„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„az olimpia a sportolók küldetéséről, és nem a nemzetek harcáról szól. Az ötkarikás játékok elleni bojkottok sosem vezettek eredményre, legfeljebb arra voltak jók, hogy ártatlan sportolók bűnhődjenek”
Fotó:EUROPRESS/ARIS MESSINIS/POOL/AFP
Az olimpia megrendezése iránti vágy az utóbbi évtizedekben látványosan csökkent, a sok esetben indokolatlan, megmosolyogtató sportágak programba emelésével együtt azonban a jelentősége továbbra is megkérdőjelezhetetlen.
„Az 1896-ban létrehozott Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy nem ad teret politikai vélemények kifejezésének, ám a történelem azt bizonyítja, hogy a fokozott figyelem előnyeit gyakran kihasználták az olimpián részt vevő, vagy éppen távol maradó országok, versenyzők”
Mint például Peter O’Connor. A büszke ír hazafi 1906-ban, az athéni játékok idején felmászott a zászlótartó rúdra, mert sértette az önérzetét, hogy Nagy-Britannia színeiben kellett indulnia. A hármasugrás győztese hazája zászlaját illesztette a megfelelő helyre.
Az első csonka olimpiát 1920-ban Antwerpenben rendezték. A belga városba nem hívták meg a világháború vesztes országait. Német, osztrák, magyar, bolgár török sportolók nélkül zajlottak a versenyek. Kárpótlásul vagy sem (ez a sporttörténészek között állandó vitatéma), mindenesetre a NOB Németországnak, Berlinnek adta az 1936-os játékok rendezési jogát. A döntés Adolf Hitler hatalomra kerülése előtt született meg, a visszavonásra már nem volt lehetőség. A fekete Jesse Owens, és az afroamerikai atléták sikerét jelentősen beárnyékolta a náci propaganda nyílt terjesztése.
„A nagyhatalmak politikai ambíciói Berlin után is éreztették hatásukat az aktuális olimpián”
Az eredetileg 1940-re kitűzött játékok rendezője, Japán abban reménykedett, hogy javul az ország imázsa, miután 1931-ben nemzetközi megvetéssel szembesült az északkelet-kínai Mandzsúria megszállása, és 1933-ban a Népszövetségből való kilépés miatt. Három évvel a kezdetek előtt, 1937-ben a japán törvényhozók a játékok elhalasztására szólítottak fel, mivel az ország háborúban állt Kínával. Mindeközben az Egyesült Királyság bojkottot fontolgatott. Végül az 1940-es és az 1944-es olimpiát is törölték a második világháború kirobbanása miatt.
Londonba, 1948-ban nem hívták meg Japánt és Németországot, a Szovjetunió megtagadta a részvételt. Az angol fővárosban nagy port kavart a csehszlovák tornász, Marie Provazlíkovaá disszidálása, ő volt az első kommunista országból érkező sportoló, aki nem tért vissza a hazájába a játékok után.
„Az 1952-es játékok egyebek mellett arról volt nevezetes, hogy a keleti blokk vezető ereje, a Szovjetunió itt, Helsinkiben mutatta meg magát először az olimpia nemzetközi nagyszínpadán”
Melbourne a bojkott olimpiája volt; az ’56-os magyarországi szovjet megszállás miatt Hollandia, Spanyolország és Svájc a távolmaradásával fejezte ki a szolidaritását a magyarokkal. A kínai bojkott oka az volt, hogy a NOB Tajvant is be szerette volna vonni a nemzetközi sportközösségbe. Egyiptom, Irak és Libanon szintén a távolmaradásával tiltakozott az ellen, hogy Franciaország, Izrael és az Egyesült Királyság megtámadta Egyiptomot a Szuezi-csatorna Kairó általi államosítása miatt.
Négy évvel később Rómában a tajvani sportolók érzékenysége sérült, mivel a NOB arra kényszerítette őket, hogy a Kínai Köztársaság helyett a portugál gyarmatosított névre utaló, Formosa zászló mögött vonuljanak fel a megnyitó ünnepségen. A sportolók egy „Under protest” (magyarul: kényszerből) tábla mögött jelentek meg az Olimpiai stadionban.
