Őrzik az identitásukat a mordvinok

Az Oroszország európai részén, az Oka és a Szura folyó között, Moszkvától egy éjszakányi vonatútra fekvő, kevesebb mint egymilliós Mordvinföld mindennapjait nem zökkentette ki a megszokott kerékvágásból a háború, vagy ahogy errefelé nevezik, a „különleges katonai művelet”. Az utóbbi években a régió egyre dinamikusabban fejlődik, és az ember egyáltalán nem érzi itt úgy magát, mintha egy Isten háta mögötti helyen járna. A helyiek kedvesek, közvetlenek, a magyarokat pedig rokonokként kezelik. Az őslakos mordvinok – erzák és moksák – büszkén őrzik az identitásukat, egyben tartják magukat az orosz civilizáció részének, egy nagy állam öntudatos polgárainak. A régió helyzetéről, a kihívásokról, az Oroszországon belüli viszonyokról, és az oroszországi „multikultiról” a technokrata politikusok új nemzedékéhez tartozó Artyom Alekszejevics Zdunovval, a Mordvin Köztársaság vezetőjével beszélgettünk.

Artyom Alekszejevics Zdunov

– Egy régió helyzetét alapvetően meghatározzák az adottságai, elhelyezkedése, ásványkincsei, történelme. E tekintetben Mordvinföld milyen alapról indul? Mi az, amire Ön szerint a köztársaság a leginkább büszke lehet?

– Büszkék vagyunk a földünkre, a népünkre. Ez az alap. Ami pedig Mordinföld földrajzi fekvését illeti, szerencsés helyzetben vagyunk, mert orosz méretekben közel van a főváros. Jó a közlekedési infrastruktúra Szaranszk és Moszkva között, nemrégiben épült meg a Moszkvát és Kazanyt összekötő M12-es autópálya, amely gyorsabban eljutunk hazánk fővárosába. A két város közötti vasútvonalon naponta több mint 20 járat van -, amelyen egy éjszaka alatt kényelmesen el lehet jutni a fővárosba, de van légi összeköttetés is, és Moszkváig mindössz egy óra a repülési idő. Itt nem csak a személyszállításra kell gondolni, hiszen Moszkva és környéke hatalmas felvevőpiac, így komoly lehetőséget jelent ennek a régiónak a közelsége számunkra. De fontos ez abból a szempontból is, hogy Mordvinföld is könnyen elérhető, és ez a turizmus szempontjából nem elhanyagolható szempont. Büszkék vagyunk a köztársaság hagyományosan erős tudományos potenciáljára is – az egyetemünket az ország legjobbjai között tartják számon -, amely meglátszik a régió fejlődésén, amely az ipar mellett mindenek előtt a mezőgazdaságon alapul. Kiemelten nagy hangsúlyt fektetünk a biotechnológiára és a biomedicinára, ami megalapozza a fejlett gyógyszeripart, és elmondhatom, hogy az egyetemünkre az egész térségből, a Volgamenti Szövetségi Körzetből, és még Moszkvából is érkeznek tanulni. Szerencsések vagyunk az ásványkincsek szempontjából, így például minden megvan itt, ami a cementgyártáshoz szükséges. A régió stratégiai elhelyezkedése és az ásványkincsei, adottságai a képzett humán erőforrással kiegészülve jó alapot teremtenek a köztársaság fejlődéséhez.

– Melyek a legnagyobb kihívások?

– A legnagyobb probléma mindig a fejekben van. Bármelyik közgazdász megerősítheti, hogy mindenre elegendő pénz még a legfejlettebb gazdaságokban sincs. Ezért aztán jól kell meghatározni a prioritásokat. Központi helyet foglal el a gondolkodásunkban az ember és a család. Így mint már említettem, komoly hangsúlyt fektetünk az oktatásra, a diákok körülményeinek javítására, külön program van például a már családos egyetemisták segítésére.

– Felvetette a források, a pénz kérdését. Mennyire függ Mordvinföld a föderális központtól? 

– Nem függőségnek nevezném ezt, hiszen Mordvinföld integrálódik a föderális programokba, a nemzeti projektekbe. Alapvetően ezekből fejlesztjük, modernizáljuk például az iskolákat, finanszírozzuk az innovációs projekteket, az egészségügyi infrastruktúrát. Különösen látványosan az ezekre az eszközökre alapuló modernizáció az elmúlt három évben. Igyekszünk közben minél inkább a saját lábunkra állni, ennek jegyében az elmúlt években kezeltük a költségvetésünkre nehezedő nagy adósságot, és ez egyre több saját program indítását, kulturális fesztiválok szervezését, vagy éppenséggel futball klub alapítását is lehetővé teszi, ha már Szaranszkban itt van egy hatalmas, még a világbajnokságra épült stadion.

– A demográfiai helyzet manapság az úgynevezett fejlett világban komoly kihívást jelent. Nincs ez másképp Oroszországban sem. Hogyan tudnak megbirkózni itt Mordvinföldön ezzel a kihívással?

– Itt a régióban egyre több családban van 3-4 gyerek, és ennek a trendnek a fenntartását kiemelten a fiataloknak szóló lakásprogrammal, kedvezményes hitelekkel, és egyéb támogatásokkal igyekszünk segíteni. Ez nemcsak szociális, hanem gazdasági kérdés is, arról nem beszélve, hogy ezzel egyben segítjük a hagyományos értékek, a társadalom alapját képező családok fennmaradását is.

– Mivel veszi ki a részét Mordvinföld a modernizációból? Milyen előrehaladott a digitalizáció? A köztársaság több mint ezer kistelepülésén mennyire sikerült leküzdeni a történelmi lemaradást? E falvak hány százalékában van például gázvezeték, és csatornázás?

– A köztársaságban nagy távolságok vannak a települések között, így a falvak gázellátása nem olcsó, ám így is 100 százalékban be van vezetve a gáz Mordvinföld háztartásaiba, ráadásul tesszük ezt ingyen. E tekintetben a köztársaság az első helyen áll az orosz régiók között. Ugyanez érvényes az internetre. Ma ez már sehol sem probléma, és dolgozunk azon, hogy mindenütt megfelelő legyen a lefedettség. Jól áll a régió a digitalizáció tekintetében nemzetközi összehasonlításban is. Az infrastruktúra fejlesztése a kiemelt prioritások közé tartozik.

– Szükség is van rá, mert beszélgetve helyi lakosokkal az utak állapotára azért panaszkodtak…

– Nézze, ahol az időjárás ilyen szélsőséges, ilyen hatalmas a hőmérséklet ingadozás, ott felfagyás, ebből következően a kátyúk általában problémát okoznak. Tisztában vagyunk a helyzettel, és az elmúlt időszakban háromszor annyi utat építettünk, modernizáltunk, mint az azt megelőző években. Tettük ezt több esetben nemzetközi együttműködés keretében, új technológiák felhasználásával.

– A Moszkván, Szentpéterváron, Jekatyerinburgon vagy éppen Szocsin kívüli Oroszországot a nyugati világban gyakran lenézően kezelik. Milyen a „glubinka” és a központ viszonya? Milyen gyorsan csökken a különbség a vidéki Oroszország és „fővárosok” között?

– Mit ért glubinka alatt? Ilyet Oroszországban már nem talál, ez a 19. századra volt jellemző. Menjen be egy étterembe, bármelyik helyi színházba, és látni fogja, hogy glubinkáról már nem beszélhetünk. Olyan könyvtárak vannak, amilyeneket külföldön messze nem mindenütt talál. Mi vagyunk az egyik legolvasottabb nemzet! Minden régiónak van egyeteme.

– Én ezt értem, és a saját szememmel láttam is, ám ettől még Európában nagyon kevés az információ az orosz vidékről, az orosz régiókról, és így sokan azt gondolják, hogy a Moszkván és Szentpéterváron kívüli Oroszország valahol nem is a 19. században, hanem a középkorban rekedt…

– Erre csak azt tudom mondani, hogy jöjjenek el, és győződjenek meg az ellenkezőjéről a saját szemükkel. Tapasztalni fogják a fiataljaink felkészültségét, amely egyébként a különböző diákolimpiákon elért eredményekben is megmutatkozik, de azt is, hogy ezek a fiatalok büszkék a hazájukra. Ami pedig az Ön által emlegetett Európát, az európaiakat illeti, mi felszabadítottuk őket a fasizmus alól, és ez a hála. Elrejtik a valós információt a saját társadalmaik elől, és lenézik Oroszországot. Aki pedig megpróbálja megmutatna a valós helyzetet, azt lepropagandistázzák. Ez ma Európa! Leeresztette a vasfüggönyt, és bezárkózott! Nem egyszerű manapság a szankciók miatt eljutni Oroszországba, de mint látjuk, Ön sem riadt vissza ettől. Nem kell félni, szívesen látunk mindenkit!

– Magyarországról nézve Mordvinföldről elsősorban a finnugor rokonság jut az eszünkbe, hiszen a mordvin (erza és moksa) a magyar, a finn és az észt után a negyedik legnagyobb finnugor nyelv. Mit tesz az orosz állam azért, hogy az erzák és a moksák megőrizhessék a nyelvüket, kultúrájukat? Milyen súllyal szerepel a finnugor népek helyzete, a finnugor kérdés az orosz állam, a Mordvin Köztársaság politikájában?

– Sétáljon a városban, és látja, hogy a feliratok három nyelven olvashatók, a tömegközlekedésen az információkat oroszul és mordvin nyelven is bemondják, van nemzetiségi színház, az iskolák alsó tagozatában az orosz mellett az erza és a moksa nyelvet is oktatják. Könyveket, tankönyveket adunk ki ezeken a nyelveken. Sokat teszünk azért, hogy e két finnugor nyelv és kultúra fennmaradjon. Így például fordító programokat, mesterséges intelligenciát is fejlesztünk ezekre a nyelvekre. Fesztiválokat szervezünk, mert a fiatalok viszik tovább ezeket a nyelveket és kultúrákat. De a nyelv megőrzése nem lehetséges, ha a családokban nem használják, és a hagyományok sem maradnak meg, ha kiveszik a viselet, kikopnak a szokások. Az állam ehhez önmagában kevés.

– Ha jó értem, egyebek mellett ezzel magyarázható, hogy a legutóbbi két népszámlálás között valamivel nőtt a mordvin népesség száma, és jelenleg a köztársaság lakosságának a 40 százalékát teszi ki…

– Mert a helyiek büszkék az identitásukra, ez tovább adódik apáról fiúra, az állam pedig támogatja a kultúra és a nyelv megőrzését. Mindenek előtt egy nagy civilizáció tagjának, ezen belül pedig egy kis nép szülöttének tartják magukat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egyszerre „oroszok” és mordvinok.

Stier Gábor és Artyom Alekszejevics Zdunov

– Adódik az összehasonlítás Európával, ahol az európai identitásról ugyan sokat beszélnek, mégsem alakult ki úgy, mint Oroszországban az, hogy a különböző népek mindenek előtt oroszországinak, leegyszerűsítve orosznak tartják magukat, és ezen belül tatárnak, cserkesznek vagy mordvinnak. Mi a titok? Ön csak tudja, hiszen Tatárföldön született, majd dolgozott komoly pozícióban, miniszterelnök volt Dagesztánban, és mordvin gyökerekkel is rendelkezik. Hogyan működik Oroszországban a multikulturalizmus? Mi a különbség a nyugati és az oroszországi gyakorlat, „multikulti” között?

– Oroszország egykor fejedelemségekből alakult ki, majd terjeszkedett, így meglehetősen sokszínű. Oroszország bizonyos értelemben egy nagy kohó, hatalmas önálló civilizáció, de benne minden népnek lehetősége van a saját kultúrájának, identitásának a megőrzésére. Ezt segítik az iskolai oktatás, az egyetemek, a nemzetiségek nyelvén kiadott könyvek, mindaz, amit korábban említettem. Így lehet az, hogy egyszerre érzik magukat az orosz birodalom, majd a Szovjetunió, egy hatalmas állam részének, és maradnak meg erzának, moksának, tatárnak… Nagyon fontos, hogy lehetőség van megőrizni a saját identitást. Az egység és a sokszínűség egyszerre van így jelen ebben a civilizációban. De elnézést, ezen mi nem nagyon gondolkozunk, számunkra ez magától értetődő. Emlékezzen a Szovjetunió összeomlásának időszakára, milyen nehézségek voltak akkor. De ez gyorsan véget ért – olyan emberek vagyunk, hogy nem tudunk sokáig ellenségeskedni, lehetetlen bennünket egymás ellen fordítani. Bárki, aki ilyen célokat próbál kitűzni, olvassa csak előbb el Oroszország történelmét.

– Milyen a köztársaság kapcsolata Magyarországgal?

– Nagyon jók a kapcsolataink Magyarországgal, s nemcsak a finnugor rokonság miatt. Erősek a gazdasági Kötődések, így a kábel- vagy a vagongyártásban, vagy éppen az agráriumban voltak komoly tervek és közös projektek. A jelenlegi, nem miattunk kialakult helyzet, a szankciók természetesen manapság megnehezítik a kereskedelmi együttműködést. Sok projekt leállt vagy nem valósult meg.

– A finnugor együttműködést is megnehezíti az Oroszország és a Nyugat között megnövekedett feszültség. Lehet-e ilyen nemzetközi helyzetben egyáltalán együttműködésről beszélni? Persze, ezen a területen a problémák már jóval az ukrajnai háború előbb kezdődtek, Észtország már a 2007-ben Szaranszkban tartott finnugor kongresszuson sem vett részt.

– Az okos ember minden helyzetben fenntartja legalább a párbeszédet másokkal. Így tesz jelenleg Magyarország is, így a két ország között nem romlott meg végletesen a viszony. Mi értelme van például az egymással összekötő kulturális szálakat elvágni. A különböző fesztiválokra mi ma is elküldjük mindenhová a meghívókat, ahová azok 2022 előtt is mentek. Megértjük, ha egy ország egy másik politikai, katonai szövetségbe tartozik, de miért kell ezt a sport- vagy a kulturális vagy a tudományos kapcsolatoknak megszenvedniük.

– Az ukrajnai konfliktus persze nem csak ezen a területen érezteti a hatását. Mennyire és miben érzik a köztársaság lakói ezt a háborút?

– A különleges katonai műveletekben minden régióból részt vesznek. Ez természetes, hiszen a mi fiaink a hazát védik. Közben mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szociális és gazdasági szférára ez a helyzet ne legyen negatív hatással.

– Hányan vesznek részt Mordvinföldről a „különleges katonai műveletekben”? Mennyi juttatást kap, aki most beáll a hadseregbe?

– A számok folyamatosan változnak, a lényeg azonban az, hogy itt az orosz érdekek védelméről van szó, és ez alól egyetlen régió sem húzza ki magát. Az Oroszország elleni támadások messzire mentek, mi pedig megvédjük érdekeinket.

– S mekkora összeget kap Mordvinföldön az, aki szerződést köt a hadsereggel és így önként megy a frontra?

– Ez szabályozva van, és a föderális központ által adott 400 ezer rubelhez a régió még hozzáad 1,3 millió rubelt.

– Hogyan hat ki ez a helyzet a gazdaságra, miként tudják megőrizni a szociális stabilitást?

– A köztársaságban a kórházaktól a színházakon át az iskolákig minden intézmény a megszokott rendben működik, épülnek az utak. Az élet tehát megy tovább, a stabilitást ez a helyzet nem rendítette meg. A szankciók felgyorsították az import kiváltásának folyamatát, ez a régióban például különösen szembetűnő a kábelgyártásban vagy a gyógyszeriparban.

– Ezt mondták a helyiek is, akikkel beszélgettem, egyedül a megnövekedett inflációt emlegették…

– Igen, infláció van, de közben a bérek is nőnek. Az átlagbér jelenleg 40 ezer rubel körül van, egyes ágazatokban azonban 80 és 200 ezer rubel között is lehet keresni. De azoknak, akik rászorulnak, így például a nagycsaládosoknak a köztársaság még külön támogatást nyújt.

