Jevgenyij Primakov előbb arabisztika szakos egyetemistából különleges megbízatásokat teljesítő közel-keleti tudósító lett, majd a moszkvai tudományos agyközpont vezetőjeként világpolitikai elemző és akadémikus, az Öböl-háborúban pedig a nagyhatalmak egyetlen közvetlen csatornája Szaddám Huszeinhez

„Lényegében mindannyian a tanítványai vagyunk. Aki már felnőttként találkozott vele, az is azonnal megértette, hogy ez az ember nem csak kiemelkedik az átlagból, de a legkiválóbbak közül való. Mindig meglátta a lényeget, és ami a legfontosabb, azt a lehető legegyszerűbben el is tudta magyarázni. Egyszerűen és érthetően beszélt a világ fontos dolgairól. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ő rakta le a máig érvényes orosz külpolitika alapjait, a nevéhez köthető doktrína ma éppúgy aktuális, mint születésekor, a ’90-es évek második felében” – fogalmazott Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Jevgenyij Primakov egykori külügyminiszter, kormányfő szobrának avatásakor. A munkásságának adózó emlékév vége felé elevenítsük fel, ki is volt Jevgenyij Primakov.

A Kijevben 1929 őszén született Jevgenyij Primakov idén lett volna 90 éves.  Apját korán elveszítette, 1937-es sztálini „nagy tisztogatás” áldozata lett. Anyjával – akinek a nevét is felvette – éltek Tbilisziben úgynevezett kommunalkában, egy közös lakás 14 négyzetméteres szobájában.

„A sztálini terror csúcsán a család körül minden összeomlott. Nemcsak apját, hanem anyja testvérét, barátait is letartóztatták, kivégezték”

„Késői és egyetlen gyerekként én voltam anyám szeme fénye! Anyám nőgyógyászként dolgozott a vasutas kórházban, majd miután eltanácsolták, nagy nehezen egy textil üzem orvosa lett, ahol 35 évet töltött el. A munkások nagyon szerették, mert mindig kiállt értük. Ezt csak 1972-ben, a temetésén szembesültem, mert ott volt az egész üzem. Nehéz idők voltak, de anyám mindent megtett azért, hogy etessen, öltöztessen és taníttasson” – emlékezett vissza később a fiatal éveire Primakov.

Primakov édesanyja soha nem volt a párt tagja, nem politizált, de mindennel tisztában volt. Ez kiderült abból a beszélgetésükből is, amely az egyetemista fiú és az anya között az ’50-es évek elején zajlott az egyik nyári szünetben. „Felmerült közöttünk a sztálini téma, és bevallom, megrémültem, amikor primitív gyilkosnak nevezte. Erre én visszakérdeztem, hogy olvasott-e egyáltalán valamit ettől a „primitív embertől”? Anyám nyugodt válasza még jobban megdöbbentett: „Nem is fogok, de te menj, és jelents fel, ezt ő nagyon szereti.” Soha többet nem tértünk vissza erre a témára” – idézte fel Primakov.

Zsenya a többi gyerekkel az utcán töltötte a gyerekkorát, hét osztály elvégzése után pedig azzal állt elő, hogy a bakui haditengerészeti előkészítőbe akar jelentkezni. Anyja próbálta erről lebeszélni, végül elengedte. Két nehéz évet töltött el ott, s mire megszokta, egészségi okok miatt eltanácsolták. Kezdeti fázisban lévő tuberkulózist diagnosztizáltak nála, anyja azonban kigyógyította. Tbilisziben fejezte be az iskolát. Jól tanult, kedvenc tárgyai a matematika, a történelem és az irodalom voltak.