„Tokióban a béke jelképeként a hirosimai atombomba pusztításának a napján született diákot, Josinori Sakai kérték fel az olimpiai láng utolsó fáklyahordozójának. A NOB – a következő két évtizedben – nem hívta meg Dél-Afrikát a játékokra, mert az ország olimpiai bizottsága nem volt hajlandó elítélni a sportági szegregációt”
A Mexikóvárosban megrendezett olimpia idején igen intenzíven dübörgött a polgárjogi mozgalom az Egyesült Államokban. Az aranyérmes Tommie Smith és a harmadik helyezett John Carlos a himnusz alatt emelték fel a kezüket, így szimbolizálva a feketék hatalmát a dobogón. Válaszul az amerikai olimpiai bizottság vezetője visszaküldte őket az Egyesült Államokba.
„Münchenben 1972-ben a Fekete Szeptember palesztin mozgalom tagjai betörtek az olimpiai faluba, megöltek egy izraeli sportolót és egy edzőt, és kilenc túszt ejtettek”
Montreálban több mint húsz afrikai ország bojkottálta az utolsó pillanatban az olimpiát, miután a NOB engedélyezte Új-Zéland indulását. A nemzetek azt követelték, hogy a NOB vonja vissza a rajtengedélyt, mivel az ország rögbicsapata a faji diszkriminációt alkalmazó Dél-Afrikában játszott.
Moszkvában és Los Angelesben is csonka olimpiát rendeztek. 1980-ban Afganisztán szovjet megszállása miatt 65 ország bojkottálta az olimpiát, válaszul Románia kivételével a keleti szocialista blokk maradt távol az amerikai játékoktól.
Dél-Koreában sem volt teljes a mezőny, Észak-Korea mellett Etiópia, Kuba és Nicaragua sem vett részt az 1988-a szöuli játékokon.
Az 1992-es barcelonai olimpia idejére már felbomlott a Szovjetunió és Jugoszlávia. Észtország, Lettország és Litvánia önálló csapatot indított, de a volt Szovjetunió többi része az egységes csapatnak nevezett formációban versenyzett. Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia is először állt rajthoz önálló nemzetként. A Bosznia-Hercegovina és Horvátország elleni katonai agressziója miatt az ENSZ és a NOB szankcionálta Jugoszláviát, megtiltotta a csapatsportokban való részvételét, de az egyéni sportolói elindulhattak.
„A müncheni játékok után 24 évvel, Atlantában, 1996-ban is bomba robbant, két ember veszítette el az életét”
2000-ben Sydney-ben a Kuku Yalanji népcsoport tagja, a később a 400 méteres síkfutás győztese, Cathy Freeman gyújthatta meg az olimpiai lángot. A döntés szimbolizálta Ausztrália azon vágyát, hogy egyesítse a fehér és a bennszülött lakosságát. Nyolc év múlva az ausztrál kormány hivatalosan is bocsánatot kért az őslakosok elleni múltbeli sérelmekért.
A 2004-es athéni olimpiát többé-kevésbé a rend és a hagyományok tisztelete jellemezte. A 2008-as pekingi játékok előtt többen protestáltak az elnyomó kínai vezetés ellen, végül egy nagyhatalmi ambíciókkal rendelkező ország igen látványos erődemonstrációjaként vonult be a történelembe a 21. század első, Ázsiában rendezett olimpiája.
2012-ben London a surranópályán győzött a rendezésre esélyesebbnek hitt Párizzsal szemben, majd különösebb zökkenők nélkül bonyolította le a versenyeket.
