„Orbán nagy harcos”

Miért tervezi Trump, hogy Budapesten találkozik Putyinnal, és mit jelent ez Európa és Ukrajna számára? Hogyan lehetséges, hogy Magyarország globális befolyása túlnőtt a tényleges súlyán? Stier Gábor interjúja a Lenta.ru portálnak.

Donlad Trump és ORbán Viktor találkozója Washingtonban 2025. november 7-én
Fotó:EUROPRESS/Celal Gunes/AnadoluAFP

Donald Trump és Orbán Viktor Fehér Házban lezajlott találkozóján az Egyesült Államok elnöke kijelentette, hogy Budapestet kívánja megtartani Vlagyimir Putyin orosz elnökkel még tervben lévő találkozójának helyszínéül. Trump azt is kijelentette, hogy már tárgyalt egy ilyen találkozó lehetőségéről a magyar vezetővel. A tárgyalások szüneteltetése ellenére Magyarország is bízik abban, hogy a találkozóra sor kerül. Orbán Viktor miniszterelnök, aki kapcsolatot tart fenn Oroszországgal és az Egyesült Államokkal is, régóta felajánlotta, hogy közvetít az ukrajnai konfliktus rendezésében – és valószínűleg reméli, hogy megerősítheti politikai pozícióját a parlamenti választások előtt. Milyen szerepet játszhat Magyarország a közelgő tárgyalásokban? Mit üzent a Fehér Ház Európai Uniónak és Ukrajnának Budapest helyszínként választásával? Miért olyan aktív Orbán Viktor ebben a közvetítésben? Stier Gábor magyar újságírót, politikai elemzőt, a Valdaj Klub tagját kérdeztük.

– Vlagyimir Putyin és Donald Trump bejelentettek egy újabb csúcstalálkozót Budapesten. Ezt ugyan egyelőre elhalasztották, nem pedig törölték. Miért esett a választás a magyar fővárosra? Mi teszi ezt jobbá más lehetséges helyszínekhez képest?

– Ez a választás messze nem csupán logisztikai, hanem politikai kérdés is. Az előfeltétele az, hogy a magyar miniszterelnök jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal és baráti viszonyban van Donald Trumppal is. Így mindkét fél megbízik abban, hogy a magyar kormány mindent megtesz a találkozó sikeres lebonyolítása érdekében. Fontos szempont volt az is, hogy Magyarország kilépett a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságból, és elutasította az ICC illetékességét a Benjamin Netanjahu elleni elfogatóparancs kiadására is. A döntés elismerése a diplomáciai csatornákat minden irányban nyitva hagyó, a blokkszemléletet elutasító, pragmatikus és reálpolitikai szemléletet tükröző magyar külpolitikának is. De az a tény, hogy az orosz és az amerikai elnök Budapesten találkozhat, nemcsak az ukrajnai rendezés, hanem a világ átalakulásának irányait is kijelölő üzenet Brüsszelnek és Kijevnek egyaránt. Trump és Putyin kimondatlanul is egyetértenek abban, hogy az Ukrajnát egy ideig még háborúban tartani szándékozó európai „tettrekészek” a legfőbb akadályai a konfliktus rendezésének. Így a döntés egyben fricska is az Orbán Viktort nem kedvelő Brüsszelnek illetve Kijevnek. A Fehér Ház ezzel Trump ingadozása, időnkénti bizonytalankodása ellenére ismét az európai fősodor értésére adja, hogy nem Brüsszelben és Kijevben döntenek a háború lezárásáról. A helyszínnel a Kreml is igazolhatja, hogy Oroszország nincs elszigetelve, hiszen Putyin az EU egyik tagországában találkozhat amerikai kollégájával. A helyszín kiválasztása tehát Vlagyimir Putyin számára már önmagában diplomáciai győzelemmel ér fel.

– Milyen nehézségek merülhetnek fel egy ilyen csúcstalálkozó budapesti megrendezése során? A magyar főváros, ellentétben az ország többi részével, sokkal liberálisabb. Várhatók-e tüntetések Putyin és Trump érkezése után?

– A tüntetéseket egyáltalán nem lehet kizárni, hiszen egy ilyen történelmi jelentőségű találkozó megrendezése a 2026 tavaszán esedékes választások előtt Orbán belpolitikai győzelme is. Így az ellenzék előbb a csúcs jelentőségét igyekezett elvitatni, majd morális fenntartásait hangsúlyozta, és Brüsszellel együtt mindent megtesz a találkozó ellehetetlenítése érdekében. Erre azonban nincs igazán esélye, a találkozó sikerét nem tudja megakadályozni. Már csak azért sem, mert Budapestnek komoly tapasztalata van az ilyen súlyú események megszervezésében.

– Milyen hatással lehet a csúcstalálkozó megrendezése Magyarország és személyesen Orbán Viktor európai és világbeli pozíciójára?

– Már Budapest helyszínként történt kijelölése is hatalmas elismerés Magyarországnak és a személyesen Orbán Viktornak is. Egyértelműen javítja az ország imázsát, emellett erősíti a pozícióit is a világban, mindenek előtt Európában. Magyarország ismertsége, politikai mozgástere ma szélesebb, mint azt a reális súlya feltételezné. A találkozó sikere tovább erősítheti Európai Unión belül a fősodorral szemben a háború leállítása mellett kiállókat és a Patrióták Európáért pártcsaládot is. Brüsszelnek a találkozó kapcsán érezhető idegessége mindezt közvetetten már most alátámasztja.

– Hogyan változott az utóbbi időben Magyarország helye az EU-ban? Sikerült Orbán Viktornak egy erős, baráti erőkből álló koalíciót létrehoznia, vagy továbbra is nagyrészt elszigetelt maradt?

– Az európai fősodor továbbra sem szereti Orbánt, és mindent megtesz azért, hogy megbukjon a tavaszi választásokon. Az európai társadalmakban közben növekszik a magyar kormányfő népszerűsége. Egyre több en jönnek rá arra, hogy miként Orbán Viktornak 2016-ban igaza volt a migráció kérdésében, úgy most is meg kellene legalább hallgatni a véleményét. Az EU vezetése azonban a fősodorral szembe menő véleményekre azzal reagál, hogy megpróbálja megkerülni, végül pedig megszüntetni a vétó lehetőségét. Orbán befolyása azonban nemcsak az európai társadalmakban, hanem az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban is erősödik. A Patrióták Európáért frakcióval egyre inkább számolni kell, mint ahogy a Bizottságban sem marad teljesen magára a magyar kormányfő. Az Európai Unióban azonban ma még a balliberálisok, az úgynevezett progresszívek – lényegében ide sorolható az Európai Néppárt frakciója is, amelynek a pártjai ma már nem nevezhetők a klasszikus értelemben konzervatívoknak – vannak többségben, az ezzel szemben alternatívát kínálók, benne a patrióták áttörésére még várni kell. Orbán elszigeteltsége tehát az egymást követő európai választásokkal oldódik, Robert Ficóval és Andrej Babissal már hatékonyabban fog tudni fellépni, és néhány kérdésben más országok hallgatólagos támogatására is számíthat. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a magyar választások közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik Brüsszelben Orbánra. A jelenlegi fősodor megtörését az egre mélyülő problémák ellenére sem várom a következő európai választások előtt. Európa még nem kész erre, és a „progresszívek” egyelőre tartják a pozícióikat. Ezen egy összeomlás változtathatna, amit pedig itt élve nem kívánok Európának.

– Nemrégiben Andrej Babiš volt miniszterelnök – akit az új Orbánként emlegetnek – pártja megnyerte a cseh parlamenti választásokat. Milyen mértékben fog valóban hasonló álláspontot képviselni, és támogatni Magyarországot az Európai Unión belüli vitákban?

– Csehország nem Magyarország, és Babis nem Orbán. A két politikus között nagyon jó a viszony és sok kérdésben hasonlóan is gondolkodnak. Nem véletlenül beszél a magyar kormányfő politikai igazgatója arról, hogy Ukrajna kérdésében létrejöhet például az EU-n belül egy Budapest-Pozsony-Prága tengely. Egyfajta V4 mínusz Lengyelország. De ahogy Orbán és Fico egy sor kérdésben egyetért, mégsem tudja mindenben a végsőkig támogatni Magyarországot, úgy Babisnak is elsősorbana cseh nemzeti érdekekből és a saját mozgásteréből kell kiindulnia. Babis és a csehek például kevésbé élesen viszonyulnak az Európai Unióhoz és árnyaltabb az álláspontjuk Oroszországgal kapcsolatban is. Ettől függetlenül ez a három ország a legtöbb kérdésben alapvetően hasonló álláspontot képvisel, és meg fogják keseríteni az Ukrajna túszává vált fősodor dolgát. Azonban legyünk ebben a kérdésben is realisták, ez még nem a többség, így egyelőre a legtöbb kérdésben a fősodor véleménye fog érvényesülni. Persze, egyre inkább számolniuk kell az erősödő alternatív véleményekkel. Kérdés, hogy az erőviszonyok alakulásának megfelelően megpróbálnak kompromisszumra jutni az Európa jövőjéről vagy az ukrajnai konfliktushoz viszonyulásban alternatív álláspontot képviselőkkel, avagy megpróbálják eltaposni őket. Ez utóbbi, egyébként egyáltalán nem kizárható forgatókönyv az Európai Unió széteséséhez vezet.

– Magyarország aktívan ellenzi az oroszellenes szankciókat, de végül csatlakozik a szankciós rendszerhez. Miért történik ez? Mennyire előnyösek az Európai Unió által kínált engedmények?

– Ez logikus, ám nagyon is orosz szempontú kérdés. Maradjunk a reálpolitikánál. Orbánt gyakran állítják be oroszbarátként, ám ő egyértelműen promagyar, azaz mindenek előtt a magyar érdekeket szem előtt tartó politikus. Ebben a szellemben próbál a nyugati blokk tagjaként minden irányba nyitni, és így szélesíteni Magyarország mozgásterét. Hibásnak és kontraproduktívnak tartja az európai erőltetett szankciós politikát, erre minden alkalommal fel is hívja a figyelmet, ám a vétóval végül csak akkor él, ha életbevágóan fontos magyar érdekről van szó. Elmegy a falig, ám nem tovább, hiszen az nagyon fájdalmas tud lenni, és nem okvetlenül szolgálná a magyar érdekeket. Néha akár túl is feszíti a húrt, ám éppen az ország mozgásterét jól felmérve azért törekszik a kompromisszumra, igyekszik akár politikai üzleteket is kötni, és a vétóval csak akkor él, ha életbevágóan fontos nemzeti érdekről van szó, és ez az út sikertelen. Szóval, nem devalválja a vétót, mint a politikai csaták eszközét.

– Mennyire látja kibékíthetetlennek az ellentét Magyarország és Ukrajna között? Miért merülnek fel folyamatosan újabb botrányok a két ország között?

– Azért ne felejtsük el, hogy Budapest az elsők között ismerte el a független Ukrajnát, és most is támogatja, de nem az elit véget érni nem akaró értelmetlen háborúját, hanem az ukrán társadalmat. A magyar-ukrán viszony egyébként jóval az orosz invázió előtt,  a kisebbségi jogok – nyelvhasználat, anyanyelvű oktatás – fokozatos és egyre agresszívebb elvétele miatt kezdett el romlani. A magyar kormány jó évtizede következetesen kiáll a kárpátaljai magyar kisebbség mellett. Erre jött a háború, amely tovább élezte a viszonyt. A magyar kormány a nyugati – most már csak európai – fősodorral szemben ugyanis kezdettől a béke mellett áll ki. Nem támogatja fegyverekkel – csupán humanitárius eszközökkel – Ukrajnát, nem ért egyet Brüsszelnek a háborút érintő politikájával, főképp pedig Kijev gyors integrálásával az Európai Unióba. Az ukrán vezetésnek ez nem tetszik és most már – Brüsszel hallgatólagos támogatásával – minden eszközzel igyekszik megbuktatni Orbán Viktort és kormányát. Ne szépítsük, Brüsszellel együtt beavatkozik a magyar belügyekbe. Ennek a helyzetből fakadnak a sorozatos és egyre durvább botrányok, a Barátság kőolajvezeték támadása, a retorika kiéleződése stb. Félő, hogy ez az elmérgesedett viszony a háború lezárulása után is komoly biztonsági kihívást jelent Magyarország számára. Ahogy azonban Orbán Viktor fogalmazott, amíg ő van kormányon addig nem engedi az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését. Így aztán borítékolható, hogy a két ország viszonya belátható ideig feszült marad.

– Mekkora Orbán Oroszországgal együttműködő, az Európai Uniót és Ukrajnát bíráló politikájának a támogatottsága? Mennyire erős az ellenzék?

– Magyarország – mint egész Európa – megosztott. Az igazodási pont Orbán Viktor. Aki támogatja, az lényegében az egész politikájával egyetért, aki nem, az semmivel. Így Orbán Ukrajnával és az EU-val kapcsolatos politikájának a támogatottsága is alapvetően belpolitikai kérdés. Sajnos! Így mindkét kérdésben 50-50 azázalékról beszélnék. Az ellenzék egyébként erős, a Fidesz korábbi varázsa, legyőzhetetlensége megtört. A hatalom elfáradt,  ráadásul a fiatalabb generációk már új arcokra vágynak. Ehhez jön, hogy az elvitathatatlan külpolitikai sikerek mögött ott vannak a komoly gazdasági problémák, a rossz stílus és a korrupció. S amíg a Fidesz támogatottsága egyértelmű volt, addig ez keveseket érdekelt. Most már nem. Így aztán a jelenlegi népszerűségi mutatók alapján előfordulhat, hogy miközben Európában éppen az Orbán Viktor által fémjelzett politikai erők erősödnek, Magyarországon e trenddel szembe menve hatalomváltás lesz. A kormánypárt azonban érzi a veszélyt, és elkezdett komolyan foglalkozni a kampánnyal. Orbán pedig nagy harcos, így ez esélyt ad arra, hogy a Fidesz, ha nehezen is, de hatalmon marad. A párt megújulását azonban a rá szavazók jelentős része is elvárja. Magyarország tehát minden korábbinál élesebb kampány és választás előtt áll. A tét, hogy a belpolitikai hibák, a gazdasági problémák ellenére folytatódik-e a szuverenista, patrióta politika, avagy Magyarország is behódol az éppen hanyatló európai elitnek.

– Hogyan látja Magyarország Lengyelország azon kísérleteit, hogy vezető szerepet töltsön be a régióban? Mennyire súlyos a köztük lévő konfliktus? És ilyen körülmények között mi a jövője a valaha ígéretesnek tartott, de 2022 óta válságban lévő visegrádi négyek formátumának?

– Lengyelország ma elvitathatatlanul középhatalom, így egyértelmű befolyással bír a közép-európai folyamatokra. Azzal is, hogy a V4-ek csoportja számára elsősorban az középhatalmiság megerősítése szempontjából érdekes. Sokkal inkább fókuszál arra, hogy az Európai Unió belső köreihez tartozzon, így a Weimari Háromszögre vagy a geopolitikai értelemben alapvetően lengyel érdekeket szolgáló Három Tenger Kezdeményezésre. Nem is beszélve arról, hogy Varsó a korábbiaknál is inkább nevezhető Washington meghosszabbított európai kezének, ami Németországot legalább annyira érinti, mint Oroszországot. Lengyelország tehát úgymond kinőtte Közép-Európát. Ez természetesen jelenleg Orbán ambíciói ellenében hat, de a magyar-lengyel viszony elsősorban a két kormány közötti ideológiai szembenállás miatt hűvös. A konzervatív kormány alatt a fenti a nézetkülönbségeket sikerült a szőnyeg alá söpörni, mert Ukrajna kérdésében a két ország például mást gondolt, de Európa jövőjéről hasonlóképpen vélekedtek. Most még ebben a kérdésben sincs egység. De azért a V4-ek egyfajta pótlásaként Orbán erősíti az együttműködést a jelenleg alapkérdésekben vele hasonlóan gondolkozó Ficóval és Babissal. A magyar kormányfő tehát nem mondott le arról, hogy Közép-Európa legbefolyásosabb vezetője, egyfajta motorja legyen. A közép-európai együttműködésnek egyébként a lengyelek és Orbán eltérő ambíciói ellenére/mellett is van jövője, a visegrádiak összetartásának hatékonysága azonban mindig is függött a négy ország belpolitikai helyzetének az alakulásától.

– Mennyire szorosak valójában Orbán Viktor és Donald Trump kapcsolatai? Mennyire tartja fontosnak az Egyesült Államok a Magyarországgal való kapcsolatokat? És milyen különbségek maradtak fenn a két ország között?

– Orbán Viktort és Donald Trumpot, különösen pedig az elnök csapatát, a mögötte álló közösséget összekötik a közös értékek és az ideológiai közösség. S ha nem egy ilyen egóról és Amerika elnökéről lenne szó, akkor azt is mondhatnám, hogy Trump valahol tiszteli is Orbánt. Maradjunk azonban a tényeknél, a magyar kormányfő jó megérzéssel, ám azért kockázatot is vállalva mindenkinél korábban állt ki nyilvánosan Trump győzelme mellett. Az is igaz, hogy a harcias Orbán jól illeszkedik Trump és az európai fősodor ideológiai szembenállásába. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Orbán és követői Trump segédcsapata Európában. Másképp fogalmazva, Trump számít Orbánra, sőt használja az európai fősodor elleni harcban. Mindebből következik, hogy Magyarország felkerült az új amerikai adminisztráció politikai térképére, fontos Amerika számára. Ezért az amerikai elnök a maga módján segít Orbánnak annak ellenére, hogy aligha nézi jó szemmel a közeli kapcsolatát mindenek előtt Kínával. Elnézőbbnek tűnik Trump az orosz energiahordozók vásárlása tekintetében, ám ebben a kérdésben azért az amerikai adminisztráción belül nem mindenki osztja az elnök véleményét. Összegzésként elmondható, hogy mint Orbán Viktor washingtoni tárgyalásai is igazolták, régen voltak ilyen jók a magyar-amerikai kapcsolatok.

– A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az ellenzéki Tisza Párt egyre népszerűbb Magyarországon, és ez előrevetíti a lehetséges győzelmét a 2026 tavaszi parlamenti választásokon. Mennyire valószínű ez a forgatókönyv? És hogyan változtatná ez meg Magyarország külpolitikáját, és különösen az Oroszországgal való kapcsolatait?

– A választások végkimenetele nyílt. Mint már említettem, a Fidesz az elfáradással, komoly válsággal küzd, az alternatíva silány volta és Orbán küzdőképessége, az ilyen kiélezett helyzetekben megmutatkozó harciassága azonban akár győzelemre is vezetheti a Fideszt. Míg a Tisza a változások, addig a Fidesz a stabilitás ígéretével kampányol. Itt generációk is egymásnak feszülnek, így nehéz jósolni. de úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a választás népszavazás lesz Orbán Viktorról. A Fidesz esélyeit növeli, hogy amennyiben kormányváltásra kerül sor, akkor jó eséllyel megszorításokra, káoszra és utcai erőszakra lehet számítani. Ettől pedig sokan tartanak, így aztán a kisebbik rossznak tartott erőre szavazhatnak. Mivel a Tisza Orbán ellenében határozza meg önmagát, a külpolitikában, így az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban is éles váltás várható. Már csak azért is, mert az Ukrajnai háborúhoz, Ukrajnához és Oroszországhoz viszonyulás a kampány központi témájává vált.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com