„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Orbán Viktor és Petro Porosenko találkozója Budapesten 2016-ban
Fotó:kormany.hu/Botár Gergely
Petro Porosenko nem volt a magyarok barátja. A választásokon csúfosan megbukott ukrán elnök cinikusan a galíciai agresszív nacionalizmust emelte állami szintre, és ennek szellemében a nyelvkérdés lett politikájának egyik sarokköve. Az európainak finoman szólva sem mondható, a Velencei Bizottságtól az Európa Tanácsig nemzetközi intézmények sora által kifogásolt oktatási törvény után utolsó intézkedései egyikeként a még ennél is durvább nyelvtörvényt írta alá.
Ezek az alapvetően az orosz nyelv kiszorítását célzó, ám a kisebbségeket, így a kárpátaljai magyarságot is hátrányosan érintő intézkedések megrontották Budapest és Kijev viszonyát is. Külügyi szinten egyeztettek a felek, találkozott a két oktatási miniszter is, ám az álláspontok megmerevedtek. A magyar kormány jobb híján Ukrajna atlanti integrációjának blokkolásával próbált nyomást gyakorolni Kijevre. Egy-egy pillanatig úgy tűnt, hogy ennek lesz eredménye, és az Ukrajna NATO-hoz közelítését prioritásként kezelő Egyesült Államok közvetítésével kimozdul a helyzet a holtpontról, az ukrán kormány azonban nem engedett. Nem is engedhetett, mert előtte már kiengedte a palackból a nacionalizmus szellemét.
Jeliszejev elmondta, hogy újraválasztása után azonnal üdvözölte Orbánt Porosenko, egyben azt ajánlva, hogy egyeztessenek a vitás kérdésekről. A tanácsadó szerint erre az ajánlatra a diplomáciai gyakorlatban furcsa válasz érkezett. A magyar fél, ahelyett, hogy felvette volna a kapcsolatot és egyeztették volna a beszélgetés időpontját, hivatalos feljegyzésben kérte megerősíteni a kérést. Kérte annak megindoklását is, hogy miért van szükség erre a beszélgetésre. Az ukrán fél ezt teljesítette, ám mint Jeliszejev fogalmaz, Budapest hallgatott.
A külügyi tanácsadó feltárta azt is, hogy Porosenko ezután sem adta fel a találkozó lehetőségét. Az Európai Néppárt egyik rendezvényén annak ellenére találkozott a magyar kormányfővel, hogy Orbán megpróbálta ezt elkerülni. A magyar fél azonban elvetette Porosenkóéknak a kétoldalú találkozóra vonatkozó minden javaslatát. Jeliszejev szerint ekkor az ukrán elnök megadta Orbánnak a telefonszámát azzal, hogy az bármikor felhívhatja. „Viktor, ha ki kell tolni a törvény életbe lépését 2023-ig, megtesszük. Azt akarjátok, hogy az ne terjedjen ki a magániskolákra? Erre is készek vagyunk. Csak arra kérlek, ne blokkod az együttműködésünket a NATO-val” – fogalmazott állítólag Porosenko.
A magyar kormányfő állítólag erre azt válaszolta, hogy konzultálnia kell erről a minisztereivel, ám Jeliszejev szerint válasz erre a felvetésre sem érkezett. A volt külügyi tanácsadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar fél viselkedéséről folyamatosan tájékoztatták partnereiket, ezért azok állítólag tisztában voltak vele, hogy az igazság Ukrajna oldalán áll. A törvények szövege nem erről árulkodik, ám egyszer szívesen meghallgatnánk, hogy tényleg úgy történt-e minden, ahogy Porosenko tanácsadója elmondta, s ha igen, akkor miért nem akart Orbán tárgyalni az ukrán elnökkel. Bár, ez utóbbit az elmúlt év kijevi retorikáját hallva azért megértjük. Nem kell véres kezű emberekkel beszélni. S reméljük, Volodimir Zelenszkijt már a magyar fél fogja ezzel a javaslattal megkeresni. Igaz, ezzel is meg kell várni, hogy az új elnök a száp szavakat tartani tudja-e, vagy csak egy báb a régi rendszer kezében. Reménykedjünk!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