„2016-ban Rióban vett részt először menekült olimpiai csapat. Thomas Bach egy évvel korábban, a migránsválság tetőpontján jelentette be a különleges csapat létrehozását. A brazil fővárosban nyert legutóbb semleges színekben induló versenyző, a kuvaiti sportlövő, Fehaid al-Dihani”
2019-ben nem rendeztek olimpiát, de egy bejelentés miatt örökre emlékezetes marad az az esztendő. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség négy évre eltiltotta Oroszországot az olimpiától és más nemzetközi sportversenyektől, miután bizonyítékok merültek fel arra vonatkozóan, hogy az orosz hatóságok manipulálták a doppingtesztek adatait, hogy elfedjenek egy évek óta tartó, államilag támogatott doppingprogramot. Az orosz sportolók azóta is csak semleges csapatban versenyezhetnek. Vlagyimir Putyin orosz elnök visszautasította a vádakat, mondván, hogy a tilalom „politikai megfontolásokon alapul”.
„Az egy évvel elhalasztott, 2021-ben rendezett tokiói olimpia a koronavírus járvány miatt marad emlékezetes. A maszkban nyilatkozó, felvonuló sportolók mellett a kiszolgáló személyzet és a sajtó munkatársai is egészen új, steril körülmények mellett tevékenykedtek Tokióban”
A 2022-ben kezdődött Ukrajna elleni orosz invázió, a különleges hadművelet néven elhíresült háború a sportvilágban, az olimpiai mozgalomban is éreztette a hatását.
A NOB 2023-ban felfüggesztette az Orosz Olimpiai Bizottság működését, miután az orosz szervezet a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok, valamint a Zaporozsjei és a Herszon régió olimpiai tanácsait is a tagjai közé vette. Ugyanakkor a NOB fenntartotta magának a jogot, hogy engedélyezze az orosz (és fehérorosz) sportolók számára, hogy semlegesként részt vehessenek a 2024-es párizsi olimpián. Végül tizenöt orosz egyéni sportoló állhat rajthoz, teniszezők, kenusok, kerékpározók és egy-egy úszó és trambulin-számban induló atléta közül egyik sem vehet részt a hivatalos megnyitó ünnepségen, s ha netán felállna a dobogó legfelső fokára, rögvest távozhat is onnan az aranyéremmel a nyakában. A győztes tiszteletére ez esetben nem játszanák el a himnuszt.
„A csapat sportágakban eleve fel sem vetődött az oroszok indulása, a háború óta felfüggesztette a szakszövetségeket a nemzetközi szervezet. Több sportág képviselői, például a birkózók pedig kifejezetten méltatlannak találták, hogy a NOB be akarta számoltatni a leendő olimpikonokat, vajon támogatják-e a háborút kezdeményező politikai vezetés törekvéseit”
Ez még mindig szelídebb, megengedőbb eljárás lett volna a balti államok és a lengyelek javaslatához képest. Ők ugyanis bojkottal fenyegetőztek, illetve előre bocsátották, hogy ha találnak negyven országot, amely velük együtt hajlandó a bojkottra, akkor a NOB nem tehet mást, mint lefújja az olimpiát. Ez végül nem történt meg, Thomas Bach NOB-elnök az Olimpiai Chartára hivatkozva csitítgatta a lázadókat. A dokumentum ugyanis egyértelműen kimondja, hogy
„az olimpia a sportolók küldetéséről, és nem a nemzetek harcáról szól. Az ötkarikás játékok elleni bojkottok sosem vezettek eredményre, legfeljebb arra voltak jók, hogy ártatlan sportolók bűnhődjenek”
Az oroszok júniusban a BRICS-országok sportolóinak rendezett kazanyi nagy versennyel vigasztalódtak, már amennyiben ez kárpótlást jelenthet a pályafutása megkoronázására készülő sportolóknak. Mindenesetre az orosz vezetés mindent elkövet, hogy a lakosság körében ne legyen kedves elfoglaltság a párizsi olimpia követése. A Los Angeles-i olimpia után negyven évvel idén sem közvetíti egyetlen televíziós csatorna és streaming szolgáltató a versenyeket.
Ne higgyük, hogy négy év múlva más lesz. Bár addigra jó eséllyel befejeződik az orosz-ukrán háború, de a helyszín nem sok jóra emlékezteti az olimpia szerelmeseit. A 2028-as játékokat Los Angelesben rendezik.
Újabb bojkott a láthatáron?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