„Erős iskola volt az övé, így aztán 1948-ban sikeresen felvételizett a moszkvai Keleti Kutatások Intézetébe. Ezitőtájt nagy hiány volt sinológusokban, így már majdnem a kínai irányba szakosodott, amikor az egyik professzora javaslatára az arabisztikát választotta”

Kiváló tanárai voltak, így a főiskola után aspirantúrára – a kandidátusi fokozat megszerzésének intézményes formája – ment tovább a Lomonoszov Egyetemre. Ekkor halt meg Sztálin, és Primakov majdnem az életével izetett azért, hogy elbúcsúzzon a Vezértől. A fiatal tudósjelölt világnézetének alakulására aztán nagy hatással volt az SZKP XX. kongresszusa. Közben első feleségével – ez a házasság 36 évig tartott -, Laurával nagyon nehéz körülmények között éltek. Szobát béreltek, de amikor megszületet a gyerekük, albérletet sem nagyon kaptak, így Szásenykát kénytelenek voltak hazaküldeni a nagymamához Tbiliszibe. Csak 1959-ben kaptak egy szobát egy kommunálkában, ami nagy szó volt.

„Primakov ekkor már a rádió külföldi adásainak szerkesztőségén dolgozott. Újságíró lett, és egy év alatt tudósítóból a főszerkesztő helyettese, később főnöke hirtelen halála után főszerkesztő lett”

Jó iskola volt ez a számára, hiszen gyorsan és minden felhajtás nélkül kellett elemeznie a frissen történteket. S nem utolsó sorban megtanult vezetni egy kollektívát, miután 26 évesen, a csapat legfiatalabb tagjaként 70 beosztottja volt. Rá egy évre, 1958-ban már a közszolgálati rádió tudósítójaként elkísérhette a Nyikita Hruscsov vezette pártküldöttséget Albániába. Az első külföldi utat soha nem felejtette el, ugyanis a főtitkár beszédének legfontosabb téziseit a felszólalás után leadta Moszkvába, majd elment meginni egy sört. Hruscsov pedig elégedetten hallgatta a külföldi reakciókat. Ezután szabad kezet kapott a tudósításoknál.

Közben Primakov már az aspirantúra után a Világgazdaság és a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IMEMO) tudományos munkatársa lett. Megírta az Arab-félszigeten kitermelő külföldi nagy olajcégek működéséről szóló disszertációját, de a kandidátusi fokozatot formai okok miatt csak négy évvel később kapta meg. Primakov 1959-ben belépett a pártba, majd 1962-től a Pravdában dolgozott az ázsiai és afrikai országok részlegében elemzőként.

„Három év múlva kairói székhellyel már a lap közel-keleti tudósítója, de emellett teljesíti az SZKP Politikai Bizottságának különleges megbízatásait is”

Így kerül szoros kapcsolatba egyebek mellett a kurdok vezetőjével Musztafa Barzanival, de 1969-ben találkozik a kurdokkal Bagdad részéről tárgyaló Szaddám Huszeinnel is. Ugyancsak megismerkedik Tarik Azizzal, aki akkor az Asz-Szaura című lap főszerkesztője, majd jóval később már Husszein külügyminisztere lett. kapcsolatainak minőségét jól mutatja, hogy ő az első külföldi, aki 1966-os baaszista katonai hatalomátvétel után találkozhat az új szíriai miniszterelnökkel, de őt fogadja elsőként az 1969-es szudáni fordulat vezetője Nimeri tábornok is.

Ebben az évben megvédi az Egyiptom szociális és gazdasági fejlődéséről írt doktori disszertációját, majd egy év múlva elfogadja az IMEMO igazgató-helyettesi posztját. Ezzel párhuzamosan továbbra is fontos küldetéseket teljesít az arab világban a szovjet vezetés megbízásából. Ő repül Ománba a előkészíteni a diplomáciai kapcsolatok felvételét, Golda Meirtől Simon Pereszen át Menahem Beginig folyamatosan találkozik az izraeli vezetőkkel, míg a palesztin oldalon Jasszer Arafattal, Abu Mazennel és másokkal. Közeli kapcsolatot ápolt évtizedeken át Huszein jordániai királlyal, Hafez Asszad szíriai elnökkel, és az egyiptomi államfő Hoszni Mubarakkal is. Közben 1974-ben az akadémia állandó tagja, három év múlva a Keleti Kutatások Intézetének, majd ezt követően 1985-től az IMEMO igazgatója, 1979-ben pedig akadémikus lesz.

„Ekkor már a világ egyik legelismertebb Kelet-kutatója, egyre komolyabb szerepet játszik a szovjet közel-keleti politika alakításában, és könyvek sorát írja e térségről”

De az IMEMO vezetőjeként titkos tárgyalásokat folytat amerikai intézetekkel is, s e közös munka a leszerelési tárgyalások előkészítését szolgálja. Tárgyalási stílusát, atmoszféra teremtő képességét jól mutatja, hogy az egyik tbiliszi egyeztetés után elviszi a David Rockefeller vezette amerikai delegációt felesége nagynénjéhez, a tbiliszi opera egykori primadonnájához vacsorára. A terített asztal, a grúz borok, a dalok megteszik a hatásukat, a tárgyalások légköre oldottabbá válik, és Rockefellerék még sokáig emlegetik azt a csodálatos tbiliszi estét. Hasonlóan jól alakultak az IMEMO nevében folytatott tárgyalások Japánnal. Ezek a sikerek felértékelték az intézet kutatóinak munkáját is. Az IMEMO az orosz külpolitika igazi „agyközpontja” lett. A Primakov vezetésével készült szituatív elemzéseikben előre vetítették Kambodzsa amerikai bombázását, Nasszer halála után Szadat nyugati fordulatát, a teheráni iszlám forradalom után Irán és Irak között elkerülhetetlen háborút. S az elemzés elkészülte után 10 hónappal ez a konfliktus ki is robbant. A Primakov vezette csapat ezekért az elemzésekért Állami Díjat kapott. A szakértői csapat tagjaként Primakov részt vesz Mihail Gorbacsov összes fontos találkozóján is. A főtitkár ki akarja nevezni indiai nagykövetnek, az ekkor már súlyos beteg felesége egészségi állapotának romlásától tartva azonban Primakov ezt nem vállalja.

„A peresztrojka lázában – ekkor 1989-et írunk – aztán egy telefonhívás a tudományos szférából a nagypolitikába irányítja Primakovot. Gorbacsov kérésére a Legfelsőbb Tanács felsőházának elnökeként az apparátus munkáját irányítja”

E tisztében a képviselőház önállóságát igyekszik erősíteni. Látja ugyanis, hogy a parancsuralmi rendszertől minél előbb el kell távolodni. Néhány hónap múlva az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjelöltje, majd 1990 tavaszán már az Elnöki Tanács külügyekkel foglalkozó tanácsadója. Kitör az Öböl-háború, és Primakov végképp a világpolitika forgatagában találja magát. Most jön csak igazán jól, hogy ismeri Szaddám Huszeint, és a nagyhatalmak egyetlen közvetlen csatornájaként Bagdadba, amjd a többi közel-keleti fővárosba utazik. Szaddam azonban nem hiszi el, hogy amennyiben nem vonul ki Kuvaitból, akkor megindul ellene a háború. A Szovjetunió mindent megtesz ennek elkerüléséért, Primakov ismét Bagdadba utazik, az iraki vezetés azonban egyelőre csak fontolgatja a szovjet politikus által előterjesztett terv elfogadását. Szaddám időhúzására azonban Washington ultimátummal válaszol, Moszkvában pedig közben felfokozódnak a belpolitikai események, és Primakov a Népi Küldöttek 4. kongresszusának előkészítésével, Gorbacsovnak a Szovjetunió egyben tartását célzó előterjesztésének előkészítésével van elfoglalva. Az elnök azonban vacillál, ami végül a szövetségi állam széthullásához vezet. Feloszlatják az Elnöki Tanácsot, és Primakov a Szovjetunió Biztonsági Tanácsának tagja lesz. A pártmunkát maga mögött hagyva itt is a külügyekkel foglalkozik, közben egy gazdasági delegációt vezet Bostonba egy 30 milliárd dolláros amerikai gazdasági segélyt letárgyalni, de ebből nem lesz semmi. Ekkor jön a Gorbacsov elleni puccs, amelyet elítél, majd nem sokkal később a külső felderítés élére kerül, ahol marad a Szovjetunió felbomlása után is.