„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com-on
„Henry Kissinger a legkevésbé sem nevezhető oroszbarátnak. Ő volt, aki a hetvenes években megalapozta az USA együttműködését a Kínai Népköztársasággal, szétszakítva így Moszkva és Peking amúgy is lazuló partnerségét”
Fotó:EUROPRESS/Alexei Druzhinin/Sputnik/AFP
Henry Kissinger a maga kilencvennyolc évével Ferenc Józsefnél is idősebb, és bizonyosan képzettebb is. Sok évtizede foglalkozik geopolitikával, és pontosan tudja, hogy ennek gyakorlásához alapvetően a földrajzot és a történelmet kell ismerni, azok realitásaira kell épülnie. Erre a tudására alapozva figyelmeztette a nyugati vezetőket arra, hogy az ukrán-orosz háborúba ne törekedjenek Oroszország legyőzésére, tárgyaljanak az oroszokkal, és fogadják el a területi igényeik egy részét.
Úgy fogalmazott, Oroszország négyszáz éve Európa nélkülözhetetlen része, és a kontinens számára kritikus időkben kiegyensúlyozó hatalomként lépett fel.
„Ha a Nyugat tovább vívja a háborúját Oroszországgal, akkor az Oroszországgal folytatott tárgyalások elmaradása, és Moszkva ellenségként kezelése katasztrofális következményekkel járhat Európa stabilitására nézve”
Nem szabad hagyni, hogy a pillanat hangulata („the mood of the moment”) elfelejtesse a nyugati vezetőkkel a hosszú távú következményeket.
A Nyugat mai vezetői láthatóan csak legyintenek Kissinger figyelmeztetésére. Miközben a nyersanyagárak rekordmagasságra szöknek, ők újabb szankciókat hoznak, ontják a fegyvereket Ukrajnának, és további harcra buzdítják szegény Zelenszkij elnököt. Aki néhány hete, a mainál sokkal jobb hadászati helyzetben, nyitottnak mutatkozott értelmes kompromisszumokon alapuló békére.
Ehelyett ma már Oroszország totális legyőzését hirdeti, nyilvánvalóan nyugati <tanácsra>, hogy udvariasan fogalmazzunk”
A „mood of the moment” az Európai Unió vezetőit is elragadta, a közösség alapszerződésein, a tagállamok társulási megállapodásain, a sok évtizedes szokásjogon túllépve egyfajta hadfelszerelési minisztériummá alakultak át. Ma már a békére való felszólítás is tiltott beszéd lett Brüsszelben, és olyasfajta túlteljesítési láz ragadta el az uniós vezetőket, amely egyre nehezebbé teszi a reális döntésekhez való visszatérést. Pedig igen, Kissingernek igaza van, Oroszország négyszáz éve Európa nélkülözhetetlen része, az marad továbbra is, és a pillanat hevületében súlyos felelőtlenség olyan döntéséket hozni, amelyek hosszú évtizedekre instabillá teszik a kontinens biztonságát.
„Henry Kissinger a legkevésbé sem nevezhető oroszbarátnak. Ő volt, aki a hetvenes években megalapozta az USA együttműködését a Kínai Népköztársasággal, szétszakítva így Moszkva és Peking amúgy is lazuló partnerségét”
Ezzel egy puskalövés és egyetlen dollár elköltése nélkül jelentősen megerősítette az Egyesült Államok biztonságát. Közvetve ez is kihatott a Szovjetunió szétesésére, ami lehetővé tette hazánk megszabadulását is a szovjet megszállástól. Kissinger geopolitikai alapvetése szerint az Egyesült Államok elemi érdeke az orosz-kínai együttműködés megakadályozása. Az amerikai vezetés egy ideig még értette ezt a leckét. George W. Bush elnök 2008-ban elment a pekingi olimpia megnyitójára, hogy kifejezze tiszteletét a kínai nemzet iránt.
„Joe Biden elnök másképp gondolkodik. 2022-ban az újabb pekingi olimpia bojkottját választotta, és minden lépésével mintha szándékosan lökné egymáshoz az oroszokat és a kínaiakat”
Néhány napja tokiói tartózkodása alatt orosz és kínai stratégiai bombázók közös hadgyakorlata írta fel a Japán-tenger egére, hogy a geopolitikában nincsenek következmények nélküli lépések. De az ideológiai polgárháború olyan mélyen megosztja Amerikát, hogy Joe Biden akkor sem fogadhatná meg Kissinger tanácsát, ha legbelül érezné annak igazát. Így marad a háború a „teljes győzelemig”, Oroszország remélt megtöréséért és biztos ellenséggé fordításáért.
