnak írt közel 20 táviratában. Ám a birodalom számára tragikus döntést nem tudta megakadályozni. Véletlen egybeesés vagy a felsőbb erők megmagyarázhatatlan munkája folytán épp a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet napján késelte meg életveszélyesen egy fanatikus asszony a szülőfalujában tartózkodó Raszputyint, aki ezt követően haláláig fokozatosan vesztette el támogatóit. Az 1910-es évekre a teljes politikai paletta szembefordult vele a radikálisoktól a szocialistákon és a monarchistákon át egészen az udvar belső köreiig, mivel minden rossz okozóját a szerzetesben látták.
„Amilyen hihetetlen volt Raszputyin élete, a halála ugyanúgy legendássá vált”
1916. december 16-án Feliksz Juszupov herceg magához invitálva Raszputyint, és miután az felettébb jól viselte az ötszörösen halálos dózisú ciánt, hosszas küzdelem után – melyre még saját maga is máshogyan emlékezett minden alkalommal – végül még az élő vagy halott állapotban a jeges Névába dobta. Meggyilkolása után a hadi helyzet romlásával az események dominószerűen vezettek el a februári és októberi forradalmakig, melyek a 300 éves Romanov uralomnak vetettek véget. A cári családot belső száműzetésében érte el a polgárháború vihara, melynek szimbolikus áldozatai, majd szentté avatott mártírjai lettek.
„Kik voltak a bűnt a bűnbeesés, majd önostorozás által megváltani kívánó hliszt szekta tagjai, és milyen szálak kötötték őket Raszputyinhoz? Megmenthette volna V. György brit király a cári családot a lemészárlástól? Tényleg a ma ismert módon végeztek Raszputyinnal, vagy az események teljesen más fordulatot vettek? Mi köti Adolf Hitlert Raszputyinhoz?”
Számos hasonló kérdést boncolgat és ad rá választ „A történelem nagy rejtélyei” sorozat részeként a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, „Raszputyin és a cár utolsó napjai” című kötet, mely a történetek bemutatása mellett interaktív ábrák, fotók és egyéb érdekességek révén nyújt bepillantást a cári udvar utolsó éveibe.
A történelem nagy rejtélyei:
Raszputyin és a cár utolsó napjai
Kossuth Kiadó, 2020
1690 Ft
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
