„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Alekszander Vucsics szerb elnök a szlovéniai Brdóban tartott Európai Unió-Nyugat-Balkán csúcson 2021. október 6-án
Fotó:EUROPRESS/Jure Makovec/AFP
Rosszkedvre hangoló őszi eső áztatta az EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó színhelyét a szlovéniai Brdóban. Azt nem lehetne mondani, hogy siratta volna, mert aligha volt csalódott bárki is. Tulajdonképpen nem várt tőle sokat senki. Ahogy Milo Djukanović montenegrói elnök mondta New Yorkban, a nemrégiben lezajlott ENSZ Közgyűlésen,
„az Európai Unió most túlságosan el van foglalva a saját problémáival”
Már legalább is a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozása tekintetében nem voltak nagy elvárások. Ez egyébként is csak egy volt a témák közül, és pillanatnyilag az EU számára nem is legfontosabb kérdés. A háttérbe szorítja ezt a heveny energiahiány. Ezt – talán „a nagyobb baj meggyógyítja a kisebbet” alapon – a még bizonytalanabb, úgynevezett zöld energiákba való fokozottabb befektetésekkel akarja megoldani.
A tervezett témák között volt még az EU és Kína viszonya is. Ennek a megvitatására azonban a csúcs résztvevői végül nem is vállalkoztak. A Nyugat-Balkán Kínához képest kicsiny országainak vezetői tehát jobban jártak, mert őket legalább meghívták, míg kínai vezető részvételére igényt sem tartottak. A közös nyilatkozat tervezetét Brüsszel kétszer is köröztette, de nem sikerült megnyernie minden tagország beleegyezését abba, hogy az EU egyértelmű támogatásáról biztosítsa Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Szerbia uniós csatlakozását.
„Dánia, Franciaország és Hollandia nyíltan ellene szegült ennek a megfogalmazásnak. Levelet küldtek Brüsszelbe, amelyben figyelmeztettek, hogy Bulgária és Románia elhamarkodott felvételének nem szabad megismétlődnie. A kelet-európai munkaerő ellenőrizetlen beözönlése például sok britet idegenített el az Európai Uniótól, és ezáltal hozzájárult Nagy-Britannia kilépéséhez az EU-ból”
A „gazdag országokkal” szemben áll a magyar és immár a szlovén kormány, mert a nyugat-balkáni országok mielőbbi felvételét sürgeti. Az Európai Tanács idei második félévi elnökségét adó Szlovénia szerette volna elérni konkrét dátum, a 2030. év megjelölését a csatlakozási folyamat befejezésének időpontjaként, ezt azonban a többség nem támogatta. Janez Janša szlovén miniszterelnök az elhúzódó uniós csatlakozási folyamat következtében támadt hatalmi vákuum miatt látja szükségesnek konkrét dátum kitűzését a csatlakozásra.
„Ebbe az EU időhúzása miatt támad légüres térbe ugyanis más hatalmak, mint például Kína, Oroszország és Törökország benyomulnak. Olyanok, akik a befektetésekért cserébe semmilyen feltételt nem támasztanak”
Magyarország Szerbia mielőbbi felvételét sürgeti, amit az európai baloldal azzal magyaráz, hogy rokonszenvez a hasonlóképpen autoriter Vucsics-rezsimmel. Borut Pahor szlovén államfő, volt szociáldemokrata pártelnök már korábban Szerbia csatlakozásához szerette volna igazítani a többi balkáni ország csatlakozását, például Horvátországét, hogy együtt, de legalábbis csekély időkülönbséggel lépjenek be.
De ez nem is igazán az ő ötlete volt, hanem része az úgynevezett Merkel-doktrínának. Ez az elképzelés részben az arra irányuló igyekezetből fakadt, hogy Szerbiát mindenáron kivonja Kína, de még inkább Oroszország befolyása alól. Másrészt pedig abból a feltételezésből, hogy Belgrád idővel feladja nagy-szerb terveit és elismeri Koszovó önállóságát. Ma már nyilvánvaló, hogy ez tévedés volt, de Szerbia favorizálása a Nyugat gyakorlatából nem tűnt el egészen. Pahor az utóbbi időben is többször kifejtette, milyen előnyökkel járna, ha a hat maradék nyugat-balkáni állam egyszerre lépne be az EU-ba. Az egyik közülük az, hogy ilyen módon elejét lehetne venni a határmódosítási igényeknek.
„A csúcstalálkozó végeztével elfogadott közös nyilatkozatba végül bekerült a bővítés. De úgy, hogy az EU tartja magát a nyugat-balkáni országoknak 2003-ban Szalonikiben tett ígéretéhez, de annak hangsúlyozásával, hogy a csatlakozáshoz kötött feltételeket teljesíteniük kell”
A Nyugat-Balkán európai integrációja azonban nemcsak az uniós tagállamok megosztottsága miatt szenved halasztást. Az érintett országok, ha lehet még kevésbé egységesek a tekintetben, hogy be akarnak-e lépni az EU-ba, és milyen áron. Brdóban Albánia, Észak-Macedónia és Koszovó nem hagytak kétséget afelől, hogy az európai integrációban látják jövőjüket.
„Egészen másként áll a helyzet a Szerbiával. Belgrád felállította az általa egyedül elfogadható sorrendet, így amíg nem veszik fel az EU-ba, szó sem lehet Koszovó elismeréséről”
Belgrád 2013 óta folytat csatlakozási tárgyalásokat, 35 fejezetből 18-at nyitott meg, és mindössze kettőt zárt le, felvett viszont 2,9 milliárd euró előcsatlakozási támogatást. Elnöke, Alekszandar Vucsics, akit a Nyugat, mint autoriter vezetőt elmarasztal, közvetve és közvetlenül már több jelét adta annak, hogy nem sokat ad az uniós tagságra. A legutóbb, a koszovói határon kialakult válsághelyzetben a NATO-hoz intézett fenyegetőzése – ha a katonai szervezet nem tesz semmit a feszültség megszüntetésére (értsd: az albánok megfegyelmezésére, amiért nem átallottak visszaütni), ő veszi kezébe a rendcsinálást – csak kardcsörtetés volt.
„Az EU-val szembe menő terveinek megvalósítását viszont már megkezdte. Montenegróban, Brüsszel és Washington passzivitását kihasználva sikeresen juttatott hatalomra egy bábkormányt, amelynek legfontosabb feladata, hogy visszakormányozza a kisebbik szerb államot egy névleg ugyan nem, ám gyakorlatilag egységes délszláv államba, a <szerb világba>, amelyben – mint régen – Belgrád parancsol”
Ennek előképe az úgynevezett „Nyitott Balkán”, amely szerb kezdeményezésre a Washington és Brüsszel által is szorgalmazott balkáni együttműködés, a „mini Schengen” alteregójaként idén nyáron, Szkopjéban alakult. Egyelőre Albánia és a csatlakozási tárgyalások megkezdésében Görögország után most Bulgária által akadályozott Észak-Macedónia „szállt be”, de várhatóan rövidesen követi Montenegró is. Bosznia-Hercegovinára, mint könnyű prédára tekinthet Szerbia. Banja Luka-i embere, Milorad Dodik az új főképviselő, Christian Schmidt konzervatív német politikus boszniai kinevezése kapcsán kijelentette, számára a Főképviselői Hivatal nem létezik.
„Vucsics más eszközökkel is küzd a dicstelen véget ért szerb hegemónia visszaállításáért a Balkánon”
A szerb propaganda gépezet mellett a kínai közösségi média leglátogatottabb oldalán (Sine Wiebo) is terjeszti az „információkat” a szerbiai gazdasági csodáról, és csepüli legnagyobb ellenlábasait,a „szerb világ”-nak be nem hódoló Milo Djukanović montenegrói és Zoran Milanović horvát elnököt, kínaiul! A ’90-es években, a hírhedt csetnik vezér, Šešelj csatlósaként még azt hirdette, „Szerbia Tokióig ér!”. Talán annak hatására, hogy Japán bejelentette, fegyverrel is kész megvédeni Taivan függetlenségét Kínától, most már csak Pekingig akar terjeszkedni.
„Jóllehet kevés konkrét eredménye lett az EU-Nyugat-Balkán csúcsnak, az Európai Uniós vezetők mégis megszavaztak 9 milliárd eurót a hat nyugat-balkáni országban végrehajtandó uniós befektetésekre (elsősorban a közlekedési infrastruktúrába), és további 20 milliárd euróig terjedő hitelkeretet 10 éves időtartamra”
Ennek a kifizetése a jogállamisággal kapcsolatos reformok bevezetéséhez kötött. Az összeget Szerbia kevesli, hiszen csak neki 8 milliárd euróra volna szüksége közlekedési infrastruktúrája fejlesztésére.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