Stier Gábor és Artyom Alekszejevics Zdunov

– Mivel Moszkvában a bérek magasabbak, úgy hallottam, sokan elmennek oda dolgozni. Hogyan hat ez az elvándorlás a helyi munkaerő piacra?

– A nagyvárosokban a bérek általában mindenütt magasabbak, ugyanakkor az árak is. E téren sokat teszünk, így a fogyasztói kosár értéke nálunk a legalacsonyabb az egész Volgamenti Szövetségi Körzetben. Az élelmiszert ugyanis alapvetően helyben termeljük, és a termelői piacokon így még kedvezőbbek az árak.

– Oroszország az új nemzetközi helyzetben egyértelműen keletre és délre fordult. Miként érződik ez a köztársaság életén? Eltűntek-e a nyugati áruk, valamint befektetők, és megjelentek-e a kínaiak, indiaiak, arabok?

– Először is, azért messze nem minden nyugati cég hagyta el Oroszországot. Akik pedig elmentek, azokat a belső potenciálra alapozva sikeresen kiváltottuk mindenek előtt hazai cégekkel, árukkal. De Mordvinföld és Kína között közel háromszorosára nőtt a kereskedelmi forgalom, Indiával padig megduplázódott. Ezek az áruk mindig is jelen voltak, csak most nagyobb mennyiségben importálunk és exportálunk ezekben a relációkban. Európa bezárta előttünk az ajtót, mások azonban közben még szélesebbre tárták. Áruhiány a szankciók ellenére sincs, az életet ez a helyzet egyáltalán nem akasztotta meg. Akik szankciókkal állnak elő, azok a versenytársaikat igyekeznek ezekkel megölni úgy, hogy ez ne érintse a saját gazdasági érdekeiket.

– Tapasztaltam magam is, de azért tudja, hogy Európában egyesek azért abban a tévhitben élnek, Oroszországban már mosógépet sem lehet kapni, mert azokból a chipeket beépítették a rakétákba…

– Ugyan már! Menjen be egy háztartási gépeket árusító üzletbe. Európa hátat fordított az orosz piacnak, a vákuumot azonban betöltötte más.

– Ezt értsem úgy, hogy Európa elveszítette Oroszországot?

– Még nem vesztette el, de folyamatosan szorul vissza, veszíti el egykori pozícióit. Elvágta magát Oroszországtól, amely ebben a helyzetben más partnereket keresett. Ez a stratégia visszaütött, a statisztikák jól mutatják, hogy ezt az elfordulást az európai cégek szenvedték meg jobban. Hogy közben milyen hazugságokat terjesztenek rólunk, az minket nem érdekel.

– Mit gondol, miként változtatja meg a világrend átalakulása, benne ez a szlávok közötti konfliktus, a nyugati kapcsolatok befagyása az orosz vidék, Mordvinföld, és egész Oroszország, az itt élők helyzetét?

– Maradjunk a szankcióknál. Ez a helyzet stimulál bennünket, felgyorsul az a fejlődés, ami enélkül sokkal lassabban, vagy nem ment volna végbe. A Nyugat elfordulása, bezárkózása tehát nemcsak kihívás, de lehetőség is a számunkra, amellyel igyekszünk is élni. De ilyen körülmények között sem szeretnénk elveszíteni a társadalmi, kulturális kapcsolatokat. Nem szeretnénk azt sem, hogy a rájuk Európában nehezedő nyomás miatt elveszítsük azokat az embereket, akik szimpatizálnak velünk. Az orosz gazdaság miatt ne izguljon senki, a helyzetet megoldjuk, megvédjük az érdekeinket is, az emberi kapcsolatok elvesztéséért azonban kár. Nagyon köszönöm, hogy oroszul beszélt velem. Nem szeretnénk elveszíteni, amit őseink az évszázadok során létrehoztak. Isten velünk van, mi egyszerűen a testvéreink érdekeit védjük. Köszönöm, hogy ezt a maga igazságában megmutatja. Ez nekün k nagyon fontos, hiszen Ön és a kollégái nagy erőt képviselnek. Mi mindig nyitottak vagyunk az együttműködésre!

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com