„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Putyin beszédéből továbbra is egy olyan világátalakulás képe bontakozik ki, amelyben az erőviszonyok egyre inkább kiegyenlítődnek, és az eddigi meghatározó gazdasági és politikai központok – azaz a Nyugat – jelentősége ennek nyomán lecsökken”
Fotó:EUROPRESS/OLGA MALTSEVA/AFP
Vlagyimir Putyin orosz elnök a hagyományoknak megfelelően beszédet mondott a Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum (PMEF) plenáris ülésén. A rendezvényhez illően a beszéd nagy része Oroszország gazdaságával foglalkozott, természetesen jóval tágabb geopolitikai és történelmi kontextusba ágyazva a nyers gazdasági adatokat és fejleményeket. Bár ezek a beszédek ritkán tartalmaznak valóban drasztikus újdonságot, a sorok között kiolvasható belőlük az orosz vezetés stratégiai irányvonalának változása – vagy éppen változatlansága –, és ezek a beszédek írják le leginkább azt az ideológiai, világnézeti keretet is, amely Oroszország fejlődését meghatározza.
„Mindez igaz Putyin most elmondott beszédére is, ahol a változatlanságot a világpolitikai és világgazdasági erőviszonyok átrendeződése melletti kitartás képviselte”
A plenáris ülés panelbeszélgetéseinek résztvevői névsora az előző évekhez hasonlóan szintén Moszkva „globális többség” felé fordulását jelezte. A beszélgetésen Savkat Mirzijojev üzbég elnök, Samia Suluhu Hassan tanzániai elnök és Han Cseng kínai alelnök vett részt, a moderátor pedig az India Today hírügynökség külügyi szerkesztője, Geeta Mohan volt. Az orosz elnök sokadjára idézte azokat a gazdasági mutatókat, amelyek szerint a BRICS-államok gazdasági jelentősége visszafordíthatatlanul nő a G7-ekkel szemben, és ez Oroszországra is igaz szerinte, hiszen, bár az ország növekedési, inflációs és egyéb mutatói romlottak a háború éveiben, még így is jobb teljesítményt mutat Európánál.
„Putyin beszédéből továbbra is egy olyan világátalakulás képe bontakozik ki, amelyben az erőviszonyok egyre inkább kiegyenlítődnek, és az eddigi meghatározó gazdasági és politikai központok – azaz a Nyugat – jelentősége ennek nyomán lecsökken”
Ennek a folyamatnak a visszafordíthatatlansága azonban nem jelenti azt, hogy nincs már teendő, sőt. Putyin szerint a következő évek a szuverenitásért folytatott verseny évei lesznek.Az egyenlők játékában tehát csak azok vehetnek majd rész, akik megharcolnak a helyükért. Az orosz elnök szerint a geopolitikai átalakulás mellett a gazdaság szerkezetében is alapvető változások mennek végbe, amelyeket három technológiához, a mesterséges intelligenciához, a digitális platformokhoz és az autonóm rendszerekhez kapcsol. Ezeken a területeken kell tehát versenyképessé válnia azoknak az országoknak, akik nem akarnak lemaradni és elveszíteni szuverenitásukat.
„Bár Putyin nem mondja ki nyíltan, de ezen a téren érezhetően Kínát tekinti Oroszország számára – legalábbis részben – követendő példának”
Kína egyik erőssége valóban az, hogy a digitalizáció területén, amennyire ez lehetséges, megőrizte önállóságát, hiszen nemcsak saját platformokkal és szoftverekkel, de ahhoz szükséges, saját gyártású hardverekkel is rendelkezik. Bár Putyin méltatta Oroszország lehetőségeit például a mesterséges intelligencia területén, és hangsúlyozta, hogy az orosz–kínai kapcsolatok egyenrangúak, a csúcstechnológiák területén az oroszok lemaradása érezhető. A platformok közül is az online kereskedelemben utazó, még 2004-ben (!) alapított Wildberriest emelte ki, amely a posztszovjet térségben valóban általánosan ismert, de messze nem vethető össze amerikai vagy kínai riválisaival. Az univerzális szuperalkalmazásnak és a WeChat orosz megfelelőjének szánt, 2025-ben létrehozott közösségi platform, a MAX-ot nem is említette, hiszen az érezhetően nem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket, és az állam puha és kevésbé puha nyomásgyakorlása nélkül vélhetően senki se használná. Putyin kiemelte még Oroszországnak az atomenergia terén játszott szerepét, aminek apropóját az üzbegisztáni atomerőmű építésének kezdete jelentette.
„Oroszország valóban élenjáró az új atomerőművek építése terén, orosz részvétellel épülnek új reaktorok Oroszországon és Üzbegisztánon kívül Kínában, Indiában, Bangladesben, Törökországban, Egyiptomban és Magyarországon is”
Kína gazdasági fejlődése lebeghet az orosz elnök szeme előtt akkor is, amikor az erőforrások és befektetések hatékonyabb kihasználásáról, a lassú, drága és ésszerűtlen működés megengedhetetlenségéről, valamint a vállalkozók és általában a polgárok életének a megkönnyítéséről beszélt. Az automatizáció fokozására és a termelékenység növelésére szólító iránymutatások azonban vélhetően kevéssé rezonálnak a gyakran még mindig, a háború közepette is öncélúan működő orosz bürokrácia felfogásával. Oroszországban többen bíznak abban, hogy a háború révén már csak kényszerből is végbemegy egyfajta elitcsere, és a megmerevedett csinyovnyik-kart a hatékonyságra törő és világnézetileg is motivált rétegek válthatják fel, és ennek csatornáit el is kezdték kialakítani. 2024-ben elindult a Hősök Ideje nevet viselő program, amely a háborús veteránok közszolgálati munkára való felkészítését hivatott segíteni, és nyíltan egy új orosz elit létrehozását célozza. Nem mellesleg ugyanabban az évben jelentős tisztogatások kezdődtek a védelmi szférát érintő korrupciós ügyekben, amely a védelmi minisztérium vezetőségét is elsöpörte.
„Persze, önmagában is kérdéses, hogy az államgépezet feltöltése katonákkal mennyiben járul hozzá a Putyin által meghirdetett <modernizációs> programhoz, arról nem is beszélve, hogy még ez az elitcsere is lassan halad, hiszen mindössze néhány tucat veterán kapott új pozíciókat általa”
Raádásul a korrupció elleni kemény fellépés túlsó oldalán ott van a gazdasági szürkezónák iránti türelem kényszerűsége, hiszen a szankciók megkerülése minden külkereskedőt valamilyen fokú ügyeskedésre kényszerít. A korrupcióellenes küzdelem túlhajszolása ilyen körülmények között pedig még a meglévő kezdeményezőkészséget is elfojthatja. A nagy gazdasági átalakulást így Oroszország jó eséllyel nem a háború és a szankciók közepette fogja végrehajtani.
Vlagyimir Putyin a Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon reagált Volodimir Zelenszkij nyílt levelére is, amelyben az ukrán elnök személyes találkozót javasolt a háború lezárására, ugyanakkor arra is utalva, hogy a tárgyalásokat Kijev a jelenlegi frontvonalakból kiindulva, a Donbasz feladása nélkül képzeli el. Putyin válasza szerint a találkozónak jelenleg semmi értelme nem lenne, mivel az ukránok célja az orosz előrenyomulás megállítása, míg az oroszok valódi megállapodásokat akarnak. Az orosz elnök újra megismételte azon kijelentéseit, miszerint Oroszország szükség esetén katonai úton is eléri céljait, elsődleges célkitűzésként pedig a Donbassz még ukrán kézen lévő területeinek megszerzését nevezte meg. Ezek a kijelentések látszólag ellentmondanak Putyin egy nappal korábbi állításainak, amikor lehetségesnek tartotta a találkozót Zelenszkijjel, még úgy is, hogy az ukrán elnök legitimitását Moszkva megkérdőjelezi. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Putyint arról is megkérdezték, mit mondana Zelenszkijnek, ha találkoznának, amire az orosz elnök azt felelte: „Hála Istennek, hogy ez az egész véget ért.”
„Az oroszok tehát továbbra is csak a háború végleges rendezése kapcsán tartják lehetségesnek a legmagasabb szintű találkozót, ebben a tekintetben pedig álláspontjuk nem változott. Márpedig a végleges rendezésre az oroszok szerint jelenleg csak akkor van lehetőség, ha az ukránok feladják a Donbasszt, amire mostani állás szerint egyértelműen nem hajlandók, így jelenleg a találkozónak se lenne értelme Moszkva szerint”
Putyin arról is beszélt, hogy még május 21-én egy orosz vállalkozó az orosz vezetés tudtával, az ukránok kérésére Kijevben járt, ahol az ukrán vezetés rajta keresztül is találkozót kért Putyintól. Az orosz elnök szerint azonban másnap megtörtént a 21 diák életét követelő sztarobelszki támadás, az említett vállalkozó pedig nem tudott mit mondani Putyin azon kérdésére, hogy ez szerinte mit üzen a tárgyalásokkal kapcsolatban. Hogy ki lehet az érintett vállalkozó, nem tudni, a korábbiak alapján azonban nem lenne meglepő, ha Roman Abramovicsról, a Chelsea londoni focicsapat korábbi tulajdonosáról lenne szó, aki már korábban is vállalt közvetítő szerepet Moszkva és Kijev között.
„Ez is mutatja, hogy a felszíni, retorikai eszkaláció mellett a tárgyalások és egyeztetések továbbra is zajlanak a háttérben, és úgy tűnik, mindkét fél egyre inkább érdekeltté kezd válni a konfliktus valamiféle lezárásban, vagy legalábbis szüneteltetésében”
Az amerikaiak sem kerültek ki a képből. A közeljövőben a Witkoff-Kushner párost Moszkvában és Kijevben is várják, és Putyin a pétervári beszédében is bókolt Trumpnak, elismételve az amerikai elnök egyik kedvenc öndicséretét, miszerint az ő elnöksége esetén nem tört volna ki az ukrajnai háború. Az persze nagy kérdés, hogy az amerikai elnök, aki jó eséllyel jelentős belpolitikai kudarccal lesz kénytelen szembenézni ősszel a félidei választások során, mennyire lesz képes érdemi befolyást gyakorolni a békefolyamatra, egészen pontosan az európaiakra és ukránokra. Bár az európaiak már nyitottnak mutatkoznak a tárgyalásokra Oroszországgal, azt saját feltételeik mentén képzelik el – ahogy az ukránok is -, Trump befolyása pedig szövetségesei felett egyre csekélyebbnek tűnik.
„Úgy tűnik jelenleg, hogy a Donbassz megszerzése esetén az oroszok érdekeltek lennének egy mielőbbi megállapodásban, az ukránok és európai támogatóik viszont minden bizonnyal meg szeretnék várni a novembert, az amerikai álláspont változásában bízva”
Mindkét felet üldözi azonban a kimerülés veszélye is – ez az ukránok térfelén jóval nagyobb -, ami idővel fokozhatja a kompromisszumkészségüket. Ezzel együtt isa háború jó eséllyel legalább az idei év végéig velünk marad még, de bízzunk benne, hogy ez az előrejelzés tévesnek bizonyul.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Putyin… hangsúlyozta, hogy az orosz–kínai kapcsolatok egyenrangúak”
Már rég nincs azonos súlycsoportban a két ország.