Számos évforduló ihlette az Osztrolenka csillaga címmel Okos Márton szerkesztésében még a nyáron megjelent lengyel és magyar nyelvű könyvet. Egyrészt 140 éve született Hory András diplomata, varsói követ, 180 éve Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, 200 éve pedig Petőfi Sándor. Ezen kívül 175 éve annak, hogy Bem apó megérkezett az ostromlott Bécsből előbb Pozsonyba, majd Pestre, onnan pedig Erdélybe.

Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára

Az erdélyi hadsereg

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, 

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk 

Osztrolenka véres csillaga

Ott megy ő, az ősz vezér, szakálla

Mint egy fehér zászló lengedez,

A kivívott diadal utáni 

Békeségnek a jelképe ez.

Ott megy ő, a vén vezér, utána 

A hazának ifjusága mi,

Így kisérik a vén zivatart a 

Tengerek szilaj hullámai. 

Két nemzet van egyesűlve bennünk, 

S mily két nemzet! a lengyel s magyar!

Van-e sors, amely hatalmasabb, mint

E két nemzet, ha egy célt akar?

Egy a célunk, a közös bilincset

Összetörni, melyet hordozánk,

S összetörjük, esküszünk piros mély

Sebeidre, megcsufolt hazánk!

Küldd elénk, te koronás haramja,

Légiónként bérszolgáidat, 

Hogy számodra innen a pokolba

Holttestökbül építsünk hidat. 

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, 

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk 

Osztrolenka véres csillaga

(Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg, Bánfihunyad, 1849. március 26-27.)

Így kezdődik a 2023 augusztusában Okos Márton szerkesztésében megjelent Osztrolenka csillaga, amelyben a Bem tábornokról készült életrajzot Magyargyerőmonostor néhai lelkészének unokája Hory Etelka írta.

A Bem tábornok életét felölelő könyv a magyar-lengyel kapcsolatokkal indul. Sok ritkán hallott momentumot hoz elő a két nép közös pontjairól. Báthory Istvánról azt mondják a lengyelek, hogy „bár sohase született volna, vagy ha született, sohase halt volna meg.” Przemyślnél Báthory azt mondja, „nem az uralomvágy vezetett engem Lengyelországba, hanem a rendeltetés, a mindenható Isten akarata, hogy nektek annyi zavar és egyenetlenség között segélyetekre legyek”.

„Ha a magyar-lengyel testvéri viszony egy kicsit meglazult is, az erdélyi fejedelmek politikai aspirációi, a változó politikai alakulatok szerint meg-megújuló lelkesedéssel fordultak a lengyel trón felé”

A könyv végig követi Bem tábornok életét, szerepét a magyar szabadságharcban, hogyan emlegették mint Osztrolenka véres csillagát, ahol egyedi módon használva a tüzérséget, összezavarta a túlerőben levő orosz sereget, és ezzel megmentette a lengyel sereget a teljes vereségtől. Egész Lengyelország lelkesedéssel beszélt a hőstetteiről, elismerésül ezredessé, majd később tábornokká léptették elő.

„Katonái rajongtak érte, nagylelkűen bánt nemcsak velük, hanem a legyőzött ellenséggel is. Egy fogságba esett osztrák tisztről például kiderült, hogy beteg, a tábornok pedig gondoskodott róla és gyógyíttatta”

Megjelenik a székelyek nemzeti hőse, Gábor Áron is. Egy székely határőr fia volt, aki a tüzérségnél szolgált, és katonáskodása alatt puszta kedvtelésből készített egy kis ágyút, de mivel nem végzett felsőbb katonai iskolát, nem vihette többre a káplárságnál. A gyűlés először kétkedve fogadta ajánlatát, de hamarosan meggyőződtek alapos ismereteiről és megbízták az ágyúöntéssel. Nem sokkal később már három ágyút vontatott a piacra. Innentől kezdve elrendelték, hogy folytassa az ágyúöntést. Fegyvereinek nagy szerepük volt Bem győzelmes erdélyi hadjáratában.

„Tanúi lehetünk Bem tábornok és Petőfi Sándor találkozásának is. Petőfit mindig fiaként – „mon fils” – emlegette, s a tragikus segesvári csata után megsiratta”

Megjelenik a könyvben a piski csata leírása is. A piski híd, ez a fából épült primitív híd Bem hadjáratában nagy jelentőségű esemény színhelyévé vált. Egész Erdély lakossága izgalommal leste a piski csata lefolyását, habár a maga igazi valójában nem ismerhette a nagy horderejű haditettnek a fontosságát.

„A piski híddal együtt Erdély is elveszett”

– kiáltott fel Bem. Nyomon követhetjük az erdélyi hadjárat fordulatos történetét, váratlan, ügyes hadicselek, csaták követik egymást, s Bem tábornok egyéniségéről, jelleméről is képet kapunk. Elmondása szerint életének legszebb napja volt, amikor az erdélyiek meghívásának eleget téve, Székelyföldre látogatott, ahol örömünnep fogadta.

Majd a szabadságharc hanyatlásával Bem apó is háttérbe szorul, a magyar főurak közötti egyet nem értés, széthúzás tovább ront a helyzeten. A fegyverletétel után Bem tábornok száműzetésbe kényszerül, Törökországba megy, ahol – a császári megtorlástól félve – áttér az iszlám hitre.

„Bem többet vesztett, mint bujdosó társai. Két nemzet szabadságáért küzdött, és a magyar szabadságharc leverésében a lengyel törekvések megsemmisítését látta”

A magyar nemzeti ügyért annyi áldozatot hozó vezér még egy utolsó üzenetet küld  a magyar ifjúságnak:  „Azt szeretném, hogy hangom elérjen az egész magyar ifjúsághoz, amely mindig annyi bizalmat helyezett belém, és hogy megóvja őt attól az örvénytől, amelybe Lengyelországot éretlen honfitársai taszíthatják. Írja fel tehát a magyar ifjúság jelszóként zászlajára: a Magyarország függetlenségéért való harcot egyúttal a harcot nemcsak a magyarok alkotmányos jogaiért, de a köztük lakó más nemzetekért is. De maradjon hideg a demokratikus eszmék iránti jelszavakkal szemben, mert ezek az országot csak anarchiához vezetnék.”

A verset Jerzy Snopek, Lengyelország volt nagykövete fordította, az előszót Bartosz Siedlar, a Folwark Batorówka tulajdonosa tolmácsolta. A kétnyelvű kötet eredeti kiadványának lengyel és magyar hozzáférését Szymon Brzezinski biztosította, a szerkesztést Soós Kálmán végezte.