A múlt segít megérteni a mai történéseket, és azt is, hogy mit kell tenni a jövőben. Ezzel magyarázta a tanévnyitó alkalmából vlagyivosztoki iskolásokkal találkozva az orosz elnök a történelem ismeretének fontosságát. De Vlagyimir Putyin számára a történelem a nemzetépítés eszköze is. Így rendszerének egyik sarokköve a második világháborúban aratott győzelem, és a birodalmi gondolat erősítése. Nem véletlenül beszélt most a gyerekeknek is arról, hogy Oroszország lakossága mára elérhetné az 500 milliót, ha az ország nem esett volna szét kétszer a 20. század folyamán.

Elnöksége végéhez közeledve Vlagyimir Putyin egyre több, Oroszország jövőjét meghatározó elvi jelentőségű kijelentést tesz. Láthatóan egyik legfontosabb feladatának érzi a nemzetépítés konzervatív alapjainak megerősítését. Így a minap a nemzet megmaradásának alapjaként határozta meg az erős, sokgyermekes családot. Felvetette az Apák Napja meghonosításának gondolatát is. Mert mint fogalmazott, a férfiasság e családok alapja. Egyúttal a gyerekek nevelése kapcsán kiemelte a férfiasság megerősítését. E férfias erőre alapozó társadalomban magától értetődő a hagyományos nemi szerepek erősítése, és a másság propagálásának tiltása. De a minap támogatásáról biztosította Putyin azt az elképzelést is, hogy az amerikai vagy a brit gyakorlathoz hasonlóan az iskolában legyen ünnepélyes zászlófelvonás. Ha nem is minden nap, de az ünnepi alkalmakkor mindenképpen. A gyerekekben ugyanis a nemzeti szimbólumok tiszteletén keresztül is tudatosítani kell a haza szeretetét.

„Mindezek fényében aligha lepődhetünk meg azon, hogy az iskolakezdés alkalmával a Távol-Keleten tartózkodó államfő ellátogatott a vlagyivosztoki Okean gyerekközpontba, és az iskolásoknak sokat beszélt a történelemről”

Az sem véletlen, hogy eszmefuttatásában kiemelt helyet kapott az erős állam gondolata, a birodalmi eszme erősítése és a félelem a széteséstől. „Oroszország lakossága akár 500 milliós is lehetne, ha nem esik szét az állam kétszer is az elmúlt század során” – vetette fel Putyin. Mint rámutatott, az orosz államiság előbb az 1917-es forradalom után, majd a század végén esett szét, amikor előbb az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió omlott össze. „Ha ezek nem történtek volna meg, másképp nézne ki az ország!” – figyelmeztetett, aláhúzva, hogy a jövőben semmiképp sem szabad megengedni, hogy az ilyen tragikus események megismétlődhessenek. Az okok tanulmányozása szerinte megmutatja, hogyan kell növelni az ország erejét és miként alakítani viszonyát a szomszédaival.

„Putyin számára nem véletlenül fontos a demográfia, a humán erőforrás. A felfogásában ugyanis a terület, és a természeti- és ásványkincsek kincsek mellett a nagyság alapja. Ezekre építkezve lehet erős a gazdaság, növelhető és őrizhető meg a szuverenitás”

Oroszország lakossága ma 146 milliós, és az elmúlt tíz évben a fogyás megállítása után 2018-ban először újra csökkent. A trend ismét rossz, így ez a kihívások egyike. Az 1989-es népszámláláskor a Szovjetunió 287 milliós volt. A cári időkben 1897-ben tartották az első és egyetlen népesség összeírást, és akkor az Orosz Birodalom 128 milliós volt. Ezt követően a Szovjetunióban az első, 1926-os összeíráskor 147 milliós népességről beszélhetünk. Ebből is láthatjuk, hogy az 500 milliós szám azért túlzás, és most a népesség csökkenés megállítása a cél, de tény, hogy a 20. század többször is megtörte az orosz fejlődést.

Putyin nem először érzékelteti, hogy számára milyen fontos a birodalmi nagyság, és ostorozza az annak elvesztéséért szerinte felelősöket. Még 2016-ban bírálta például Lenint, aki az etnikai határok meghúzásával időzített bombát helyezett az orosz állam alá, és az ő eszméi vezettek a birodalom összeomlásához. Szerinte nem volt szükség a néhai szovjet vezető által meghirdetett világforradalomra sem.

