„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Hszi Csin-ping kínai elnök (j) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt Pekingben 2024. július 8-án
Fotó:MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
– Miért utazott Orbán Viktor Pekingbe, és miről tárgyalt a kínai elnökkel?
– Kijev és Moszkva után logikus volt, hogy a 12 pontos béketervvel már előállt, a rendezés szempontjából kulcsfontosságú Kína fővárosába látogasson „békemissziója” során a magyar miniszterelnök. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy ennek a misszónak a kiteljesedése, logikus befejezése a NATO washingtoni csúcstalálkozója, és ott a tárgyalás Erdogan török elnökkel, aki egyedül képes volt eddig leültetni egymással a harcoló feleket. Orbánnak ugyanis leginkább a NATO vezető politikusait kellene meggyőznie arról, hogy a háború zsákutca, nem vezet sehová, Oroszországot nem lehet legyőzni. Ennek az érvelésnek az alátámasztására elengedhetetlen volt megérteni az összes fontos szereplő álláspontját. Kína nem ment el a svájci békecsúcsra, pedig a Nyugat nagyon bízott benne, hogy Peking majd nyomást gyakorol Moszkvára. Hszi Csin-ping ugyanakkor fogadta Orbánt, ami mindennél jobban bizonyítja a magyar kormányfő iránti bizalmat. A pekingi út azért is fontos volt, mert a kínai álláspont nagyon közel áll a magyarhoz. Ahogy Orbán fogalmazott, a magyaroknak fontos, hogy Kína szorgalmazza a békét a világban. A kormányfő felidézte, hogy a magyarok két és fél éve egy háború árnyékában élnek. Orbán Viktor gratulált Hszi Csin-pingnek Kína szilárdságához és stabilitásához, amelyet ebben a viharos világpolitikában az egész világ számára jelent. De az ukrajnai rendezés mellett a két politikus nagy súlyt helyezett a gazdasági kérdésekre, megerősítve Hszi két hónappal ezelőtti budapesti látogatásán felvázolt projekteket. De soros elnökként igyekezett érzékeltetni azt is, nem ért egyet a Pekingre nehezedő brüsszeli nyomással, és oldaná a kínai-európai feszültséget, amelynek legutóbb az elektromos autókra kivetett vámok miatt vált növekedett meg. A gazdasági kérdések azért is voltak fontosak, mert Kína mindenek előtt ebben érdekelt, és az ukrajnai konfliktus mielőbbi rendezése is elsősorban ezért érdekli.
– Vitt-e valamilyen üzenetet Kijevbe, Moszkvába vagy Pekingbe Orbán?
– Úgy gondolom, hogy nem, és ezt a látogatásokkal kapcsolatos negatív nyugati reakciók is alátámasztják. Dmitrij Peszkov beszélt is arról, hogy Orbán nem hozott semmilyen üzenetet. Úgy gondolom, hogy a magyar kormányfő nem postásként utazza körbe a fél világot, hanem a saját játszmáját játssza, amellyel Magyarország valódi súlyát jóval meghaladóan emeli a saját és az ország presztízsét. Orbán Viktor az orosz-kínai tandem sikerére játszik, hiszen ezzel – legalábbi reményei szerint – sokat nyerhet, míg a Nyugat által elvárt magatartást követve aligha kerülne előnyösebb helyzetbe. Orbán az elmúlt években olyan sokat fektetett a jelenlegi külpolitikai irányvonalba. így a saját szemszögéből nagy lehetőség áll, szemben egy eddig legalábbis minimális büntetéssel. Az uniós szervek a moszkvai út után is csupán közösségi média posztokban és diplomáciai csatornákon kifejezett ejnye-bejnyére ragadtatták magukat, márpedig az ilyesmi nyilvánvalóan lepereg a magyar miniszterelnökről.
– Orbán előzetesen nem jelezte az európai Uniónak a pekingi látogatást. Miért?
– Ezeket a viziteket a diplomáciában szokatlan módon Orbán majdhogynem spontán, mindenek előtt a Putyinhoz és Hszi Csin-pinghez fűződő különleges kapcsolataira alapozva lényegében néhány nap alatt szervezte meg. Brüsszel előzetesen csak a tervezett kijevi útról tudott, a moszkvai út után azonban a magyar kormányfő levélben osztotta meg az Európai Tanács elnökével Charles Michellel és a tagországok vezetőivel a tapasztalatait. Ez is igazolja, hogy nem üzenetet vitt, hanem az álláspontokat, a kompomisszumok lehetséges határait szerette volna tisztázni. S hogy a moszkvai és a pekingi látogatást miért nem jelezte előre az Európai Uniónak? A tárgyalásokat követő bírálatok fényében ez nagyon is érthető.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Krötinger says:
Orban pontosan ugy viselkedik, mint egy szuveren allam szuveren allamföje – azert, mert a többi EU-allam vezetöje keptelen az europai erdekek es a sajat nemzeti erdekek menten adekvat politikat folytatni, ezert neki sem lenne szabad? Amugy hol volt a felhördüles, amikor 2022 tavaszan Boris Johnson elment Kijevbe es rabeszelte az ukranokat, hogy ne targyaljanak, hanem folytassak a harcot? Erdekes modon akkor senki nem kerdezte, hogy volt-e felhatalmazasa az EU-tol, ami annal is pikansabb, mert ugye a Brexitet mar reg magunk mögött tudjuk. Akkor nem lett am kihangsulyozva, hogy Johnson csak a sajat neveben beszel, dehat nem is beszelt csak a sajat neveben. Es valoban – ilyen szempontbol Orban tenyleg a sajat neveben, a sajat jatekat jatssza, mert rajta kivül valoban senki nem akar beket Europaban, söt, maskeppen fogalmazok: rajta kivül mindenki haborut akar Europaban es mindent meg is tesz erte.
Van egy rövid szöveg Bertolt Brechttöl, amit az ötvenes evekben irt; tulajdonkeppen Nemetorszagrol van benne szo, de tökeletesen leirja Europa jelenlegi kilatasait is. Sajnos nincs szakszerü magyar forditasom, igy a sajat forditasomat közölnem itt.
” Harom haborut folytatott a nagy Karthago. Az elsö utan meg hatalmas volt. A masodik utan meg lehetett lakni benne. A harmadik utan mar sehol nem lehetett megtalalni” (B. Brecht).
Pontos kep Europa kilatasairol egy ujabb vilaghaboru eseten. Velhetöleg a magyar miniszterelnök az egyetlen Europaban, akinek van annyi realitaserzeke es felelössegtudata, hogy EZT mindenkeppen szeretne elkerülni.
HandaBandy says:
Ismét egy megvilágosodással több! Hiszen ezért jár föl az ember gyermeke a moszkvater.com -ra.
Feltűnt nekem is, hogy az európai zugpolitikusok tiltó hangulatú felhorkanása ellenére Orbán nem ígért
semmit az EU nevében, nem kért semmit az EU nevében és még csak tájékoztatást (“üzenetet”) sem
adott át az EU nevében. Amit kért tudtommal az csakis a magyarokra vonatkozott (pl. Kárpátalja).
Nevezetesen a kisebbségi jogok, amikkel kapcsolatban az egyébként oly kényesen érzékeny, demokratikus
EU valahogy most szemérmesen félrenéz. Persze nincs új a nap alatt, a Benes dekrétumok is simán kiállták
már a demokratikus jogrend próbáját. Kár, hogy notóriusan, valahogy mindig nálunk marad a Fekete Péter.
Rögtön lehetett tehát a politikai sivalkodásból tudni, hogy Orbán jó úton jár és eltökélt a szándéka, hogy
legalább effektíven lendítsen azon a keréken egy keveset amire 360 fokos fordulatra büszke külügyérek,
kellemesen semmitmondó kancellárok, zavaros, megkérdőjelezhető magánéleti háttérrel rendelkező vezér
miniszterek és a szürke egy árnyalatát sem birtokló mindenféle elnökök eddig tökéletesen képtelenek voltak.
Történik mindez mondom egy olyan közösségben ahol egy Bizottság feje egyszemélyi hatalmat és döntéseket
szimulálva utasít bizonyos dolgokra komplett országokat amihez de jure (papírra vetve és írottan) az ég egy
adta világon semmi köze nincs. Kérdés csak az, hogy ki a Jupiter és ki a hat….vány.
A jelenség kísértetiesen hasonlít ahhoz az ismert történethez ahol az osztály egyetlen, mindig felkészült és
tehetséges diákját a többi, lusta és buta osztálytársa elemi erővel utálja mert…. ő tud, a többi meg nem és nem
is fog soha. Szimpla szociálpszichológia. Avagy a régi hatalmi gőg: Kis ország kis emberének nem jár, hogy fineszes
legyen. Vulgárisra véve: Szép lehetsz de okos nem! Ez egy ilyen eszpresszó! Viccesre véve:
Kohn hazaérkezvén rajta kapja a feleségét Grünnel a hitvesi fekhelyen.
– Tudtam, tudtam! – bömböli eszelősen Kohn.
– Na ja! – szól vissza az asszony. – De a Grün még mindig tud.
Köszönöm a türelmet.