„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Makronóm Intézet
„Aztán megkaptuk a választ, egy eddig nem használt rakétával, hat robbanófejjel példátlan pontossággal csapott le Ukrajnára”
Fotó:EUROPRESS/AFP/UKRAINIAN EMERGENCY SERVICE
Miután Ukrajna megszerezte az Egyesült Államok engedélyét, hogy az amerikai rakétákkal közvetlen támadhassa Oroszországot, sokan ezt tesztnek vélték, vajon lesz-e mersze Oroszországnak az atomfegyverekhez nyúlni? Vajon valóban használni fogja az új doktrínája alapján?
„Aztán megkaptuk a választ, egy eddig nem használt rakétával, hat robbanófejjel példátlan pontossággal csapott le Ukrajnára”
Sen Ji úgy gondolja, hogy a választ, a konfliktus fokozódását alaposan megtervezték. Az oroszok nem igyekeztek rögtön pontos információkat adni. Sőt, az orosz szóvivő bekapcsolt mikrofon előtt vette fel a telefonját, ahol halkan, de érthetően hallatszott: „egyelőre ne beszéljünk a rakéta dolgában”. Így az egész világ hallhatta az oroszok üzenetét, ami viszont még szenvedélyesebb vitát, még látványosabb hatást gerjesztett.
Persze reggelre minden világossá vált. Putyin személyesen jelentette be, hogy valóban nem interkontinentális ballisztikus rakétáról van szó, hanem egy új típusú hiperszonikus közepes hatótávolságú rakétáról, vagyis egy közepes és nagy hatótávolságú fegyverről. Ennek két jellegzetessége van. Először is, nehéz ellene védekezni; másodszor pedig nincs nukleáris robbanófejjel megtöltve.
„Az uralkodó nézet azonban az, hogy a kettős felhasználású eszköz bármikor feltölthető nukleáris robbanófejjel, ha Oroszország úgy kívánja”
Az amerikai védelmi minisztérium által kiadott információk még érdekesebbek. Rámutattak, hogy az Oroszország által használt RS-26-os egy közepes és nagy hatótávolságú, nem pedig a hagyományos értelemben vett interkontinentális ballisztikus rakéta. Ami még ennél is érdekesebb, hogy a kilövés előtt az Egyesült Államok és Oroszország közötti, a nukleáris konfliktus kockázatának csökkentése érdekében fennálló szabályoknak megfelelően Moszkva előzetesen tájékoztatta az Washingtont, hogy az amerikai korai előrejelző rendszer ne ítélje azt tévesen rakétatámadásnak. Más szóval az Egyesült Államoknak előzetes tudomása volt a kilövésről. Hogy ők az értesítés kézhezvétele után tájékoztatták-e Ukrajnát a helyzetről, azt csak találgatni lehet.
„A professzor szerint ez a helyzet lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben megértsük, hogyan tudnak a nagyhatalmak egy új történelmi időszakban, és meghatározott korlátok mellett a „gyáva nyúl játékhoz” hasonló stratégiai játékokat folytatni. Egyben hatékonyan kezelni és ellenőrizni a játék határait, hogy az erő és az intenzitás elérhető távolságban legyen a szabályozási tartományon belül”
Ezek között érdemes megemlíteni néhány pontot. Először is, minden fél világosan kifejezi valódi szándékait, és a megfelelő eszközöket használja akaratának közvetítésére. Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok részéről valamit tesztelnek.
Amellett, hogy gödröt ásnak Trump ambícióinak, Biden azzal, hogy Ukrajnának engedi az amerikai taktikai rakéták használatát az orosz célpontok ellen, valójában megkérdőjelezi Moszkva elrettentő és ellentámadási képességét, valamint azt, hogy képes-e Oroszország fegyvereit hiteles eszközként használni álláspontja hatékony artikulálására.
