A világhírű orosz feminista alternatív művészcsoport, a Pussy Riot két legismertebb tagjának egyike, Mása Aljohina, néhány nappal ezelőtt regénybe illő módon tudott kimenekülni Oroszországból. Most néhány társával, így a szintén alapító tag, de a letartóztatások elől sikeresen elbújó Diana Burkottal, a rendőrnőből Pussy Riot-taggá lett Olga Boriszovával, és a jazz- szaxofonista Anton  Ponomarjevvel turnéznak. Interjúnk a németországi koncert után. Aljohinát a Kreml közelében lévő Megváltó Krisztus – székesegyházban tartott performanszuk miatt, ahol  – többek között – azért imádkoztak Szűz Máriához, hogy távolítsa el a hatalomból Putyint, huliganizmus vádjával kényszermunka-táborra ítélték, ahonnan később amnesztiával szabadulhatott, de azóta is rendőri megfigyelés alatt állt, éjszakánként pedig nem hagyhatta el az otthonát. Arról, hogy ennek ellenére hogyan sikerült elmenekülnie Oroszországból, milyen volt az élet a GULAG-on, és hogy hogyan áll az orosz művésztársadalom a jelenlegi helyzethez, exkluzív interjúban nyilatkozott.

Posta Ákos István interjúja a #moszkvater.com számára

– Környezetvédelmi aktivistaként indult. Mi motiválta arra, hogy megalapítsa a Pussy Riot formációt, és emberi jogi témákkal és feminista politikával kezdjen foglalkozni?

– 2011-ben, amikor a szexista elnök, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin előkészítette, hogy harmadik ciklust is betölthessen Oroszország élén, tudatosult bennünk, hogy ez mennyire veszélyes folyamat. Az még egy más Oroszország volt, mint a mostani. Akkor még a jelenlegi állapothoz képest több szólásszabadság volt. Akik akkoriban aktivisták voltak, gyanították, hogy a helyzet sokkal rosszabbá válhat, ezért kezdtek tiltakozni. Ennek a nagy proteszt mozgalomnak a részeként alakítottuk meg a Pussy Riotot, hogy politikai – művészeti performanszokat adjunk elő.

– Milyen volt a helyszínen a Putyin ellenes punk mise hatása az éppen a templomot látogatókra? Elvégre ez volt az a performansz, ami egyrészt a világhírhez, másrészt viszont a büntetőeljáráshoz és a GULAG-hoz vezetett…

– Semmilyen! Alig voltak ugyanis a helyszínen… lehetett , vagy 20 ember, mivel hétköznap volt. Szinte teljesen üres volt a templom. A biztonsági őrök is csak egyszerűen kikísértek minket a templomból, semmi eljárást nem indítottak, ki sem hívták a rendőrséget. Csak akkor lett ismertebb az egész, amikor a videó felvételeket feltöltöttük az internetre. Később kreáltak ügyet az egészből, olyannyira, hogy a biztonsági őrökkel utólag írattak feljelentést, hogy mennyire sokkolta őket az eset.

– Milyenek voltak a körülmények, a mindennapi élet a GULAG-on?

– Nem európai börtönviszonyokat kell elképzelni, hanem lényegében véve egy furcsa falut, ami három biztonsági kerítéssel is körbe van véve. Külön van egy lakóövezet és egy munkaterület. A munkavégzés csoportosan történik, heti hat napon, napi akár tizenkét órán át. A havi bér három euró. Ezért az összegért kell az orosz hadsereg részére ruhákat varrnunk. Nincs gyógyszer, rendes élelmiszer. A barakkokban, egy – egy szobában nyolc nő van. Rájuk jut egy konyha és egy nevezzük úgy, hogy „toalett zóna”, ahol nincs meleg víz. Tehát ez lényegében véve a GULAG másolata. Ugyanakkor, mivel a huszonegyedik században vagyunk, van ott bolt is, ahol lehet csokoládét, cigarettát, mosóport vásárolni… a bebörtönzötteknek azonban általában nincs pénzük. A rendszernek a célja nem az, hogy felkészítse a szabadulás pillanatára a foglyokat, hanem, hogy a szabályokat megkérdőjelezés nélkül mindenben kövessék. A fegyelmezés részét képezi a magánzárka, a kapcsolattartás megvonása a rokonokkal (így a kiskorú gyermekkel való telefonálás lemondása is). Ezen gyakran családok mennek szét, mialatt valamelyik családtag börtönben van. Akit érdekel az orosz börtönviszonyokról több információ, érdemes orosz disszidensek műveit olvasni, ma is majdnem ugyanaz van, mint amiket 30 – 50 éve leírtak. Az én könyvemben is, ha nem is memoár, hanem inkább manifesztum jelleggel, szerepelnek információk a helyzetről, erről a „neo-GULAG-ról”.

 

– Hogyan tudja a Pussy Riot megalkotni a dalokat, megírni az előadások szövegkönyvét, dramaturgiailag összerakni a darabokat?  Elvégre az üldöztetés és a tagok fluktuációja miatt gyakran egészen konspiratív módon tudnak csak találkozni egymással a Pussy Riot művészei…

– Nagyon fontos, hogy az aktuális helyzetre reflektáljunk a művészetünkkel, így például a legutolsó dalunk Ukrajnáról szól. Nem született meg könnyen az állandó letartóztatásom és házi őrizetem miatt, így nem voltam olyan állapotban, ami az alkotó munkához szükséges. A zenét Diana írta az általam felvázolt koncepciónak megfelelően. Majd volt némi szünet az utam miatt. Ezt követően ültünk össze, és kollektív munkaként írtuk meg a dalszöveget. Ez a háború mindannyiunkat elborzaszt, és mindannyian fontosnak tartottuk, hogy ennek hangot adjunk. Így megírni a szöveget nem volt annyira nehéz.