„Még 2005-ben a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a Szovjetunió széthullását”

A Financial Times-nak 2019-ben nyilatkozva csodálkozását fejezte ki, amiért a nyugati újságírók nem értik ezt a mondatát. „Ők nem élték át, mikor az apa, a testvér vagy a közeli hozzátartozó egyik pillanatról a másikra egy másik országba kerül, és ott teljesen új életet kell kezdenie!” – magyarázta. S ehhez még hozzátehetjük, hogy Putyin gondolkodásában azonban nem a szovjeten, hanem a birodalmon van a hangsúly. Mégpedig a győztes birodalmon. Ezért van ma a hivatalos orosz kánonban nagyobb becsben Sztálin, mint Lenin.

Az orosz elnök nem először említette, hogy milyen fontosnak tartja a birodalmi újjászületés stratégiáját. Putyin 2020-ban éppen a Krímben már beszélt arról, hogy mi lett volna Oroszországgal, ha nincsenek a forradalmak, a szétesés, a polgárháború, amelyek az első világháborúval együtt lefékezték a világban 1914 előtt egyedülálló növekedési tempót.

„Oroszország a kiáltó ellentétek országa volt. Egy életerős kapitalista gazdaság létezett együtt a hivatalnoki karon, a politikai cenzúrán és rendőri önkényen alapuló, a világ legnagyobb – 1,4 milliós – állandó hadseregével megtámogatott rezsimmel. Tény azonban, hogy Oroszország a forradalmi válságból kilábalva nagyjából 1908-tól virágzásnak indult”

A múlt század tízes éveiben, történelme egyik legdinamikusabb fejlődését produkálva, 7–10 százalékkal nőtt az össztermék, az ipari termelés pedig alig egy évtized alatt megduplázódott. Ez a fejlődés a mezőgazdasággal és a bányászattal együtt az ötödik helyre sorolta Oroszországot a világ gazdasági hatalmai között. Az ország világelső volt a kőolaj termelésben és a gabona exportban, s a statisztikák minden területen jelentős előretörést mutattak. Lakosainak számát és területét tekintve az ország Európa 54 százalékát foglalta el. Szép sikereket mondhatott magáénak a népoktatás, amiről tanúskodik például az analfabetizmus csökkenése a besorozottak között. Míg 1875-ben az újoncoknak mindössze 21, addig 1913-ban már 73 százalékuk tudott írni-olvasni.

„Berlin egyre növekvő félelemmel figyelte Oroszország gazdasági erősödését, s Dominic Lieven cambridge-i professzor szerint például alapvetően ez vezetett az I. világháború kirobbantásához. A németek úgy látták, addig kell elkezdeni egy európai háborút, amíg esélyük van a győzelemre”

Putyin mindig is előszeretettel hozott fel történelmi példákat. Láthatóan érdeklődik a történelem iránt, az utóbbi időben azonban ez a vonzódás érezhetően felerősödött. Mondhatnánk, hogy a 70 felé közeledve a politikán kívül valami mással is akar foglalkozni, és hobbi történészként éli ki magát. Ennél azonban többről van szó. Egyrészről már említettük, hogy a történelmi hagyományok, a dicső győzelmek, a nagyság felemlegetése mindig velejárója a nemzetépítésnek. Ennek jegyében a mai orosz politikai kommunikáció és a média Rettegett Ivántól Vlagyimir Putyinig rajzolja meg a nagy államférfiak, Alekszandr Nyevszkijtől Sztálinig a nagy hadvezérek, Ivan Szuszanyintól Zója Koszmogyemjanszkajáig a rettenthetetlen hősök, és Ivan Radonyezsszijtől Kirill pátriárkáig a bölcs elmélkedők ívét, s erősíti meg a nemzeti öntudatot. Putyin pedig nemcsak az újabb széteséstől akarja megóvni az orosz államot, de erős, szilárd konzervatív alapokon álló nemzetet akar maga után hagyni. De az is igaz, hogy mindennek vannak aktuálpolitikai céljai is, hiszen a Krím visszatérésének nemzetegyesítő hatása elmúlt, a gazdasági és szociális gondok pedig közben látványosan megnövekedtek. A fent említett ív azonban azt sugallja, hogy a jelenlegi nehézségek csak átmenetiek, és az orosz nemzet és az állam történelem során mindig visszatért a sikeres és győztes pályára.