„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Nők a moszkvai metróban

2021. jan. 20.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Immár a nők is vezethetnek metrót Moszkvában, miután a munkakör lekerült a nők foglalkoztatását tiltó szakmák listájáról. Ennek kapcsán felvillantjuk azt is, milyen volt a dolgozó nő ideálja a szocializmusban.

A moszkvai metró első női motorkocsivezetőiről 2021. január 3-án készült csoportkép #moszkvater

A moszkvai metró első női motorkocsivezetőiről 2021. január 3-án készült csoportkép
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO / HANDOUT / MOSCOW TRANSPORT DEPARTMENT

Bejárta a világsajtót a hír, hogy az idei évtől nők is vezethetik a moszkvai metrót. Ünnepélyes keretek között kezdte meg a munkáját az első női metróvezető, és mint a képeken láttuk, egész csapat követi. A kizárást idáig a szabályozás azzal indokolta, hogy rossz hatással van a nőkre a föld alatt végzett munka, illetve az erős fizikai megterheléssel jár. Az előbbinek ugyanakkor ellentmond, hogy vannak takarítónők, illetve a kasszákban és a mozgólépcsőkénél is dolgoznak nők, az utóbbit pedig a metrók irányításának technikai fejlődése zárja ki.

„A változást az tette lehetővé, hogy tavaly ősszel megváltoztatták azt a jogszabályt, amely számos szakmában tiltotta a nők foglalkoztatását”

A munkaügyi minisztérium szeptemberben 456-ról nagyjából 100-ra csökkentette azoknak a szakmáknak a számát, amelyeket nem végezhetnek nők. A nők számára tiltott foglalkozások listáját már 2000-ben is módosították, ám többek között a bányászat, a fémmegmunkálás, a buszvezetés, az autószerelés és a hajón való munka sem került le róla. Az év elején életbe lépett lista a tiltott munkakörök közül sokat megnyit a nők előtt. Például a moszkvai metró világát is. De az Oroszországi Vasutak szintén jelezte, hogy 2021-től női mozdonyvezetőket is alkalmaz.

„Erről a hírről a moszkvai diákéveim jutottak az eszembe, amikor az SZKP történetéről szóló „érdekfeszítő” szemináriumokon el-elkalandoztam, és az ablakon kibámulva azon gondolkodtam, miért van az, hogy az egyetem új szárnyának építkezésén szinte csak nők dolgoznak”

Természetesen az egyenjogúság, a női emancipáció nevében. A viccet félretéve, a nők felszabadítása tekintetében Oroszországban 1917 után óriási előrelépés történt. A szovjet rendszer egyszerre legalább két lépcsőt átugrott e téren, hiszen ne feledjük el, hogy a Szovjet-Oroszország területén élő nők jelentős része a forradalom előtt még a keleti nő életét élte, sokszor formálisan is rabszolga sorban.

„S mint ilyenkor lenni szokott, a rendszer átesett a ló túloldalára”

Az öt éves terv például az 1930-as évek elején előírta a női munka intenzívebb alkalmazását, és iparáganként megszabta, hogy mennyivel kell nőni 1930-tól 1932-ig a női munkások arányának. Mint a terv előre vetítette, különösen nagy-lépést tesz a nő a nehézipar meghódításában, ahol az alkalmazott nők száma a 6,8 százalékról 22,55 százalékra emelkedik. Az építőiparban, ahol ekkor különösen kevés volt a nő, számuk megtízszereződésével számolt a terv, míg a szállítási iparban a cél a nők számának megduplázása volt. A női technikusok és mérnökök számának el kellett érnie a 20 ezret,  a női traktorvezetőké pedig az 1,3 milliót.

„De az igazsághoz tartozik az is, hogy a második világháború után a nőknek – többek között a háborús veszteségek miatt fellépő férfimunkaerő hiánya miatt – tömegesen kellett munkát vállalniuk”

Mint „A szovjet munkásnő: propaganda és valóság” című tanulmányában Orosz Júlia megállapítja, a nők foglalkoztatását inspirálta a szovjet propaganda által oly nagyon sulykolt munkásnőideál. A gyárakban, üzemekben és kolhozokban dolgozó kiváló élmunkás és sztahanovista nőkről szóló cikkek általánosak voltak a korszakban. Ahogyan a tanulmányban idézett Tóth Eszter Zsófia történész megjegyzi, a kornak megvoltak – mai szóval élve – a maga „celebjei”. Ha kezünkbe veszünk egy korabeli sajtóterméket, olyan dolgozó nőket ismerhetünk meg belőlük, akik kimagaslóan helyt álltak a termelésben és állandó jelleggel túlteljesítették a sztálini normát. A szocialista országok munkásnői és parasztasszonyai számos fotón szerepeltek. Ezekkel a riportokkal, beszámolókkal szerették volna népszerűsíteni a munkavállalást a nők körében, valamint megmutatni a világnak mennyi lehetőséget ad a szovjet állam női polgárai számára az egyenlőség jegyében. Rengeteg fiatal lányról vagy idősebb asszonyról olvashatunk, akinek a szovjet rendszer megváltoztatta az életét.

„Nem tudhatjuk mennyiben alakult volna másképpen a nők emancipációja a szocializmus nélkül”

– mondja Tóth Eszter Zsófia. Azzal persze már a sajtó kevesebbet foglalkozott, hogy a dolgozó nőnek, családi helyzetétől, munkaköri beosztásától függetlenül, mindig is problémát jelentett a családi, háztartási és munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése, amit a szakirodalom női kettős teherviselésként emleget.

Néhány évtizeddel korábban a nők otthon a háztartásban dolgoztak és nevelték gyermekeiket. A szovjet rendszerben aztán ez egyre inkább megváltozott. A szovjet munkásnő ideálja a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet alakításából a részét kivevő nő lett. Persze, a nők rendszerint a jobb megélhetés érdekében vállaltak munkát, s mellette rájuk hárult a családon belüli feladatok megoldása is, hiszen azok a gyermekintézmények, melyek megkönnyítik a dolgozó nők életét, a szükségletekhez képest csak lassan épültek ki.

Azóta nagyot fordult a világ. Ma a világsajtó a nők munkavállalási lehetőségeinek bővüléseként tálalja, hogy immár metrót is vezethetnek Moszkvában, míg annak idején sokszor értetlenkedve tudósított a férfiakkal azonos munkát végző nők nehézségeiről. Lehet, hogy e tekintetben a szocializmus megelőzte a korát?

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

    2026. nov. 19.
    A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater