„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Primakov, aki haza járt a Közel-Keletre

2025. nov. 08.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Jevgenyij Primakov előbb arabisztika szakos egyetemistából különleges megbízatásokat teljesítő közel-keleti tudósító lett, majd a moszkvai tudományos agyközpont vezetőjeként világpolitikai elemző és akadémikus, az Öböl-háborúban pedig a nagyhatalmak egyetlen közvetlen csatornája Szaddám Huszeinhez. Ki volt Primakov és hogyan alapozta meg a ma is érvényes orosz külpoitikai stratégia irányait?

Jevgenyij Primakov #moszkvater

Jevgenyij Primakov
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

„Lényegében mindannyian a tanítványai vagyunk. Aki már felnőttként találkozott vele, az is azonnal megértette, hogy ez az ember nem csak kiemelkedik az átlagból, de a legkiválóbbak közül való. Mindig meglátta a lényeget, és ami a legfontosabb, azt a lehető legegyszerűbben el is tudta magyarázni. Egyszerűen és érthetően beszélt a világ fontos dolgairól. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ő rakta le a máig érvényes orosz külpolitika alapjait, a nevéhez köthető doktrína ma éppúgy aktuális, mint születésekor, a ’90-es évek második felében” – fogalmazott Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Jevgenyij Primakov egykori külügyminiszter, kormányfő szobrának avatásakor. A munkásságának adózó emlékév vége felé elevenítsük fel, ki is volt Jevgenyij Primakov.

A Kijevben 1929 őszén született Jevgenyij Primakov az apját korán elveszítette, 1937-es sztálini „nagy tisztogatás” áldozata lett. Anyjával – akinek a nevét is felvette – éltek Tbilisziben úgynevezett kommunalkában, egy közös lakás 14 négyzetméteres szobájában.

„A sztálini terror csúcsán a család körül minden összeomlott. Nemcsak apját, hanem anyja testvérét, barátait is letartóztatták, kivégezték”

„Késői és egyetlen gyerekként én voltam anyám szeme fénye! Anyám nőgyógyászként dolgozott a vasutas kórházban, majd miután eltanácsolták, nagy nehezen egy textil üzem orvosa lett, ahol 35 évet töltött el. A munkások nagyon szerették, mert mindig kiállt értük. Ezt csak 1972-ben, a temetésén szembesültem, mert ott volt az egész üzem. Nehéz idők voltak, de anyám mindent megtett azért, hogy etessen, öltöztessen és taníttasson” – emlékezett vissza később a fiatal éveire Primakov.

Primakov édesanyja soha nem volt a párt tagja, nem politizált, de mindennel tisztában volt. Ez kiderült abból a beszélgetésükből is, amely az egyetemista fiú és az anya között az ’50-es évek elején zajlott az egyik nyári szünetben. „Felmerült közöttünk a sztálini téma, és bevallom, megrémültem, amikor primitív gyilkosnak nevezte. Erre én visszakérdeztem, hogy olvasott-e egyáltalán valamit ettől a „primitív embertől”? Anyám nyugodt válasza még jobban megdöbbentett: „Nem is fogok, de te menj, és jelents fel, ezt ő nagyon szereti.” Soha többet nem tértünk vissza erre a témára” – idézte fel Primakov.

Zsenya a többi gyerekkel az utcán töltötte a gyerekkorát, hét osztály elvégzése után pedig azzal állt elő, hogy a bakui haditengerészeti előkészítőbe akar jelentkezni. Anyja próbálta erről lebeszélni, végül elengedte. Két nehéz évet töltött el ott, s mire megszokta, egészségi okok miatt eltanácsolták. Kezdeti fázisban lévő tuberkulózist diagnosztizáltak nála, anyja azonban kigyógyította. Tbilisziben fejezte be az iskolát. Jól tanult, kedvenc tárgyai a matematika, a történelem és az irodalom voltak.

„Erős iskola volt az övé, így aztán 1948-ban sikeresen felvételizett a moszkvai Keleti Kutatások Intézetébe. Ezitőtájt nagy hiány volt sinológusokban, így már majdnem a kínai irányba szakosodott, amikor az egyik professzora javaslatára az arabisztikát választotta”

Kiváló tanárai voltak, így a főiskola után aspirantúrára – a kandidátusi fokozat megszerzésének intézményes formája – ment tovább a Lomonoszov Egyetemre. Ekkor halt meg Sztálin, és Primakov majdnem az életével izetett azért, hogy elbúcsúzzon a Vezértől. A fiatal tudósjelölt világnézetének alakulására aztán nagy hatással volt az SZKP XX. kongresszusa. Közben első feleségével – ez a házasság 36 évig tartott -, Laurával nagyon nehéz körülmények között éltek. Szobát béreltek, de amikor megszületet a gyerekük, albérletet sem nagyon kaptak, így Szásenykát kénytelenek voltak hazaküldeni a nagymamához Tbiliszibe. Csak 1959-ben kaptak egy szobát egy kommunálkában, ami nagy szó volt.

„Primakov ekkor már a rádió külföldi adásainak szerkesztőségén dolgozott. Újságíró lett, és egy év alatt tudósítóból a főszerkesztő helyettese, később főnöke hirtelen halála után főszerkesztő lett”

Jó iskola volt ez a számára, hiszen gyorsan és minden felhajtás nélkül kellett elemeznie a frissen történteket. S nem utolsó sorban megtanult vezetni egy kollektívát, miután 26 évesen, a csapat legfiatalabb tagjaként 70 beosztottja volt. Rá egy évre, 1958-ban már a közszolgálati rádió tudósítójaként elkísérhette a Nyikita Hruscsov vezette pártküldöttséget Albániába. Az első külföldi utat soha nem felejtette el, ugyanis a főtitkár beszédének legfontosabb téziseit a felszólalás után leadta Moszkvába, majd elment meginni egy sört. Hruscsov pedig elégedetten hallgatta a külföldi reakciókat. Ezután szabad kezet kapott a tudósításoknál.

Közben Primakov már az aspirantúra után a Világgazdaság és a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IMEMO) tudományos munkatársa lett. Megírta az Arab-félszigeten kitermelő külföldi nagy olajcégek működéséről szóló disszertációját, de a kandidátusi fokozatot formai okok miatt csak négy évvel később kapta meg. Primakov 1959-ben belépett a pártba, majd 1962-től a Pravdában dolgozott az ázsiai és afrikai országok részlegében elemzőként.

„Három év múlva kairói székhellyel már a lap közel-keleti tudósítója, de emellett teljesíti az SZKP Politikai Bizottságának különleges megbízatásait is”

Így kerül szoros kapcsolatba egyebek mellett a kurdok vezetőjével Musztafa Barzanival, de 1969-ben találkozik a kurdokkal Bagdad részéről tárgyaló Szaddám Huszeinnel is. Ugyancsak megismerkedik Tarik Azizzal, aki akkor az Asz-Szaura című lap főszerkesztője, majd jóval később már Husszein külügyminisztere lett. kapcsolatainak minőségét jól mutatja, hogy ő az első külföldi, aki 1966-os baaszista katonai hatalomátvétel után találkozhat az új szíriai miniszterelnökkel, de őt fogadja elsőként az 1969-es szudáni fordulat vezetője Nimeri tábornok is.

Ebben az évben megvédi az Egyiptom szociális és gazdasági fejlődéséről írt doktori disszertációját, majd egy év múlva elfogadja az IMEMO igazgató-helyettesi posztját. Ezzel párhuzamosan továbbra is fontos küldetéseket teljesít az arab világban a szovjet vezetés megbízásából. Ő repül Ománba a előkészíteni a diplomáciai kapcsolatok felvételét, Golda Meirtől Simon Pereszen át Menahem Beginig folyamatosan találkozik az izraeli vezetőkkel, míg a palesztin oldalon Jasszer Arafattal, Abu Mazennel és másokkal. Közeli kapcsolatot ápolt évtizedeken át Huszein jordániai királlyal, Hafez Asszad szíriai elnökkel, és az egyiptomi államfő Hoszni Mubarakkal is. Közben 1974-ben az akadémia állandó tagja, három év múlva a Keleti Kutatások Intézetének, majd ezt követően 1985-től az IMEMO igazgatója, 1979-ben pedig akadémikus lesz.

„Ekkor már a világ egyik legelismertebb Kelet-kutatója, egyre komolyabb szerepet játszik a szovjet közel-keleti politika alakításában, és könyvek sorát írja e térségről”

De az IMEMO vezetőjeként titkos tárgyalásokat folytat amerikai intézetekkel is, s e közös munka a leszerelési tárgyalások előkészítését szolgálja. Tárgyalási stílusát, atmoszféra teremtő képességét jól mutatja, hogy az egyik tbiliszi egyeztetés után elviszi a David Rockefeller vezette amerikai delegációt felesége nagynénjéhez, a tbiliszi opera egykori primadonnájához vacsorára. A terített asztal, a grúz borok, a dalok megteszik a hatásukat, a tárgyalások légköre oldottabbá válik, és Rockefellerék még sokáig emlegetik azt a csodálatos tbiliszi estét. Hasonlóan jól alakultak az IMEMO nevében folytatott tárgyalások Japánnal. Ezek a sikerek felértékelték az intézet kutatóinak munkáját is. Az IMEMO az orosz külpolitika igazi „agyközpontja” lett. A Primakov vezetésével készült szituatív elemzéseikben előre vetítették Kambodzsa amerikai bombázását, Nasszer halála után Szadat nyugati fordulatát, a teheráni iszlám forradalom után Irán és Irak között elkerülhetetlen háborút. S az elemzés elkészülte után 10 hónappal ez a konfliktus ki is robbant. A Primakov vezette csapat ezekért az elemzésekért Állami Díjat kapott. A szakértői csapat tagjaként Primakov részt vesz Mihail Gorbacsov összes fontos találkozóján is. A főtitkár ki akarja nevezni indiai nagykövetnek, az ekkor már súlyos beteg felesége egészségi állapotának romlásától tartva azonban Primakov ezt nem vállalja.

„A peresztrojka lázában – ekkor 1989-et írunk – aztán egy telefonhívás a tudományos szférából a nagypolitikába irányítja Primakovot. Gorbacsov kérésére a Legfelsőbb Tanács felsőházának elnökeként az apparátus munkáját irányítja”

E tisztében a képviselőház önállóságát igyekszik erősíteni. Látja ugyanis, hogy a parancsuralmi rendszertől minél előbb el kell távolodni. Néhány hónap múlva az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjelöltje, majd 1990 tavaszán már az Elnöki Tanács külügyekkel foglalkozó tanácsadója. Kitör az Öböl-háború, és Primakov végképp a világpolitika forgatagában találja magát. Most jön csak igazán jól, hogy ismeri Szaddám Huszeint, és a nagyhatalmak egyetlen közvetlen csatornájaként Bagdadba, amjd a többi közel-keleti fővárosba utazik. Szaddam azonban nem hiszi el, hogy amennyiben nem vonul ki Kuvaitból, akkor megindul ellene a háború. A Szovjetunió mindent megtesz ennek elkerüléséért, Primakov ismét Bagdadba utazik, az iraki vezetés azonban egyelőre csak fontolgatja a szovjet politikus által előterjesztett terv elfogadását. Szaddám időhúzására azonban Washington ultimátummal válaszol, Moszkvában pedig közben felfokozódnak a belpolitikai események, és Primakov a Népi Küldöttek 4. kongresszusának előkészítésével, Gorbacsovnak a Szovjetunió egyben tartását célzó előterjesztésének előkészítésével van elfoglalva. Az elnök azonban vacillál, ami végül a szövetségi állam széthullásához vezet. Feloszlatják az Elnöki Tanácsot, és Primakov a Szovjetunió Biztonsági Tanácsának tagja lesz. A pártmunkát maga mögött hagyva itt is a külügyekkel foglalkozik, közben egy gazdasági delegációt vezet Bostonba egy 30 milliárd dolláros amerikai gazdasági segélyt letárgyalni, de ebből nem lesz semmi. Ekkor jön a Gorbacsov elleni puccs, amelyet elítél, majd nem sokkal később a külső felderítés élére kerül, ahol marad a Szovjetunió felbomlása után is.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    „A bűn ismétli önmagát…”

    2026. nov. 20.
    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 19.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater