A családra, a nemzetre és az államra alapozna a nyugati világban zajló értékvesztéssel szemben az orosz elnök, aki a világrend küszöbönálló átszabásának időszakában a mérsékelt konzervativizmus a legésszerűbb viselkedési mód.

Változnak az idők. Manapság az elmúlt 30 évben lekezelt, és oly sokszor kioktatott Oroszország teszi éppen helyre eddigi bírálóit, és mutat a nyugati világban zajló értékvesztéssel szemben követendő alternatívát. A másokra a saját értékrendjét és politikai berendezkedését ráerőszakoló nyugati magatartást a bolsevik gyakorlathoz hasonlítva Vlagyimir Putyin emlékeztet arra, hogy Oroszország ezt egyszer már átélte, így nagyon jól tudja, ez hová vezet.

„Az orosz elnök a hagyományos értékekre alapozó mérsékelt konzervatív megközelítést ajánlja a világot elbizonytalanító, az élet minden területét érintő globális átrendeződés közepette”

Rendszerszintű változások zajlanak a világban. A jelenlegi helyzet konceptuális és civilizációs válságként írható le, ám az ilyen pillanatok nemcsak veszélyt rejtenek, hanem lehetőséget is kínálnak. A kihívások között kiemelt helyen szerepel a klímaváltozás, amelyre már az átlagember sem legyinthet, az energetikai forradalomban rejlő csapdák, az úgynevezett zöld gondolkodás átideologizálódása, érezhető eltorzulása, az éppen a jövőben várhatóan egyre mélyülő élelmiszer válság, vagy a vízhiány. Minden szinten növekszik az egyenlőtlenség, a szegénység, a kilátástalanság pedig a társadalmakat a terrorizmus és az ellenőrizetlen migráció felé löki.

A világban egyelőre nem sikerült megtalálni az új egyensúlyt, a három évtizeddel ezelőtt magukat győztesnek kihirdetők pedig azt érezhetik, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. A világ megállíthatatlanul átalakul, a technológiai forradalom életünk minden szegmensére kihat.

„Változnak a globális erőviszonyok is. A Nyugat dominanciáját sokszínű, többközpontú berendezkedés követi”

A pandémia rávilágított a problémákra, megmutatta, hogy mely intézmények életképesek. De világossá tette azt is, hogy a szuverenitás virágzik, és a világrend alapjai az államok. A  mindennapi életünket két éve felborító járvány ismételten emlékeztetett bennünket világunk törékenységére is. Arra, hogy a túlélés esélyeinek növelése érdekében újra kell gondolnunk az életünket.

Az ilyen kiélezett helyzetekben természetes, hogy nemcsak a tudományok kiemelkedő képviselői, de a politikusok is megoldást, a kiút kereséséhez kapaszkodókat kínálnak. Így tett Vlagyimir Putyin is, aki egy ideje már a Valdaj Klub éves találkozóin ragadja meg az alkalmat arra, hogy irányokat mutasson egyre kaotikusabbá váló világunkban. Az orosz elnök az aktuálpolitikai kérdések helyett ezért októberi fellépésén elsősorban az ideológiai, filozófiai kérdésekre, az általa preferált értékek és modellek kifejtésére helyezte a hangsúlyt.

„Putyin rámutatott a kapitalizmus jelenlegi, a piac mindenható voltára alapozó modelljének a kiüresedéséről, amely mára a fejlődés akadályává vált, mert mindenhol meggátolja az anyagi javak igazságos elosztását, elmélyíti az egyenlőtlenséget, kiélezi a társadalmi ellentéteket, hátráltatja a békés együttműködésen nyugvó nemzetközi kapcsolatok kiépítését”

Ugyanígy megemlítette a liberális demokráciák válságát is, példaként kiemelve a gender őrületet, a bolsevikok zsákutcába vezető gondolkodásához hasonlította a nyugati recepteket. Putyin ezt a nyugati gondolkodást abszurd őrületnek nevezte, és ehelyett a világ kérdéseinek mérsékelt, egészséges és optimista konzervatív megközelítését ajánlotta. Nem kioktatóan, egyszerűen csak más utat ajánlva. S még mielőtt bárki felháborodna ezen, gondoljon bele abba, hogy az oroszoknak milyen tapasztalatuk van a történelmi kataklizmák túlélésében. De ők nagyon jól tudják azt is, hogy milyen az, amikor egy csoport egyéni megfontolásból egyetemesnek nyilvánítja a saját értékeit, és ráerőlteti azt másokra. Arról már nem is beszélve, hogy

„kilépve a nyugati média által körénk font burokból azt is láthatjuk, hogy nem a világnak ebben a felében uralkodó modellek az egyetlenek, és talán nem is az egyedül üdvözítőek”

Az orosz elnök szerint a technológiai forradalom, a mesterséges intelligencia, az elektronika, a kommunikáció, a genetika, a génsebészet, az orvostudomány terén elért látványos eredmények hatalmas lehetőségeket tárnak fel, ugyanakkor olyan gyakorlati bölcseleti, erkölcsi, szellemi kérdéseket vetnek fel, amelyekről még nem is olyan régen csupán tudományos-fantasztikus írók merengtek. „Mi lesz, ha majd a technika meghaladja az ember gondolkodási képességeit? Hol van a határa az emberi szervezetbe történő beavatkozásnak, amely után az ember megszűnik önmaga lenni? Hol vannak egyáltalán az etikai határok egy olyan világban, amelyben a tudomány és a technika lehetőségei gyakorlatilag határtalanná válnak, és mit fog ez jelenteni mindnyájunk számára, utódaink számára, ráadásul már közvetlen utódaink – gyermekeink, unokáink számára?” – vetette fel Vlagyimir Putyin.

