//Pétervári banditák

Pétervári banditák

MEGOSZTÁS

Húsz éve, 2000-ben mutatták be minden idők egyik legnépszerűbb sorozatát Pétervári banditák címmel. Magyarországon a Duna televízió az első évadot leadta, a többi nem került adásba, pedig itthon is tetszést aratott a nézők körében.

Vlagyimir Bortko producer-rendező kérte fel Andrej Konsztantyinov bűnügyi újságírót egy az orosz maffiáról szóló sorozat forgatókönyvének megírására. Konsztantyinov munkához látott, és saját bűnügyi regényeinek alapján elkészült a forgatókönyv. A sorozatban szereplő újságírót saját magáról mintázta meg. A film olyan színészeknek hozta meg a népszerűséget, mint Andrej Domogarov vagy Olga Drozdova. A negatív hősöket igazi színész „bölények” formálták meg, mint Kirill Lavrov vagy Lev Boriszov. Ő teljhatalmú maffiafőnököt, Antibiotikumot személyesítette meg, méghozzá olyan sikerrel és élethűen, hogy a film narrátora, Valerij Kuharesin egy interjúban elmondta,

„Lev Boriszov annyira élethű volt Antibiotikum szerepében, hogy az első sorozat bemutatása után nem tudott úgy kimenni az utcára, hogy ne hordták volna el mindenféle féregnek vagy nem köptek egy egészségeset a háta mögött. Szerintem egy színésznek ennél nagyobb dicséret nem kell!”

De ilyen reakciókat nemcsak Boriszov váltott ki a nézőkből. Maga a film rengeteg vitát generált. Az egyik azt kifogásolta, hogy erősíti a vonzalmat a bűnözői romantika iránt. Mások ugyanakkor azt nem értékelték, hogy kendőzetlenül mutatja be a ’90-es éveket. Megint másoknak az nem tetszett, hogy az alkotók szerint egész Szentpétervárt bűnözők uralják.

„A magyarázat azonban egyszerű. A forgatókönyvíró nem ismert ilyen mélyen más várost, hiszen itt volt bűnügyi újságíró, ezért játszódik éppen itt a történet”

De nem volt vége a skandallumoknak. Az első sorozat a Báró – amelyben többek között arról van szó, hogy az Ermitázsban több hamis kép van – bemutatása után az Ermitázs igazgatója feljelentést tett rágalmazásért. Konsztantyinov elmondta, hogy a Báró szerepét létező személyről, Jurij Alekszejevről, a kor egyik legbefolyásosabb banditafőnökéről mintázta. A Báró szerepét játszó Lavrov személyesen ismerte Alekszejevet, hogy azonban neki mesélt-e erről, arra nincs semmi bizonyíték. Antibiotikumot szintén létező személyről mintázták.

„Antibiotikum szintén létező személy, és csak azért nem nevesítettem sosem, mert ő nemcsak sok színész barátja, de a szentpétervári vezetőkkel is baráti kapcsolatokat ápol”

– nyilatkozott erről később Konsztantyinov. Mint írtuk, Lev Boriszovot a nézők gyűlölték, de azt maga sem gondolta, hogy a bűnözők közt ilyen népszerűségre tesz szert. Autogrammot kértek tőle, fotózkodtak vele, és még a szolgálataikat is felajánlották, de ezt Boriszov udvariasan visszautasította.

„A sorozat a legjobb kritikát onnan kapta, ahonnan nem várta. Magától az alvilágtól”

Konzultáltak az alkotókkal, tanácsokat adtak, hogy minél hitelesebb legyen a történet. Besegítettek a forgatásokon, ha kellett, akkor statisztáltak. A főcímdal, a Nemlétező város valóságos himnusz lett.

A filmek körül mindig vannak mendemondák. A Pétervári banditák esetében némelyek átokról beszélnek. Hogy van-e átok, azt nem tudom, de az tény, hogy húsz évvel a bemutató után a színészek közül több mint negyven már nincsenek az élők sorában. A forgatások alatt és után sok színészt ért tragédia. Olga Drozdova azután távozott a sorozatból, hogy a forgatáson egy kutya csúnyán megharapta. Alekszandr Domogarov és Dmitrij Pevcov közvetlenül a forgatások befejezése után vesztették el a fiaikat. Domogarov 23 éves fiát egy autós gázolta halálra, Pevcov 22 éves fia az ablakból zuhant ki…

Konsztantyinov szerint a Pétervári banditák nem tíz , hanem csak hét részből áll. Az utolsó három részt ugyanis az ő szerzői jogainak megsértésével forgatták le.

(A teljes sorozat itt tekinthető meg)

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.