– A világsajtót bejárta, hogy milyen kalandos körülmények között tudott ételfutárnak álcázva kimenekülni az országból. Ezt sokan egészen lehetetlen, képtelen történetnek tartották, miközben már egy hónappal korábban ugyanígy menekült ki más Pussy Riot – tag is. Hogyan jött az ételfutár – jelmez ötlete? Hogyan sikerült a menekülés az állandó rendőri megfigyelés ellenére?

– Igen, a barátnőm (Lucy) rendelte az ételfutár – öltözéket egy online áruházban. Amikor elmenekültem az országból, egy már bejáratott módszert használtam, ugyanis nemcsak a Pussy Riot, hanem általában véve az ellenzék is gyakran álruhában tudja csak elhagyni az állandó rendőrségi megfigyelés alatt álló otthonát. Ha egy ellenzéki művész megfigyelés alatt áll, az azt jelenti, hogy egy autó áll a kapuja előtt, tehát, ha simán elhagyná az otthonát, akkor betuszkolnák az autóba, elvinnék a rendőrőrsre, ahol jegyzőkönyveznék, hogy ellenállt a rendőri intézkedésnek, és 14 napos előzetes letartóztatásba helyeznék. Ennek a helyzetnek az elkerülésére kell magát álcáznia az embernek. Konkrétan az ételfutár-jelmez a barátnőm ötlete volt. Amikor börtönben voltam, Lucy is gyakran használt ilyen álruhát ahhoz, hogy meg tudja szervezni az életemet, ugyanis az, hogy valaki börtönben van, nemcsak annyit jelent, hogy valahol be van zárva, hanem meg kell másnak szerveznie azt, hogy eljusson hozzá megfelelő élelem, kerüljön pénz a SIM-kártyájára.

– Hogyan hat az orosz propaganda? Elvégre az ország nagy része csak kormányzati médiához juthat hozzá? Milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik akár orosz, akár idegen nyelveken a kormányzattól független hírforrásból akarnak tájékozódni?

– Most a sajtó helyzete különösen nehéz, mivel korábban a háborúra azt lehetett mondani, hogy háború, most viszont van egy új, iszonyatosan szigorú törvény, ami hosszú börtönbüntetéssel sújthatja azokat, akik nem a „különleges hadművelet” kifejezést használják az ukrajnai történésekre. Nem lehet közölni a nyugati médiában látható felvételeket Bucsáról, Mariupolról, mivel fake newsnak (magyarosan álhírnek) minősül. A törvény alapján fake news terjesztéséért öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetés jár. A fake newst pedig úgy definiálják, hogy amit nem erősített meg az orosz állam hivatalos forrásként. A szankciókról való írásokért három év járhat. Az Instagram és a Facebook szélsőséges szervezeteknek számítanak, így – elméletileg – börtönbe kerülhetsz, ha az Instagramon hirdetsz, mivel azzal támogatsz egy szélsőséges szervezetet. Még egy olyan póló viselése is bűncselekménynek minősülhet, amin az Instagram logója szerepel. Oroszországban most egészen abszurd esetek vannak. Egy  férfit például azért tartóztattak le, mert csinált egy kis táblát, hogy „NO FASCISM”. A bíróság pedig a hivatalos feljegyzésekben is szereplő módon úgy ítélte meg, hogy ezzel a felirattal dehonesztáló megjegyzéseket tett az orosz hadseregre. Volt, aki ingyen osztogatta Orwell 1984 című könyvét. Letartóztatták az orosz hadsereg elleni gyűlöletbeszédért. Barátnőm, Liza kinyomtatta a nagyszülei fotóját azzal a felirattal, hogy nem a háborúért, hanem a békéért harcoltak. Ezt is az orosz hadsereg megsértésének minősítették. Ilyen esetek ezrével fordulnak elő. Sajnálatos módon itt ezekről az esetekről nem is tudnak, és nagyon szomorú, hogy ezek az emberek úgy kockáztatják az életüket, hogy a sajtó csendben marad. A propaganda hat. Szerintem a propagandistákat még szigorúbban kellene büntetni, mint az orosz hadsereg vezetését. Mivel ezek az emberek éveken át tartó gyűlöletet szítanak. A szovjet módszereket másolva szítanak gyűlöletet a mások, másként gondolkodók ellen. Ez nagyon szomorú.

– Milyen az orosz művésztársadalom hozzáállása a jelenlegi helyzethez? Elvégre az egyik véglet a Pussy Riot, amelyik nagyon markánsan rendszerellenes üzeneteket fogalmaz meg a koncerteken, ugyanakkor ott vannak olyan előadóművészek is, mint a híres rocksztár Lepsz, aki elmegy Donbasszba, hogy az ottani katonáknak és lakosságnak adjon buzdító jellegű koncertet.

– Február huszonnegyedike,  a háború  kitörése óta számtalan művész hagyta el az országot. Köztük sokan olyanok is, akik korábban jelentős gázsikat kaptak a rezsimtől. Ellenzéki művészek is, mint Oxxymiron vagy éppen NOIZE MC is most külföldön vannak, ahol Ukrajnát támogató koncerteket adnak. Persze vannak olyan művészeink is, mint Lepsz, akik támogatják a rezsimet. De ők nagyrészt a Putyin-rendszer kiemelten megfizetett kegyeltjei, akik nincsenek sokan. Nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy vannak sokan, akik teljesen indifferensek, és egyáltalán nem nyilvánultak meg a háború nyolc éve alatt politikai ügyekben. Ilyen emberek is vannak. De nem tartom fontosnak, relevánsnak, hogy az okait boncolgassam, hogy miért indifferensek, ugyanis az a lényeg, hogy mi magunk ne legyünk ilyenek!