Az Ukrajna által használt rakéták hatótávolsága 300 kilométer, és ennek a választásnak inkább szimbolikus jelentése van. A taktikai célpontok tekintetében néhány ártalmatlan és nem kritikus objektumot választottak ki, hogy elkerüljék a kezdetben súlyos veszteségeket vagy katonai eszközök elvesztését, ezzel megelőzve Oroszország indokolatlan ingerlését.
Ukrajna célja ezzel a csapással az, hogy próbára tegye Moszkva akaratát, és megfigyelje, van-e neki kellő elszántsága és eszköze vállalásai teljesítéséhez. Sen Ji mindezt úgy értelmezi, hogy Oroszország erre reagált, és ez a válasz nagyon is összhangban volt a Kennedy-kormányzat által a hidegháború alatt javasolt eszkalációs elmélettel, nem pedig a Dulles által az Eisenhower-korszakban szorgalmazott nagyszabású megtorlási stratégiával. Oroszország nagyon világosan választotta ki az ellentámadás célpontjait, és a következő üzeneteket kívánja közvetíteni:
„Először is, Oroszország teljesíti ígéretét, hogy támadás esetén válaszolni fog.
Másodszor, Oroszországnak megvannak az eszközei a kötelezettségvállalások teljesítéséhez. Harmadszor, kötelezettségvállalásainak teljesítése során Oroszország racionálisan viselkedik, és a kezdetektől fogva nem tesz szélsőséges lépéseket annak érdekében, hogy a helyzet kikerüljön az irányítás alól. Negyedszer, az eljárások tekintetében Oroszország nem hagy teret a másik félnek, hogy kifogásokat keressen”
A kínai professzor ennek eredményeként Oroszország ellentámadását sikeresnek minősíti. Rakétái nemcsak sikeresen elkerülték az elfogást, hanem sokkoló vizuális effektusokat is megjelenítettek anélkül, hogy irányíthatatlanná váló helyzethez vezetett volna. Ha az amerikaiak Ukrajnát választották játéktáblának, akkor Oroszország leszállt erre a táblára. Az egész világ szemtanúja volt ennek a jelenetnek, a csapás precíz volt, a technikai jellemzők pedig figyelemre méltóak. Sen Ji foglalkozik a közvéleménnyel is, szerinte
„Moszkva lépése pszichológiai sokkot kíván kelteni az Egyesült Államokban. Ennek egyik kulcspontja, hogy Oroszország hangosan és konspiratív módon adta át az információk egy részét, de szándékosan nem hozta nyilvánosságra a csapás minden részletét, így azt az amerikaiak találgatására hagyta. Ugyanakkor szigorúan tartotta magát a határokhoz is, nem hagyva teret ellenfeleinek, hogy kihasználják a helyzetet”
A professzor kitér egy, az Ukrajna kezében mentőövnek tekinthető dokumentumra is, az úgynevezett Budapesti Memorandumra. Ez kimondja, hogy az atomfegyverrel rendelkező államok nem fenyegetőzhetnek, és nem használhatnak atomfegyvereket Ukrajna területe és szuverén integritása ellen. Ez a mentőöv azonban a végén talán csak egy üres papírnak minősül. Aztán 2014-ben Kijev megpróbálta aktiválni a Budapesti Memorandum védelmi mechanizmusát, de az Obama-kormányzat akkor megvétózta azt, arra hivatkozva, hogy Ukrajnát nem érte támadás, és nem fenyegették meg atomfegyverrel. Az Oroszország által most bevetett közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták – mivel nem hordoztak nukleáris robbanófejet – nem minősültek atomfegyver alkalmazásának, így elkerülhető a Budapesti Memorandum aktiválása.
Sen Ji szerint Oroszország lépése tulajdonképpen precízen visszadobta a problémát az Egyesült Államoknak és a nyugati szövetségeseknek. Ezután az olyan országok, mint Nagy-Britannia, Franciaország és még Németország is próbatétel előtt állnak. Az első kérdés az, hogy kövessék-e az Egyesült Államok példáját. A második az, hogy az Egyesült Államok miképp fog reagálni ezután szabad kezet ad Ukrajnának, és hagyja-e, hogy a helyzet tovább romoljon? Ha hagyják, hogy a helyzet ellenőrizetlenül folytatódjon, akkor Ukrajna továbbra is radikális lépéseket tehet, az pedig tovább dühítheti Oroszországot.
„A jelenlegi rendszerszintű játékban már nem az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi konfliktus áll a figyelem középpontjában. Ehelyett mindenki inkább az oda-vissza játék újabb fordulójára összpontosít”
Korábban, miután Zelenszkij rakétákat vetett be Oroszország ellen, új hangulat alakult ki a teljes közvéleményben. Sen Ji úgy véli, hogy ez a légkör újraértelmezi az orosz-ukrán konfliktust, és elfeledteti az emberekkel a szárazföldit, valamint azt a tényt, hogy Oroszország jelentős területet foglalt el Kelet-Ukrajnában (körülbelül 180-200 ezer négyzetkilométert), és hogy Kijev vélhetően már nem tudja visszaszerezni ezeket. Most inkább az kerül a középpontba, hogy Ukrajna tovább meri-e majd támadni rakétákkal az orosz szárazföldet, és hogy Oroszország atomfegyverekkel fog-e visszavágni az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak. A professzor egyben figyelmeztet, ez a helyzet olyan, hogy amíg nem áll elő, addig Oroszország a vesztes, Ukrajna pedig a nyertes. Ez az új kognitív paradigma eliminatív és diszciplináris jellemzőkkel rendelkezik, erőszakosan beülteti és fegyelmezi az emberek gondolkodását. A kognitív játék szemszögéből nézve Oroszország „Oresnyik” (mogyorós) nevű közepes hatótávolságú ballisztikus rakétájának bevetése egyértelmű üzenetet küldött a külvilágnak,
„még ha nem is használ nukleáris fegyvereket Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra a saját területükön, Oroszországnak akkor is nagy ereje és akarata van érdekeinek megvédésére. Ugyanakkor Moszkva arra is törekszik, hogy a konfliktus az általa kiépített, saját ellenőrzése alatt álló kereteket kövesse”
A megfigyelők számára ez a játékkör rendkívül fontos történelmi jelentőséggel bír. Tanúi lehettünk a többszörös, több robbanófejes technológia operatív alkalmazásának. Ezt megelőzően az Egyesült Államok szembesült a Szovjetunióhoz hasonló, közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáival, és ez a fenyegetés most ismét megjelent. A professzor szerint hacsak az Egyesült Államok nem telepít ugyanannyi közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát Európába, akkor az jelentősen aláássa a NATO-tagországok bővítésében, és az elrettentésében való hitelességét.
„További kérdés, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne-e megkockáztatni az Oroszországgal való leszámolást, ha Moszkva csupán európai földre csapna le nukleáris fegyverekkel. Jelenleg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok e tekintetben talán nem olyan érzékeny és gazdag, mint Oroszország”
A történelem most – különösen a Biden és Trump közötti átmeneti időszakban – kissé kísértetiesen visszatér az 1980-as évek előtti állapotába. Jövő év január 21-ig sok mindenre kell majd figyelni, nemcsak az Egyesült Államokon belül, hanem globálisan is, és különösen az orosz-ukrán konfliktus fejleményei tekintetében. Több olyan részlet is rejtőzik, amely érdemes a további elmélyült megfigyelésre.
Az írást jegyezte: Matus Tibor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Slava Rossii says:
Hiába no! A kínaiaknak nagyon nagy tapasztalatuk van a krízis elemzésben. Okosak!
Tibor says:
Elképzelhető az is, hogy az amerikai jóváhagyásba Trump is beleegyezett. Ezáltal egy olyan pszichológiai helyzetet tud január 21 után teremteni, hogy megtiltja a nagy hatótávolságú rakéták további használatát. Feltűnik a “jó rendőr” szerepében, lám velem lehet és érdemes tárgyalni.