„Pedig a Nyugat egy győzelmet máris elkönyvelhet. Moszkva katonai presztízse megtört. Hadseregének ereje nem véges, konvencionális fegyverekkel megvívott küzdelemben messze nem olyan félelmetes, mint amilyen a híre volt. Igazi ereje a nukleáris fegyvereiben van. Minél jobban beszorítják, a vereségbe, annál nagyobb annak a veszélye, hogy ezekhez fordul”
Már csak ezért is érdemes lenne mielőbb békét kötni vele. Meggyengült, de nem megvert állapotában jelentené a legkisebb biztonsági kockázatot a Nyugatra.
Akármit mond a mai kijevi vezetés, ez lenne az ukrán nép érdeke is, hiszen a tartós háborús állapot nemcsak az újjáépítést, de a nemzetépítést is lehetetlenné teszi. Újjáépíteni eleve csak akkor érdemes, ha nem fenyeget újabb háború veszélye. Láthatóan Zelenszkij elnök is érzi, hogy a Nyugat eltökéltsége a korlátlan fegyverexportra, és tartós háborúzásra bármikor megtörhet. Ráadásul jön az aszályos nyár.
„Ma még lehet újabb szankciókat hozatni a felajzott nyugati vezetőkkel. De ha kiderül, hogy az éhhalál milliókat fenyeget a háború miatt lezárt kikötők miatt, ha az orosz búza és műtrágya a szankciók miatt nem jut el az éhezőkhöz, és aztán a tél is közeleg, akkor nagyon gyorsan megváltozik majd a hangulat”
Mert ideológiák jönnek és mennek, de a termés (és minden, ami mögötte van) végső soron mindig fontosabb náluk. Mivel Ukrajnát fegyverrel, pénzzel, mindenféle tanáccsal az Európai Unió és az Egyesült Államok látja el, és biztatta az ellenállásra, a Nyugat elemi felelőssége a béketárgyalások kezdeményezése, és kellő irányba terelése.
A magyar társadalom európai összehasonlításban kiemelkedően békepárti. Ukrajna, a Nyugat és Oroszország szempontjait egyaránt megérteni látszik, egyoldalú elvakultság nélkül. Sajátos módon az úgynevezett „egyszerű emberek” nagyjából ugyanúgy gondolkodnak erről, mint a világhírű diplomata Henry Kissinger. Nagyon fentről és lentről általában látni a lényeget, csak az önjelölt elit szokott a „mood of the moment” rabja lenni.
(A cikk eredetileg az index.hu portálon jelent meg, a szerző az MSZP alelnöke, volt európai parlamenti képviselő)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Amit Zselenszkij vizionál, hogy nagy Izraelnek a része lesz, az már Izraelnek is sok. Ha visszanézzük Ukrajna történetét, főleg 1941 és 43 között, a második világháború vonatkozásában, még a német nácikat is felülmúlták kegyetlenkedésekben, népek kiirtásában, az oroszoktól kezdve a lengyeleken át a zsidókig.
Nem véletlen, hogy létrehozták az Azov nyíltan náci ezredet, kvázi Bandera csoportot, ellátták felszereléssel, titokban mindennel támogatták, nem tettek ellene semmit.
A “haladó” nyugat ezeket akarja az EU – ba integrálni? A New Yorki haladárok jót röhögnek az EU vazallusok igyekezetén, szinte olyan, mint mikor Sztálinnál esedeztek a vezető beosztottak az életükért, hűségesküt téve a nagy vezérnek, a pártnak.
Röviden ezek jutottak az eszembe, a történészeknek nyilván nagyobb rálátásuk van Szovjet-Oroszországra, benne Ukrajnára.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
James says:
A cikk elején megnéztem az szerző nevét. Hegyi Gyulát csak egyet ismerek, a volt MSZP-s politikust, de úgy gondoltam, hogy biztos nem ő írta ezt a cikket.
Aztán a végén kiderült, hogy mégis. Meglepődtem.. Nem is kicsit.
Nem azon, hogy ez egy józan, reális írás, hanem azon, hogy egy volt baloldali EP képviselő látja így mind a keleti helyzetet, mind a magyar társadalmat, mind az úgynevezett EU elitet.
csakafidesz says:
Ezt már más szavakkal leírtam. Nos az Európai Unió a lehető legrosszabb politikát követi! Az első naptól kezdve békíteni kellett volna a harcoló feleket és tankok helyett diplomatákat küldeni Ukrajnának. Az olyan agyament nyilatkozat, hogy “Ukrajna nem veszítheti el a háborút” a hozzátett fegyverszállításokkal Ukrajna teljes megsemmisüléséhez is vezethet. Béke feltételeket jobb helyzetben, korábban kellett volna elfogadni, és megállítani a háború elfajulását. Minden nap egyre távolabb lesznek a békétől, és minden egyes NATO fegyver csak ront a helyzeten. Oroszország fog győzni, akár elhiszik a hülye uniós tökfejek akár nem. Ennek nagyon egyszerű oka van. Az orosz hadsereg nagyságrenddel erősebb, mint az ukrán. Nem mindegy, hogy lesz-e még tengerpartja Ukrajnának, vagy csak néhány négyzetkilométer területre fog korlátozódni az ország.
csakafidesz says:
Ferenc József nem volt szenilis, nagyonis jól értette a lényeget. Az ember számára az ennivaló a legfontosabb. A háború pont ezt veszi el a hadszíntérré változtatott földekkel. Kissinger is nagyon jól érti amit mond. A kisebb Ukrajnának kell engedni, itt a tárgyalásokon nem jöhetnek nagy mellénnyel. Ez a Zelenszkij pedig közveszélyesen bolond. Nem érti meg, hogy nincsen egyenlőség! Ez egy humbug a francia forradalom korából. Amióta világ a világ mindig az erősebbik kutya ..öö.. ette meg a vacsorát.
Rác Gábor says:
A cikket olvasva, az egykori alelnök több állítását is vitatom. Amit Kissingerről állít, az valóban igaz. Azt viszont nem, hogy a kissingeri politika hozzájárult – idézem:…”Közvetve ez is kihatott a Szovjetunió szétesésére, ami lehetővé tette hazánk megszabadulását is a szovjet megszállástól.”…. Kissinger nem hathatott a SZU szétesésére, mert az ő külügyérkedésének három jelentős állomása van. … “Mint a Realpolitik támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során az általa kidolgozott détente (fr. „enyhülés” – ejtsd: „détant”) vezérelv valódi enyhülést hozott az USA és a Szovjetunió kapcsolatában, és meghatározó szerepet játszott az 1972-es kínai-amerikai csúcstalálkozón Csou En-laj (más átírásban Zhou Enlai) pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely Kína a világ felé történő nyitását, illetve egy új, antiszovjet kínai-amerikai szövetséget eredményezett. 1973-ban a vietnámi háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott.”… (Wikipédia). Igaz, az ő realistább vonala is csak addig realista, ameddig az “egyes területek” orosz kézen maradását szorgalmazza, anélkül, hogy pontosítaná, mely területekre gondol, Mindezeknek semmi köze a SZU. széteséséhez, Annak okát az elkorrumpálódó tehetségtelen szovjet politikai elit “politikájában” kell keresni, amely előbb Gorbacsov, majd Jelcin neve fémjelzett. Másodszor: Magyarország NEM volt szovjet megszállás alatt, ha figyelembe vesszük, hogy M.O a Varsói Szerződés tagállama volt. Nem mellesleg, ugyanígy megszállóknak kell tekinteni a világ számos pontján állomásozó amerikai és NATO-katonákat, függetlenül attól, hogy milyen címkével fedezik ottlétüket. Harmadszor: A Nyugat sehol, semmiféle győzelmet nem aratott a pillanatnyi Zelenszkij-pr-siker már nem lecsengőben van, hanem épp ellenkező irányba mutat. Ha lehet fogalmazni így, a Nyugat két végezetes hibát követett el: 1. egy teljesen alkalmatlan pojácát ültetett be az elnöki székbe, aki mindenkire köpköd. 2. Túltolta a rágalmazási taktikáját. Pl. A 6. szankciós csomag első pontja:… 1. Listázzák azokat a magas rangú katonai tisztviselőket és egyéneket, akik háborús bűnöket követtek el Bucsában, és részt vettek Mariupol ostromában. “Ez egy fontos jelzés a Kreml felé, hogy el fogjuk őket számoltatni” … Mai napig vizsgálják, hogy kik milyen mértékben felelősek az ott történtekért. Ha már a “vizsgálatot” megelőzően listáznakmeg szankcióznak ezért, akkor tény, hogy kiagyalt, provokatív prekoncepcióról van szó. Ugyanez vonatkozik Mariupolra is. Ma már köztudott (mégha nem is ismerik el az érintettek), hogy nem kevés nyugati zsoldos, NATO-tiszt “tevékenykedett” ott. Mit fognak a Bizottság tagjai mondani, ha egy szép napon Moszkva nyilvánossá teszi ezeknek a háborús bűnös “interncionalistákna” a neveit? Hozzáteszem, hogy a világ egyetlen hadseregének ereje sem végtelen, és ez nem a Nyugat érdeme, hanem egyszerű tény. Ezenkívül az elemző elfelejt valamit. Vannak hadseregek, amelyek speciifkuma a “blitzkrieg”, és vannak, amelyek a “hosszú háború” specialistái…