„Az állam az orosz elnök felfogásában a világ struktúra alkotó egysége marad”

Bizonyossá vált, hogy szerepe nélkülözhetetlen a biztonság szavatolásában, legyen az a járvány megfékezése, vagy az olyan monopóliumok eluralkodásának megakadályozása, amelyek a globális digitalizálás terén próbálják maguk alá rendelni az emberiséget. Az orosz elnök összefogásra szólít fel, és a felfordult világban mindenkit óvatosságra int. Ennek kapcsán figyelmeztet arra, hogy a forradalom nem jelent kiutat a válságból, csak elmélyíti azt. „A történelmünkből vett példák lehetővé teszik, hogy kijelenthessük, a forradalom nem kiút a válságból, hanem a válság súlyosbításának módja. Egyetlen forradalom sem érte meg azt a kárt, amelyet az emberi potenciálnak okozott” – emlékeztet Putyin. Ezt a leckét az oroszok már jól megtanulták.

„Putyin szerint elfogadhatatlan, hogy egyes országok értékeket, politikai modelleket erőltessenek rá kívülről másokra. A Nyugat által propagált és túlhajtott értékek kapcsán megjegyezte, hogy ezek a receptek nem újak, 1917 után a hagyományos értékek lerombolását Oroszország egyszer már átélte”

Az új megközelítések fanatikusai odáig mennek, hogy magukat a fogalmakat is el akarják törölni. Akik például vállalják a kockázatot, hogy kimondják, a férfiak és a nők még mindig léteznek, azokat szinte kiközösítik. Vlagyimir Putyin az úgynevezett progresszív erők agresszivitását a bolsevikokéhoz hasonlítja. Az orosz államfő elfogadhatatlannak tartja, hogy a haladás nevében háttérbe szorítsák a családot, nemváltásra biztassanak gyerekeket, az anyatej helyett emberi tejről beszéljenek, a gender viták abszurditásba torkolljanak, a rasszizmus elleni harcot pedig a teljesítmény helyett a bőrszínt preferáló, megosztó fordított rasszizmussá változtassák.

„Amikor azt figyeljük, mi történik különböző nyugati országokban, ámulva ismerjük fel hazai praktikáinkat, amelyek szerencsére, és remélem véglegesen a régmúltban maradtak”

– mutat rá Vlagyimir Putyin a jelenleg nyugaton teret nyerő gondolkodás visszásságára. Mint fogalmaz, az egyenlőségért és a diszkrimináció ellen folytatott harc abszurdumba hajló agresszív dogmatizmussá válik, amikor Shakespeare-t például azért utasítják ki az iskolákból és az egyetemekről, mert az általa megjelenített eszmék egyes ideológusok szerint elavultak. A klasszikusokat maradinak titulálják, mert nem értik a faji- vagy a gender kérdést.

Putyin a negatív példák között felhozza azt is, hogy Hollywoodban emlékeztetőket osztogatnak arról, hogyan és miről kell szólnia a filmnek, hány darab különböző színű és nemű szereplőt kell felvonultatni. „Ez bizony jócskán túltesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának Agitációs és Propaganda Osztályán!” – szúr oda a „haladóknak”. Mindezek kapcsán Vlagyimir Putyin felhívja a figyelmet arra, hogy

„a bolsevikok is közössé akarták tenni a nőket, és a Nyugat már csak egy lépésre van az ilyen őrülettől. A gender őrület szerinte már az emberiesség elleni bűncselekmény határán van”

Putyin az öngyilkos értékvesztést megállítandó, a világ ésszerű, józan és mérsékelt, más szóval egészséges konzervatív megközelítését ajánlja. Mint mondta, Oroszországot a világ dolgaiban ez a gondolkodás fogja vezérelni. Az orosz elnök úgy látja, a konzervatív hozzáállás nem eszetlen maradiság, nem a változásoktól való félelem, nem bekkelés, különösen nem önnön világunkba való bezárkózás. „Mindenekelőtt a hagyományra támaszkodunk, amely kiállta az idő próbáját, megőrizzük és növeljük lakosságunkat, józanul értékeljük magunkat és másokat, pontosan építjük ki a prioritások rendszerét, paritásba hozzuk a szükségeset és a lehetségest, körültekintően fogalmazzuk meg céljainkat, eleve elutasítjuk az extremizmust, mint cselekvési módot” – vázolja fel az orosz gondolkodás lényegét, s mint hozzáteszi,

„a világrend küszöbönálló átszabásának időszakában, amely elég sokáig tarthat, és amelynek végkimenetele nem ismert, a mérsékelt konzervativizmus a legésszerűbb viselkedési mód”

Ennek kapcsán egyebek mellett a 19. és 20. század fordulóján létrejövő orosz vallásfilozófiai gondolkodás egyik jelentős alakját, Nyikolaj Bergyajevet emlegeti, aki szerint a konzervativizmus nem az, ami megakadályoz abban, hogy felfelé törjünk, előre haladjunk, hanem az, ami nem engedi, hogy hátrafelé nézegessünk, a mélybe, a káoszba rohanjunk.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg)