„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Oroszországgal való egységet hirdető plakát Kupjanszkban 2022. szeptember 19-én
Fotó:EUROPRESS/Yasuyoshi CHIBA/AFP
Mikor már úgy tűnt volna, hogy a frontokon ismét lelassulnak az események, politikai téren egyértelműen új szakaszba lépett az ukrajnai háború. Előbb Luganszk, majd Donyeck, Herszon és végül Zaporozsje, magyarra leginkább Népi Kamaraként – общественная палата – lefordítható intézményei kérték fel a régiók vezetését az Oroszországhoz csatlakozásról szóló népszavazások mielőbbi megtartására. Vélhetően utóbbi kérés már egy előre egyeztetett formalitás része volt, mivel mindegyik terület végül az orosz alkotmánymódosító népszavazáshoz hasonlóan egy több naposra nyúló voksolást hirdetett ki szeptember 23. és 27. között. Utóbbi nem meglepő, hisz gyakorlatilag már a háború február végi kezdete, illetve a frontok nagy vonalakban történő beállása óta napirenden volt a területek felvételéről szóló népszavazás kérdése, amelynek időpontja mindeddig csak egyre távolabb csúszott. Legutóbb az augusztus végi ellentámadásként aposztrofált déli ukrán hadműveletek hatására tolódott el ideiglenes jelleggel az eredetileg szeptember első felére tervezett referendum. A Harkov környéki ukrán műveletek sikere, valamint ezt követően az eddig alkalmazott háborús stratégia átértékelése azonban jelentősen hozzájárult a népszavazások előrehozatalához.
„Mind a népszavazások lebonyolítása, mind az Oroszországhoz csatlakozás menete egyértelműen a krími modell szerint fog zajlani”
Ami eltérést képez 2014-hez képest, az a háborús körülmények következtében alkalmazott sajátságos szavazási rend. Avagy míg 2020-ban az orosz alkotmánymódosító referendum során a Kreml a járványveszély elhárítása miatt igyekezett széthúzni a szavazás időtartamát, most sokkalta inkább biztonsági megfontolások állnak e mögött. Főképp ez a nagyobb városokat, így Donyecket, Melitopolt vagy épp Herszont érintik, mivel az ukrán oldal szinte biztosan mindent meg fog tenni a szavazások megzavarása érdekében. Ebbe pedig beletartozik a katonai erő alkalmazása is, mint teszi azt Kijev szinte minden nap a Donyeck elleni tüzérségi belövésekkel.
„Nem elképzelhetetlen, hogy akár a referendumok idején, akár azt megelőzően Kijev több fronton is ellentámadásba kezdjen”
Itt főképp Zaporozsje és Herszon térsége az, ami főképp az ukrán tervezők célkeresztjébe kerülhet, a Donbassz esetében ugyanis a sűrűn kiépített védelmi vonalak megakadályozzák egy átfogó gyors támadás végrehajtását. Továbbá ne felejtsük, az ukrán kormányzat által közzétett hivatalos közlemények szerint akár több éves börtönbüntetés is várhat azokra, akik részt vesznek ezeken a referendumokon. Egy időben elhúzott szavazás esetében viszont nem alakulnak ki akkora tömörülések a szavazóhelységeknél, így kevesebben is sérülhetnek meg, ha azt mondjuk tüzérségi támadás éri. Egyben a levél, sőt online szavazás intézményét is alkalmazni fogják a helyi hatóságok, akárcsak a mozgó urnákat, amelyeket főképp a frontvonalak térségében katonai személyzet fog kísérni.
A zaporozsjei front állása 2022. szeptember 19-én. Leginkább Orehov térségéből kiindulva, a Vasziljovka-Tokmak vonal mentén várható ukrán ellentámadás
Forrás:Rybar
„Az előzetes felmérések alapján a donbasszi <népköztársaságok> esetében 90 százalék feletti a csatlakozást támogatók aránya, de még Zaporozsjében és Herszonban is 80, valamint 70 százalék közelében alakul”
A kérdés tehát nem is maga a kimenetel, hanem az, hogy magára a jogi aktusra mikor kerül sor. Miután a szavazások egységesen szeptember 27-én érnek véget, így pontos végeredmény 28-29-én születhet. Míg a két népköztársaság ezt követően egyből kérelmezhetik felvételüket, addig a zaporozsjei és herszoni területek a Krím mintájára elsőként önálló államként kiáltják ki függetlenségüket Ukrajnától, és csatlakoznak a DNR, valamint LNR mellé. Akárcsak a kölcsönös katonai segítségnyújtási szerződések esetében, úgy a felvételi kérelmet is rendkívüli üléssel tárgyalja majd vélhetően az orosz parlament két háza, és a dokumentum már akár szeptember 30-án vagy október 1-jén is Vlagyimir Putyin elé kerülhet. Az aláírásra pedig természetesen ünnepélyes keretek közt, az adott régiók vezetőinek jelenlétével kerülhet sor. Míg a két népköztársaság eddigi állami struktúráit, jelképeit, valamint nevét is megtarthatja a felvételt követően, addig nagy valószínűséggel Zaporozsje és Herszon a határterületekre jellemző kraj titulusban fog adminisztratív régióként részesülni.
„De mik is Moszkva céljai a területek felvételével a föderációba?”
Elsőként érdemes megjegyezni, hogy népszavazások inkább egyfajta szimbolikus gesztusok Moszkva irányából az eddigi állapotok orosz értelmezés szerint jogilag legitimmé tételéhez. Ugyanis míg a donbasszi népköztársaságok Moszkva szerint önálló államok, addig Zaporozsje és Herszon mindeddig gyakorlatilag egyfajta szürke zónában léteztek Ukrajna részeként, mégis egyre inkább leválva róla. Oroszországba integrálva viszont ezek a mindennapi életre, illetve a gazdaság és társadalom működésére is kihatással járó problémák megszűnhetnek. Elég csak a banki szolgáltatások vagy a kommunikáció területén jelentkező nehézségekre gondolni, vagy az áttérésre a rubel alapú pénzmozgásokra. Ám ami ennél is fontosabb az az, hogy
„mindegyik terület a háború előtti, eredeti közigazgatási határai szerint fog Oroszország részévé válni”
Azaz orosz értelmezés szerint még az egyelőre nem orosz ellenőrzés alatt álló városok is, mint Zaporozsje, Szlavjanszk vagy Kramatorszk is Oroszország részét fogják képezni. A különbség csupán az, hogy azokra vélhetően Moszkva ideiglenesen megszállt területként fog hivatkozni, így szigorúan saját értelmezésében nézve azokat felszabadítja. Ráadásul egyben, ha az orosz kézen lévő területeket nézzük, a rögtönzött harkovi visszavonulás sem fog tudni fennállni, mivel megint csak saját értelmezés szerint az orosz haderő nem vonulhat ki Oroszországból. Ami a nyugati országok a népszavazásokra adott reakcióit és véleményét illeti, az a hadi helyzet szempontjából gyakorlatilag irreleváns. Akárcsak a Krím esetében, úgy itt sem fogja a Nyugat belátható időn belül elismerni a referendumok végeredményét, akármilyen körülmények között kerülnének megrendezésre. A harctéren pedig a konkrét hadi helyzet, nem pedig a diplomáciai el nem ismerés a releváns.
Az új orosz adminisztratív határok a népszavazásokat követően
Forrás:Telegram
„Másrészt miután ezek a régiók Oroszország részét képezik, így technikailag belföldnek számítanak, avagy a szerződésesen túl a sorozott állomány is megjelenhet a területeken”
Természetesen ha erre sor kerülne, vélhetően továbbra sem a közvetlen frontvonalban jelenne meg a sorállomány. Ám a kvázi hátországi feladatok átvételével, mint a rendfenntartás, logisztika és társai jelentős mennyiségű szerződéses katona szabadulhatna fel. Rájuk pedig mind a védelemnek, mind a támadó alakulatoknak égetően szükség van. A szerződéses állománynál maradva egyben az elmúlt hét hónap egyik fő hátulütőjét is orvosolni tudja az orosz parancsnokság. Miután mindeddig az ukrajnai harctér jogilag külföldnek minősült, így a hadiállapot bevezetésének hiányában a szerződéses állomány tagjai közül sokan élve a szerződés adta lehetőséggel, egyszerűen megtagadták a harcokban a részvételt. Ellenben a belföldi átvezénylésre vonatkozóan már nem lehet azt megtagadni, így a meglévő személyi erőforrásait is jobban tudja az orosz haderő hasznosítani. (Végül az orosz elnök részleges mozgósítást rendelt el, amelynek keretében 300 ezer tartalékost hívnak be. A mozgósítás a sorállományt nem érinti.)
„A haderőnél maradva nem szabad elmenni a büntető-törvénykönyv mozgósítással és hadi állapottal kapcsolatos módosításai mellett”
Az e sorok írásakor még csak az orosz alsóház által elfogadott törvénymódosítás egyrészt beemeli a büntető-törvénykönyvbe a mozgósítás, hadiállapot, háborús időszak és fegyveres konfliktus fogalmakat. Mindezeken belül vagy az adott alakulat jogosulatlan elhagyása időtartamtól függően akár 10, míg az önkéntes megadás szintén 10 – ha nem árulásról van szó –, a fosztogatás pedig 15 évnyi szabadságvesztéssel járhat. Továbbá a hadfelszerelés szándékos megrongálása 5, míg a parancsmegtagadás 2-3 éves börtönbüntetést vonhat maga után. Egyúttal a mozgósítás során a meg nem jelenés szintén büntetendőnek minősül. Mindezek a lépések egyértelműen egy erőteljesebb orosz fellépés, valamint az ukrajnai kontingens elkövetkező létszámnövelésének előjelei. Bár ahogy azt több orosz szakértő is megjegyezte, a módosítások eléggé egyoldalúak, mivel nem biztosítanak védelmet az alakulatoknak saját parancsnokukkal szemben öngyilkos vagy egyértelműen értelmetlen műveletek végrehajtása esetén.
Mint látszik a Duma egyhangúlag fogadta el a büntető-törvénykönyv megváltoztatását
Forrás:Telegram
„Egyúttal aligha valószínű az általános mozgósítás, sőt még a részleges esetén is merülnek fel kérdések”
Legkevésbé az ország férfi lakosságának teljes mozgósítása tűnik valószínűnek. Nem csak azért, mert jelen helyzetben ez mindenképp túlzó lépés lenne, de ezáltal gyakorlatilag megbénulna a hátország működése az ipartól kezdve egészen a szolgáltatásokig. És ne felejtsük, a több milliónyi behívottat ki kéne képezni, de ami ennél is fontosabb, megfelelő felszereléssel kell ellátni. Még a hazai szakzsargonban M-zárolt készletekként hivatkozott tartalékok aktiválása sem lenne elegendő a teljes mozgósítás során felmerülő felszerelést érintő igények kielégítésére. A minőségről nem is beszélve. Továbbá az orosz elnök eddigi tevékenységét vizsgálva mindenképp elmondható, hogy Vlagyimir Putyin abszolút biztonsági játékos, aki igyekszik a legkésőbbre tolni az adott szükséges lépés megtételét, és azt is igyekszik a legkisebb mértékűre szorítani. Putyin 1999 óta tartó országlása is gyakorlatilag a csecsen háborúk tömeges sorozásainak leállításával kezdődött, továbbá az elmúlt 22 évben mindvégig igyekezett a lehető legkisebb embererőt a konfliktusokba bevonni. Az ukrajnai háború is így kezdődött, ám mint látszik, jelen helyzetben ez így nem működik.
„Sokkalta elképzelhetőbb egyfajta részleges vagy hibrid mozgósítás”
(Végül az orosz elnök részleges mozgósítást rendelt el, amelynek keretében 300 ezer tartalékost hívnak be. A mozgósítás a sorállományt nem érinti.) Utóbbit a fentebb említett törvényjavaslatok egyik kidolgozója, Andrej Kartapolov is megerősítette. Csak a tartalékosokat nézve mintegy 2 millió főt lehetne maximálisan mozgósítani, ami még mindig túlságosan sok lenne mind a haderő, mind az ukrajnai harctér számára. A változást inkább az jelenti, hogy Moszkva a harkovi fiaskó után rádöbbent a mások által már hónapok óta emlegetett ukrajnai létszámhiányra, amelyet igyekszik a lehető leginkább optimálisan megoldani. Utóbbihoz kapcsolódik a külföldiek egyszerűsített orosz állampolgársághoz való juttatása, amellyel három helyett immár egy évnyi katonai szolgálat is elegendő a jogosultság megszerzéséhez. A legtöbb külföldi vendégmunkásnak otthont adó Moszkva már jelezte is a védelmi minisztérium számára, hogy kész saját szarhovi bevándorlási központját részlegesen toborzóirodává alakítani. Az orosz állampolgárság ígérete, valamint az otthoninál jóval magasabb fizetések akár jelentős számú közép-ázsiai állampolgárt is bevonhatnak az ukrajnai harcokba. Ám mint mindig, itt is érdemes megjegyezni, hogy fontos a jelentkezők megszűrése, mivel főképp az említett régióban az Iszlám Államhoz hasonló fundamentalista terrorhálózatok aktívan jelen vannak, így nem kizárt, hogy egyes tagjai így akarnának beférkőzni az orosz haderőbe.
„Összességében Moszkva legújabb lépései egyáltalán nem a háború végét jelentik, hanem egy újabb, sokkalta intenzívebb harcokkal járó szakasz kezdetét”
Akármit is jelentsen be Vlagyimir Putyin az e sorok írásakor még csak várt beszédében, az ismét csak egy újabb fejezetet fog nyitni az ukrajnai fronton. Az említett területek felvételével a potenciális orosz célok közt számon tartott Novorosszija nagyjából fele kerülne úgymond jogilag intézményesített orosz ellenőrzés alá. Bárí így létrejönne egy Oroszországon belüli szárazföldi korridor a Krímbe, de az orosz stratégiát nézve mindez még nem számít elegendőnek. Minimum a Nyikolajevi és Odesszai területek elfoglalása, valamint későbbi integrálása szükséges, mivel így Ukrajna elveszítené összeköttetését a tengerrel. Egy tengerpart nélküli Ukrajna pedig a jövőben gyakorlatilag még középhatalmi babérokra sem törhetne, a gazdasági következményekről nem is beszélve. Továbbá a szintén gazdasági és ipari szinten fontos Harkov térségének fontosságát nem kell ecseteljük olvasóinknak, akárcsak a hasonló jelentőséggel bíró Dnyepropetrovszkét. Igaz a harkovi kivonulást követően kérdéses, hogy belátható időn belül Moszkva egyáltalán vissza akar-e térni a térségbe. Akárhogy is történjen, forró hónapok elé nézünk.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Az tény, hogy Ukrajna tengeri kijáratának elvágása, valamint energetikai megszüntetése, csökkentése, Ukrajna létét kérdőjelezi meg.
A Donbassz Oroszországhoz csatolása egy új fejezet kezdete a konfliktus jövőjét tekintve. Amennyiben Kiev lőni fogja a kivált területeket, jogot formál Moszkvának a kemény válaszra, és Zelenszkij bunkerba kényszerül, mint Hitler.
Ezzel megpecsételődik Ukrajna sorsa, és már múlt időben beszélhetünk az államról. Ahogy Kissinger mondta, a terület elvesztése árán megmaradhat Ukrajna, ez a realitás!
Rác Gábor says:
Miután a Lavrov vezette orosz ENSZ-küldöttség az utosó pillanatban kapta meg a beutazási vízumot, az USA kormánya talán elkerülte, hogy végleg lejárassa magát a “REST” előtt. Ezzel együtt, Lavrovéknak számítania kell további provokációkra…
István says:
Aztán arra nem gondol az EU meg Zelenszkij, hogy mi lenne akkor ha a szavazók Ukrajna mellett tennék le a voksukat? Akkor sem ismernék el a referendum eredményét??